Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-01-22 / 15. szám
Ill Erkel Ferenc - a Himnusz zeneszerzője Az ünnep egyik nyilvánvaló célja, hogy felhívja figyelmünket azokra az értékekre, amelyeket az évszázadok forgatagában meg tudtunk őrizni, amelyeket magunkénak hiszünk, vallunk. Talán ilyenkor döbbenünk rá, mennyi érték, szellemi és tárgyi alkotás gazdagítja életünket, teszi színesebbé napjainkat. Január 22-e környékén nagyobb hangsúlyt kapnak a kulturális rendezvények, sokan és sokféleképpen próbálnak egy-egy program. esemény kapcsán felvillantani 2005. január 22., szombat • HÍDLAP • A Magyar Kultúra Napja 182 éves a magyar Himnusz Ünnepeink sorában több, mint másfél évtizede megtalálható a Magyar Kultúra Napja. Ez az a nap a többi között, amikor megpróbálunk figyelni a magyar kultúra egészére, amikor rendezvények sora emlékeztet bennünket évezredes gyökereinkre, hagyományainkra, nemzeti tudatunkat meghatározó múltunkra. Kölcsey Ferenc költő, író, kritikus, a reformkori irodalom és költészet egyik legnagyobb alakja 1823-ban e napon vetette papírra a magyar hazaftság énekét, a Himnuszt. valamit kulturális, művészeti életünk értékei közül. A kultúra a szimbolikus értékek világa, mindenkinek mást jelent, de vitathatatlan, hogy kapocs a korosztályok és nemzedékek, a múlt és a jövő, az országok, a kontinensek között. A kultúra az a megfoghatatlan, észrevétlen, ám nagyon is élő valami, ami megőrizte a falvak hagyományát, a nép ajkán születő dalokat, a nagyapáink keze által formált eszközöket, s mindenek fölött talán a legfontosabbat, az anyanyelvet. A dátum kiválasztása nem véletlenszerűen történt: 1823-ban ezen a napon született a magyarság számára talán legszebb lírai alkotás. A Himnusz az 1829. évi Aurórában jelent meg először, majd miután 1844-ben Erkel Ferenc megzenésítette, a szabadságharcos honvédek hősi harcának, majd az önkényuralommal szemben való ellenállásnak a buzdító éneke lett. A magyar Himnusz születése óta lényegében semmit sem változott, ma is azt énekeljük, amit Kölcsey és Erkel megalkottak. Mind az egyházi, mind a hivatalos állami ünnepségeken ma is éppen olyan aktualitással zengi a magyarok legbensőbb érzelmeit, mint születésének időszakában. A Himnuszt magyar politikai igény adta a nemzetnek, és semmilyen más politikai erő nem lesz képes tőle elvenni, ámbár néhány évtizeddel ezelőtt történtek erre kísérletek. A 11. világháború után az ateista párt- és kormányvezetés másmilyen himnuszt akart hallani a magyarországi hivatalos ünnepségeken. Megpróbálták bevezetni az ún. „Köztársasági indulót”, aminek zenéjét a francia E. N. Méhul írta. Nem sikerült. Az Internacionale dallamát is ránk erőltették, de annak szövege a proletár nemzetköziség és nem a magyarság szellemiségét fejezte ki, így ez sem vált elfogadottá. Tartja magát a hír, miszerint Rákosi Mátyás felkérte Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy új magyar himnusz megíráKölcsey Ferenc - a Himnusz írója sára, azzal a feltétellel, hogy ne szerepeljen benne Isten neve. Egyikük sem vállalta. Az egyensúly végül is úgy állt be, hogy amikor a magyar Himnuszt előadták - sokszor csak a zenéjét, hogy a szöveg, az „Isten áldd meg a magyart” ne zavarja a politikai vezetőket -, annak elhangzása után a szovjet himnuszt is el kellett énekelni és az Internacionálét is hozzá. Ez az időszak is elmúlt, de a magyar Himnusz maradt. Reméljük, örökre. • SEM Egy másik kassai polgár Ha Márait kassai polgárnak nevezzük, azaz a XX. század egyetlen polgárnak megmaradt emigráns kassaijának, akkor mit mondjunk Benczúr Gyulára, akit nem is érintett meg a vészterhes lehetőség szele, hogy megpróbálkozzon az ötvenes években topon lévő szocialista realizmus művelésével. Drága Ijnámí BENCZÚR GYULA LEVELESKÖNYVE 1861-1891 Szophatom Könyvműfiely Nem érdektelen felidézni, kirángatni némelyest a mai politikai romok alól, hogy mi jellemzi a polgárt, mit jelent polgárnak lenni. Benczúr abban a korban születik, amikor az 1848-as szabadságharc tragédiája hal- ványulóban, a Monarchia él, a hozzá kötött ország élni akar, a gazdaság fejlődik és polgárosodik. (Érdekesség, hogy a magyarul és németül iskolázott kassai polgárság lelkesen és látványosan vállalta magyarságát.) Kassa az egész Felvidék gazdasági és pénzügyi központja ekkor. Benczúr családja régi felső-magyarországi család, Liptó-, Árva-, Nyitra-, Sáros- és Abaúj megyi ősökkel. A család baráti köre a korabeli Kassa vezető értelmiségijei, tagjai hol polgármesteBenczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja rek, hol helyettes polgármesterek. Előfordul, hogy az egyik Benczúr a polgármester, a másik a helyettese. Benczúr Kassán kezdi tanulmányait az evangélikusok elemi, majd a premontreiek középiskolájában, később a reáliskola növendéke lesz. Amikor magántanulóként Klimkovics Ferenc festőművész keze alá kerül, már eldőlt a sorsa. Benczúr tizenöt-tizenhat éves korában már úgy festett, mint a korabeli élemedett művészek. Ha keresgélünk művei között - írja a szakember -, ha festett tanulmányait vesz- szük sorra, vagy rajzolt vázlatait, mindenütt csaknem teljesen kész művészre találunk. Sehol a tapogatódzásnak, a próbálgatásnak egy ott feledett jele, sehol egy „megbánt húzás”, penti- mentói a kereső kéznek, melyekkel a legnagyobb művészek is a formák határait szokták kerülgetni a papíroson vagy a vásznon. Már a gyermekifjú Benczúr keze is habozás és kételkedés nélkül idézte a vászonra azt, amit szeme meglátott. Minthogy pedig a jelenségek világát egyelőre mestereinek szemével látta, végtelenül kevés az, amit művészetének zsengéi festői tehetségének fejlődéséről elmondanak. Megjelent egy kimondottan izgalmas könyv Benczúr leveleivel. Aki élőben kívánja látni, mit jelent mentalitásban, gondolkodásban, életvitelben, életformában, munkában és magabiztosságban a „polgár” főnév, Benczúr irodalmilag is értékelhető szerelmes levelei, szaklevelei olvastán megismerheti. A kötet százhúsz családi levelet tartalmaz. Nagy részükben - annak ellenére, hogy szerelem és mátkaság a téma - nyomon követhetjük a kor problémáit. Benczúr a 1860-as évektől távol él Kassától, de gyakori levélváltásokkal követi a család életét. A művész fénykora a hetvenes és nyolcvanas évek, a kor is a neobarokk kora, Benczúr is a neobarokk alkotója. Az akadémikus barokk festői modor virtuóza volt. A biedermeierre következő polgári stílus egyik legjellegzetesebb képviselője, aki reprezentatív portrékat alkot. Minden arcképe imponá- lásra, tehát inkább elrejtezkedésre, mint vallomásra szánt. Portréin mindig a lélekábrázolás színpadias barokk formáit alkalmazta. Jelentéktelen vagy közepes fejekből, a legragyogóbb teátrális környezetben, csillogó, imponáló jelenségeket alkotott. Egy polgári kor szürke embereit a fejedelmi barokk színpompájába és emblémái közé helyezte és ugyan kinek jutott volna eszébe, hogy e rangemelés ellen tiltakozzék? Benczúr - emlékezetünkben - úgy áll, mint eg)' komoly, szakállas, megfontolt öregúr. A levelek tanulsága szerint nem volt mindig az, főleg nem, amikor szenvedélyes szavakkal epedt menyasszonya, a bajor lány után. A levélválogatás több - esetleg kétséges - tényre bizonyíték. Először is, hogy az embernek-jó családi szövetségben is keményen meg kell dolgoznia az eredményekért, de nem árt a magabiztosságnak a jól összezáró családi háttér. Másodszor: a férfi egy nő miatt hegyeket mozgat meg. Harmadszor, ami Benczúrra különösen érvényes, a művészet, lett légyen festészet, irodalom, zene, mindig lutri. (Drága Linám! Benczúr Gyula leveleskönyve, Széphalom Könyvműhely; 3200 Ft.) • BÚS ANDRÁS
