Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-05-07 / 89. szám
www.esztergom.hu ESZTERGOM 2005. május 7, szombat • HÍDLAP 3 Esztergom az ipar, a turizmus és a tudás fellegvára lesz Meggyes Tamás a történelmi múlt okozta sebekről, a tanácsrendszer kísértéséről és a tudásalapú város jövőjéről Közel százéves gazdasági lemaradást kell behoznia Esztergomnak, a trianoni döntéssel szétszakított egykori vármegye központjának. A mára újra régióközponttá vált város soha nem állt olyan mélyreható változások előtt, mint napjainkban - állítja Meggyes Tamás (Fidesz) polgármester, aki interjújában arról is beszámol, hogy a jövőt a fejlett iparra, a minőségi turizmus megteremtésére és egy egyetemváros létrehozására alapozva képzeli el.- Kevés embernek adatik meg, bogy egy vallási-kulturális gyökereiről világhíres város díszpolgárai közé avassa. Ez az Esztergomban megtelepült japán multinacionális cég elnökének, Osamu Suzuki- nak sikerült, néhány napja vehette át öntől a kitüntető címet. De vajon a városnak sikerült-e profitálnia abból, hogy itt települt meg Magyarország egyik személyautó gyártója?- Annak idején, amikor a Suzuki megjelent Esztergomban, óriási lehetőséget kapott a város, hiszen ez a gyár vált a cég európai központi bázisává. Ennek köszönhetően nincs számottevő munkanélküliség a környéken, s csak azok nem kapnak munkát, akik nem tesznek meg mindent azért, hogy munkahelyhez jussanak.- Az esztergomiaktól mégis azt hallani, elégedetlenek a Suzuki gazdasági támogató szerepével. Ha megnézzük, hogy a gyárhoz közeli utak állapota milyen katasztrofális, akár igazat is adhatnánk a kritizálóknak.- A gyár gazdasági erejéhez képest valóban csekély a Suzuki jelenléte a város patronálásában. Azt reméltük, hogy ez idővel változni fog, hiszen annak idején, 1995-2000 között, ötéves peres viszony alakult ki az akkori városvezetés és a Suzuki irányítói között. Ennek alapvetően a magyar adójogszabályok voltak az okai, de aztán a parlament éppen a Suzuki által igazságosnak tartott irányba módosította a kifogásolt szabályozást.- Ez a vita azóta is rányomja a bélyegét a város és a Suzuki kapcsolatára?- A rendszerváltozás első tíz évében Esztergom semmiféle kedvezményben nem részesítette a Suzukit, pedig értéke, nagyságrendje alapján körülbelül -2000-ig ez a cég vezette a zöldmezős beruházások ranglistáját Magyarországon. Ezért is gondoltuk azt öt évvel ezelőtt, hogy a kialakult helyzetet mindenképpen kezelni kell a legnagyobb adófizetővel, mert egészen egyszerűen nem tehetjük meg, hogy bíróságra bízzuk a megoldást. Ekkor sikerült olyan egyezséget kötnünk, amely alapján a város később a parlament által elfogadott elvek szerint elengedett bizonyos adótartozást és megállapította az adómaximumot. Ezzel mintegy tíz évre adtunk kedvezményt a Suzukinak, ám a baj az, hogy ennek nem ebben a sorrendben kellett volna megtörténnie. Egyébként ezektől a gesztusoktól azt vártuk, hogy gyökeresen megváltozik a korábbi feszült viszony a város és a gyár között, s befektetők tucatjai jelennek meg az Esztergomi Ipari Parkban. Erre egyébként kifejezett ígéretet is tett a Suzuki helyi vezetése, sőt az igazgatótanács elnöke is. Azt is megígérték, hogy a közéletet nem az önkormányzaton keresztül, hanem közvetlenül a civil szervezetek és intézmények bevonásával, az addig alig mérhetőnél érzékelhetően nagyobb mértékben támogatják majd. Ma be kell látnunk, ezek az ígéretek csak részben valósultak meg.- Mi lesz a kedvezményekkel most, hogy az Európai Unió tagjaivá váltunk?- Az unió igen határozott ebben a kérdésben, nem engedi meg azokat a kedvezményeket, amelyeket a magyar önkormányzatok a letelepült befektetőknek adtak. Brüsszel véleménye szerint ez a versenyszellemet erőteljesen sérti, ezért tiltja további adókedvezmények megadását.- Ez meglepően hangzik, mert mintha a Duna túloldalán, Szlovákiában ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalnánk. Pozsony rendszeresen mélyen a zsebébe nyúl, csakhogy a tőke ne máshová vándoroljon a térségben.- Lehetséges, hogy ilyen kedvezményeket adnak egyes kormányok, és ezért előbb-utóbb kivívják az uniós eljárást önmaguk ellen, de az biztos, hogy Magyarországon éppen az EU- előírásokra hivatkozással a parlament megtiltotta az ön- kormányzatok számára a kedvezményadást. Sőt 2007-ig a már meglévőket is le kell építeni, ezután az iparűzési adóból nem adható kedvezmény. Más kérdés és szerintem nagyon súlyos következményekkel járó fordulat, ami az iparűzési adóval kapcsolatban történik majd a jövőben. A kormánynak ugyanis az a szándéka, hogy az önkormányzati működés egyetlen igazi motorját, az iparűzési adót megszüntesse, ezzel ellehetetlenítve, csődbe sodorva a regionális feladatokat ellátó, kórházakat, középiskolákat működtető önkormányzatokat.- Visszatérne a tanácsi rendszer?!- Minden téren a központosított tervgazdálkodás felé haladunk. Ma már azt is be kell jelentenünk a Pénzügyminisztériumnak, ha saját cégünknek, a civil szervezeteknek vagy a nem a város által működtetett intézményeknek valamilyen támogatást nyújtunk. De újabban már a 20 millió forintot meghaladó ingatlanértékesítés anyagát is bekéri a pénzügyi tárca. A kierőszakolt, a központi igazgatás irányába ható intézkedéssor igazi oka a pénztelenség. Ez a kormányzat ugyanis az előző kormány által összegyűjtött erőforrásokat elherdálta, s ma ott tartunk, hogy alapjaiban teszi tönkre az önkormányzatiságot. Tehát nem általános adócsökkentésről tudok beszámolni a választóknak, mint azt a kormánykoalíció pártjai ígérték a választási kampány során, hanem miként az önkormányzatnál dolgozók fizetésén látom, a terhek jelentősen nőttek, új járulékok jelentek meg, s közben az önkormányzati szféra is tönkre megy- Mióta újjáépült a Mária Valéri híd, valódi régióközponttá nőtte ki magát Esztergom. Ha összeszámoljuk a város adottságait, kulturális, oktatási, turisztikai lehetőségeit, sokszínűségét, nagyléptékű terveit, jogos a kérdés: tud-e élni a páratlan helyzettel?- Valamennyi lehetőséggel fogunk élni, bár a '90-es években még az volt a legjellemzőbb megállapítás Esztergommal kapcsolatban, hogy az elszalasztott lehetőségek városa. Pedig az európai, XXI. századi fejlődéshez minden együtt van: a történelmi háttér, a kulturális, oktatási lehetőségek, az ipari potenciál, a közlekedési adottságok egytől egyig ideális helyzetet teremtenek. Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az egész Kárpát-medencei magyarság központi irányítását mindig is erről a környékről, a Dunakanyarból, a Pilisből szervezte meg a mindenkori magyar állam. Esztergom tehát metropolis a szó eredeti értelmében, királyi székhely. Ez a térség a Kárpát-medence szíve, szakrális hely, a közlekedési és gazdasági útvonalak metszéspontja.- A város polgárainak önérzetét bizonyára sokban javítaná, ha az Alkotmánybíróság székhelye nemcsak papíron lenne Esztergom, hanem valóban itt is működne a testület. Vagy az Érseki Hivatal sem önmaga árnyéka lenne, hanem aktívan részt vállalna a katolikus egyház magyarországi munkájából. Vagy ez csak vágyálom marad?- Ebben a két dologban nekünk a lehető legnyíltabb és szeretetteljes fogadókészséget kell tanúsítanunk, de a döntések nem rajtunk múlnak. Mindez azonban nem befolyásolja, hogy az egyháztól ne kapjunk egyre több támogatást. Több iskolát is fenntart a katolikus egyház, mégpedig nagyon jó színvonalon. Ennek a költségei a város adófizetőire hárulnának, ha nem vállalna szerepet az egyház például a Mindszenty József Katolikus Általános Iskola, a Ferences Gimnázium, a Kolping Szakképző Iskola, az Árpád-házi Szent Erzsébet Egészség- ügyi Szakközép Iskola és Gimnázium fenntartásában. De egy óvodát is alapítottak a Szatmári Irgalmas Nővérek a múlt évben, a főiskolát szintén az egyház tartja fenn, és a papi szemináriumot, a teológiai főiskolát is Esztergomban működtetik. Más, hasonló méretű magyar városnak legjobb esetben is összesen ennyi oktatási intézménye van, nálunk pedig csak az egyház ennyi fenntartását vállalja át a várostól és az államtól.- Lassan itt a nyár, érdemes a turizmusról beszélni. Nem tartja furcsának, hogy miközben Esztergom tobzódik a történelmi és egyházi műemlékekben, addig az éppen az itteni látnivalók miatt Párkányba igyekvő szlovákok tízezrei szinte kivétel nélkül a Duna túlpartján szállnak meg, ott költenek?- Esztergom a XX. századot, a magyar történelem talán leginkább balul sikerült századát duplán szenvedte meg. A magyar nemzet szempontjából a két legnagyobb katasztrófa Trianon és a kommunizmus volt. Az egyik fizikailag csonkolta az országot, a másik erkölcsi mélypontra juttatta. A törökdúlás vagy bármely belharc nem jelentett ilyen gyógyíthatatlan mélypontot. Trianon kevés települést hozott annyira nehéz helyzetbe, mint Esztergomot. Vagyis hogy természetes vonzáskörzetének nagyobbik felét elveszítette a város, mert a vármegye zöme Szlovákiához került. A megye két járásból, a párkányiból és az esztergomiból állt, ebből a párkányit a szomszédos országhoz csatolták, a megmaradó esztergomi járás pedig átafakult dorogivá, s a legfontosabb köz- igazgatási hivatalokat is áttelepítették. Az Ister-Granum Eurorégió nem véletlenül szerveződött meg Párkány-Esztergom központtal, és nem véletlenül ebben a kiterjedésben, mert ez a terület volt az, ahol a földrajzi-gazdasági viszonyok kiegészítik egymást. A túloldali síkság, az ottani mezőgazdaság, a Duna-menti ipar minden szempontból egy régióként kell, hogy megjelenjen, hiszen ezer éven keresztül azonos közigazgatási rendhez, Esztergom vármegyéhez tartozott. A 110 éves Mária Valéria híd fennállása alatt mindösz- sze 25 évig látta el összekötő feladatát, s ez is mutatja, mennyire drámai volt Esztergom helyzete az elmúlt évszázadban. A híd lerombolásával tönkre tették a város gazdaságát, kulturális életét, szellemi központi szerepét. Hatalmas hátrányokat kell Esztergomnak leküzde- nie, ami hallatlanul nehéz feladatot jelent az európai versenyben, az uniós csatlakozás amúgy is feszített folyamatában. Esztergomnak dupla sebességet kell produkálnia, hogy behozza a százéves lemaradást, ami tetten érhető volt az utak állapotában, a Mária Valéria híd hiányában, vagy az intézmények elhanyagoltságában, a belvárosi műemléképületek katasztrofális állapotában.- Óriási fába vágta fejszéjét a város, mert nemzetközi mércével mérve is jelentős fürdőberuházásba fogott. Ha az élményfürdő valamikor a nyár derekán megnyílik, vélhetően már nemcsak Párkány, hanem Esztergom is megtelik turistával.- A fürdő az egyik legfontosabb eleme a város újjászületésének. Óriási vállalás, nagy teher, de olyan teher, amit mindenképpen vállalnunk kellett. Az előző kormány közel ötven fürdőépítést támogatott a Széchenyi Tervvel, Esztergom is majdnem egymilliárd forintot nyert, hiszen fürdővárosi mivoltában is az elsők közé tartozik Magyarországon. A középkor első közfürdője éppen Esztergomban működött, a Johanni- ta Lovagrend tartotta fenn annak idején. És ha a földrajzi adottságainkhoz és történelmi értékeinkhez társítjuk a fürdőt, akkor evidens, hogy ez a beruházás elkerülhetetlen. Egy turista nemcsak múzeumokat és templomokat akar látogatni, hanem a pihenésből és a művelődésből is szeretné kivenni részét.- Ilyen előzmények ismeretében még inkább érthetetlen, hogy az elégedettséggel szemben miért hallani fanyalgást az épülő élményfürdővel kapcsolatban.- Az emberek örülnek a fürdőnek, és még jobban örülnek majd, amikor a következő években öt-hat szálloda is felépül majd a városban, éppen az élményfürdő turistacsalogató hatásának következtében. De ezt a folyamatot nem lehet elkapkodni, lehetetlen egyben, egyszerre fejleszteni egy várost. Egyébként a fürdőépítés előtt közvélemény-kutatást végeztünk Esztergomban, közel hétszáz embert kérdeztünk meg a legfontosabb városi tervekről, beruházásokról, a közhangulatról, a képviselőkkel való elégedettségről és sok minden másról. A megkérdezettek nagy száma alapján nyugodtan állíthatom, hogy a városi hangulat precíz leképezésének mondható a kapott eredmény. Márpedig az élményfürdő építése a 20-30 fejlesztési terv közül az egyik legnagyobb támogatást kapta, így gyakorlatilag az esztergomiak jóváhagyásával vágtunk bele a munkába. A közhangulat tehát a fürdőépítés mellett volt. Igaz, azóta kiderült, hogy többe kerül, mint 2000- ben terveztük, és az is igaz, hogy mára a támogató hangulat vesztett lendületéből. Ám minden munkával, építkezéssel hasonló történik Magyarországon, a lelkesedés idővel megkopik. Ezt a fürdőt 2003 óta építjük és számtalan nehézséggel találtuk szembe magunkat. Ráadásul képviselőtársaink egy része nem átall mindent megtenni azért, hogy megakadályozza a fürdőépítés befejezését. Egy torzót, csődtömeget szeretnének látni a fürdő helyett, csak azért, hogy ezt politikailag a városvezetés nyakába varrják. Politikai hatalomhoz akarnak jutni azáltal, hogy nagyon komoly kárt okoznak a városnak. Számos feljelentés született már a fürdő miatt, több hatósági ellenőrzésen vagyunk túl. Jellemző az is, hogy törvényes határidőn belül nagyon nehezen tudtuk beszerezni a szükséges engedélyeket a beruházáshoz, amihez egyébként minden feltétel adott volt, mert a mai kormány színeiben politizáló képviselőtársaink közül sokan mindent megtesznek, hogy ne működjenek a hatósági automatizmusok. Egyesek odáig mennek, hogy szeretnék elérni: a közel egymilliárdos állami támogatást veszítse el a város, és fizesse vissza! Ezt elképesztőnek tartom, még ha ehhez hasonló törekvésekkel gyakran találkozom is. A fürdő azonban kirakatban van, és ami vele történik, kihat az emberek hangulatára. A munkavégzés háromnegyedénél tartva amúgy is a legrosszabb periódus lélektani szempontból, így viszonylag könnyen megdolgozhatják a közvéleményt mindazok, akik félre akarják vezetni az embereket.- Említette, hogy kétszeres tempóra van szüksége Esztergomnak arra, hogy behozza a lemaradást. Milyen tervek vannak még talonban?- Számtalan területen történtek változások az elmúlt esztendőkben a városban az 1990 és 2000 közti időszakhoz képest. Nagyon sok apró dolog működik másként, mint korábban, mert az emberek ezt igénylik. A hosszú távú terveink azonban még tartalmasabbak. Első számú feladatunk az ipari park fejlesztése, ipari munkahelyek létesítése és a lehető legtöbb befektető letelepítése volt. Időben a másik fontos célkitűzésünk a városi szolgáltatások színvonalának emelése és a régióközponti szerep újrafogalmazása, miközben a kultúra, az oktatás és az egészségügy hatékonyságán is javítanunk kell. Rendbe tesszük tehát az ipari potenciált, majd mellé tesszük a turisztikai szolgáltatásokat - ehhez kellenek az éttermek, a szállodák, az élményfürdő és a Széchenyi tér átalakítása. Nem véletlenül hozunk létre két iskola egyesítésével ezer diákot befogadó vendéglátó-ipari középiskolát; egy egész rendszert kell felépítenünk a turizmusra alapozva, mert a következő évtizedekben ebből a város meg tud majd élni. A harmadik stratégiai célunk, hogy minden korábbinál többet fektessünk a tudásba. Tisztában vagyunk vele, hogy a legmodernebb társadalmak egyben tudásalapú gazdaságok is, ma az információ a legnagyobb érték, vagy ha úgy tetszik, hatalom. Nekünk egy időben kell tehát jelentős ipari várossá válnunk, miközben ki kell alakítanunk a minőségi turizmus feltételrendszerét, és óriási energiákat mozgatunk meg, hogy a város egyetemvárossá alakuljon. • Varjú Frigyes
