Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-05-21 / 99. szám
HID LAP • 2005. május 21., szombat magazin Egy új esély Andráskó Péter kiállítása a gyakorló iskola Sziget Galériájában Magyarországon nem vár túl fényes jövő azokra, akik a művészetre adják a fejüket. Különösen bizonytalan a fiatal képzőművészek élete: a legjobb indulatú statisztikák szerint a mindenkori végzősökből is jó, ha egy-két ember sikeres lesz. Bangó Miklós rajztanár őszinte ember, még egykori tanítványával, Andráskó Péterrel szemben is. „Neki összefog jönni!” mondta a huszonhárom éves fiatalemberről, aki jelenleg Budapesten tanul a Képzőművészeti Egyetemen. Zsúfolt napokat él: múlt héten vizsgázott, előt- te-utána pedig a lehető legtöbb tudást és tapasztalatot szívja magába. És mindeközben jól érzi magát, annak ellenére, hogy állítólag nem igazán művésziélek. Realista, a földön jár, tudja, mit akar, és hogy milyen út vezet a sikerhez. Ami persze egy nüansszal még fontosabb: Esztergomból indult, a Gyakorló Általános Iskolából, ahol szerencséjére találkozott Bangó Miklóssal, aki egyetlen hibát követett el pályája során: idén úgy döntött, nyugdíjba vonul. Pedig számtalan tehetséget fedezett föl, meglátva a rejtőzködő tálentumot még abban is, akinek nem aka- ródzott megmutatni. „Péter hetedikes volt, — emlékszik vissza hajdani mentora, - amikor rájöttem, ebben a fiúban van valami. És nem is kevés! Szerencséje volt: eltökélt lélek. Rendszeresen járt önképzőkörbe, szorgalmasan és végtelenül tudatosan haladt a pálya felé. S ami lényeges: középiskolába kerülve sem felejtett el rajzolni - s álmodni, hiszen a művészet kapuját éppen ez a nehezen megfogható és érzékelhető kulcs nyitja.” Andráskó Péternek - fiatal kora ellenére - valóban figyelemre méltó életrajz adatott meg. Az általános iskola után még esélye sem volt arra, hogy abbahagyja a firkálást: 1996-tól a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő szakos tanulója lett, onnan pedig nem volt megállás: kiállítások végeláthatatlan sora következett: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Vigadó, esztergomi Sziget Galéria, Várfok Galéria, csongrádi Városi Galéria. Nem beszélve a tizenkilenc éves korában kapott felkérésről: aki nem tudná, 2000-ben Andráskó Péter tervezte a Fővárosi ^llat- és Növénykert pálmaházának dekorációját, négy évvel később pedig a Kaszt színházi társulat Éünstlingli lótolvaj című darabjához készített bábokat. Május 20-án a Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának galériájában kiállítása nyílik - s mindenki saját szemével győződhet meg arról, hogy Andráskó Péter az elmúlt évtizedek egy legígéretesebb helyi tehetsége. És sokra is viszi, - ha nem hagyja el szerencséje. A tehetség és szorgalom nála adott. • Szalay Álmos „Varázslatos, mire képesek a bábok” Beszélgetés Havasi Nelly vei, a „gyógyító” bábok megálmodójával Minden tíz évben egyszer eltemetik a bábozást, és mégis minden kort túlél. Pedagógusok és pszichológusok tízezrei esküdnek rá, hogy mindennél nagyobb gyógyító és nevelő hatása van a báboknak. Havasi Nelly pedig hazánk egyik legnagyobb mestere. Exkluzív kiállítása most megtekinthető a Bajor Ágost Kultúrmozgó Galériájában.- Mikor szeretett bele a bábozásba?- Az ötvenes évek elején. Visegrádon születtem, és az Esztergomi Óvónőképzőbe jártam három éven át. S bátran mondhatom, hogy Esztergomban szerettem bele a bábok világába. Már a képzőben is ügyes kezű voltam, de mikor elkerültem a gödi óvodába, akkor jöttem rá igazán, mekkora kincs van a kezünkben. Akkor egészen más világ volt. Szó sem volt még előrekészített játékokról, szinte mindent magunknak kellett csinálni. A gyerekek pedig nem sírtak, egészen lekötötték őket a mesék élethű igazi szereplői. Varázslatos élmény volt látni, mire képesek a bábok.- Hogy emlékszik vissza Esztergomra?- Életem talán legszebb időszaka volt. Szabadok voltunk és boldogok! Esztergom fantasztikus világ volt akkoriban - hatalmas diákélettel. Iskolák és kollégiumuk színes kavalkádja volt a város, tele élményekkel. Rengeteget kirándultunk, szórakoztunk és tanultunk - valóban olyan tanáregyéniségektől, akiktől mindennél többet kaptunk. És osztályfőnökünk, Irénke néni még ma is él! S ami a legnagyobb bizonyíték, hogy mennyire szerettük az osztályközösséget, hogy két-három évenként mai napig találkozunk mind a huszonheten.- Az óvoda után belépett a képbe a színház...- Még javában óvónőként dolgoztam, mikor egyik kollégám feldobta az ötletet, mit szólnék hozzá, ha a Képcsarnokban lezsűriztetnénk a bábokat. Bár... igazából nem is bábok, inkább figurák voltak ezek. Manapság már a fiam magánszínházának készítek bábokat, és büszke vagyok rá, hogy a segítségemmel életre hívott bemutatókat Budapesttől Paksig, Esztergomon át Érdig számtalan helyen láthatta már a közönség. Külön öröm számomra, hogy segíthetem a sikerüket.- Miként jött a kiállítás ötlete?- Természetesen az esztergomi évekhez köthető a már régen tervbe vett ötlet. Tudtam, hogy valami nagyon emlékezetes meglepetéssel akarok előállni az osztály ötvenedik évfordulóján. Arra gondoltam, hogy a város művelődési központjában rendezzünk egy bábkiállítást, - tanáraink tiszteletére. Kicsit talán félrevezető, hogy az én nevem szerepel a plakáton, hiszen csak a bábuk ruháját készítettem, és az arcukat festettem én.- A meglepetés azonban sikerült.- Hogyne! Elállt a lélegzetük. És a másik nagy ajándék, hogy ellátogattunk az eszetrgom-kertvárosi óvodába. Sok-sok ovit láttam életemben, de amit ott tapasztaltunk, az maga volt a csoda. Mind a huszonheten ott könnyeztük végig a kicsik köszöntő műsorát. • SzÁ Állati turisták Baráti társaságokban egyre több utibeszámoló kezdődik azzal, hogy a nyaralásból hazatérők egyike-másika fényképek helyett először a karján vagy a lábán éktelenkedő lilás elszíneződésekkel, fognyomokkal dicsekszik el. A látványhoz minden esetben mesébe illő történet is tartozik az ember és állat emlékezetes találkozásáról. Mivel lassan végetér az iskola, és ezzel párhuzamosan megkezdődik a nyaralások tervezgetése, nem árt, ha a sok egyéb mellett erre a veszélyre is figyelünk. Mióta egy, Horvátországból származó burkolókő-rakománnyal együtt tíz skorpió is bekerült az országba, biztosak lehetünk abban: akár hozzánk viszonylag közel lévő országokban is számolnunk kell a turizmus speciális kockázataival. Újabban egyre gyakrabban fordul elő, hogy amikor nyaralásból hazatérnek a turisták, a csomagjukkal együtt akaratlanul is magukkal hoznak potyautasokat. Skorpiók, bogarak, gyíkok és gekkók fordulnak elő nagyobb számban a bőröndökben, táskákban, cipőkben vagy a videokamera tokjában. A skorpiókat különösen nehéz észrevenni, mert nagyon szeretik a sötét, meleg búvóhelyeket, így könnyen meglapulnak a szennyesruhák között és az Összehajtogatott törülköző ráncaiban. Leginkább kárpáti skorpiókat cipelünk haza nyaralásból, éppen ezért jó hír, hogy ennek a marása nem halálos. Gyenge mérge van, viszont a csípésével így is képes akár ful- ladásos halállal végződő allergiás rohamot kiváltani az érzékenyebbeknél. Kevesen tudják, hogy ez a skorpiófajta kis létszámban ugyan, de már Pécs és Komló környékére is áttelepült. Európában a tengerpartokon, sziklás vidékeken másféle veszély is leselkedik a nyaralókra. Bár a gyíkoknak nincs méregfoga, a nyálukban található baktériumok és emésztő enzimek miatt a harapásuk mégis sok kellemetlenséget, de akár súlyos vérfertőzést is okozhat. Ugyanez a kockázat persze fennáll a teknősbéka harapásánál is. Ezeknél azonban jócskán veszélyesebb a homoki vipera, ami egész Európában megtalálható a sziklás, bozótos területeken. Az egyetlen szerencsénk, hogy a kígyó fél az embertől, ezért, ha csak mi magunk nem lépünk fel támadólag, kicsi a marás esélye. Ennek ellenére nem ritka, hogy hazánkfiai kígyót is hazahoznak az uticsomagba bújva. Volt példa arra is, hogy valaki Kínából 2 kiló banánnal „importált” egy 80 centis bambuszviperát, amelynek a mérge összehasonlíthatatlanul agresszívabb szövetkárosító hatású, mint az európai kígyóké. Sőt az is előfordult már, hogy valaki - anélkül, hogy tudomása lett volna a történtekről - Mexikóból csipszes dobozban megbújt madárpókokat hozott magával emlékül. Vagyis, ha az ember nem figyel oda, bármi előfordulhat. Pláne, ha az utazási irodák hallgatnak a kockázatokról, és nem hívják fel a figyelmet arra: ha a tengerparton felvesz- szük a cipőnket, ajánlatos minden esetben előbb alaposan kirázni. 1 la nem tesszük, megeshet, hogy 4-5 skorpió hűsöl éppen a lábbeli naptól védett belsejében. De a sütkérező török hegyi viperától sem árt távol tartani magunkat, főleg ha szeretünk túrázni a tengerpart közeli sziklás helyeken. Ennek a mérge sokkal erősebb a Magyarországon őshonos keresztes viperáénál is. Az európai tengervízben az emberre aránylag kevés veszély leselkedik. A strandolásra kijelölt területek általában meg vannak tisztítva a kellemetlen sebesülést okozó tengeri sünöktől. A földkerekség legveszélyesebb állata, a kockamedúza azonban óvatosságot követ cl meg minden nyaralótól. Ennek a fekete mambónál is veszélyesebb, Ausztrália partjainál honos állatnak akár több ezer, egyenként i méter hosszú, idegmérget termelő csalánsejtje is lehet, amelyek pillanatok alatt hozzátapadnak az úszó ember lábához. Mivel a térdig érő vízbe is kimerészkednek, ezért az érintett országokban külön ellenszérumot tartanak a parti őrségeknél a csípés ellen. Ha valaki Egyiptomban vagy Afrikában szeretne pihenni, szintén számoljon vele, hogy sokfajta mérgeskígyó élhet szálláshelye környékén. A legagresszí- vebb mérgű csúszómászók Afrikában találhatók: az egyiptomi kobra vagy a gaboni vipera még ezek közül is kiemelkedik mérgének erejével. A gaboni viperának például ötcentis méregfoga van, s akár 600 milligramm hemotoxint, verés szövétkárösító mérget is befecskendezhet áldozatába - miközben a halálos dózis ebből a méregfajtából mindössze 60 milligramm. A trópusi vizekben élő, rendkívül szelíd tengeri kígyók azonban még veszélyesebb méregfegyverrel rendelkeznek, mint a szárazföldi társaik. Szerencsénkre viszont annyira tartanak az embertől, hogy szinte elő sem fordulhat marás. Kivéve, ha valaki túlzottan rámenősen zaklatja, és például csapdába ejtéssel támadásra ingerli őket. Az ilyen affér sajnos nagyon csúnya következményekkel jár, ha az emberi véráramba kerül a gyors felszívódású toxikus méreg. Persze más tengeri élőlények is képesek sebeket ejteni vagy mérgezést okozni, de ehhez meg kell közelíteni őket - ami az embertől félő halfélék és a rája esetében gyakorlatilag lehetetlen. A nyaralni indulók mindenképpen legyenek óvatosak. Mindennap tüzetesen nézzék át a bőröndjüket, a hátizsákjukat és a szennyes ruhát, és ne feledkezzenek meg a tengerparton kirázni a cipőjüket, mielőtt belebújnának. Ha pedig bármilyen állat megmarna valakit, késedelem nélkül forduljon orvoshoz! Nagyon lényeges, hogy tudjuk, milyen állattal volt dolgunk, mert nem mindegy, milyen elsősegélyre van szükség (szorító kötésre vagy éppen a sérült végtag sínbe helyezésére) az orvosi segítség megérkezéséig. • VARJÚ FRIGYES
