Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-02-12 / 30. szám
2005. február 12., szombat HÍDLAP • Palota a Széchenyi tér alatt Először Görögországban fogott el az érzés: bárhova lépek, történelmi köveken járok. Pedig nem is kellett volna ehhez elmenni Athénig vagy a Pelopponészoszra. Elég, ha az ember végigsétál Esztergomon. Örömmel tájékoztattuk a Kedves Olvasókat a közelmúltban arról, hogy rövidesen kezdetét veszi a Széchenyi tér dísztérré alakítása. A munkálatok talán egyik leglátványosabb része a tér alatt megbúvó Szent Lőrinc templom föltárása lesz. Amint azt dr. Horváth István kérésünkre elmondta, a templom Szent István korából származik, bár írásos említésére első ízben csak 1220-ben került sor. Jelentőségét az adja, hogy a királyi város udvarnokok lakta északi részének ez volt a plébánia temploma. A templom a volt Iparbank épülete helyén állt, falai a Lőrinc utca alá nyúlnak. 1892-ben a csatornaépítés során találtak rá a falmaradványokra. Vécsei Viktor bencés tanár végezte az akkori ásatásokat és tárta föl az alapfalakat. Magát a város északi bejáróját is erről a templomról nevezték el „Lőrinc kapunak”, és a Lőrinc utca is róla kapta a nevét. Már a 19. századi föltárások során nagyon szép leletek kerültek elő. Többek között boltozati bordamaradványok, a szentély 14. század elejéből származó záróköve, amelyet egyik oldalon egy Isten Báránya szobor, a másik oldalon egy női arc díszít. Hogy miképpen kerül majd bemutatásra a templom a feltárások után, az még kérdéses. Egyes elképzelések szerint úgy, mint az a székesfehérvári romkertben látható, tehát körbejárható lesz, vagy pedig fölfalazzák a járószintig és üvegtetővel fedik majd le. Az ásatásokat a Balassa Múzeum régészei végzik majd Lázár Sarolta irányításával. De érdemes lesz tovább haladni a föld alatt a bíróság épülete irányába is. Itt állt egykor a híres Szennye palota. Maga az épület a 12. században tűnik föl először az oklevelekben, maga III. Béla király is megfordult a ház udvarán és egy tölgyfa alatt rendelkezéseket hozott. De amint Rogerius mester leírja, a tatárok elől is ide menekültek a város előkelő hölgyei. Joggal tételezik fel a szakemberek, hogy a 14. századig ez a ház volt egyben a pénzverő kamara épülete, vagyis a királyi palotából már a 12. században ide költözött az ország első pénzverdéje. Egyébként ez a ház szerepel a latinusok híres pecsétnyomóján is, amelyből a jelenlegi városcímer is készült. • Varga Péter Dénes „A tudomán az események után kullog Beszélgetés Molnár Gábor, geofizikussal yy A dél-ázsiai katasztrófa után a közvélemény erősen elkezdett érdeklődi e téma iránt. Mivel megdöbbenve állt az egész emberiség az eset előtt, tudósoktól és szakértőktől várta a magyarázatot. Amit eddig talán egyikük szájából sem lehetett hallani, azt most Molnár Gábor az ELTE geofizika tanszékének és űrkutató csoportjának tagja kimondta: nem számítottak cunamira, de nem is tudták előre jelezni.- Az emberek keveset tudnak erről a szak- ináról. Mivel foglalkozik egy geofizikus?- A geológus az, aki megmondja, mi van a földben, miután azt kézbe vette. A geofizikus fizikai mérések segítségével, anélkül mondja meg, mi van a földben, hogy kézbe venné. Gravitációs, szeizmikus, tehát fizikai mérésekkel végez földtani megismerést a geofizikus.- Ön az űrkutató csoport tagja is...- A geofizikusok eredendően nemcsak a szilárd kővel foglalkoznak, hanem a föld közvetlen környezetével is, így a világűrrel is. A légkört például nem csak a meteorológusok vizsgálják, hisz vannak olyan fizikai tulajdonságai is a légkörnek, amelyek a föld követlen környezetéről alkotott véleményünket befolyásolják, t'éldául a Nap állapota erősen befolyásolja a föld fizikai állapotát és élővilágát is. Kimutatható, hogy a Nap-Hold ciklus változása megjelenik a betegségek előfordulásában a földön. Ezen kívül azokban az országokban, ahol politikai feszültség uralkodik, az emberek az utcára vonulnak, ha a Nap-Hold szám elér egy bizonyos szintet. Ez a 20. század forradalmainak időeloszlásán jól látszik.- Az előadásának apropóját tulajdonképpen a dél-ázsiai katasztrófa adja. Azt mondta a geofizikusok a Földet vizsgálják. Miért nem tudták előre jelezni a cunamit?- Egyszerűen azért, mert a legbonyolultabb, ismert rendszer a Föld maga. Egyértelmű, hogy a föld hat a rajta lévő élőlényekre, de ez visszafelé is érvényes. Például élőlények termelték mai hegységeink nagy részét. A szilárd, szervetlen és szerves részek olyan komplex módon hatnak egymásra, hogy ezt még nem sikerült megismernünk. Tudunk mérni földrengést, tudjuk azt is, hogy hova érhet el egy adott rengés és el tudjuk képzelni méréseink alapján, hogyan néz ki a Föld olyan mélységekben ahova már fúrásokkal sem tudunk behatolni. De nagyon messze vagyunk attól, hogy előre tudjuk azt, hogy hol fog kipattanni a következő földrengés, nem beszélve egy cunamiról. Jelenleg megyünk az események után és az újabb tapasztalatok alapján próbálunk jósolni. Eddig cunami nem volt a délázsiai térségben, de ezek után ide is telepíteni fognak bójákat, amelyek segítségével műholdról észre veszik majd, ha cunami közeleg.- De a földrengést érzékelték. Miért nem jelezték az embereknek, hogy szökőár közeleg?- Mert nem számítottak rá. Nos, van egy furcsa dolog a cunamival kapcsolatban, miszerint ennek hullámai lassabban terjednek mint a föld rengés- hullámai. Tehát jelentős időkéséssel érte el a partokat a szökőár. így ha számítottak volna rá, sok ezer ember menekülhetett volna meg, de mivel még soha nem volt ebben a térségben jelentős szökőár, senki sem volt erre felkészülve. Japán környékén már gyakrabban tapasztalták, ezért ott már kiépítették az előbb említett bójás jelzőrendszert. De tudunk például törzsekről, akik megmenekültek, mert tudták: ha visszahúzódik a tenger, akkor föl kell menni a hegyre. Egyébként az, hogy mennyi ember h,alt meg ebben a katasztrófában, az a globalizáció eredménye is, hiszen a svédek több mint ezer állampolgárukat gyászolják, pedig milyen mesz- sze élnek az érintett térségtől.- Magyarország a Kárpát-medence közepén helyezkedik el, elzárva viharoktól, védve a hegységek által és tudomásom szerint, nincs nagy törésvonal alattunk. Ezek alapján állítható, hogy biztonságos helyen élünk?- Az hogy mennyire biztonságos, azt a korábbi tapasztalatokból tudjuk lemérni. Ebben a térségben kisebb rengések fordultak csak elő, amelyek regionálisak, tehát maximum egy-egy megyét érintenek. Törésvonalak ugyan vannak alattunk, de nem túl nagyok. Tudjuk azt is, hogy a jelentőseb rengések nem a Kárpát-medence belsejében, hanem a peremén, Horvátországban és Romániában fordultak elő. Ismereteinek szerint tehát, hazánkat viszonylag biztonságosnak lehet mondani. • Örkényi Anna Tóth Gy. László jegyzete Egy országban, két hazában A kérdésre, hogy ki érezheti magát teljes joggal a magyar nemzet közösségéhez tartozónak, 2004. december 5-e óta csak egyféle válasz adható. Magyar az, aki vasárnapi ügydöntő népszavazáson igennel szavazott. Rajtuk kívül - főként a Kárpát-medencében -» nagy számban találhatók olyan magyarok, akik önhibájukon kívül kerültek külföldre, annak ellenére, hogy szülőföldjüket nem hagyták el. Ők nagy nehézségek közepette nyolcvannégy év óta őrzik magyarságukat. Akkor vasárnap arról szavaztunk, hogy továbbra is érvényesnek tartjuk-e az 1920-ban Trianonban megkötött szégyenletes diktátumot, vagy legalább a szellemi-kulturális és a szimbolikus szférában helyre állítjuk-e végre a magyar nemzet egységét? Sajnos, nagy számban voltak magyarok, akik ezt kicsinyes önzésből és gyalázatos politikai számításból nem kívánták megtenni. A történelmi igazságszolgáltatás elmaradt. Ami történt, mindannyiunk közös szégyene. Nincs semmi csodálkozni való azon, hogy a Gyurcsány Ferencek, a Szekeres Imrék, a Hiller Istvánok, a Pető Ivánok és az Eörsi Mátyások nem kívánták a magyar nemzet szellemi-kulturális újraegyesülését. Ők jó szatócs módjára elkezdtek számolgatni és arra jutottak, hogy számukra ez rossz üzlet. Nagy kockázat, bizonytalan hozadék. A már többször becsapott, és kisemmizett kádári kisembert pedig sikerült a nemzet ügye ellen hangolni. Náluk célt ért a szociális demagógia: hittek a nyilvánvaló hazugságoknak. A nyugdíjukat és a megélhetésüket féltették. Alaptalanul. A megélhetési magyarok tehát itthon élnek. Ők voltak azok, akik otthon maradtak vagy nemmel szavaztak. Nincs ebben semmi meglepő. És rossz helyen keresi a felelősöket az, aki itt keresgél. Fölösleges és méltánytalan sértegetni a nyomorban és teljes szellemi kiszolgáltatottságban élőket. A felelősség elsősorban azé a posztkommunista-szocialista és balliberális politikai és szellemi elité, amelyik másfél évtizede idegenkedik mindentől, ami nemzeti. Méltó utódai ők a kommunista elődszervezetek és elitek nemzetellenes internacionalizmusának. Ez az attitűd uralja ma is a szimbolikus-kulturális szférát. A kereskedelmi médiumok ontják a silány, hitvány, nem egyszer az emberi méltóságot is sértő, sokszor nemzetellenes műveket. Gőzerővel folyik a konzumidióták előállítása, és a deviáns magatartásformák népszerűsítése. De ez nem magyaráz meg semmit. Már utaltunk rá: az eredmény mindannyiunk közös szégyene. Mindvégig látszott, hogy ez a népszavazás lényegében a politikai jobboldal belügye. Erőfelméréssel egybekötött vizsga nemzeti elkötelezettségből, magyarságtudatból. Megbuktunk. Lusták voltunk, gyávák és buták. Ne az ellenfeleinkben keressük a hibát. Minden nemzeti elkötelezettségű magyar szavazott? Miért maradtak otthon a jobboldali pártok hívei? Vagy már ők sem tudnak különbséget tenni jó és rossz között? Az állampolgársággal kapcsolatos kérdésre csak egyetlen tisztességes válasz létezett. Az igen. Minden más álláspont irracionális önáltatás. Több millió magyarnak nem adtuk vissza azt, amit idegen hatalmak raboltak el tőlük. Mostantól szégyen magyarországi magyarnak lenni. Kicsinyesek voltunk, felelőtlenek és ostobák. A politikai-szellemi jobboldal ismét megbukott, és ki tudja mikor pótvizsgáz- hat. Ez az utóbbi idők önfeladó magatartásának egyik logikus következménye. Mikor értjük meg végre, hogy ellenfeleink - ha tehetik - tizenkettedszer is átlövik a feléjük nyújtott kezet. Mit keres Orbán Viktor a szellemi gettóként működő Napkeltében? Akik ezeket a műsorokat nézik, soha nem lesznek jobboldali szavazók. Kik és miért akarnak jóban lenni Gyárfás Tamással, Verebes Istvánnal, Baló Györggyel és társaival? Hogyan csinálhatott karriert a Hír TV-ben a nyilvánvalóan elfogult és nem is túl tehetséges Kóczián Péter? Miért akarják jobboldali intézmények magukhoz édesgetni az SZDSZ-es szellemiségű értelmiségiek egy részét? Politikusaink és piár - szakembereink mikor fogják fel végre, hogy a Heti Hetes nézői csak a teljes önfeladás árán nyerhetők meg. Miért félünk önmagunk vállalásától? Miért nem védjük meg jogainkat és demokratikus értékeinket? Mikor tanulunk meg működő struktúrákat létrehozni? És mikor tanulunk meg végre mozgósítani? Miért félünk nyamvadt médiabohocóktól? És miért hátrálunk a semmibe? Mikor vesszük észre, hogy az ügyesen helyezkedő és mindig érvényesülő szalonjobboldaliak baloldali érdekeket szolgálnak. Ez ugyanis nem elhatározás kérdése. A jobboldalnak rendparti, keményen küzdő, és nemzeti elkötelezettségű elitre van szüksége. E nélkül párialétre ítéltetett. Ez az ország soha többé nem lesz már olyan, mint a népszavazás előtt volt, mert az eddigi politikai-ideológiai, világnézeti és vallási törésvonalakat sikerült egy olyan szakadékkal bővíteni, amelyik a spirituális-szellemi szférában még a párbeszédet is lehetetlenné teszi. Ami a népszavazás előtti kampányban történt, az jóvátehetetlen és önleleplező. Az MSZP és az SZDSZ politikusai a továbbiakban jobban teszik, ha tartózkodnak a nemzet' és a 'magyar' szavak használatától. Ott van nekik a jövőért aggódó, baloldali felelős patriotizmus. Nekünk pedig a jövőben is együtt kell élnünk a közömbösökkel, a megtévesztettek sokaságával és a nemzetellenesekkel. Az MSZP és az SZDSZ által megfertőzött szerencsétlen milliókkal. Itt fogunk élni egymás mellett, ezen a maradék 93 ezer négyzetkilométeren. Egy országban, de szellemileg két hazában. Amit tehetünk, az mindössze annyi, hogy a magyarországi magyarok nevében bocsánatot kérünk minden határon túli megalázott magyartól. Nem vagyunk méltóak arra a szeretette, amit Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken vágy éppen Kárpátalján járva sokan megtapasztalhattunk. Szégyentől ég az arcunk. _________________________________________ A Lőrinc-templom rombemutatása, rekonstrukciós elképzelés
