Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-05-14 / 94. szám

/I fl HÍDLAP • 2005. május 14., szombat magazin Tóth Gy. László jegyzete Aktuális (?) jelentés a médiafrontról „Ha az antiszemitizmus kezdetben bankárkérdés volt, a Rákosi-rendszer- ben funkciókérdés, ma tv-kérdés! A zsidó származású értelmiségiek mai részesedése az újságíró-foglalkozásban valóban felülmúlja a zsidó szárma­zású magyarok arányát a lakosságban. Tegyük félre a kapituláns magya­rázkodást, és ne próbáljuk azt bizonyítani, hogy ez az arány nem kirívó. (...) A mai helyzetet nézve: az ország rendelkezik kitűnő színvonalú, a de­mokrácia iránt fogékony és lojális újságíró-társadalommal. Valamiféle tisz­togatás vagy őrségváltás ezen a területen csak színvonalesést és politikai kárt okozhat. A kibontakozó demokrácia sorskérdése, hogy merjen harcol­ni és semmiféle antiszemita hangulatnak a legcsekélyebb engedményt ne tegye.” (Szabó Miklós, Népszabadság, 1990. május 26.) Kérdések megfogalmazása helyett itt csak arra szeretnénk felhívni olvasó­ink figyelmét, hogy ugyanerről a rétegről 1978-ban egy író-szociológus a következőket írta: az értelmiség a hatalomért cserébe lemondott a szabad­ságról. Ez az oka annak, hogy „oly csekély azoknak a száma, akik az ál­lamszocializmus hivatalos kultúrájából kiléptek. Nem a bátorság hiányzik e kilépéshez elsősorban, az értelmiség zömének érdeke nem fűződik hoz­zá.” Mielőtt megszólalna az érintettek - Avar János, Bolgár György, Eöt­vös Pál, Mester Ákos, Várkonyi Tibor stb. - arrogáns tiltakozó kórusa, áruljuk el nekik, hogy a számukra most etalonnak számító Konrád György volt ilyen tárgyilagosan lesújtó véleménnyel róluk. (Az idézet megtalálható Konrád György - Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osz­tályhatalomhoz című kötetének utószavában.) Számunkra úgy tűnik, Szabó Miklós tévedett: a médiumokat megszáll­va tartó értelmiségi csoportok elsősorban a saját érdekeikhez lojálisak. Ez ma (is) a fizetőképes létező baloldal - az MSZP és az SZDSZ - szolgálatát jelenti. Lenin élt... Sokan és sokat írtak már publicisztikát és tanulmányt arról, hogy a poszt- kommunista pártok miért nem érik be a gazdaságban, a pénzügyi-banki szférában, a kultúrában és a médiumokban elfoglalt kivételes helyzetük­kel, és miért törekszenek a politikai hatalom mindenáron való megragadá­sára. Sokan és sokféle magyarázattal szolgáltak, de a lényeget senki sem fogalmazta meg. Az igazság közelében leginkább azok jártak, akik úgy gondolták, hogy a magyarországi létező baloldal (MSZP, SZDSZ) képvi­selői meg vannak győződve arról, hogy a kormányzati munkához szüksé­ges kompetenciával kizárólag ők rendelkeznek. De arra még mi sem gon­doltunk, hogy ennek a gondolkodásmódnak milyen tekintélyes előélete van a haladó baloldalon. Autentikus források szerint „Az októberi forrada­lom előestéjén Lenin azt mondta, hogy a bolsevikok nem azért állnak ké­szen átvenni a hatalmat, mert a lakosság többségének támogatására számí­tanak, hanem azért, mert elég káderük van az összes fontosabb döntésho­zó poszt betöltésére.” (Lenin összes művei 34. kötet, Budapest, Kossuth Kiadó, 1976., 313. o.) Miután a káderek száma korlátlanul növekedett, egy idő után rákényszerültek a „döntéshozó posztok” számának mesterséges növelésére. Lenin szerencsénkre halott, de az általa kitalált gyakorlat a baloldalon tovább él. • A SZERZŐ POLITOLÓGUS, PUBLICISTA FELHÍVÁS Az Ister Granum Eurorégió napilapja, a HÍDLAP a Felvidékről hírt adó, gyakorlattal rendelkező ÚJSÁGÍRÓK, TUDÓSÍTÓK JELENTKEZÉSÉT VÁRJA! A RÉGIÓ TELEPÜLÉSEINEK ÉLETÉRŐL SZÓLÓ INFORMÁCIÓIKAT, HÍREIKET, RENDEZVÉNYEKRE VALÓ MEGHÍVÁSAIKAT KÖZVETLEN MÓDON IS VÁRJUK A HÍDLAP SZERKESZTŐSÉGÉBE: postacím: 2500 Esztergom, Deák Ferenc u. 4. E-MAIL CÍM: HIDLAP@AXELERO.HU tel/fax: 00-36-33-500-750 HÍDLAP - ITTHON VAGYUNK! csak a Hírmondó tudósított. „Dok­tor Gyarmatin úr felbocsáta... egy repülő golyóbist itt Posonban, a kar­dinális Prímás őeminenciája és sok értelmes Néző jelenlétibe.” Ezt a léghajót hidrogénnel töltötték föl, és a kísérletre minden valószínűség szerint május 10-én került sor és azt másnap Batthyány prímás háza előtt megismételték. A léggömbkészítés akkoriban Kempelen Farkast és Mar­tinovics Ignácot is foglalkoztatta. Van azonban egy másik úttörője is a léggömbtanoknak, mégpedig Hor­váth K. János fizikaprofesszor, aki már 1780-ban „Theoria globi aero- statici” címmel könyvet írt az ezzel kapcsolatos aerodinamikai elképze­léseiről. Valószínűleg e kísérletek ad­tak alapot a Schwarz Dávid és má­sok megépítette merev rendszerű léghajókhoz, amely szerkezetek már a légi közlekedés komoly átalakulá­sainak előhírnökei voltak. • Dénes Szelek szárnyán A „levegőég” (amint régente ne­vezték) meghódítása örökös vágya volt az embernek. A 18. század végé­re már-már úgy látszott, hogy adot­tak is hozzá azok a tudományos­technikai ismeretek, amelyek nélkül a korábbi próbálkozások nem bizo­nyulhattak sikeresnek. A sort 1783- ban a Montgolfier fivérek ugyan ma­gasba röpített, de személyt még nem szállító léghajója nyitotta meg. Hasonló kísérleteket végzett Pes­ten Szabiik István professzor 1784-től kezdődően három alka­lommal is. Kevesen tudják, hogy az első hazai kísérletező nem ő volt, hanem az akkor éppen Győr­ben tanító Domin József, szintén 1784-ben. A Magyar Hírmondó így írt erről: „...a Győri Tudo­mány Fő Oskolának tulajdona az a dicsőség, hogy Magyar Hazánk­ban is meg lett már egyszer annak a repülő golyóbisnak próbája, amely majd csak nem az egész világot fel- lázasztotta...” Szintén még Szabiik előtt, 1784. május 11-én Pozsonyban, a nyelvészként is ismert orvos, Gyarmathi Sámuel végzett hasonló kísérletet. Az eseményről megint­Városnézés Szentendrén Az elmúlt kirándulásunk alkalmá­val Zebegénybe látogattunk. Most tekintsük meg - még ha csak képze­letben is - Szentendre festői városát! A várost könnyű megközelíthetősége - és persze értékei - miatt évente több millió külföldi és hazai látogató keresi fel. A kisváros sajátosan medi­terrán hangulata az elmúlt évszázad­ok folyamán alakult ki, amikor a tö­rökök kiűzése után a magyarok mel­lett szerb, dalmát, szlovák, német és görög telepesek népesítették be. En­nek a felvirágzásnak az emlékeit mindmáig őrzik Szentendre délies hangulatú, barokk stílusú polgárhá­zai, templomai, macskaköves utcács­kái, szűk sikátorai. A település dim- bes-dombos utcáin és a Duna-parton sétálva bennünket is magával ragad a város egyéni varázsa. A nyugodt kis­városi élet a század eleje óta vonzza a művészeket. Több mint kétszáz kép­ző- és iparművész, valamint író, köl­tő, zenművész és színész élt és alko­tott a városban. Ennélfogva érthető, hogy a helységben számos állandó és időszakos kiállítás látható, melyek mindegyike figyelemreméltó. Érde­mes megtekinteni a Szabadtéri Nép­rajzi Múzeumot vagy a Kovács Mar­git Múzeumot, ahol csodás kerámi­ákban gyönyörködhetünk, de figye­lemre méltó a Ferenczy Károly Mú­zeum is, ha festményekre kíváncsi az érdeklődő. A felsorolás koránt­sem teljes, hiszen még rengeteg lát­nivaló akad! Közülük emeljük most ki a Szabadtéri Néprajzi Múzeu­mot, ahol bőséges programválasz­tékkal állnak elő a szervezők. Lehe­tőség nyílik idegenvezetésre, ha kell, több nyelven is, de akár lovaskocsin is körüljárhatjuk (gurulhatjuk) ele­ink házait, műhelyeit. Mindezek után egy kellemes estebéd elfo­gyasztásával, jóllakottam tengernyi hasznos és szép emlékkel gazdagod­va térhetünk vissza otthonunkba. Természetesen számos szálláslehe­tőséget is biztosít a város, melynek patinás éttermeiben pedig éhes gyomrunkat tölthetjük meg jobbnál jobb falatokkal. Szentendre bővelke­dik szabadidő- és sportlétesítmé­nyekkel is, akár billiárdozhatunk, baseballozhatunk, de az extrémebb kikapcsolódásra vágyók paint-bal- lozhatnak is. Lehetőség nyílik to­vábbá tekézni vagy fallabdázni, de számtalan más szórakozási lehetősé­get is kínál Szentendre. Egy napot mindenképp érdemes eltöltenünk a Dunakanyar e festői kisvárosában! Következő utazásunk külföldre ve­zet majd, a szomszédos Szlovákiába. • MARKUS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents