Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-04-16 / 74. szám

• HÍDLAP • 2005. április 16., szombat hídlapmagazin Megmártózás a lávamezó'ben bizonytalankodva, a másodikon pedig már úgy csúszunk le, mintha ez a vi­lág legtermészetesebb dolga lenne. A vadvíz által gömbölyűre erodált üst természetes csúszda egyben, mely­ben szinte „vízpárnán” siklik le az em­ber. Kissé mókás látvány, amint a be­szállásnál eltűnő fejek 5-6 méterrel lej­jebb sorra előbukkannak a tajtékból. És végezetül essék néhány mondat a folyó nevének eredetéről is. Egy 1566-ból származó dokumentum sze­rint az Alcantara az arab A1 Qantarah szóból ered, ami hidat je­lent. Es valóban, létezett is egy római kori híd a folyó mellékén, amit a né­metek 1943-ban lebombáztak. • Szöveg: Lieber TamAs - Érdi-Krausz Erika Fotók: Lieber TamAs Vizes túrán az Etnán Rendkívül sokarcú vidék Szicí­lia. Nemcsak az ókori görög, illet­ve római emlékek sokaságában, az egyedi - anyaországtól merő­ben eltérő - kulturális kavalkád- ban tobzódhat az oda látogató, hanem a természet megannyi kü­lönlegességében is. Tengeri ütközetek színterén Az olasz földön fekvő Villa S. Giovanni kikötőjéből a három kilo­méter széles Messinai-szorosban közlekedő kompjáratok egyikével keltünk át Messinába, Szicília kapu­jába. Már maga a kompolás is felet­tébb érdekes ebben a tengerszoros­ban. A hely különlegességét az adja, hogy nemcsak kultúrákat választ el e néhány kilométeres távolság, hanem találkozóhelyet is biztosít. Itt ütkö­zik meg ugyanis egymással a Tirrén- és a Jón-tenger. Az eltérő meder­mélység csak a szorosra jellemző áramlási viszonyokat, örvényléseket generál, ami felettébb megnehezíti a hajósok dolgát. A kompoknak ezért itt nincs is „kijelölt” útvonaluk, ha­nem a kapitány dönti el, hogy éppen melyik száfnukra a legideálisabb. A Messinai-szoros területe szeiz­mológiailag is aktív, számtalan törés­vonalat rejt, ezért gyakoriak itt a földrengések. A leghírhedtebb katak­lizma 1908-ban következett be, ami­kor a város gyakorlatilag teljes egé­szében megsemmisült. Tájkép az Etnával Szicília térképére pillantva egyér­telművé válik, hogy jóllehet nem az egyetlen tájképformáló elem, ám ki­terjedésével, hatásával messze min­den egyebet maga mögé utasít Euró­pa legnagyobb vulkánja, az Etna. A maga 150 km-es kerületével, 3300 mé­ter fölé nyúló csúcsaival, egyértelmű­en az első számú turisztikai célpont. Noha egyetlen óriásvulkánról van szó, ám ennek ellenére rendkívül sokarcú vidék ez. A folyamatos vul­káni tevékenység napról napra, évről évre alakítja környezetét, így rendre újabb látnivalókat kínál a kutatók és a turisták számára. Az elemi erők kifogyhatatlan ener­giák közepette szabadulnak fel, me­lyek hol sötét fellegeket varázsolnak az égboltra, hol pedig vörösen izzó tüzes kígyókat a hegy oldalára. állás a mindenkori időjárási viszo­nyoktól függ. Általában kezdetben bokáig ér, beljebb pedig már az úsz­ni tudás is alapkövetelmény lehet. Utunkat kisebb vízesések kikerülé­sével folytatjuk. Vigyáznunk kell, mert a sodorvonalban a víz könnyen ledönthet a lábunkról és visszadob­hat a zúgókon. Kb. 200-250 métert megtéve jutha­tunk el a végállomást jelentő 6 méte­res tereplépcsőig, ahová már csak kö­tél segítségével kapaszkodhatnánk fel a nyakunkba ömlő vízben. A visszafelé vezető út sokkal ké­nyelmesebb, de kalandosabb is. Ha kellően bátrak vagyunk, nem kell mást tennünk, mint beleülni a vízbe, és a sodrásra bízni magunkat. Az első kb. 2 méteres zuhatagon még kicsit A gigászok színpadjától tá­volodva megszelídül a táj, a kopár felszíneket egyre dú- sabb vegetáció borítja. Ám még ezek sem képesek elrej­teni előlünk a múltat, külö­nösen ott, ahol a tűz ősellen­sége, a víz nyitja fel annak „képeskönyvét”. A híd szurdokában Ha a természeti látnivalók első helyén az Etna áll, az épített értékek éllovasa cím­mel minden bizonnyal Taormina városa büszkél­kedhet. A tenger szintje fölött 250 méterrel felépített város egyedülálló a maga nemében. Nemcsak csodála­tos panorámája teszi azzá, hanem ókori, ma is működő színháza is. Kü­lönösen kedves ez nekünk, magyarok számára, hiszen neves festőnk Csontváry Kosztka Tivadar festmé­nyét láthatjuk itt megelevenedni. Taorminából, a görög színházból nagyon jó rálátásunk adódik az Etnára, talán a legjobb Szicília egé­szét tekintve. Nem véletlen tehát, hogy a tűzhányóval való ismerkedé­sünket itt kezdjük. A fárasztó utazást követően az emberek kedvessége, a város biztonságossága (a várnegyed­ben csak gyalogos forgalom van), na és persze a látvány kellő ráhangoló­dást nyújt a következő napokra. Az Etna egyik központi településé­re, Linguaglossába vezető utunkat az Alcantara folyó Taorminától nyugatra terpeszkedő vízgyűjtője felé vesszük. Nem véletlen ez az útvonalválasztás, hiszen a látvány fokozása kedvéért egy - Izlandot kivéve - Európában egye­dülálló képződményt keresünk fel. Aktív vulkanikus területeken na­gyon ritkák a tiszta- és bővizű hegyi patakok, különösen az olyanok, me­lyek az egykori lávamezőbe vágódva, a kiömlési kőzet megszilárdulásának folyamatát tankönyvi módon képe­sek szemléltetni. Az Alcantara bazaltágya a feltevé­sek szerint kb. 2800 évvel ezelőtt ke­letkezett, amikor az Etna egyik, köz­ponttól távol lévő parazitakúpja, a Monte Moio hatalmas mennyiségű lávát termelt. (A láva vastagsága a fo­lyó eddigi feltárása alapján legalább 50 méter). Az izzó bazalt lehűlése több évtizedet vehetett igénybe, mi­közben a lassú kikristályosodás során függőleges, vízszintes és ferde hely­zetű, négy-, öt- és hatszögű bazalt- oszlopok keletkeztek. Az Alcantara- ismét birtokba vehette „kedvelt” út­vonalát, ám medrét most már a vas­tag bazaltrétegen kellett átvezetnie. Hogy ez mennyire sikerült neki, bár­ki meggyőződhet róla. A folyó vízgyűjtője 573 km2-nyi területet ölel föl. Vize keresztülfolyik a Nebrodi-hegység déli részén, az Etna vulkáni tömbjén és a Peloritani- hegység északi felén is, mígnem 52 km-t megtéve, Calatabianotól keletre ömlik a Jón-tengerbe. Az Alcantara érdekessége, hogy üledékes, meta­morf és vulkanikus rétegeket egy­aránt átszel, így medrében e kőzetfé­leségek mind megtalálhatóak. A folyó szurdokvölgyének vízszin­tes kiterjedése a teljes hosszához mérve jelentéktelen, mindössze 460 méter, ám annál látványosabb ma­gassága (helyenként 50 méter). A két szemközti fal egymástól alig 5 mé­ternyire húzódik, a közöttük lévő te­ret 1,5-2 méteres magasságig sebesen folyó víz tölti ki. A kanyon bejáratát a Naxost Francavilla di Sicília-val összekötő főútról (jól táblázott helyen) letérve hosszú, néhány éve felújított lépcső­soron érhetjük el. Aki a szurdokvölgy bejárására vál­lalkozik - hozzátesszük, érdemes - nem árt a fürdőnadrágon kívül leg­alább egy pólót magán hagynia. A víz ugyanis nyáron sem melegebb 8 °C-nál. A legideálisabb persze a neo- prén öltözet, de ezt ugyebár nem mindenki engedheti meg magának. Lábunkat ócska sportcipővel védhet- jük az apró kavicsok ellen. Sodrással szemben vágunk neki a néhány százméteres távnak. A víz­Kirándulás Visegrádra Előző kirándulásunk alkalmával a búbánati hegyekbe, tavakhoz kalan­doztunk. Most haladjunk tovább a Duna mentén és csodálkozzunk rá Visegrád szépségeire! A vidék ősidők óta lakott területnek számít, amelyet számos régészeti lelet is bizonyít. Je­lentősége azonban a rómaiak uralma alatt növekedett meg, hiszen az Esz­tergomba vezető hadiút mentén, őr­tornyok egész láncolatát hozták létre. A római kor virágzása és hanyatlása - majd a népvándorlás viharai után - a honfoglaló Árpád fejedelem fivéré­nek, Kurszánnak volt a szállásterülete. Ekkor már Visegrádnak nevezték. A tatárjárás után IV Béla és felesége, Mária királyné - a Visegrád fölé me­redeken emelkedő 328 m magas hegy­re, nagy biztonsággal védhető felleg­várat építtettek. A Várhegy alatti dombon, a dunai oldalon az Alsóvár épült fel, partján a Vízibástyával. Vi­segrád az Anjouk idején, a XIV szá­zadban emelkedett országos, illetve nemzetközi jelentőségűvé, ugyanis Károly Róbert a Duna-parton 1320 körül királyi palota építésébe kezdett, amely néhány év múlva már az ud­vartartás székhelyévé vált. Második fénykora Mátyás király uralkodása idején következett el. Nagyszabású építkezések, átalakítások jellemezték ezt a kort, és kialakult a késő gótikus részletekkel gazdagított palotae­gyüttes, amelynek maradványai ma is láthatók. Az udvar előkelőségei ter­mészetesen a királyi rezidencia köze­lében építettek szebbnél szebb háza­kat, kisebb palotákat. A, későbbi idők pusztításai jelentős károkat okoztak a várban és környezetében, de a fönn­maradt épületek előtt is csodálattal adózhatunk. Oldalakon keresztül so­rolhatnánk a történelmi jelentőségű eseményeket, melyek Visegrádhoz kötődnek, de figyelmünket fordítsuk a jelenkor kikapcsolódási lehetőségei felé! Érdemes ellátogatni a közeli bobpályára, ahol kicsik és nagyok egyaránt kellemesen szórakozhatnak. Erdős hegyoldalban épült a 2400 sze­mély befogadására alkalmas strand­fürdő. Az itt kikapcsolódó vendégek élvezhetik a termálmedencék biztosí­totta kellemesen meleg vi­zet (39 fokos), de közismert az egészség megőrző hatá­sa is a hévíznek. Természe­tesen a közelben számos szálláslehetőség is kínálko­zik, de finom falatokkal ke­csegtető éttermekből sincs hiány. Kellemes kikapcso­lódásnak ígérkezik a nya­ranta megrendezésre kerü­lő lovagi torna látványossá­ga. Azonban, ha „csak” a természeti szépségek ér­deklik az utazót, abból sincs hiány, hi­szen akár az Apátkúti Völgy, vágy a Nagy Villám kilátója is érdemes a fürkésző tekintetre. Legközelebb a Dunakanyar egyik gyöngyszemébe, Zebegénybe látogatunk el! • MARKUS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents