Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

2005-02-26 / 40. szám

__________________________________________________________

Mohács vagy Rodostó?

A török-magyar barátság okairól

Esztergom Város Gyarapodás Programja az idegenforgalmi beruházásoknak gazdag menetrendje. A Vízivárosban folyamatban lévő változások, így a Berényi Zsigmond utca és Erzsébet Park tejes átépítése, a Rosenberg régészeti és szállodaberuházások, a Vízgép kutatás bemutatása, az ásatások a Malom bástyában máris a török tudomány, az idegen- forgalom és a tőke érdeklődését vonzzák. A megújulással együtt jár, hogy Esztergom és Törökország kapcsolatai is reneszánszuk előtt állnak. A következő évtizedekben török-magyar kulturális, művészeti és tudományos kapcsolatok bokrosodnak és szöknek virágba, beérik barátságunk gyümölcse. Esztergom első osztályú, legfontosabb célpontja lesz a Magyarországra beutazó török tömegturizmusnak. Folytatódni, erősödni fog a diplomáciai és VIP turizmus.

Megjelenik - már érdeklődik - a török kereskedelmi és vendéglátó tőke és szolgáltatás a városban. Étel, fürdő és vallási igények járnak együtt a mohamedán bebírókkal. Lesz kölcsönös rácsodálkozás, barátság és konfliktus. Megjelennek a tudományos igényű kapcsolatok, a beruházási szándékok. Esztergomban egyszer török tiszteletbeli konzulátus jöhet létre.

Fényes Szulejmán, Mimar Kodzsa Sinan, Kara Musztafa, Küprülü Mehemed. Lala Mohamed, Véli bég,

Uvejsz Izmaik kujodzsi kútkezelő, Ozicseli hadzsi Ibrahim imám és Evlia Cselebi neve éppoly ismert

lesz, mint Mehemedé, ki sosem látott tehenet.

Kérdés: A magunk generálta érdeklődésre eléggé felkészültünk-e?

A Magyar-Török Baráti Társaság tagja vagyok, így százszámra tettem szert török ismerősökre, nagykövetekre, diplomatákra és istambuli szőnyegárusokra. Vittem koszorút, kardvirágot és kokárdát Mikes Kelemennek, az istambuli keresztény temető magyar halottainak és a Nagyságos Fejedelemnek Kassára. Ittam sörbetet és gránátalma levet -néha egy kis pálinkát - müzülmán barátainkkal. Egy felbőszült galatai cipő- pucolót leszámítva csak barátokkal, Magyarországot, de leginkább ESZTERGOMOT szerető emberekkel találkoztam. Elfogult vagyok, nem is akarok más lenni. ítélkezni nem akarok, mesélni pedig így is lehet.

Mit tagadjuk, ambivalens, hezitáló, bizonytalankodó gondolataink támadnak Törökország hallatán.

Mohács vagy Rodostó? Melyik nyom többet a latba?

Rigómező, Galambóc, Nádorfehérvár, Mohács, Szigetvár, Kőszeg és Eger vára dobol a szívünkben. Ha szeretem a török népet, akkor Hunyadi, Dugovics, Tömöri, Zrínyi, Dobó István, Jurisics és Török Bálint emlékének elárulására készülök? Cimborátok

az ellenséggel? Halottak, hősök, rabláncon elhurcoltak, egri csillagok és esztergomi vitézek húzzák egyre feljebb szemöldöküket. Meg tudok válaszolni, vagy renegát bélyeget kapok? Évtizedek óta készülök - erre - a válaszra. Hasonmás feleletet választok. A törökök a testvéreink, a barátságunk elfedi a 14o év könnyeit. Ki a tanúm erre? Párat sorolok csak fel: Szulejmán szultán fegyverbarátjaként Konstanti- nápolyba szekerező Jurisich és öreg barátja, Werbőczi országbíró, Zápolya, Thököly a harcmezőről int, igazam lehet. II. Rákóczi Ferenc, a Nagyságos Fejedelem és a bujdosók, majd Kossuth és Bem, a 48-as hősök százai is bólintanak a barátságra. A közös trianoni sors is összeköt. Nem nagyon ismert, de a magyar tudomány már jó száz éve letette a voksot: Vámbéri Ármin így beszélt egy akadémiai illésen nagyjából ugyanezen kétségről:

„... amikor a háború tüze kialudt, felismerték az egymásvak okozott károkat, s a barátság és rokonszenv mezsgyéjéhez tértek vissza. Manapság mi Magyarországon egészen elfeledtük az oszmánokkal való régi ellenségeskedésünket.... Reméljük, hogy az oszmánok és magyarok között régóta fennálló barátságos viszony a nekünk segítségünkre szolgáló oszmán irodalom által gyarapodni fog s a testvériség köteléke megerősödik. In sa' Allah teala ! (Adja a nagy Isten)” VA. 19o3. Bp.

Vámbéri, a „sánta dervis” a legnagyobb orientalistáink közé tartozott. Hamisság nélkül szól, egy sózott he» ring nem sok, de annyi árnyéka sem vetül a halszagú gyanúból reá. Fogadjuk el a szavait.

Tudom, most lett pár tanult ellenségem - de évezrednyi atyámfia is. Szóval nékem ez az egyenes válaszom a „Mohács vagy Rodostó?” megkerülhetetlen magyar kérdésre.

/

Újkori török krónikánk A.D. 2005.

És a héten mi történt Esztergommal efendi? Nem más, mint ami szokott: kötényébe vette Mária és jelet küldött az odafigyelőknek.

2005. február 19-én, Zsuzsánna napján megállott egy török ember Esztergom régi piacterén, megnézte magának a kéttornyú templomot és a Prí- mási Palotát, igazított egyet varnyús bajszán, majd egyenest felsietett a múzeumba. Tudós gazda, terített asztal várta, tudománnyal volt terítve. Bőséges volt a trakta, ami csak Esztergomról érdemes, ott mind olvasható volt. Nagykanállal falta a vendég, míg meg nem állt a keze a levegőben! Éppen Ozicseli hadzsi Ibrahim romos dzsámijáról magyarázott a tanult múzeumigazgató, amikor kiderült: a minarett csak harmadában van meg, helyreállítása költséges, és ellene légióként a hivatalos műemlékvédők (!!??) akadékoskodnak. Az orientalisták, a művészettörténészek, a tervezők, a Város, a tulajdonos, a török diplomáciai kar, de még a legfontosabb, maga az Esztergomi Bíboros Érsek Úr is támogatja, tűri a torony visszaépítését, csak éppen a hivatalnokok nem. Vagy nem nagyon. Építhetnénk a minaretből pár méternyit, de körerkélyt már nem. A megengedett torzó csúfos klónozott utódja lenne a nemrég ledöntött Petz öntödei kéménynek! Ennyit lehet építeni, többet, szebbet nem. Leült erre a török ember a legnagyobb karszékbe, maga elé vonta a minaret arasznyi makettjét és testámentumot tett: Ankara városa, annak is a saját kerülete örökbefogadja a minaretet, viseli gondját, minden

2005. február 26., szombat • HÍDLAP •

.Tarihimiz Ke^jörj

■getirdi. KepöfwVin g!n$indeki saip kayahktar üze^: rinde yapimt lamamlanan Bttrgon Türk Kuttür. Med*», iferisindeki müze ile Tűik Mini ve küi- türel degerienni yansitiyor. Türk tariNnde tfneinl: bír yeri okin fateigon Kaiesi'nin ismmi tavy«n Kültüv Merke», «»aula dükkanl in. Türk DUnyasi F.tnogrslya Müzeii ve Asya Bahfdderiyle Türk laminin ve kütturunun ya$aük)igi bír nxtknn olda

•Turtzm §chri <Tma yoúmda ilerleyen

yapúTii tamamfanan Estergon Ti.uk Küí uüf Mérfcezí ü* tarih fcokan havasma ycm bír un$or$ce<x)i. KíÜtür MeikezindeTürktanhinm ;ve küftQrUnün metónlar yer ajr/or.

Ke'fiöre.Tde bír $ok büyük projeye imza átím Kelőién Beledve ßaskaiv Turgui Ahiribk KeúörerVí bn- Turk tanhí a^ik hava müasä haline

költségét, ha szükséges építőmestereket is küld Estergon vára alá, a tisztességes helyreállítást segítendő. Hirtelen nagy csönd támadt, megállt a minaret is a levegőben. Jeles ember szólt, egymilliós városrész polgármestere, a Török Köztársasági Elnök testi-lelki jó barátja. Vállalt minden költséget! Csoda lenne, ha ezután még mindig keresztbe feküdne valaki a dolgok normális folyása útjába!! Ins' Allah.

Ha megépül a minaret és megnyílik a művészi kiállítású dzsámi, olyan tömegeket vonz, ami megtölti a vár

Turgut Altunok

alját. Ki ide jön toronynézni - megérinti a tolerancia békessége. Ha már eddig eljött, a túl csendes Keresztény Múzeumba is betér, fejet, térdet hajt a még régebbi Bakócz kápolnában.

Lendületbe jön a vallásos turizmus; a gondviselés útjai kifürkészhe- tetlenek. Köszönjük mindezt egy hívő muzulmánnak, az ankarai városrész polgármesterének.

A török-magyar kapcsolatok megkerülhetetlen kulcsszava: Estergon Kalesi, azaz Esztergom Vára.

A mi esztergomi várunkban 1543-95 és 1605-1683 között, 130 évig ült a török. Az útleírók csodálattal írnak, szavalnak a fellegvárról. A felhőkbe szárnyaló fehér hattyúhoz hasonlítják, máskor pedig Kizil Elma, a birodalom Piros Almája névvel nevezik. Ez a jelző rajtunk kívül csak KonstantinapolyIstanbult illeti. Ékkor, azaz Balassa Bálint idejében született az alábbi török népdal, katonanóta, janicsármars vagy ha akarom, virágének:

Az Estergon Kalesi verse

(1500-1600):

Esztergom vára. hely én gyönyörűm, ó. Várkapitány lakja. ó.

Gyötri lelkemct hely én sólymom, ö, Egy titkos vágy,

A szívem a kedvesnél, hely én gyönyörűm, ó De a kedvestől távol, ó.

Ne folyj DUNA, ne folyj, hely én sólymom, ó Szomorú vagyok,

A kedvesnek, ó kereséséhc-kutatásába Belepusztulok én szerencsétlen. (Mándoky Kongur István nyersfordítása)

Az ÉLTE török tanszékvezetője állítja: ez a dal a mai kapcsolatok nyitja. Törökországszerte mindenki ismeri, szavalja, citálja, énekli. A hagyományőrző janicsár katonabandák pedig síppal, dobbal, nádi hegedűvel játsszák ma is.

(Lásd. www.mehter.info weblapon képpel, hanggal együtt.)

A nóta különleges utóéletéhez tartozik, hogy Ankarában tízéves kivitelezés után elkészült egy kultúr- centrum, melyet a közismert történelmi virágénekre és a Városunk iránti vonzalmakra tekintettel az Estergon Török Kulturális Központ elnevezést kapta. Ennek ünnepélyes avatójára hívta meg személyes, múltheti látogatása során az építtető ankarai városrész (1.000.000 lakos) polgármestere az esztergomi küldöttséget. A látogatás első perceiben Turgut Altunok örökbefogadta hát az Ibrahim dzsámi romos minaretjét, és felvállalta az újraépítés költségeit. Folyamatos török idegenforgalmi kapcsolatot, turistalátogatások ide- irányítását vállalta. Április-májusban 40 fős képviselői látogatócsoport utazását szervezi és magának a köz- társasági elnöknek látogatását sem zárta ki. Reméljük, hogy a fényűző kultúrközpont megnyitása és a kapcsolatok kiépülése szoros kulturális és gazdasági ,idegenforgalmi jövőt biztosít Estergon Kalesinek itt és ott.

• Dr. Kolumbán György