Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-02-05 / 25. szám
hídlapmagazin 2005. február 5., szombat • HÍDLAP • Lelkiélet a börtönben Kiss-Rigó László püspök úr megbízásából Michels Antal plébános úr egészen különleges missziót is ellát napi teendői mellett. Ő a börtönlelkész. Benyomásairól, a börtönben folyó pasztorációról beszélgettem vele.- Amikor a püspök úr rámosztotta a feladatot az volt az első gondolatom, hogy ezt csak team munkában, közösen lehet tisztességesen végezni. így történt, hogy fölosztottuk egymás között a hétköznapokat: Ágoston Csaba református lelkész hétfőn jár be, kedden jómagam, szerdán a Fény Központ képviselője, - ők drogosokkal és alkoholistákkal foglalkoznak -, a csütörtököt Ferenczy Éva vállalta a Caritas részéről, pénteken pedig a görög katolikusok látogatnak el a Széchenyi térre, a börtönbe. Ezek a beszélgetések fakultatívak, a börtönlakók saját belátására van bízva, hogy akarnak-e találkozni velünk vagy sem.-Emlékszik-e Tisztelendő Űr az első alkalomra? Mik voltak a benyomásai, tapasztalatai?-Természetesen nagyon izgatott voltam, nem jártam még ennyire zárt intézményben. Mikor elindultam, itt a plébánián viccelődtek is velem, mondván, „csak nehogy ott fogják, Atya!” Rengeteg zsilipen, kapun és záron keresztül jutottam végül a „beszélőbe”, ahol találkozhattam az érdeklődőkkel. A legmegdöbbentőbb az intézmény zsúfoltsága volt. Maga az épület ötven, maximum hatvan fő befogadására volna ténylegesen alkalmas, ehhez képest jelenleg több mint százhatvan előzetes van bent. Van ahol hatan, vagy akár tízen is vannak egy cellában.-Azon túl, hogy dolgoznak a börtönlakók, történik valami az életükben?-Vannak időnként programok. Most például február 15-én lesz egy állófogadással egybekötött állományértekezlet a Vármúzeumban, ahol a rabok munkájuk elismeréseként átvehetik a megye zászlaját. Bíboros urat szeretnék fölkérni a zászló megáldá- sára és információim szerint a minisztérium is képviselteti magát az eseményen. Ünnepi alkalmakkor többen jönnek el szentmisére, de amikor például pásztorjátékot vittem be a hittanos gyerekekkel, a nagyobbik terem zsúfolásig megtelt. A gyerekek az elején kicsit meg voltak illetődve, de azután elragadta őket a játék heve és a bemutató mind nekik, mind pedig a raboknak igen nagy élmény volt. Örvendetes, hogy a parancsnok nem csak engedélyezi, de szívesen is látja, ha viszünk be kintről embereket. A missziós héten egy kismamát vittem be magammal ministrálni. Öröm volt látni, amilyen szeretettel és érdeklődéssel közeledtek hozzá, úgyhogy kötelességemnek éreztem a legutóbb, hogy beszámoljak róla: megszületett a kisbaba, egészséges és kisfiú. A hírt egészen megható örömmel és lelkesedéssel fogadták. De most, a nagyböjt és a húsvét közeledtével már azon gondolkodunk, miképpen lehetne az ünnepe^ valóban ünnepélyessé tenni a számukra is.-Bizonyos értelemben pszichológusként is működik egy lelkész ilyen körülmények között?-Azért az kicsit más. A pszichológus az ember sebzettségét tárja föl és abban igyekszik gyógyulást adni, mi viszont elsősorban az Istenhez szeretnénk őket elvezetni. Krisztus szavai járnak az ember fejében, hogy nem az igazaknak, hanem a bűnösöknek van rá szükségük. Beszélgetve ezekkel az emberekkel egyre inkább módomban áll betekintést nyerni a lelkűkbe és döbbenten tapasztalom, hogy „bűnözővé válásuk” gyakran mennyire a körülmények, a véletlenek szerencsétlen összejátszásának köszönhető. Egyszerűen azon múlt a sorsuk, hogy nem volt mellettük senki, aki segítsen, vagy megállj-t parancsoljon. Mindenesetre igyekszünk a legjobb tudásunk szerint segítségükre lenni és nem csak lelkiekben. A Caritason keresztül el tudunk juttatni a rabokhoz mindent, amire esetleg szükségük van. Gondolok itt egy-egy papucsra, ruhaneműre vagy bármire. Ami a pasztorációt illeti, nos abban alapvetően előkészítő munkát végzünk, hiszen Esztergomból az ítélet- hozatal után elkerülnek. Mi csak abban bízhatunk, hogy az új helyükön is fölveszik majd a kapcsolatot az ottani börtönlelkésszel. • P.Rein A Kalligram és a lehetőségek A pozsonyi székhelyű kiadó a kezdetektől felvállalta, hogy a felvidéki magyar íróknak, politikai hovatartozástól függetlenül publikálási lehetőséget biztosítson. Grendel Lajos A kezdetektől olvasom és ismerem a pozsonyi szerkesztésű Kalligram folyóiratot (is). Az 1993- ban indult lap, mint azt Tóth László (az Bp-i székhelyű Ister Kiadó igazgatója) megfogalmazta, egy másik irodalmi műhely szerkesztőségében, az Irodalmi Szemlében született. A Grendel Lajos által főszerkesztett Kalligram ugyanazokat a szerzőket gyűjtötte maga köré, mint a Grendel által vezetett Irodalmi Szemle. Ami talán mégsem meghökkentő. Találó Elek Tibor - a békéscsabai Bárka főszerkesztőjének - megjegyzése is, mely szerint a Kalligram első száma például akár a Szemle soron következő száma is lehetett volna. A kérdés tehát az, milyen szerkezeti, szerzői és minőségi változásodon jutott túl a kezdeti lehetőségeihez képest. Változtak-e a szerkesztés elvei, ha igen, mennyiben, kikből áll a lap törzsgárdája. 1993-ban a Kalligram főszerkesztője Grendel Lajos, szerkesztői Csanda Gábor, Farnbauer Gábor, Hizsnyai Zoltán, Széky János és Tóth László. 1995-re kéttagúra zsugorodott a szerkesztőbizottság: Hizsnyai Zoltán mint főszerkesztő, Grendel Lajos pedig mint főmunkatárs. Ez a helyzet 1997-ben változott: ekkor lett Csehy Zoltán a lap szerkesztője, egészen napjainkig ő jegyzi a lapot. A hősi idők Kalligramja átlagos lapnak tetszett, egy régió átlagos irodalmi folyóiratának. Tanulmányok, esz- szék és szépirodalom, a hagyományos felállásban. Bár talán nem a szépirodalomra- hajtottak. Az időszak a felvidéki irodalomtörténet feltámadásának kezdete, a kritikák, recenziók tekintetében is megteremtette saját gárdáját. Németh Zoltán szerint a Kalligram folyóirat helyett egyre inkább névként funkcionál. A név a jelölője a lapnak, a kiadónak, és nem fordítva. A Kalligram védjegy, a tizenkét évnyi koncentrált munka eredményeként bármely kapcsolódó szellemi termékre rányomható. Azt követően, hogy a lap áttért a tematikus számok összeállítására, a Kalligram nem csak nem hasonlít az összes többi folyóiratra, de egyik Kalligram- szám sem hasonlít a másikra. Mondhatni, minden szám eltér az előzőtől, a szerkesztők - és persze a lap - nevén kívül semmi sem kapcsolja össze az egyes számokat. Az is előfordul, hogy még a szerkesztő neve sem, hiszen a Ijh’atalos szerkesztők időnként beengednek egv-egy kívülről érkező irodalmárt, aki megjelenik egy lapszám, összeállításánál, aztán lelép. A Kalligram következő lépése - időben felismerve a rést — a kiadó megalapítása. Kiadványai tematikája szerint óriási szeletet hasítanak ki a létező literatúrából. Kortárs magyar irodalom, Pályi András-, és Gopmbrowicz-életmű, a Tegnap és Ma című memoársorozat. Azután versek, magyar széppróza, a gondos és figyelmes szerkesztői hozzáállásnak köszönhetően magyarországi írók gond nélkül rúgják fel szerződéseiket, csatlakoznak a Kalligram- istállóhoz. De közölnek cseh prózát, a világirodalom válogatott szerzőit, irodalom-, és társadalomtudományi dolgozatokat. A kamaszkorú Kalligram-kon- glomerátum „igyekszik a magyar múlt hagyományaira olyan realista optikán át nézni, amelybe helytörténeti, demográfiai vagy szociológiai szempontok is beleférnek” - fogalmazza meg Grendel Lajos egy korábbi a születésnapon. Kész csoda, mondja, hogy megértük ezt az évfordulót. „Csodák azonban nincsenek. Persze szerencsénk volt.” Ám a szerencsének udvarolni kell, összcszorított ököllel, könyörögve, rimánkodva, máskor fenyegetődz- ve, mert a mafla vagy szótlan gyereket nem pártfogolja. „Úgy gondoltuk, az igényes olvasót - magyarul. Ez nemes cél, kerek, mint a telihold. De hamar kiderült, hogy egy tucat magyar kiadó is ugyanezen munkálkodik, miközben az igényes olvasók száma nem nő, hanem inkább fogy. Ráadásul mi itt csücsültünk Pozsonyban, amelvet a feltámadó magyar nemzeti romantika előszeretettel nevez (észak)nyugati végvárnak, figyelmen kívül hagyva siralmas állagát: rogyadozó bástyáit és falai mögött gyanútlanul horkoló gazdáit. A múlt szép, a jelen csúnya, a jövő kiszámíthatatlan. A szlovákiai magyart meg amúgy is mindig a szelek sodorták, hol erre, hol amarra.” „A Kalligram vezetői, szerkesztői, munkatársai mélyen átérzik napjaink nemzeti romantikusainak bánatát, a kóbor igricekét, táncoló dervisekét meg a pártfogóikét is - de a magyar múlt és jelen értékeit más, nem romantikus függvényrendszerben keresik.” Nem zárkóznak el, és a jövőben sem zárkóznak el értékes művek kiadásától pusztán azért, mert szerzőjük konzervatív, vagy liberális, vagy baloldali értékeket vall magáénak. „Mert mi is konzervatívak vagyunk, meg liberálisok vagyunk, meg baloldaliak vagyunk. Akit ez a politikai- világnézeti eklektika' felháborít, hát csak haragudjon ránk, Arii majd kibírjuk valahogy. Ami nem jelent kevesebbet, minthogy lehet így is, az alany és az állítmány felől közeledni a literatúrához.” Kiadott könyveik számát, minőségét, egyes könyvsorozataik szakmai sikerét látva úgy tűnhet, hogy a Kalligram sikertörténet. Pedig nem, inkább csak félig-meddig. Sőt: inkább félig, mint meddig. A piaci siker messze nincs arányban a kiadó szakmai elismertségével. A kiadóra nézve a legsúlyosabb következménye, hogy egzisztenciális bizonytalanságban élnek, a holnapi megszűnés árnyékában. „Egyébiránt: minden olvasónk, barátunk, hívőnk jókívánságait a Kalligram összes munkatársa nevében köszönöm. Remélem, nem lesznek hűtlenek hozzánk a jövőben sem.” - fejezi be Grendel Lajos a visszatekintőt. Egyetlen mondat zárásul: ha a könyvesboltban összetalálkoznak egy ismeretlen nevű író ismeretlen című kötetével, de felismerik a Kalligram-logót, vegyék le a polcról, nézzenek behe. Mert biztosan meglepetést rejt a borító. • - oz -
