Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-05-21 / 99. szám
2005. május 21., szombat • H1DLAP Egyszuszra Duray Miklós írása Európai polgárok leszünk, lettünk, vagyunk, voltunk! Még azelőtt, hogy 2004. május elsején kibővült volna az Európai Unió, már tudtuk, hogy az államoknak ez a nagy tömbje csak úgy működhet együtt, és úgy alkothat szervessé váló egységet, ha létrejön a mindezt ösz- szefogó játékszabály, az alkotmány. Minden bekéredzkedő állam és minden bennlévő állam kormánya, parlamentje és polgára tudta ezt - ha a polgár nem tudta, ezért nemcsak ő hibáztatható, hanem az ügyet intéző politikusok is, mert nem mondták meg neki. Ezért furcsa, hogy az alkotmány szövegének a konvent, valamint az Európai Parlament általi elfogadása után mind a korábbi tagok, mind az új tagok - főleg ez utóbbiaknak a csatlakozást támogató néhány pártja részéről is - elutasításba ütközik/üt- között az alkotmány-szerződés. A nagy európai közösség létrehozásának minden elutasítását meg lehet érteni. Hiszen hogy lehetne az angol font patináját feláldozni a nyomdafes- tékszagú euróért? A nap-király örökségét, a francia gloire-t hogyan lehet alárendelni olyan zagyvaságnak, amiben németek, olaszok meg holmi kelet-európaiak is kavarognak? Meg lehet érteni a német adófizető prüszkölé- sét is, hiszen ők fizetik be a legtöbb pénzt a közös kasszába. De ugyanezt mondhatnák a finnek és a svédek is. A dánok is berzenkedtek már néhányszor. A volt kommunista országokban fel-felbukkanó ellenkezés is logikus, hiszen az ott élők csak a minap szabadultak ki az egyik - a szovjet - unió karmaiból, most egy másikba tántorognak/tántorogtak önként és dalolva. De mi a valódi oka az elutasításnak néhány új tag részéről? Hiszen ők valóban tolakodtak az unióba, annak minden előnyét és hátrányát eleve elfogadták, önként lemondtak a számukra létkérdésnek számító kivételekről, sőt maguk is álarcot öltöttek, nehogy felismerjék alkalmatlanságukat. Létezik egy általános elutasítás, vagy inkább fenntartás, ami a globalizációval függ össze. És ez nem csak az új tagállamokban létezik, hanem a valamikori Közös Piacot létrehozó államok polgárainak körében is. A globalizáció azoknak az érdeke, akik abból hasznot húznak. Következménye, hogy az emberek, a közösségek, a kultúrák elvesztik sajátosságukat. Ezért Európa 99%-a érzelmileg globalizációellenes. De ugyanezek a tömegek tódulnak be a sematikus hipermarketekbe és vásárolják azokat a tartósító- és ízesítő szerekkel készített dobozos élelmiszereket, meg a kínai tyúk tojásából a hajón kikelt és fogyasztható súlyúvá tápszerrel felhizlalt fonnyadt bőrű „friss” csirkéket, melyeket egyébként kidobnának. De megveszik, mert olcsó. A globalizáció ugyanis nem más, mint a felhalmozott tőke uralma, amivel le lehet törni minden sajátosságot, még a globalizációellenes tüntetéseket is. Vajon hány tüntető visz magával otthonról tízórait, otthon termelt élelmiszert szalvétapapírba csomagolva? Ok is a hipermarketben, a Mac Donald's-ban, a Burger King's-ben vásárolnak. Hány globalizációellenes indulattal fűtött emberben fogalmazódott meg, hogy csak házikolbászt, mangalica szalonnát, szürkemarha fartőből főzött levest egyen, meg bio-zöldséget fogyasszon és csak a saját országában készített árut vásároljon? De hagyjuk az Európai Unióval szemben megfogalmazott materiális fenntartásokat. Mindannyian tudjuk, hogy ezeket maga alá teperi a működő tőke, mert a józan ész elfogadja a racionális tőke uralmát. Ezt csak a tőke elleni, bankokat romba döntő, eddig példátlan „irracionális világforradalom” tartóztathatná fel, de ilyen még nem volt. Azt viszont soha sem lehet tudni, mi lesz - Habsburg Ottó szerint minden volt és minden lesz. És valóban, átalakulás és újrateremtődés figyelhető meg az egész világon. Lássuk azonban az Európai Unióval szemben megfogalmazott legsajátságosabb fenntartást. Az Európai Uniónak van egy új tagállama, melyet Szlovákiának neveznek. .Mostanság Szlovákia Európa legfiatalabb állama, csaknem előzmények nélkül jött létre. Egyetlen történelmi elődje a náci Németország jóvoltából 1939. március 15-én megalakult Szlovák Köztársaság. A jelenlegi Szlovákia a nemzetközi jog szerint elismert önállóságát 1993. január elsején nyerte el. A szlovákok többsége nem elkötelezett híve az Európai Uniónak. De nem azért, mert a nemrég elnyert állami önállóságot az Európai Unióban létrejövő/létrejött tagság valamelyest korlátozná - noha korlátozza. Sokkal sajátosabb ennek az oka. Már az 1990-es évek közepe táján megfogalmazták szlovák politikusok azt az elméletet, ami az azóta eltelt tíz évben is tartja magát. Az Európai Uniót birodalomnak tekintik, és minden birodalomnak ugyanaz a sorsa: területileg növekszik, gyarapszik, elér virágkorába, majd hanyatlik és szertehull. Véleményük szerint erre a sorsra fog jutni az Európai Unió is, ami azt jelenti, hogy' az oda belépő államok nem a csatlakozásuk idején meghatározott területtel fognak majd onnan kikerülni, hanem ki nagyobb lesz, ki pedig kisebb. Szerintük azért uniópárti a magyarság többsége, mert már most arra számítanak, hogy a fellazuló államhatárokat kihasználva összekapcsolják az egész magyar nyelvi közösséget, és ha az unió széthullik, akkor egy nagyobb Magyarország kerül ki majd az egészből, mint ahogy belépett. Ezután nem is tudom, hogy l Európai Unió-pártiként minek szurkoljak: maradjon-e egészben az unió, vagy teljesüljön a szlovákok jóslata? hídlapmagazin Megnyílt a SzentIstván-k Megnyílt a XIII. Szent István- könyvhét Budapesten. Az Apostoli Szentszék hivatalos magyarországi kiadója, a Szent István Társulat tizenharmadik alkalommal rendezte meg a keresztény szellemiségű könyvkiadók hazai seregszemléjét, amelyen harminckét kiadó csaknem hatezer kiadványt, köztük mintegy nyolcvan újdonságot kínál az érdeklődőknek. A Ferenciek terén felállított pavilonokban irodalmi, lelkiségi, teológiai, történeti és filozófiai kötetek között tallózhatnak az érdeklődők. Sarbak Gábor, a társulat elnöke a könyvhétre megjelent kiadványok közül kiemelte a legújabb kiadású Szentírás jelentőségét: az Ószövetségi és Újszövetségi Bibliát minden eddiginél bőségesebb név- és tárgymutató egészíti ki. A könyvhétre látott napvilágot a XVI. Benedek néven pápává választott Joseph Ratzinger két kötetének - A föld sója, Isten és a világ - újabb kiadása is. Tizenöt éve annak, hogy a keresztény köny^dadás kötöttségek nélkül, szabadon bontakozhat ki - mondta Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek, a Szent István Társulat fővédnöke a Pázmány Péter Katolikus Egyetem épületében rendezett megnyitón, ahol átadták az idei Stephanus-díjakat is. Az 1993-ban alapított elismerést teológiai kategóriában Joachim Gnilka a müncheni egyetem professzora, míg irodalmi kategóriában Vasadi Péter költő vehette át Erdő Pétertől, valamint Spányi Antal székesfehérvári megyés püspöktől. Spányi Antal elmondta: a díjakat olyan szerzőknek ítélik oda irodalmi és teo- V lógiai kategóriában, akik y magyarul megjelent alkotásaikban az egyetemes keresztény-európai kultúra ér tékrendjét közvetítik. 1998-ban teológiai kategóriában Joseph Ratzinger kardinális volt a díj kitüntetettje. Akkor a Stephanus-díj mellett Ratzinger bíborosnak ajándékozták az Ozsvári Csaba ötvösművész által készített mellkeresztet és püspökgyűrűt. Ratzinger az ünnepség után a Vatikáni Rádiónak elmondta: ez az elismerés rendkívül sokat jelent számára. Először is, azt a kapcsolatot jelenti, mely Kelet-Kö- zép-Európát, és az e térséghez tartozó Magyarországot a nyugati világhoz köti. Ez a kapcsolat Nyugat-Eu- rópának is fontos, hiszen most már egész Európában egymásra találhatunk, és kölcsönösen építhetünk ki egymással szellemi kapcsolatokat. A bíboros fontosnak nevezte, hogy sok magyar professzorral alakított ki alkotói kapcsolatot, s örömét fejezte ki, hogy a vasfüggöny lehullása után a szellem emberei ismét megteremthetik a hit kulturális közösségét. Elismerést jelent ez a kitüntetés számára azért is, mert Magyarországon a vallást ötven éven át elnyomták, és az emberek csak nagy nehézségek árán gyakorolhatták hitüket. Napjainkban azonban ismét szabadon hirdethető az evangélium, és a hívő személyek az elmúlt rendszerben átélt szenvedéseiket is hasznosíthatják. Azok ugyanis, akik szenvedtek, jobban ismerik azt, hogy mit jelent a hit, így a bíboros számára ez a Magyarországról érkezett elismerés nagyon fontos, és arra szólítja fel, hogy a jövőben még inkább ápolja magyar kapcsolatait. A május 21-ig tartó rendezvényen huszonegy, Makovecz Imre által tervezett jurta-sátorban várják az érdeklődőket, naponta 9-19 óráig. A résztvevő kiadók az ország számos térségét képviselik, Budapesten kívül Szegedről, Kecskemétről, Zsámbékról, Kiskunfélegyházáról, Homokkomá- romból, Pannonhalmáról, sőt a délvidékről, Erdélyből és Svájcból is érkezett egy-egy könyvkiadó. • Összeállította: sem y Az elmúlt években az alábbi személyek kapták meg a Stephanus-díjakat: 2004-ben: Teológiai kategóriában: Kereszty Rókus O.Cist. (Los Angeles) Irodalmi kategóriában: Czigány György 2003-ban: Teológiai kategóriában: Szentmártoni Mihály S) (Róma) Irodalmi kategóriában: Dávid Katalin 2002-ben: Teológiai kategóriában: Jakubinyi György (Nagyvárad) Irodalmi kategóriában: Molnár Tamás (New York) 2001-ben: Teológiai kategóriában: Szabó Ferenc SJ Irodalmi kategóriában: Tarbay Ede 2000-ben: Teológiai kategóriában: Török József és Rózsa Huba Irodalmi kategóriában: Dékány Endre 1999-ben a Stephanus-díj nem került átadásra. 1998-ban: Teológiai kategóriában: Joseph Kard. Ratzinger (Róma) és Zakar Polikárp O.Cist. (Róma) Irodalmi kategóriában: Mészáros István 1997-ben: Teológiai kategóriában: Erdő Péter Irodalmi kategóriában: Magyar Ferenc t A magyar egyházért és kultúráért kategóriában: Vaientiny Géza (Bécs) 1996-ban: Teológiai kategóriában: Franz Kard. König (Bécs) Irodalmi kategóriában: Tordon Ákos 1995-ben: Teológiai kategóriában: Csanád Béla t Irodalmi kategóriában: Vidor Miklós t 1994-ben: Teológiai kategóriában: Vanyó László Irodalmi kategóriában: Nemeskürty István 1993-ban: Teológiai kategóriában: Gál Ferenc t Irodalmi kategóriában: Erdélyi Zsuzsanna
