Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-02-26 / 40. szám
hídlapmagazin 2005. február 26., szombat • HÍDLAP • Bácskossuthfalvi kirándulás Múlt héten Észt er [rum képviseletében Petrovics János tanácsnok és Takács István sajtóreferens a vajdasági Bácskossuthfalván vendégeskedett. Ez az út viszonzása volt annak a látogatásnak, amelyet Majláth Béla, a Vajdasági Ifjúsági Tanács elnöke, a Magyar Nemzeti Tanács tagja tett novemberben Esztergomban.- Szép nevű település, de egy kis segítség nem ártana, merre található pontosan?- Ez a település Szerbia-Monnte- negro része, a határtól negyven kilométerre, Szabadkától délre fekszik. A község 95 százaléka magyar, és ezt féltve őrzik. A szerbiai közigazgatási rendszer egy kicsit más, mint a mienk, ígv Bácskossuthfalva például Topolya községhez tartozik, de ez a község huszonhárom másik települést is egybefog. Topolya község vezetője így egv negyvenezres lélekszámú térség vezetője, de ettől föggetlenül minden falunak van polgármestere is.- Hányán laknak Bácskossuthfalván?- Ez egv nem túl nagy, de annál barátságosabb falu, körülbelül hatezer lakossal.- Mi volt a látogatás apropója?- Tavaly decemberben Majláth Béla, a Vajdasági Ifjúsági Tanács elnöke a főiskolán „Mi tizenötmillióan, magyarok” címmel rendezett konferencián adott elő arról, milyen megpróbáltatások várnak a szerbiai magyarokra a népszavazás esetleges érvénytelensége, vagy „nem”-mel történő szavazás esetén. Ezt követően december 4-én Móricz Árpád kossuthfalvi református lelkésszel és Fehér Istvánnal, a topolyai közösség képviselő- testületének elnökével érkeztek hozzánk. Vasárnap délelőtt az esztergomi református templomban Móricz nagytiszteletű úr tartotta az istentiszteletet, majd délután, este együtt néztük az egvre lesújtóbb eredményeket. Látogatásuk végén meghívtak bennünket Topolyára, tulajdonképpen ez volt az utunk előzménye.-Milyen volt a fogadtatás?- Fehér István, a topolyai községi önkormányzati képviselő-testület elnöke és Majláth Béla fogadtak bennünket a Korzó vendéglőben a falu központjában. Később csatlakozott hozzánk Fazekas Róbert, a település polgármestere. A kései ebéd közben Esztergom népszavazási eredményeit, a határon túli magyarság iskoláinak, mint a beregszászi főiskola és a csángó általános iskola támogatását ismertettük. Vendéglátóink a köz- igazgatás rendszerét, az intézményfinanszírozás struktúráját és a tulajdoni viszonyokat mutatták be nekünk.- Érdekes a település neve, biztosan meséltek vendéglátóik a község múltjáról is...- A falut 1786-ban alapították a Jászkisérről, Karcagról és Kunmadarasról elűzött reformátusok. Néhány évvel ezelőtt helyezték hatályon kívül azt a (katolikus) püspöki rendelkezést, amely huszonöt botütés terhe mellett tiltja el a moravicaiakat attól, hogy a három településre visszatérjenek. A kétszáznyolcvanhat telepes leszármazottai 1896-ban, az országon az elsők között állítottak szobrot Kossuth Lajosnak. 1905-ben népszavazáson döntöttek Omoravica lakói, hogy ezentúl Kossuthfalva legyen a község neve, mivel azonban Budapest egyik kerülete is fölvette a nevet, így a belügyminiszter rendeletére a kívánt nevet a Bács- előtaggal használhatták 1945-ig. A szerbiai változásokat követően a Magyar Nemzeti Tanács, amelynek Majláth Béla is tagja, döntött a választott név újbóli használatáról.- Mit lehet tudni a település kulturális életéréről?- Bácskossuthfalva (régebben Omoravica {Stara Moravica}) hatezer lelkes, kétharmadrészt református, egyharmadrészt római katolikus település. Jelentős kulturális tevékenység zajlik a településen, illetve a 22-24 településből álló topolyai községben. Büszkén mutatták meg a művészházat, amelynek közösségét 1978-ban alapították, és amelynek épületét a falu és vállalkozók támogatásával a helybéli polgárok és az alkotók végezték. Élő, látványos és magas színvonalon alkotó közösséggel találkoztunk, amelyben megfért egymással a határon inneni és túli magyar, szerb keramikus és festő. Minden évben öt-hat alkalommal alkotótábor várja a művészeket, kiállítások a helybélieket és a vendégségbe érkezőket. A művészek mellett a falu lakói birtokolják a házat, keramikus, csipkekészítő csoportok tartanak itt rendszeres foglalkozásokat. Az eleven művészi életet élő csoporttal való kapcsolatfölvétel nélkül hiányos lett volna látogatásunk, és hiányosak lesznek leendő kapcsolataink. lrigylésreméltó volt az a nyugodt, alkotói hangulat, ami ezen a művésztelepen fogadott, rám ez különösen nagy hatással volt. A településen amúgy amatőr színjátszó-, néptánccsoport és citerazenekar műIsmerkedés a helyi művészteleppel ködik, ifjúsági közössége pedig saját klubházzal rendelkezik.- Említette, hogy ott a református közösség a nagyobb, pont fordítva mint Esztergomban.- Ottlétünk három napja alatt a református lelkész, Móricz Árpád is vendégül látott minket néhány pohár borra, kávéra. A beszélgetés során Takács István tolmácsolta az esztergomi református gyülekezet lelki- pásztora, nt. Ágoston Csaba üdvözletét és azt a kívánságát, hogy a két gyülekezet tagjainak közös programjain keresztül a közösségek együttműködését kialakítsuk és szorosabbá fonjuk. A lelkész elmondta, hogy a közösségnek több, mint kétezer adófizető tagja van. Móricz nagytiszteletű úr büszkén mutatta meg a koronás címeres nemzetiszín zászlót, amelyet a település 2000-ben kapott Lipótvárostól - és amelyet a tiltakozás okán a népszavazást követően levettek a falról, ám most ismét helyén, a szószékkel szemben függ.- Gondolom, a háborús évek után ott sem fenékig tejfel az élet.- A falu vezetője elmesélte, Kossuthfalva klasszikus, mezőgazdálkodásból élő, arra alapuló falu, gabonafélék, főleg búza termelése és az arra épülő feldolgozóipar jelent megélhetést. Sajnos nem mindenkinek: a topolyai községben ötven százalék körüli a munkanélküliség. Jelentős a „háztáji” gazdálkodás, a munkanélkülieknek megélhetést, a dolgozóknak kereset1-, az időseknek nyugdíj-kiegészítést nyújt. A településnek kellő tőkéje sincs, befektetőt vár, keres, aki megteremti a kilábalás pénzügyi feltételeit. — A határon túli magyarság megmaradásának egyik fontos feltétele a magyar nyelvű oktatás.-Az Id. Kovács György Általános Iskolába Nagy Tibor igazgató fogadott bennünket, majd végigvezetett az épületegyüttesben. Az iskola bemutatásakor elhangzott, a kossuthfalvi intézmény a harmadik legnagyobb iskolája a harmincnyolcezres topolyai községnek. A háromszáznyolcvan diákot oktató, harmincöt tanárnak és tizenöt egyéb dolgozónak munkát adó iskola az egyetlen tisztán magyar nyelvű oktatási intézmény. Az elmúlt években, a fiatal szülők, a családalapítás előtt állók távoztával hatszázharmincról csökkent a létszám, ám a tendencia nemrégiben megállt. Ezzel együtt örömmel számoltak be a település vezetői a születésszám elmúlt kétévi növekedéséről is. • VÁC2Y Egy kovácsmester ma A XX. század műanyag és betonőrülete után egyre inkább újraéled a kovácsoltvas tárgyak iránti igény. Az üzletek gyakran olyan tárgyakat is illetnek a kovácsoltvas jelzővel, melyek egyszerű, hidegen húzó, hajlító technikával készülnek. Az igazi kovácsoltvas termékek készítői egy-egy darabba beleteszik hosszú évek tapasztalatát és gyakorlatát. Ifj. Seregi György iparművész már gyermekkorában megismerkedett a vassal, annak műszaki tulajdonságaival, megmunkálásának lehetőségeivel. Most 52 évesen elmondhatná magáról, hogy nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte ismerik... — Miért pont a kovácsoltvas mellett horgony zott le?- A középkor és újkor századai alatt előszeretettel használták a vas tárgyakat a lakások berendezéséhez, de akkor, amikor háttérbe szorult, a hiánya mindig ott lappangott valahol legbelül. Édesapámtól örököltem a 9;mszprk»'"'~ 1 vészi képzelőerőben, valamint az előre megtervezett technológiai sorrendben, annak kétkezi megvalósításában hiszek.- Nehéz szakma a kovácsolás?- Nagy fizikai megterheléssel jár, de mégsem ezért nevezném nehéznek. Nem elég a puszta erő, a technológia elsajátítása, a sokéves felkéus és kitartás, ha nincs megbe- ■\ A háború óta nem •'gy egyre inkább a tanoncok minél sabb eszköze a tűzhely. Kis, házi műhelyekben a hőmérséklet műszeres ellenőrzése helyett a gyakorlott kovácsok az anyag színéből megállapítják, hogy mikor megfelelő az állapota a megmunkálásra. Az izzó vas kalapácsütésekkel és segédszerszámokkal bármilyen formájúra alakítható. A hevítés technikáját a tanoncnak évekig kell gyakorolnia.- Ön milyen motívumokat használ? Melyek a legjellemzőbbek?- A szakmai tudást mesteremnek, Lehoczky Jánosnak köszönhetem, aki a budai Szent György téren álló Kolduskapu alkotója. A kétirányú hasítással készült térbeli csillagmotívumra építem fel szerkezetemet. Ez "•s szárnyaival négyirányú csatlako- " lehetővé. A modern stílust í, ezeknek jellegzetessége, hogy az alkotóelemek kilépnek a térbe. A kismarosi ciszterci nővérek templomának korlátján, illetve a Pátria Nyomda díszkútján ezek jól látszanak. Utóbbit azért tartom jelentősnek, mert valamikor a 80-as évek elején készült, amikor a lakótelepek voltak épülőben, mégis egy ilyen kutat sikerült készítenem.- Melyik munkájára a legbüszkébb?- Nagymaroson a főtéren adták át 2000-ben az egyik művemet, ami egy fát ábrázol. Arra vagyok a legbüszkébb, de tulajdonképpen mindig a legutolsó munkámat érzem a legjobbnak. Azokat a műveimet is szeretem, melyekkel bebizonyítom, hogy a rideg vasból kisplasztikákat is lehet készíteni. Minden munkámban benne van valami plusz az előzőekből.- Nyert egy díjat Esztergomban is...- Igen, 1995-ben rendezték meg a Hephaistos kovácstalálkozót. Ott nyertem egy díjat az egyik plasztikámmal, ami egv fejet ábrázol.- Bár kevés a kovácsolás iránt érdeklődőfiatal, de vállalna inast, tanoncot, ha jelentkeznének?- Volt két tanoncom, akiknek megtanítottam a szakma fortélyait. A kapcsolatot nem tartom velük, annyit tudok, hogy kovácsként dolgoznak.- Van jövője a kovácsoltvas tárgyaknak és ennek a szakmának?- Nagyon sokan készítenek kovácsoltvasnak nevezett és akként eladott tárgyakat, de az igazi kézzel készített művek drágák. Kevesen keresik ezeket, és még kevesebben tudják megfizetni. Magyarországon sok helyről kaptam megrendelést. Egyházi épületek felújításánál, a Holocaust emlékműnél, fel sem lehetne sorolni mindet. Dolgoztam sok helyre, volt megrendelésem Svédországból. Tel Avivból is. Remélem, egyszer a kovácsmesterség újra elnyeri azt a kulturális értékét, melyet hosszú évezredeken keresztül őrzött. • Árpási KAROLY
