Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-04-30 / 84. szám

• HÍDLAP • 2005. április 30., szombat hídlapmagazin Varga Péter jegyzete Május- pünkösd hava Az év ötödik havában, azaz má­jusban méltán gondolhatnánk, hogy végre teljességében ismét itt a tavasz. Várjuk s élvezzük a rügyek még ha félénk, de határo­zott kifakadását, és boldogan szemléljük, ahogy körülöttünk zöldbe öltözik a táj. Persze az időjárás tréfás dolog, hiszen számtalanszor megviccel ben­nünket - még e tavaszi hónapban is - fagyos estekkel, s nemritkán deres reggelekkel lep meg. Május első napján Magyarország számos területén volt szokás a májusfa vagy májfa állítása. A májusfa a tavasz, a természet új­jászületésének a szimbóluma, de jelentette a lányok elismerését, a nagylányokhoz való tartozást is. A legények csoportokban, éjszaka állították a zöldfát, ami lehetett valóban sudár fa, vagy zöldellő, virágzó ág. Szalagokkal, kendők­kel díszítették. Általában a lá­nyok magaviseletét is értékelték a májusfával és nagy szégyennek számított, ha valamelyik lány nem kapott májusfát, de az is, ha szalagok helyett rongyokkal tele- aggatottat kapott, mert ez azt je­lentette, hogy rossz a híre. Május negvedike Flórián napja, aki első­sorban a tűzoltók védőszentje, azonban védőszentjüknek tekin­tették mindazok, akik munkájuk során a tűzzel álltak kapcsolat­ban, pl.: kovácsok, pékek, stb. Azután következnek a fagyos­szentek, Pongrác, Szervác, Boni­fác. A fagyosszentek elnevezés ar­ra utal, hogy a népi megfigyelés szerint a tavaszi meleg napok ek­kortájt hirtelen hidegre is változ­hatnak, az időjárás szeszélyessé válik. Május hó 25. napja Orbán napja, akit a szőlőtermelők, borá­szok védőszentjének is tartanak, hiszen a változékony időjárás nagy károkat okozhat a nehéz munkával művelt szőlőskertekben is. Hamarosan következik a pün­kösd. melynek időpontja mindig változó, mert az ünnepet a hús­vét utáni 50. napon tartják. Ősi I népszokás a pünkösd királya vá­lasztás, akit ügyességi játékokkal, lóversennyel választottak meg. Ennek a személynek különféle privilégiumai voltak, meghívták a lakodalmakba, mulatságokba, in­gyen ihatott a kocsmában, a többi legény kiszolgálta... Az ünnep­hez kapcsolódnak időjárás- és termésjósló hiedelmek is. Csík­ban például úgy tartották, ha ilyenkor esik, jó termés várható. Bodrogban viszont az a mondás j járta, hogy pünkösdi eső ritkán hoz jót. Szokás volt zöld ágakat tenni az istállókra, a házakra, ke- : rítésre a gonosz szellemek ellen. I Május hava Maia istennőnek volt 1 szentelve az antik világban, aki a ! Föld termékenységét oltalmazza, j de nevezik még tavaszutó vagy ígéret havának is. Áprilishoz, a „rügyfakadáshoz” képest min- | denesetre a latinban azt jelenti: „nagyobb”. Tehát a kifakadt rügy ekkorra már erőteljesebbé növe­kedett. Csak látnánk már! Egy nemzeti összefogás hajnalán 1711. április 30-án ért véget a Rákóczi szabdságharc nemzeti felkelésre, hanem Rákóczi vezérségének elfogadására is akkor, amikor Rákóczi maroknyi csapatával 1703. június 16-án a Vereckei-hágón át benyomult Magyarországba, hogy délben már magyar földön, a Bereg megyei Szentpéteri és Zavadka közt pihenje ki csapatával az út fáradal­mait. A fiatal és a lelkesedés tüzétől áthatott Rákóczit is megragadhatta a háza dicsőségét próféciáló Drabicius, mert utóbb többször feljegyezte, hogy hivatást végzett a magyar nem­zettel szemben. „Az Ur engem esz­közül használa” írja Emlékiratában „hogy fölébressze a magyarok keblé­ben a szabadság szerelmét, mely a rossznak megszokásától már-már hűlni kezdett”. „Az isteni gondvise­lés elküldött a puszta hazába” írja utóbb „hogy fegyverre és szabadság­ra kiáltó szózat legyek. És meghallá e szózatot az ország minden népe. A ne­mes szivek lángra lob­bantak a szabadság nevére és siettek fegyvert fogni annak visszanyerésére.” Rákóczi vállalkozá­sa, amelybe valósággal a sors kényszerítette be s amelynek köze­lebbi katonai tervével még a megindulás pil­lanatában sem lehetett Rákóczi tisztában, hisz a megindulást is tőle független külső körülmények provokálták ki, a magyar történelem legcsodálatosabb eseménysorozatát indította el. Olyan nemzeti jellegű szabadságharc bonta­kozott ki belőle, amely már nem szo­rítkozott egyetlen társadalmi rétegre, csak nincstelenekre, vagy a nemesi nemzetre, hanem, amelyben a ma­gyar történelemben először harcolt közös célért, közös lelkesedéssel a nemzet min­den társadalmi rétege, a jog­gal bíró és a jogtalan, a va­gyonos és a nincstelen egy­aránt. Rákóczi személye lett az első élő összekötő kapocs a nemesi nemzet és a jogta­lan nép között. S mivel az ő személye volt a lelkekben élő alap és a közremű­ködők közötti ka­pocs, a magyarság 1703 és 1711 közötti nyolcéves szabad­ságharca mindég Rákóczi legszemé­lyesebb munkája és eredménye maradt. Igaz ugyan, hogy a szabadságharcot befejező béke Rá­kóczi egyéni pályá­ját ketté is törte, de mégis az nyújtotta az alapot ahhoz, hogy a magyarság alkotmányos keretek között foghas­son hozzá kimerült erőinek regene­rálásához. Pedig maga a szabadság- harc korántsem a Tenkes kapitányá­nak története. Kezdettől hiányzott a megfelelő anyagi háttér, maga a feje­delem sem rendelkezett katonai stra­tégiával, részint, mert nem is tudta, milyen létszámú sereggel számolhat, részint pedig, mert - valljuk be őszintén - nem volt jó hadvezér. Sza­badságharca azért is tarthatott nyolc esztendeig, mert Bécs hosszú időn át nem is vette komolyan. A katonai háttér hiányosságait jól tükrözi, hogy egy alkalommal úgy vonult át az országon egy osztrák sereg, hogy nem is láttak kurucot. 1708-tól azután tömegessé váltak az átállások a császári ol­dalra. Mikor azután Rákóczi 1711-ben Lengyelországba ment, hogy segítséget kérjen Nagy Péter orosz cártól, Károlyi Sándor gróf a nagy- majtényi síkon letette a fegyvert. Fura egy fegyverletétel volt ez. A maradék magyar katonák szimbo­likusan elhelyezték fegyvereiket a földön, majd lehajoltak értük és el­mentek haza. A közbiztonság ugyan­is olyan volt az országban, hogy fegyver nélkül nem volt túl biztonsá­gos közlekedni. Végül 1711. április 30- án megkötötték a szatmári békét. Az addigi osztrák-magyar viszonyban páratlanul lojális béke volt ez. Hű­ségeskü fejében mindenki amneszti­át kapott, maga Rákóczi is, sőt a feje­delem megtarthatta volna birtokait. Ám Rákóczi nem élt a lehetőséggel, a törökországi Rodostóban telepedett le. Mindazonáltal szabadságharca a nemzeti összefogás irányába terelte a hazai közgondolkodást. • P. Rein Az- ORSZÁG ar- RÁKÓCZI SlOVÍTSts-ttECBllASÁBOl KIAD)A-A ÜASít-Kés\ YMAPÓ i int m i i Az 1640-es években egy Morvaor­szágból vallásáért kiüldözött protes­táns lelkész csodálatos égi jelenéseket kezdett látni. Látomásait 1657-ben ki is adta, s azokban megjövendölte a Habsburg-ház bukását s dicsőséget jövendölt a Rákóczi-háznak. Drabi­cius Miklós jóskönyve nagy népsze­rűségre tett szert. A második kiadást a híres Johannes Amos Comenius rendezte sajtó alá. Drabicius életével fizetett vakmerő látomásaiért. Az eperjesi vértörvényszék előbb kezét, majd fejét vágatta le. Rákóczi sza­badságharcának is akadt ilyen prófé­tája. A mátyusföldi Tallós község molnárja, Koncz Márton, aki sokat olvasgatta a Bibliát, megtelt víziók­kal, s amikor Rákóczi kibontotta zászlóit, bibliás jóslatokkal és áhíta- tos extázissal hirdette az ámulva hall­gató népnek a Habsburgok bukását s jövendölt Rákóczi királyságáról. A két látnok próféciái valójában köz­hangulatot tükröztek. Extátikus lel­kesedésük áthatotta a magyar nemzet legszélesebb rétegeit, kezdve a jobbá­gyok különböző anyanyelvű sokasá­gától, a nemességen keresztül a nem­zeti érzésükben megmaradt főurakig. A lelki alap tehát megvolt nemcsak a A Wesselényi-féle összeesküves A Wesselényi - féle összeesküvés indítóoka a vasvári béke volt. A béke­kötés okozta ingerültség napról napra nőtt, annyival is inkább, mert világos­sá vált, hogy a vasvári béke tényleges oka az volt, hogy az alkotmányellenes törekvések keresztülvitele minél könnyebben sikerüljön. A bécsi udvar legújabb intézkedései semmi kétséget nem hagytak afelől, hogy a vallási és a politikai szabadságot egyaránt veszély fenyegeti. A kialakult helyzet komoly­ságára utal, hogy kiutat éppen az or­szág főemberei nem találtak másban, mint az összeesküvésben. A szervez­kedés élére maga Wesselényi Ferenc nádor állt. Részt vettek még benne Zrínyi Péter horvát bán, Nádasdy Fe­renc országbíró, Frangepán Ferenc és 1. Rákóczi Ferenc is. Az összejövetele­ken az összeesküvés tagjai a nádor ta­nácsára abban állapodtak meg, hogy előbb még felszólítják az uralkodót, 1. Lipótot az alkotmány megtartására, s ha ez nem segítene, fegyverhez nyúl­nak. Wesselényi halála (1667. március 23.) jelentősen megváltoztatta az össze­esküvés menetét. Ezt követően Nádasdy Ferenc állt a lázadók élére. Nádasdy elsősorban a maga hasznát kereste és meg akarta szerezni a nádo­ri méltóságot, míg Zrínyi az erdélyi fejedelemség után vágyott. Nagy bajt okozott az is, hogy a bécsi udvar tudo­mást szerzett a szervezkedés létezésé­ről. Az összeesküvők végtére XIV La­jos francia királyhoz fordultak, de ígé­reteken kívül más onnét sem érkezett. Mind Zrínyi, mind Nádasdy kölcsö­nösen bevádolták egymást a császár­nál. Lipót nemcsak megkegyelmezett nekik, de még hivatalukban is meg­hagyta őket. A színlelt királyi kegye­lem tőrbe csalta mindkettőjüket. Zrí­nyi nagvravágyásában valósággal Ma­gyarország fejedelme kívánt lenni. Bár tudták, hogy a bécsi udvar minden lé­pésüket figyelemmel kíséri, követeket küldtek a török Portához. Ilyen körül­mények között - bár a török is megtagadta a segítséget - 1670- ben kitűzték a felke­lés zászlaját. Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Csáktornyán, Rákóczi Ferenc pedig az északi vármegyék­ben jelent meg hadaival. Fellépésük­nek nem volt sikere, így hamarosan megadták magukat. A kormány egy­más után fogatta el a mozgalom fő ré­szeseit, bizottságot állíttatott fel Lő­csén a lázadás részleteinek bővebb ki­nyomozására. Végül Nádasdyt, Frangepánt és Zrínyit méltóságuktól és vagyonuktól megfosztották fő és jó­szágvesztésre ítélve őket. A kivégzé­sekre április 30-án került sor. A kisebb bűnösök felett egy Pozsonyban felállí­tott törvényszék ítélkezett. E nagy­méltóságú urak sokszor önös érdekek által vezérelt szervezkedésének leg­főbb hibája a szervezetlenség és a tö­megbázis megteremtésének hiánya volt. Néhány évtizeddel később Rákó­czi szabadságharcának a nagyszerűsé­ge éppen abban rejlett, hogy össze tu­dott fogni „nemest és nemtelent”, va­gyonost és vagyontalant egyaránt. Am erre még több, mint harminc eszten­dőt várni kellett. • Déne

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents