Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-04-02 / 64. szám
• HÍDLAP • 2005. április 2., szombat hídlapmagazin „Ninccsa dás szó Ijcsak bátrAn!” Farkas Miklós tárlata a József Attila Iskolában Farkas Miklós műveit bemutató kiállítással folytatta a József Attila Általános Iskola galériája azt a tárlat-sorozatot, amely egykor volt tanulóinak munkáit teszi plé- num elé. A most bemutatkozó fiatal művész 7-8 osztályos korában a József padjait koptatta, jelenleg a Corvin rajziskolában alkalmazott grafikát tanul. Farkas Miklós képein leginkább az útkeresés öröme és gyötrelme látszik. Egyelőre csapong, de számos kortársától eltérően ő már látja maga előtt az utat. Az utat, ami a napjainkban egyre divatosabb „sokkoló sajtómontázs” felé vezet. No persze ez számára sem elegendő - ott van még a büszkeség. A Corvinban tanult aktok, a szemnek-szívnek kellemes rajzai, portréi éppolyan érzékenységről árulkodnak, mint a gondolkodásra ösztönző feliratoktól és jelszavaktól tűzdelt bizarr „kép-mixei”. Ha Farkas Miklós idővel majd keverni fogja a remekül elsajátított és érzett montázstechnikát a lényegesen több pepecseléssel járó figuratív festészettel vagy rajzzal, (amit éppen most tanul) hazánkban egészen egyedülálló művésszé is válhat. Bár, szép tanulmányai is sokat mondóak, remek intuícióval kiválasztott mondatai tovább égnek az ember fejében, mint szomorú portréi. Felhívjuk a figyelmet egyik nehezen kibogozható üzenetére: „ANYA - Sok szeretettel - Ninccsa dás szó Ijcsak bátrAn! - MIVANHOGY...”, amely akár válasz is lehet fel nem tett kérdéseinkre. És a továbbiakban is igyekszik különösen mély nyomokat hagyó jelszavakkal operálni, - persze csak ha engedi a néző - máskülönben hatástalan marad. Kérdés azonban, hogy míg az előző tárlatokban az iskola tanulói számára is élvezhető képeket szerveztek a tárlatrendezők, ezúttal a huszonévesek kilátástalan úttalansága és világkeresése, (máskor a csernobili atomerőmű jelentette globális kérdések), egyébként remekbeszabott montázsképei mennyire kötik le a kicsiket és éppen ehhez hasonlóan mennyire való szemük elé a megviselt (egyik esetben arctalan) nő aktja és portréja. Ezeket a kérdéseket nem nekünk kell megválaszolni. Mi csak arra inspirálnánk kedves olvasóinkat, hogy látogassanak el a József Attila iskolába és saját szemükkel is győződjenek meg róla, hogy Farkas Miklós az egyik legtehetségesebb fiatal művész, akivel az utóbbi időben városunkban dolgunk volt. • SZALAY Mogyorósbányai látkép Előző kirándulásunk alkalmával a Rám-szakadékban jártunk, most látogassunk el egy közeli, kicsiny faluba - Mogyorósbányára - és az azt övező hegyekbe. Esztergomból indulva Tát felé kell vennünk utunkat, ha szeretnénk megcsodálni e kis települést és környékét. Mindezt tehetjük autóval vagy busszal is; a pályaudvarról több járat is indul egész nap. Beérkezve a falu főterére (ez a buszjárat végállomása is) érdemes körbejárni a kis község utcáit, hiszen a hangulatos borospincék látványa mellett több helyütt is alkalmunk nyílik felfrissülni valamely kiskocsmában. De inkább vegyük utunkat az erdő felé. Ehhez vissza kell térnünk kiindulási pontunkhoz, ahonnan jól láthatóan kúszik fel a mélyút. A századok alatt mélyen ki vájt hegyi út határozottan kúszik a magasba. Kövessük bátran, hisz letérni róla még szántszándékkal is nehéz volna. Időnként erőteljesen meredekké válik, de néhány lankásabb lejtő ideális pihenőhelynek bizonyulhat. Körülbelül harminc perces séta után kiérünk a fák takarásából. Tisztás következik. Innen elég ösztöneinkre hagyatkozni, hamar rátalálhatunk a sziklás párkányra ahonnan festői a kilátás. Tiszta időben egészen messzire tekinthetünk, s láthatjuk a Bazilika csúcsát, noha a szomszédos gyárkémények kissé feszéjezhetik az idilli hangulatot. Sajnálatos módon itt szeméttárolókat nem találhatunk, ez meg is látszik a környezeten. Ezért fontos, hogy a kirándulók maguk gondoskodjanak a hulladék elszállításáról! Ha hozunk hátizsákunkban némi elemózsiát, alkalmunk nyílik azt elkészíteni néhány jól bevált tűzrakó helyen. Kis pihenő után élvezetes időtöltés felfedezni a vadregényes tájat, elgyönyörködni a barlangokkal tarkított ős öreg sziklák fakó árnyékában, s csodálni az erdő zöldjé. Mikor elérkezettnek látjuk az időt a hazaindulásra, két útvonal közül is választhatunk. Az egyik természetesen amin feljutottunk, a másik Tát felé vezet. Az utóbbi nehezebb, ezzel csak akkor próbálkozzunk, ha csapatunkból valaki már ismeri.a táti ösvényt. Következő kalandunk a búbá- nati hegyekhez és tavakhoz vezet majd. Jó kirándulást mindenkinek! • (Márkus) Nálunk is történhetett Rovatunk olyan apró, színes történetek feldolgozására vállalkozik, amelyek nagy valószínűséggel sokak számára ismerősek lehetnek, vagy legalábbis el tudják képzelni őket környezetükben is. Fontos, hogy a történetek és az alakok valódiak, még ha olykor - személyiségi jogaik miatt - nem is eredeti nevükön említem a szereplőket, vagy itt-ott egy kis színezékkel dúsítottam a históriákat. Mindezek természetesen az adomákban lényegi változást nem okoznak, és hangsúlyozom: a hír igaz. Turisták, turisták, szóljatok a Gazsinak! Bevezetőül csak röviden: az alábbiakban arról vagyon szó, hogy túrázni csak szépen, lehetőség szerint az út végéig éppen - úgy érdemes. Az elhatározás persze nem elég, tenni is kell érte. 'Olykor azonban ez is kevés, lévén, hogy a manapság oly divatos rajtunk kívül álló dolgok kifejezéssel élve, leselkednek váratlan fordulatok úton, útfélen, szerte a nagy világban. Itt a tavasz - harsog a téves meteorológiai jóslat, mert ugye a cuna- mi jós régen „megaszondta”, hogy szó sincs efféle idejemúlt népi badarságokról: a tavasz kérem szépen csak csalfa vak remény, az új trend, hogy a tél azon nyomban nyárba csavarodik, és punktum, így vagy úgy, csak süt a nap, kiszabadul az emberfia, bagzó macskák nyivákolása tölti be a belindek(?!) szagú éj bársonyos leheletét (mifelénk, érdekes módon a belindeknek is fura törköly illata van, a leheletekről nem is beszélve.) Tehát ha tavasz, ha nyár, egy a lényeg: az ember túrázni indul, ha kell, ha nem. Leküzdhetetlen vágy merül fel atyánkfiaiba, hogy drótszamárra pattanva bejárják a környéket és nem utolsósorban megkóstolják az idegen falvak tőkén termett nedűit, esetlegesen tűzről pattant menyecskéit. Mindkét szokás meglehetősen káros az egészségre, minek következtében hol atyánkfiái, hol a „vendéglátó” falvak vehemens ifjai nyomják az ágyat odahaza, vagy éppen a közeli ispotályban. így történt ez a minap is, miután Lacika (mellesleg fekvenyomó-bajnok), falunk szeme fénye cimboráival a nyakába vette a világot és kétnapos bicikli-túrára indult a zegzugos Borsod megyében. Dombnak fel, völgynek le csorogtak falunk keménykötésű ifjai, becsülettel megállva minden út melletti ivóban, hogy néhány korsó sörrel enyhítsék torkuk égését. Mindennek köszönhetően kora estére már meglehetősen kapatosán, inkább a biciklit tolva, semmint azon egyensúlyozva haladt a menet, amikor elérték a hírhedt települést. A szokott kép fogadta őket, mint minden arra járót: az aszfaltos út véget ért a települést jelző tábla csonkjánál, a házak vakolatlan, máladozó vályogfalai közt egy teremtett lélek sem volt látható. Kihalt volt a tanya, még a bolhás ebek is csak odúikból villantgatták ritka fogsorukat az érkezők felé. Lacikáék egy kicsit megrettentek a látványtól, de azután lassan (a rengeteg szesz miatt máshogy nehezen is ment volna) bedülöngéltek a faluba. Az egyik ház mögül egy piros gumilabda pattogott elő, szép lassan végiggurult előttük az úton, majd megállt az útszéli árokba. A romos ház mögül mezítlábas purdé rohant elő. Az idegeneket meglátva tágra meredt a szeme, és földbe gyökerezett lábakkal bámult feléjük. Na, te gyerek - ocsúdott fel Lacika, - mi a fenét bámulsz? A kölyök úgy látszik, csak erre várt: Turisták, turisták, szóljatok a Gazsinak! - sikoltotta és beszökkent a vályogházba. Néhány másodperc múlva megelevenedett a falu, álmos szemű „nagycsalád” vagy tizenöt tagja rohant elő ökölbe szorított kézzel. Élükön érkezett a gazellaléptű Gazsi, a maga szolid 180 kilójával, mohón méregetve Lacika (mellesleg fekvenyomó-bajnok) bringáját. Az itt marad - bökött rá zsíros ujjával, és megnyalta a szája szélét. Nnaaa - mondta Lacika (mellesleg fekvenyomó-bajnok), - szép nagy disznó kend - utalt arra a faiunkbéli népi megállapításra, miszerint az ember száznál, disznó kétszáznál kezdődik. Ha' mit mondtál, te - hördült fel Gazsi és Lacika (jelen esetben egyáltalán nem mellesleg: fekvenyomó-bajnok) felé, majd szinte ugyanazon sebességgel röpült visszafelé a méretes fülestől.Alii - hörgött a földön, de a következő ütleg után inkább jobbnak látta csendben maradni. Elég volt, mondta Lacika - kitúráztam magam, mehetünk hazafelé. A „nagycsalád” némán pislogott a kivonuló turisták után és a környékbeli matyófalvakban a legenda szerint a fenti eset óta újra virágzik a magyar vendégszeretet. A kis tanyán pedig viharos éjszakákon azzal ijesztgetik a purdékat, ha rosszak, hogy (Rejtő Jenő mintájára) eljön a részeg biciklis ember és csúnyán kiporolja a feneküket. • BUKOVICS
