Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-01-29 / 20. szám
• HÍDLAP • 2005. január 29., szombat hídig [magazin Varga Péter jegyzete Gy erty ászén telő Boldogasszony „Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, (Jézust) Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak, így parancsolja ugyanis az isteni törvény: Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve.” — A történetet Szent Lukács meséli el evangéliumában. Majd azt is megtudhatjuk, hogy az agg Simeon, aki „igaz és istenfélő ember volt” karjaiba vette a gyermeket és magasztalta Istent e szavakkal: „Bocsásd el most szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, hiszen már látták szemeim az üdvösséget, melyet minden nép számára rendeltél.” Gyertyaszentelő Boldogasszonykor tehát Jézus templomban történt bemutatását ünnepli a katolikus egyház. A meggyújtott gyertyák Jézus és Szűz Mária önátadását szimbolizálják, azt az önátadást, amellyel a Szent Család minden tekintetben és maradéktalanul teljesíteni kívánta a mózesi törvényt, Isten akaratát. Nem véletlen, hogy az eseményre épp negyven nappal Jézus születése után került sor. Amint vehettük észre, a három, a négy és annak különféle variációi visz- szatérő, úgynevezett „szent számok” a héber számmisztikában. Negyven napig vándorolt az Ószövetség népe a pusztában, Jézust majd negyven nappal a születése után mutatják be Istennek és működését megelőzően negyven napig böjtöl majd. Az egyház az ünnepi zsolozsmában azért könyörög, hogy a gyertya lángjában megtisztult emberi lelket Isten úgy fogadja be egykor országába, ahogyan a templomba fogadta be az emberi testében bemutatott Egyszülött Fiút. Jézus bemutatása a templomban fordulópontnak tekinthető, olyan eseménynek, amely egybeköti földi életének kezdetét, születését a beteljesedés, vagyis halála és feltámadása időszakával. Február másodikán végleg elbúcsúzunk a karácsonyi időszaktól és a nagyböjt felé haladunk, amely két hét múlva, hamvazószerdán veszi kezdetét. Alighogy elhalkultak a betlehemi énekek, az agg Simeon Máriához intézett szavaiban máris körvonalazódik a Golgota feszületé: „s a te lelkedet is tőr járja át.” Az ünnep tehát összekapcsolja a Megtestesülés és a Megváltás misztériumát. Jézus bemutatásáról a katolikus egyház körmenettel egybekötött szentmise keretében emlékezik meg, hódolva az ószövetségi törvényt beteljesítő Megváltó színe előtt. Don Bosco szellemében Új plébános a dorogi egyházközség élén Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek a napokban új plébánost állított a dorogi egyházközség élére, Kiss-Mali László káplánt szemelve ki a feladat ellátására. A plébános úr egészében köteles a dorogi misszió mellett az önálló plébániaként működő, ám pap hiányában lakatlan Esztergom-kertvárosi plébániát is ellátni. Tevékenysége teljes körű, a heti két alkalommal, szerdán és vasárnap történő szentmise bemutatásán túl kiterjed a betegek ellátására, a gyerekekkel történő foglalkozásra és minden egyéb papi teendő elvégzésére. Kiss-Mali László Nyitrán született, középiskolai tanulmányait is Szlovákiában végezte. Szakmát is tanult, végzettségét tekintve szakács, bár saját bevallása szerint, noha nagyon szeretett főzni, erre bizony már csak akkor jut ideje, ha a szükség úgy hozza. Tizenöt esztendővel ezelőtt Magyar- országra kerülve két évig Budapesten, a szaléziánusoknál élt, kezdetben sza- léziánus szerzetes szeretett volna lenni. Az itt eltöltött idő alatt egy kórházban teljesítve missziót megismerkedett azzal a világi papi munkával, amelyről végül úgy vélte, hogy inkább megfelel annak a szolgálatnak, amelyre Isten őt meghívta. Teológiai tanulmányainak megkezdése előtt itthon honosítania kellett érettségi bizonyítványát, majd az első esztendő befejezését követően — végérvényesen a világi papság mellett döntve - tanulmányait az esztergomi szemináriumban folytatta. Itt is szentelték pappá. Noha megvált a rendi élettől, határozottan úgy véli, hogy plébánosként egy kicsit maradt szaléziánus, különösen, ha Esztergom-Kertvárosra gondol. Doroghoz képest itt sokkal több gyerek jár templomba az ifjabb korosztályból. Legidősebb hittanos tanítványa mindössze hatodik osztályos. Felemelő érzés, hogy egy-egy kertvárosi szentmisén bizony több, mint húsz gyermek vesz részt tevőlegesen, ministránsként az istentiszteleten. Komoly törődést, nagy felelősséget jelentő feladat tehát e két plébánia ellátása, de a plébános úr a fiatalemberek határtalan lelkesedésével kezdte meg munkáját, hogy Isten nagyobb dicsőségére és a hívek megelégedésére tölthesse be hivatását kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek között munkálkodva, egy kicsit mégis Don Bosco szellemében. • PABLO „Pax, Deus et Patria ” Vaszary Kolos 1892. február 4-én foglalta el a prímási széket „Béke, Isten, Haza” - olvashatjuk Vaszary Kolos hercegprímás címerének föliratán, noha a körülmények, amelyek között 1891-ben elfoglalta az esztergomi széket, korántsem voltak békésnek mondhatóak. Simor János halálhíre mélységes gyászba borította az egész országot. A majd' félévszázadon át regnáló királykoronázó prímás helyét bizony nem volt köny- nyű feladat betölteni, különösen ha meggondoljuk, hogy nem csak fényes méltóságát, de számos megoldatlan egyházpolitikai kérdést is örökül hagyott utódjára. Ilyen volt az úgynevezett „elkeresztelési vita” , amely felhatalmazta a szülőket, hogy vegyes házasság esetén a születendő gyermekek nemük szerint kövessék szülőjük vallását. A már megszavazott törvény óriási ellenszegülést váltott ki a lelkészek körében. Kilenc hónap izgatott várakozás után végül 1891. október 27-én az alábbi hivatalos uralkodói kézirat jelent meg a lapokban: „Vallás- és közoktatási miniszterem előterjesztésére Vaszary Kolos Ferenczet, a Szent Márton hitvalló és püspökről nevezett pannonhalmi Szent Benedek rendű főapátsági egyházkerület főpásztorát, Pannonhalmának és a magyar szent korona alá tartozó összes apátságok főapátját és örökös elnökét, Magyarország herczegprímásává és esztergomi ér5 sekké kinevezem.” A főapát kinevezése meglepő, ám annál örvendetesebb hírnek számított. „Olyan nagy volt az üdvözlő sürgönyök száma, hogy a pannonhalmi posta- és távíróhivatal nem győzte, és még a megszaporított szelik mélyzet sem volt képes valamennyit fölvenni” -olvashatjuk a korabeli feljegyzésekben. Magában a főapátságban is igen nagy volt az öröm, különösen, hogy Ferenc József jó dramaturgiai érzékkel épp Kolos napjára szánta a bejelentést, miután szándéka Róma egyetértésével is találkozott. A névnapi ünneplések közepette érkezett tehát Szapáry gróf, miniszterelnök sürgönye: „Legszívélyesebben üdvözlöm Nagyméltóságodat, mint Magyarország kinevezett hercegprímását.” A főapát a meghatottságtól könnyeivel küszködve hagyta magára vendégeit és vonult el a kápolnába imádkozni. Pedig még nem sejtette, mekkora port kavar az a vita, amelyet működésének kezdetén el kellett simítania. Már Simor János halála után közvetlenül nagyszabású szóváltás bontakozott ki a parlamentben. A képviselőház, a főváros képviselőtestülete és az egész magyar sajtó azt követelte ugyanis, hogy az új prímás hagyja el Esztergomot és költözzék Budapestre. A helyzetet végül Andrássy Manó gróf mentette meg, aki nagyhatású szónoklatban javasolta, hogy a székhely megválasztását bízzák az új főpásztorra. Vaszary Kolos, mint az ország első alkotmányosan kinevezett hercegprímása, őrizve az ezeréves magyar hagyományt, Esztergom mellett döntött. Cserébe fölállította a budapesti helynökséget. Elkötelezettségét híven tükrözi az a beszéd, amelyet a székfoglaló után a város polgáraihoz intézett: „Esztergom ferlvirágzásán kell mindnyájunknak munkálni. Emelni akarom a várost, nemcsak anyagilag, de szellemileg is, mert azt akarom, hogy Esztergom, mint egykor a kereszténységnek, úgy most a magyarságnak végvára legyen.” Már székfoglaló beszédében körvonalazta egy Párkányt Esztergommal összekötő állandó vashíd megépítésének szándékát, valamint egy Budát Esztergommal összekötő vasútvonal megépítésének szükségességét. A városba történő bevonulása előtt megtiltotta a hangos ünneplést és elrendelte, hogy a fogadására szánt pénzösszeget a város vezetősége oszsza szét a szegények között. Működése idején az egyházpolitikai harcok nem enyhültek. Leginkább a hitüknek némileg hátatfordító vagy közönyössé váló politikusoknak köszönhetően - egyébként engedve a kor követelményeinek -, a képviselőházban átvitték a polgári házasságról szóló törvényt, ami szintén komoly ellenérzéseket váltott ki egyházi körökben. A prímás bizonyos értelemben vett „gyengeségének” köszönhetően alakult meg a Katolikus Nagygyűlés, amelynek résztvevői kijelentették, hogy a hazai katolikusok igenis képesek alkalmazkodni a kor megváltozott követelményeihez. A prímás végül előrehaladott éveinek gyarapodásával egyre inkább elvesztette életerejét és munkakedvét. Mire 1905-ben aranymiséjéhez érkezett, gyakorlatilag munkaképtelenné vált. A pyilvánosság előtt már sosem jelent meg, ez előrehaladott betegségének is köszönhető volt. Végül 1912 októberében benyújtotta lemondását, amelyet a pápa és a király is jóváhagyott. Az irányítást a főegyházmegye ügyeit már régóta intéző tudós és nagytekintélyű, szigorú erkölcsű Rajner Lajos vette át átmenetileg. Az agg prímás Balatonfüredre költözött, itt is halt meg 1915. szeptember 3-án. Keszthelyen temették el, emlékművére VII. Gergely pápa epigrammájának kezdőszavait vésték: „Szerettem az igazságot! ” Hamvait 1981-ben hozták Esztergomba és helyezték örök nyugalomba a Bazilika kriptájában. • P.Rein 1
