Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-02-12 / 30. szám
IV • HÍDLAP • 2005. február 12., szombat hídlapmagazin A mi városunk Esztergom a fejlődési pályán Jelentős változások következtek be az esztergomiak és a régióban lakók életében az eltelt öt év során. A Mária Valéria híd újjászületése óta egy nagyszabású fejlesztési koncepció alapján a város nekilátott régi vágyainak és terveinek valóra váltásához. Gyarapodik a kórház, épül az új fürdő, hamarost átalakul és megszépül a Széchényi tér. Összeállításunkban a legjelentősebb beruházások, változások közül emeltünk ki néhányat, hogy választ adjunk arra a kérdésre: miért is jó ma esztergominak lenni? Hegedűs András a Prímási Levéltár igazgatója „A levéltár pótolhatatlan értékű dokumentumokat rejt a város történetének különböző századaiból. Itt őrzik az Aranybullát és nem Székes- fehérváron, s a tévhittel szemben a levéltár sem zárt intézmény, bárki számára kutatható, megtekinthető. A napi munka során határozottan szembetűnő az a szemléletmód-változás, amelyen az elmúlt néhány esztendőben a város vezetése keresztülment. Mára nyilvánvalóvá vált: Esztergomnak, mint ezer esztendős történelmi tradíciókkal rendelkező településnek meg kell tudni élnie hagyományaiból. A meglévő, épített örökség és a korabeli térképek, rajzok jól jelzik: itt terül el alattunk a középkori Esztergom. A napjainkban elkészült városi tervrajzokon, örvendetes módon szerepelnek az ismert régészeti leletek, vélhetően tükrözve azok későbbi feltárásának szándékát. Határozott elképzelése a város vezetőinek, hogy a meglévő emlékek és a még feltáratlan leletek alapján a Várhegyet, illetve környékét a világörökség részévé nyilvánítsák. A múltnak, a városi gyökereknek a tudatos, következetes ápolása egyáltalán nem volt jellemző a korábbi időkben. Szerencsére egyre inkább kialakulóban van a pezsgő kulturális élet, amely kezd hasonlatossá válni ahhoz, ami a XIX.-XX. század fordulóján jellemezte a települést. A város végre elkezdte mozgósítani az eddig kihasználatlan szellemi kapacitást, így ma már nyilvánvaló, hogy Esztergom rendelkezik azokkal az adottságokkal, amelyek révén akár európai kulturális központtá is válhat. Ötgyermekes apaként, polgárként egyre inkább élhető a város. Talán az egyik legfontosabb jel a felemelkedésre és ez önmagában hordja a szebb jövő ígéretét, hogy az utóbbi időben az országos átlagnál jóval több gyerek születik Esztergomban és környékén. Az emberek ragaszkodnak otthonukhoz, lakóhelyükhöz, a településhez és mind többen vállalják a nagycsaláddal járó terheket, amiben döntő szerepe van a város jövőjében vetett hitnek.” Kiss-Rigó László püspök Kiss-Rigó László püspök visszaemlékezve az elmúlt másfél évtized eseményeire, éles határként jelölte meg a 2000-es esztendőt. Addig kevéssé sikerült élnie a városnak a kínálkozó lehetőségekkel, a millenniumi ünnepségek ellenben számos területen lényeges változásokat eredményeztek. Ez jól érzékelhető az ön- kormányzat és az egyházi intézmények kapcsolatában is. Korábban ezeket, mind pedig a közoktatási intézményeket az önkormányzat csak mint szükséges rosszat kezelte, míg ma alapvetően más a helyzet. A másik, úgyszintén átgondoltabban kezelt területe a város életének a testvérvárosi kapcsolatok helyzete. Az elmúlt esztendőkben végre már nem csupán a protokoll szintjén szőtték tovább az együttműködés szálait, hanem a város vezetése építő, mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatok kiépítésére törekedett. Beszédes példa erre, hogy miként alakult a viszony Cantarbury vagy Gneznó polgáraival, önkormányzatával, és köztudomásúlag már Padovával is folynak a tárgyalások. Olyan partnereket keres napjainkban Esztergom, akikkel nem mondvacsináltak a kötődések, és a város saját történelmével, kultúrájával is sokat hozzá tud tenni ezekhez a kapcsolatokhoz. Az ilyen, a befogadó nyitottságával, európai öntudattal létesített nemzetközi kapcsolatok a legjobb fokmérői a város megváltozott, pozitív szemléletének. A városvezetés felelősségérzete tetten érhető a fejlesztési-építési kedven is, hiszen bölcs előrelátással felsőoktatási intézmény kialakítását tervezik, a város a kanonoksor épületében. De sor kerülhet a tervek szerint a Várhegyen egy részben egyházi, részben önkormányzati fenntartásban működő, komoly oktatási központ megvalósulására is. A város hathatós segítségével hamarosan elkészül az ószeminárium épületének teljes rekonstrukciója, ahol hazai, szlovákiai és amerikai egyetemekkel együttműködve kezdődik meg híres és részben még feltáratlan gyűjtemények, levéltári források kutatása. M indannyian tapasztalhattuk, mennyire elszürkült és a fejlődésében megrekedt Esztergom a rendszerváltást követő években. A jelentős változások elmaradtak, és miközben az ország településeinek jelentős része élt a lehetőségekkel, Esztergom nem tudott, vagy nem akart. A kezdeti lendületet a Mária Valéria híd újjáépítése adta a városnak, és a régiónak. A Magyar Millennium ünnepköre emelkedett hangulatának kézzelfogható bizonyítékaként értek egybe a csonka hídpillérek (és tegyük hozzá: készült el Melocco Miklós Szent István-szobra is); ezzel szimbolikusan és gyakorlatilag megszűnt Esztergom elzártsága, zsákutca-jellege. Az itt élő emberekben az évtizedek során felgyülemlett tervek és vágyak fokozatosan kezdtek testet ölteni. A jogos keserűség tenni vágyássá fordult át. Hosszú évek, évtizedek egyéni küzdelmei szövődtek közös akarattá, ennek számunkra csodálatos eredményének tekinthetjük a hidat, amikor az akkori szlovák és magyar kormányzat, valamint az Európai Unió átkelőt létesített a Duna fölött, két ország, két város, két nép, de egy akarat és egy régió örömére és boldogulására. A híd lehetőség, hogy tartalommal lehetett és lehet megtölteni a régió lakosainak életét. Az Ister-Granum Eurorégió megszületését nem pusztán holmi bürokratikus kényszer gerjesztette, hanem a mindennapok szüksége; mondhatni az „együtt könnyebb és jobb” gondolata. Az eurorégió a maga nemében úttörő kezdeményezésnek mondható, nem csupán városunk, hanem a térség mindegyik települése számára hatott kedvezően. Ennek mutatója a munkahelyek számának növekedése: az üzleti szektor szereplői, a kisebb és nagyobb vállalatok befektetésre érdemesnek tartották és tartják a régiót, annak „szívét”, Esztergomot. A Suzuki területének megduplázása, a gyártási kapacitás bővítése, valamint az új cégek megjelenése (Diamond, Vifon, Ryowa, de akár a Tesco) növelte a város és a régió gazdasági erejét. A virágzás kisvártatva éreztette a hatását Esztergom lakosságának növekedésében, az 1990-es évek huszonkilencezer körüli lélekszáma tavaly átlépte a bűvös harminc ezres határt. Nyilvánvalóan kedvezően befolyásolja mindezt az előző esztendőben életre hívott Esztergomi Szent Miklós Alap, amelyben az önkormányzat minden városi újszülött számára félmillió forintot biztosít (az összeg a fiatal húszéves korára eléri a mintegy kétmillió forintot). Ezzel párhuzamosan nőtt az esztergomi lakások száma, amely nem utolsó sorban az önkormányzati bérlakások építésének is köszönhető. A gazdagodás, a fejlesztés pedig megnyilvánult Esztergom költségvetésének alakulásában: amíg 1991-ben 2,2 milliárd forintból gazdálkodott a település, addig 2004-ben már 12,9 milliárd forint volt a városi költségvetés főösszege. A megnövekedett anyagi lehetőségek olyan - nem csupán a város éleAz egy főre jutó beruházások alakulása 2002-2003-2004-ben
