Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

2005-02-12 / 30. szám

VII magazin 2005. február 12., szombat • HÍDLAP • Vicces rajzok mestere Első ránézésre két-három vonal, és a karikatúra máris csattanót ad a vicc poénjának, a szöveg a képpel együtt nevetésre bír. Ki ne gondolta volna ifjabb korában, hogy áh, ez olyan egyszerű, egy perc alatt lerajzo­lom a padtársamat. Igen ám, de amikor a tankönyv szélére, füzet hátul­jára rajzolt cimbora profilja sehogyan sem akart úgy kanyarodni, ahogy kéne, szemei a fülébe csúsztak, rá kellett jönni, hogy ez nem így megy. Szükség van hozzá plusz egy agytekervényre, képességre, hogy pár ce­ruzavonással arcok, szituációk hitelesen beszéljenek. Földes Vilmos esz­tergomi karikatúrista keze nyomán sok rajz nevettette meg az olvasót, a Ludas Matyi, a Hahota magazin és más újságok hasábjain is publikált. Mint mondja, a karikatúra nem éppen most éli reneszánszát, munkáival jóformán csak néhány helyi lapban találkozhatunk.- Hogyan lesz valakiből karikatúrista?- Mindig volt bennem indíttatás a rajzolás iránt. Anyai nagyapámnak volt egy gyűjteménye a Szabad Száj című vicclapokból, híres karikaturis­ták kitűnő rajzaival, én csak ámul­tam, hogy milyen ügyesen ábrázol­ják gondolataikat. Lehettem úgy harmadikos kisiskolás, a kedvenc időtöltésemmé vált a vicces rajzok másolgatása. Érettségi után a Labor MIM-hez kerültem, mint műszerész tanuló, de a rajz itt is rám talált: az üzemi lapban illusztráltam szövege­ket. Aztán édesapám a tudtom nél­kül elküldte egy pár rajzomat a Ké­pes Újság szerkesztőségébe. A legna­gyobb meglepetésünkre és persze örömünkre két-három héten keresz­tül közölték a munkáimat, ráadásul honoráriumot is kaptam. Megismer­tek, kezdtem a rajzokkal Budapestre járni. 1963 táján kerültem kapcsolat­ba a Magyar Ifjúsággal, a Fülessel, a Népsporttal. Folyamatosan, hetente jelentek meg rajzaim.- Tehát a sors útjait járva technikus­ból rajzoló lett...- Ez csak félig-meddig igaz, mert a rajzolást csak mellékállásban csinál­tam, a családi nyomás beláttatta ve­lem, hogy e mellé kell egy biztos megélhetés. De az előbb említett la­pokon kívül rengeteg megrendelé­sem volt a Hahota, a Pörgető magazi­nokba, a Magyar Nemzetbe és alka­lomszerűen a legtöbb budapesti na­pilapba. Evvel egy időben eljártam rajzolni a Török Pál utcai Képzőmű­vészeti Szakközépiskolába, majd el­végeztem a Pécsi Tanárképző Főis­kola rajz szakát és a Szegedi JATE pedagógia szakát. Nem lettem hiva­tásos rajzoló, bár a szerelem nem múlt el, a Vitéz János Római Katoli­kus Tanárképző Főiskolán tanítok rajzot és vizuális technikát.- A pesti lapok közül már egyiknek sem dolgozik?- Sajnos a legtöbb újság megszűnt, a Füles meg átalakult vállalkozássá, egyre kevesebb a karikatúra benne. Nincs Ludas Matyi, bár Árkus Jó­zsef idejében igen nagy szó volt, hogy heti egy rajzra szerződésem volt. Mára eltűntek ezek a lapok, el­tűnt egy minőség, amikor a rovatokat végignézve az emberek jóízűt nevet­tek, és nem csak egy fancsali szájhú­zás volt a reakció. A jó magyar hu­mort mintha elfújta volna a szél.- Hol találkozhatunk most karikatú­ráival?- Néhány vidéki lapban, például a 24 Órában, és hát itt a Hídlapban is. Szinte mindegyik a közelmúltban ke­resett meg, szívesen vállaltam a felké­rést, de egyéb tekintetben nem igen csipkedem magam. Nincs sok mun­kalehetőség, amíg régen 10-15 rajzoló megélt egy lapnál, ma jó, ha egy-ket­tőt eltart. Igaz, hogy a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége lépéseket Földes Vilmos karikatúrista tett a karikatúristák felkarolására, de az iparág helyzete most alulról nézi a béka bizonyos testrészét. Vannak jó rajzolók, de mélyen az ajánlott hono­rárium alatti díjakért dolgoznak.- Más fórumon nem is tevékenykedik?- Évente megrendezik a karikatú­risták seregszemléjét, idén a kilence­dik alkalommal. Foglalkoztat a téma, minden évben jelentkezem a pályá­zatra. Nemzetközi zsűri bírálja el a kötött, illetve szabadon választott té­mához kapcsolódó rajzokat. Legna­gyobb eredményem eddig egy har­madik helyezés, amit 1999-ben kap­tam. Most is van jó pár ötlet a fejem­ben, de meg kell várni, míg minden körülmény összejátszik. Ha van nyu­galom, van csend és festék, biztosan elkészülnek az idei pályamunkáim.- Néhány könyvet is illusztrált már...- Dr. Fazekas Sándorné nyelv­könyv és munkafüzet sorozatához készítettem rajzokat. Ezekből a könyvekből tanulnak a szlovák nem­zetiségi iskolákban. Sok munkát adott a Mikszáth Kálmán Könyvki­adó gondozásában megjelent Palóc mesék című könyv illusztrálása is. Most készülőben van, szintén a Mik­száth kiadó szeretne megjelentetni egy könyvet Mikszáth novelláival. A rajzokat elkészítettem, leadtam, a jö­vő titka, lesz-e belőle nyomtatás.- Nem hiányzik a karikaturizmus?- Inkább az a kor, ami hiányzik, amikor az ember szívesen buszozott Pestre hóna alatt rajzaival. Jártam a szerkesztőségeket, ismertek minden­hol. Aztán a rendszerváltással sok más mellett ez is megváltozott. La­pok szűntek meg érthetetlen okok­ból, mint például a Pajtás magazin, amiben igazán semmi politika nem vegyült, a gyerekekről, nekik szólt. Nem a rendszerváltást okolom, de néha úgy tűnik a fürdővízzel együtt kilocsolják a gyereket is. • Lőrincz Zsuzsa Február 14. Valentin-nap A szerelmesek és a szeretet napja Valentin kultusza a II. századra ve­zethető vissza. A legelterjedtebb törté­net szerint Valentint keresztény hite miatt II. Claudius börtönbe vetette, ahol ő a börtönőr lányának visszaadta a látását. Mielőtt 270. február 14-én ki­végezték, a lánynak egy üzenetet kül­dött: „A Te Valentinod” - így vált ez az üzenet világszerte ismertté. Szent Valentin ünnepe 496-tól a középkori naptárakban is szerepelt, tehát a keresztények már régóta ünne­pelték. A Valentin-napi szoká­sok az ősi pogány áldási ceremó­niákból alakultak ki. Az ünnep hazája Olaszor­szág. Az olaszok, mint tudjuk, nagyon szeret­nek mulatni, szeretik és kedvelik az ünnepeket, s ez ré­gen sem volt másként. Az egyik ilyen ünnepük volt Lupercakia, amelyet február 15-én tartottak. Luperca egy istennő volt, az erdők, mezők, tüzek urának, Faunusnak a hitvese. Istenek­ről lévén szó, kijárt nekik egy évben egy nap, amikor áldozatot mutattak be számukra az emberek. Ezen a napon Róma népe a város leghíresebb domb­jához vonult, hogy állat- és kenyérál­dozatot mutassanak be istenüknek. Az áldozati kecskék bőréből szíjakat hasí­tottak, amivel a férfiak megcsapkodták a mellettük álló lányokat. Persze, a jó öreg Juno istennő is szerette mindenbe beleártani magát. Ugyanezen a napon az ő tiszteletére egy faládába gyűjtötték a lányok ne­veit, amelyet fiatal és természetesen nőtlen férfiak húztak ki. Az ünnepség és a táncok idejére párok lettek, sőt gyakran egész évben együtt maradtak. Ha komolyra fordult a dolog, ak­kor a következő év ünnepén össze is házasodhattak, így lett ez a nap a szerel­mesek napja. 496-ban Celasius pápa elrendelte, hogy Luperca ünnep he­lyett Szent Valentinra emlé­kezzenek február 14-én. A keresztény világban hamar el­terjedt az ajándékozás szokása. Ang­liában az 1400-as években a fiatalok már apró ajándékokkal, versekkel lepték meg egymást február 14-én. Hamarosan Franciaországban is is­mert lett a játék, ők azonban vissza­tértek a régi gyökerekhez, annyi kü­lönbséggel, hogy a fiúk és a lányok nem faládából, hanem egy szív alakú piros dobozból húzták ki leendő ked­vesük nevét - minden bizonnyal in­nen ered a Valentin-napra jellemző szív motívum. Aztán szép lassan, az 1700-as évek közepe táján megjelen­tek az első Valentin verseskötetek, a 19. században pedig a Valentin-napi üdvözlőkártya küldése vált szokássá. Valentin magyarul Bálintot jelent, ezért nálunk Bálint-napként is szok­ták emlegetni a szerelmesek ünnepét. Hazánkban a 90-es évektől vált egy­re népszerűbbé a szokás, hogy ezen a napon ajándékkal lepjük meg kedve­sünket. Persze az idő múlásával - amerikai mintára, a kereskedők és vi­rágárusok töretlen közreműködésé­vel - ez a nap nemcsak a szerelmesek napja lett, hanem a szeretető is, így illő minden olyan embert megaján­dékozni, aki a szívünkhöz közel áll. Egy csokiszív, egy szál virág vagy egy kedves üdvözlőkártya a szülők­nek, testvéreknek, legjobb barátok­nak kijár. Arról pedig, hogy nehogy dacoljunk a sokak szerint „mondva­csinált” ünneppel, intenzíven gon­doskodnak a kereskedelmi rádióadók és tévécsatornák, akik az elmúlt más­fél évtizedben élharcosként kürtöl­ték világgá az ünnep fontosságát. Ró­zsaszín lufik ide, plüssjátékok oda, nem árt megjegyezni egy nagyon fontos és komoly szabályt: minden ünnep attól szép, mert az emberek érzik és hiszik, hogy az a pillanat, az a nap értük van, nekik szól. Ajándéktippek Valentin-napra A szerelmesek megajándékozása angolszász hagyományokra épül. Hajdan titkos üdvözlőlapokat küld­tek egymásnak az ismerősök és isme­retlenek, imádók és imádottak. A magyar néphagyomány úgy tartja: a madarak február 14-én, Bálint nap­ján választanak párt. Sokan örültek és örülnek az új ün­nepnek: újabb alkalom arra, hogy meg­lepjék a másikat. Igen ám, de mivel? Vacsora Fontos alapszabály, hogy nem sza­bad traktát rendezni. Elmaradhatat­lan kellék a pezsgő és a gyertyafény. Vers Miért ne lephetné meg párját sze­relmes költeményekkel? Nincs annál meghittebb, amikor együtt olvasgat­ják azokat. Szívtorta Készítse otthon, vagy rendelje meg. Igazi szerelmes üzenet, ráadá­sul finom is. Fénykép Tegyen egy közös képet egy szép keretbe, és kész is az ajándék. éóruár ^ • SEM Illatszer A parfümöt, krémet sem elég csak úgy átadni. Mond­jon valami ked­veset is mellé. Fotóalbum Készítsen kö­zös albumot, amiben szerelmük nagy pillanatait örö­kítik meg. 'WR. EX ÖTLET VOEtTN MOST MR1«- MEHETÜWk. , fi 3EEMEX-tsdce.fi '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents