Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-02-12 / 30. szám
\ Dr. Kolumbán György az önkormányzat pénzügyi bizottságának elnöke- Milyen városnak látja Esztergomot, jó ma itt polgárként élni?- Egy pályázat kapcsán kerültem Esztergomba 1964-ben. Ezt a várost választottam akkor, pedig mehettem volna máshová is. Ám nem véletlenül lettem esztergomi, én egyszerűen esztergomi akartam lenni.- Miért volt ez akkor fontos?- Miért?! Mert meggyőződésem, hogy Esztergomnak a nemzet életén belül hivatása van. Esztergom nem egyszerűen egy város a többi között, gazdag egyházi, kulturális küldetése és polgári múltja arra kötelez minket, hogy az egész nemzetnek mintául szolgáljunk. Ezért érzem jól magam itt, mert ez az előbb említett felelősség reggeltől estig feladatokat ad számomra. Az már teljesen mindegy, hogy ez egy kőkereszt felújítását jelenti valahol a város szélén, vagy a Széchenyi tér teljes rekonstrukciójáról beszélünk. Ez is, az is egyaránt fontos.- De ez mindannyiunk felelőssége.- Ha csak a város vezetése érezné így, akkor nem jutnánk sokáig. Ez minden szívvel gondolkodó esztergomi közös érdeke.- A változásokkal mindig együtt jár a bizalmatlanság. Bár a „Gyarapodás programja" annyi újat hozott a város életében, amennyi az elmúlt ötven évben összesen történt, mégis akadnak tamáskodók, kritizálok.- Ez teljesen normális. Egy példa: az Élményfürdő még csak most fog elkészülni, de sokan csak annyit látnak, hogy az építkezés körül milyen rendezetlenek az állapotok és nincs kerítés. Ebben nincs semmi különös, ez olyan, mint amikor kisbaba születik. Az első tíz percben ő is csak a szüleinek szép, de aztán megmosdatják, és előtűnik a csoda. Remélem így lesznek ezzel az esztergomiak is, és rövidesen mindany- nyian örülhetünk a város „újszülöttjének”. téré, hanem az egész régióra kiható - változásokat hoztak, mint a Vaszary Kolos Kórház városi tulajdonba vétele 2002 februárjában. Az egykor a legeladósodottabb egészségügyi intézmény (rossz) hírében álló kórház anyagi helyzetét sikerült rendezni, és olyan beruházásokra futotta, mint a tüdőgondozó megújítása, új lift a Reumatológiának, CT-berendezés vásárlása, új szemészeti és fül-orr-gége osztály létesítése. A kórházi szolgáltatás bővült, színvonala javult, és az utóbbi időben már arra is lehetőség nyílott, hogy a szlovákiai (Ister- Granum régióbeli) betegek Esztergomban gyógykezeltessék magukat. Mint ahogy a régiós hasznosság muEsztergom lakásszámának alakulása 11600 11500 11445 10500 10400 10300 10200 I 1” i 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 hídlapmagazin 2005. február 12., szombat • HÍDLAP • Dr. Osvai László az önkormányzat egészségügyi bizottságának elnöke „Az utóbbi időben egyre élhetőbb a város és hiszem, az elkövetkezendő években még inkább az lesz. 1977-óta ismerem Esztergomot, itt alapítottam családot, itt születtek a gyerekeim. A régió idők városi közélete egyfajta langyos állóvízre emlékeztetett, ma viszont szinte kitapintható a település fejlődési dinamizmusa, és az a fajta szürkeség, ami jellemezte a várost idekerülésem idején, sőt még a kilencvenes években is, végérvényesen megváltozni látszik. Nincs többé állóvíz, pezseg a városi élet, és ha megvalósulnak azok az elképzelések, amelyek az elmúlt hónapokban körvonalazódtak, itt nemcsak rövid, hanem hosszú távon is érdemes lesz itt élni. Feltétlen bízom abban, hogy a Gyarapodás programját követi majd szellemi gyarapodás is. Az az izzó, lüktető szellemi-kulturális erő, amely a háború előtt jellemezte Esztergom mindennapjait, az elmúlt negyven évben kihunyt, városunk sarokba szorított, zsákutcaszerű kisvárossá vált. Sajnos nyilvánvaló, hogy hidat, várat és fürdőt építeni sokkal gyorsabban és látványosabban lehet, mint az emberek gondolatvilágát, szellemiségét és életvitelét átalakítani. Ehhez az átalakuláshoz generációváltásokra lesz szükség. A távlatok azonban már láthatóak. Amikor azt látom, hogy a Bazilika kisugárzása újra vonzza a fiatalokat, akkor ez optimizmusra ad okot. Ez lehet a biztosítéka annak is, hogy a jövő szellemisége más lesz. Az Esztergomi Szent Miklós Alap egyedülálló kezdeményezés az országban. Úgy érzem, míg korábban mindenki csak beszélt, mi elsőként tettünk is valamit az országban azért, hogy ne fogyjon nemzetünk. Mert Esztergom nem csak adót gyűjt és fejleszt, hanem fontos számára az is, hogy a helyiek otthonuknak érezzék a várost.” tatója, hogy a kiváló szakképzésben részesült, ám munkanélküli felvidéki ápolónők közül hatvanan a Vaszary Kórházban álltak munkába. Vitathatatlan, hogy az utóbbi években Esztergom legnagyobb beruházása a Prímás-szigeti fürdő építése. A szigeten, a Helischer József Városi Könyvtárral szemközt épülő, több mint hétezer négyzetméter alapterületű fürdő a Széchenyi-terv pályázaton elnyert milliárdos támogatással valósul meg. Az összességében mintegy 3,6 milliárdos építkezés az önkormányzat városfejlesztés terveinek legfontosabb eleme, már középtávon olyan további feilesztéséket hozhat, mint például a szállodaépítkezések. Várhatóan jelentős mértékben növeli a többnapos vendégéjszakák számát. Vagyis nem csupán a Várhegy, a királyi vár és a Bazilika megtekintésére szorítkozik az Esztergomba látogató turisták programja. S ha már több napot itt töltenek, nagyobb számban veszik igénybe a város és a régió kínálta egyéb szolgáltatásokat, a kulturális kínálatot. Mondhatni: több időt töltenek, és több pénzt költenek nálunk. És persze az sem mellékes, hogy az új élményfürdő növeli a foglalkoztatottságot is. Az épületben a kül- és beltéri termál-, illetve sportmedencéken,-csúszdákon, szaunán, pezsgő- és beltéri barlangfürdő mellett az egészségturizmus céljait szolgálják majd többek között a különböző wellness-pro- gramok, fittness-lehetőségek. Egyedi, személyre szabott kozmetikai műhelyek is a látogatók rendelkezésére állnak. A fürdőben három, Európában is újdonságnak számító szolgáltatás és építészeti megoldás valósul meg. A csúszdák felfüggesztése, a tradicionális törökfürdő és az eredeti napozásélményt nyújtó szolárium-terem újdonság a kontinens piacán. Az elmúlt évszázad elején Esztergomot a „főváros Baden-Badenjeként” emlegették, ahol a XX. század első fedett medencéje épült az országban, de ahol már a XI1. század idején is johannita ispotály állt. Amelyben az itteni vizet használták gyógyításra, ahol a Bástya mai épülete helyén tóban folytak ösz- sze a felszínre törő vizek, és ahol a fürdő megépültével, ötven éves lemaradást behozva Esztergom visszatérhet hagyományaihoz és értékeihez. A szigeten vagy a Kis-Duna sétányon közlekedők érzékelhetik, hogy az élményfürdő építése a kitűzött ütemben halad. Az alapozás - a menetrendnek megfelelően - 2004 februárjában elkészült, az idei nyári szezonra pedig már teljes készültségben várják a pihenni vágyókat. Az utóbbi évek másik nagy fejlesztése, a Széchényi tér felújítása - amelyre hatszázmillió forintos támogatást nyert Esztergom az unió strukturális alapjaiból - is hamarosan kezdetét veszi. Ennek a beruházásnak hasonlóképpen jelentős a turisztikai vonzereje, és az Esztergomban lakók otthonosság-érzetét szintén nagymértékben növeli. A korábban elsősorban „parkolóként” működő tér nem csupán megszépül, hanem tartalommal töltődik meg. A beruházás első lépéseként elbontják a tér burkolatát, hozzálátnak a közművek átépítéséhez, a berendezések, vezetékek szükséges korszerűsítéséhez. A muzeológusok és a régészek feltárják a történelmi értékeket. A mai városközpontban állt ugyanis egykor a Lőrinc-templom, amelynek maradványai - az átépítést követően - a tér északi végében megtekinthetők lesznek. Később a terület dísz- és egyéb burkolóelemeket kap, átszabják a jelenlegi gyepesített, parkos területet a Szentháromság-szobor körül, illetve új köztéri szobrokat - Mária Teréziáét és Géza fejedelemét - állítanak fel. A harmonikus összképhez az önkormányzat által terveztetett táblák, egyedi padok, hulladékgyűjtők, burkolathoz illeszkedő ágyásszegélyek, fák, cserjék, virágok is hozzájárulnak. A beruházás az esélyegyenlőségi szempontokat szintúgy figyelembe vette: a területet kisgyermekes családok, Arzgássérültek és más fogyatékkal élők számára is akadály- mentessé teszik. Mindez lehetővé teszi, hogy az itt élők igényeinek megfelelő rendezvények, utcabálok, koncertek is megrendezésre kerüljenek. Az elmúlt öt esztendőben egyéb, kisebb és nagyobb változásoknak lehettünk a tanúi. Talán - ma még - nem mindegyik kedvező hatását érezzük, de nem kell ahhoz újabb éveket várnunk, hogy az élhetőbbé vált Esztergom valóban az otthonunk legyen. Paskai László bíboros Elgondolkodtató a válasz arra a kérdésre, hogyan is látja ma a királyi várost az egykori prímás, Esztergom-Budapest érseke, összehasonlítva a tizenöt esztendővel ezelőtti állapotokkal. Paskai László szerint számos olyan fejlesztésen van túl a város, amely nagy horderejűnek vagy történelminek mondható. Megtörtént a Bazilika belső terének rekonstrukciója, méltó helyére került a Főszékesegyházi Kincstár, nem beszélve arról, mennyi templom szépült meg a közelmúltban. Mára a vízivárosi templom, vagy a kivilágított Szent Tamás kápolna csodálatos díszeivé váltak a városnak. Számos épületet is visszakaptunk, de ha mindet nem is lehetett egyszerre újjáépíteni, a hívek adományainak köszönhetően, részint saját erőforrásból sikerült megoldani az átlagmegóvásukat. Említést érdemelnek az újjáalakult intézmények is. Visszatértek a városba a Szatmári Irgalmas Nővérek, fölépült a Mindszenthy József Katolikus Általános Iskola, és egyházi működtetésbe került a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola. Utóbbi nagyszerű kapcsolatot alakított ki a szlovákiai katolikus egyetemmel, amelynek kihelyezett részlege Esztergomban képez magyar nyelvű hitoktatókat. Mindezen túl a városban leképeződött mindaz a politikai-társadalmi változás, amely Magyarországon bekövetkezett. A Bazilikában tartottak először nyilvános megemlékezést Mindszenthy József hercegprímásról, Casaroli érsek közreműködésével, és közvetlenül ezután írták alá a diplomáciai kapcsolat fölvételét a Vatikánnal. A bíboros holttestének hazaszállítása szinte diadalmenet volt óriási tömegek részvételével. Ezt követte II. János Pál pápa látogatása, akinek első útja Esztergomba vezetett. Említést érdemel még Szent István koronázásának megünneplése 2000 karácsonyán, az ezer esztendős évfordulón. Ugyanebben az évben emlékezetes ünnepi esemény volt augusztus 15-e, amikor a szent korona ellátogatott Esztergomba, hangsúlyozva a város történelemformálö jelentőségét. Mindeközben mélyreható változások következtek be az egyház belső életében is, hiszen 1993-ban újraformálódtak az egyházmegyék határai. Sokak szemében szálka volt, hogy az érsek „elhagyta” Esztergomot - emlékeztetett Paskai László a bírálók tévedésére, figyelmeztetve: a Magyar Katolikus Egyház székvárosa változatlanul Esztergom, csak az érsekség hivatala és adminisztrációja költözött a fővárosba. Amire az a kézenfekvő magyarázat, hogy Budapest az ország adminisztrációs életének központja, fővárosa. „Hetente legalább három alkalommal szólítottak Budapestre a hivatalos teendőim engem is, de adódott olyan nap is, hogy kétszer is megjártam az utat, mert közben visszahívott a kötelesség” - tett utalást a két város közti távolság viszonylagosságára a bíboros. Ráadásul a fővárosban él a hívek kilencven százaléka, a papok nagy része, így a kapcsolattartást Esztergomból nem lehetett zökkenőmentesen megvalósítani. „Mindazonáltal nyugodtan állíthatom - szögezte le Paskai László -, hogy ma az egyház kapcsolata a város, a polgármester és Esztergom önkormányzata között kifogástalan. Ennek a gyümölcsöző együttműködésnek pedig minden jóérzésű ember örülhet.” Az összeállítást készítették: Gulya István, Varga Péter, Váczy-H. István, Fogarassy Zsolt
