Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-12-11 / 244. szám
HID LAP • 2004. december 11., szombat bídla■( magazin Köbölkúton történt... Nem húz a mocsár Sokszor láttuk, talán már át is éltük egypáran, mi történik, ha összecsapnak az ember feje fölött a hullámok. A gondok és problémák egyre csak halmozódnak, majd az ember elsüllyed a mocsárban. Nos, mocsár Köbölkúton is található, méghozzá elég híres mocsár, mégsem süllyed el benne a község. A felvidéki falu mintapéldája lehetne a küzdésnek, tenni akarásnak. A problémák nem tántorítják el őket, újabb és újabb terveket szőnek azért, hogy felvirágozzék e kedves község. Kívánom: hozza meg a sikert ez a sok erőfeszítés. Ismerjük meg a települést A Duna és a Garam vízválasztó vonalán, részben sík, részben dombos tájon terül el Köbölkút község. A falu szélétől Párkány felé a Hegyfarokig húzódó, délnyugati lejtésű dombvonulat kiváló termőhely szőlő, gyümölcsfák telepítésére. Az északi irányban található lápos határrészen a gazdag nádtermést adó mocsár s annak különlegesen értékes növény- és állatvilága a falu jellemzője. Manapság a köbölkúti mocsár jelentős része természetvédelmi terület, Párizsi mocsarak néven. A köbölkúti mocsár területét nád borítja. A néhai csehszlovák állam legnagyobb összefüggő nádasa volt itt. Amint a régészeti kutatások megállapították, Köbölkút község mai helyén időszámításunk előtt 1200 évvel kelta település volt. Okét a Krisztus előtti 7-6. században szorították ki innen a germánok egyik harcos törzse, a kvádok. Az időszámításunk utáni első században római légiók keltek át a Dunán és vívták első harcukat a kvá- dokkal. A környéken a rómaiak több katonai erődítményt is építettek, Köbölkút területén kisebb katonai tábor állt. A romaiak tábora a mai téglagyár helyén és a Párizsi patak vele szemben fekvő alacsony dombjain terült el. A népvándorlás idején 570-580-ban avarok és szlávok érkeztek Köbölkútra. A honfoglaló magyarok 904-ben szállták meg ezt a vidéket és sorra foglalták el a szláv várakat, de kalandozásaik korában még nem alakítottak tartós települést ezen a környéken. A 997-től uralkodó 1. István elrendelte a magyarság tartós letelepülését és az államalapítás során királyi székhelyévé Esztergomot tette. Az egész vidék a király birtokává vált, ehhez tartozott a mai Köbölkút helyén álló „Kő kút melletti telep” is. Teljesen máshonnan ered a község neve a néprajz szerint. A név egy mértékegységet jelöl. Egy köböl- nyi volt annak a kivájt fatörzsnek a mérete, amelyet ráhelyeztek a mocsárra, hogy azon keresztül jöjjön a víz, vagy köböl kutat használtak víznyerésre a faluban régen. A török hódoltság ideje alatt Köbölkút község északi határa egyúttal az oszmán-török birodalom északi határa is volt, egészen 1663 augusztusáig, amikor is a török sereg, Érsekújvár ostromára indulva, elfoglalta és felégette a szőgyéni palánkvárat. Az 57 év a török birodalom peremén a falu számára szenvedés és pusztulás idejét jelentette. 1703 nyarán II. Rákóczi Ferenc felkelése a községben is igen gyorsan terjedt. A környék földesura, így Köböl- kúté is, Bottyán János volt. A magyar forradalom és szabadságharc idején, az 1849-es tavaszi győzelmes hadjárat során, majd az ezt követő 1849. április 24- i kéméndi ütközet után a vesztes császári hadak Köbölkúton keresztül menekültek Komárom felé. Mivel a magyar csapatok közvetlenül a nyomukban voltak, a falu kifosztására nem maradt idejük. A falu életében a 19 század derekán igen fontos esemény volt a Budapest-Pozsony-Bécs közötti vasútvonal felépítése. Ennek munkálataival 1851-ben jutottak el Köbölkútig. A vasút és a vasútállomás felépítése nagyot lendített a falu fejlődésén. 40-50 állandó munkahelyet teremtett a lakosok számára, s a községet jelentős utazási csomóponttá tette. A környéken termett mezőgazdasági termékek fontos t berakodó helyévé vált, ide érkezett vasúton a környék falvai számára a szén és minden egyéb más szükséglet. Az első világháború négy éve alatt a falu lakosainak jelentős hányada pusztult el a különböző frontokon és fogolytáborokban. A háború utolsó évében elvitték a templom nagyharangját is, a hadiipar szükségleteire. A második világháborút követő német megszállás alól a falu 1945. március 25-én szabadult fel. Problémák és megoldások Mikor Köbölkútra érek nagy csapatban iskolások vonulnak az utcán, ezért nagyon meglepő mikor Mihalik Gábor polgármester azt mondja, hogy egyre fogy a lakosság száma. Kevés a fiatal, nagyrészük elköltözik, míg másik részük, akik itt maradnak, későn vállalnak gyereket. Ez hatással van az óvodás, iskolás korú gyerekek létszámára. Megnyugtatásul próbálom azt mondani, hogy ez nemcsak a falu, hanem egész Európa problémája is. A helyzet nemcsak ebből a szempontból aggasztó. A munkanélküliség is magas a faluban. Nem adják fel Mindezeken azonban megpróbálnak felül emelkedni és mindent megtesznek azért, hogy Köbölkút fejlődjön. Ennek érdekében minden lehetőséget megragadnak. Ügy tűnik erőfeszítéseiket siker koronázza. A volt téglagyár területén - ami legalább tíz éve üresen áll - nemrég egy autóbontó kezdte meg működését, ez pedig, ha csak egykét ember számra is, de munkalehetőséget teremt. A falu közepén, a Polgármesteri Hivatal mögött áll egy nagyon romos épület. Ugyan falára színes kép van festve, közelebbről megnézve azt látom, hogy ablakai ki vannak törve, pereg róla a vakolat. Remélhetőleg ez a kép is hamarosan megváltozik. Tárgyalnak egy vállalkozóval, aki Budakalászon sütőipari tevékenységet folytat. O jelezte, hogy egy harminc-negyven főt foglalkoztató műhelyt szeretne ebben az épületben működtetni. Mint megtudom, a faluból egy pár ember, már dolgozik nála Budakalászon, hogy megtanulják a gépek használatát. Komolynak tűnik hát a szándék, ami megvalósulása estén tovább csökkentené a munka- nélküliek számát Köbölkúton. Körvonalazódni látszik egy olyan állami tendencia, ami a falvak közötti együttműködést szorgalmazza. A nagyobb községek egyfajta „gondoskodó” szerepet töltenének be, amit esetünkben Köbölkút is felvállalhatna. Ezt szolgálja a falu vezetésének az az elképzelése, hogy a volt adóhivatal épületét megvásárolva, abban egy egészségügyi centrumot létesítene. A gyorssegély szolgálat húsz egészség- ügyi dolgozót foglalkoztatna, 24 órás ügyeletben. Remény van arra is, hogy vagy itt, vagy egy másik épületben a háziorvosok és a fogorvos mellett időnként egy belgyógyász és egy nőgyógyász is rendeljen a községben. A további fejlesztési tervek egy kisebb fajta ipari park létrehozása felé mutatnak. A község rendelkezik olyan kihasználatlan, nem jó minőségű földekkel, amelyeket felparcellázva vállalkozók rendelkezésére tudnák bocsátani. A pár hektáros területen jól megférne egymás mellett egy-két gyár, munkalehetőséget és fellendülést hozva e törekvő településnek. Elkészült a kilátó A „centrumtól” távolodva, pontosabban a falu legutolsó utcája után balra fordulva hosszan elterülve fogad a mocsár. Nem nagyon merek beljebb menni, ki tudja, mit rejt magában. Ám a földútról is kiválóan látszik a mocsárból kiemelkedő kilátó. Másfél éves tervezés után a múlt héten készült el a nyolcméteres fából készült torony. Azért hogy ne süllyedjen meg az építmény, betontalapzaton áll. Az építmény még annyira „friss”, hogy még a hivatalos átvételére sem került sor. A polgármester meghívta a környezetvédelmi minisztert - a tárcától nyert ugyanis a község erre a célra 200 ezer koronát, a maradék hatvanezret a falu adta - ám a tátrai katasztrófa miatt még nem volt ideje eljönni ide és előre láthatólag ez évben nem is lesz. Nagyon sok védett és különleges növény és állatfajt lehet itt megfigyelni, nem csoda hát, hogy a cseh, szlovák és magyar ornitológusok kedvelt „találkahelye” a mocsár. Sokan azonban nem tudják, hogy védett területről van szó, ezt jelzi, hogy rengeteg szeméttől kellett megtisztítani a területet a munkák során. Tudatosítani kell hát mindenkiben, milyen kincset rejt a láp. Erre irányul a polgármester azon törekvése, hogy kialakítsanak egy nyomvonalat a mocsár körül, amelynek mentén táblák hirdetnék, milyen fajok élőhelye a köbölkúti mocsárvilág. A Párizsi-mocsarak Nemzeti Természeti Rezervátum szigorúan védett élőhelynek számít Szlovákiában, melyről 1731-ben Bél Mátyás híres geográfus, majd 1839-ben Gyurikovits György is megemlékezik, s mint „posványos” tóról tesznek említést a rajta létezett úszó szigetekről és annak lecsapolt őséről. A Mindenes Gyűjteményben így jellemzik: „Esztergom vármegyében Párkányi Járásban Kisújfalu és Kőhídgyarmath között, Újfalu, Köbölkút, Gyiva, Sárkán hegységek és Puszta Arad határában egy és fél mérföld- nyi hosszúságú ingoványos, kákás, nádas posványos tó, mely Koltánál eredt, Csúz Kürti patak meggyűlt vízéből származott, ... több helyen 8 lábnyi mély vala, nagy kiterjedésű területet tett hasznavehetetlenné s darvak, vad- ludak s vadrécék tanyájává. Szélessége igen rendetlen vala: legnagyobb 600, legkisebb 123 ölnyire, hossza a Kürti határ szélitől a Sárkányt határ széléig a Kisújfalui Köbölkúti határokban 3763 ölnyire terjedett. A mocsáros tó körülte szélein csupa nád, káka, sás nagy mennyiségben nőttek, annyira hogy erdőnek nevezhetné az ember... ” „Ezen hosszasan kiterjedő tónak hátán az előtt kevés esztendőkkel több szigetek úsztak. Az érintett úszó szigetek természeti tulajdonsága vala, hogy igen erős szélben helyükről kimozdultak, s a tó egyik oldaláról a másikra hajtattak. Néha Kisújfalunál telelt, tavaszkor pedig helyét elhagyván, Köbölkútiakhoz visszatért. Mely álhatatlansága a tó mellett lakó Kisújfaluiaknak és Kö- bölkútiaknak gyakorta alkalmat adott a közveszekedésre midőn egy helység lakosai a rajta termő füvet, nádat, sást lekaszálták, - de minekelőtte az megszáradott és elvitethetett volna, az erős szél a szigetet szénával, nád-' dal, sással együtt más helység határába elhajtotta.” (Gyurikovits, 1839) Ma a Párizsi-mocsaralff 140,59 ha) részét képezik a Köbölkút határában elterülő természetvédelmi területnek (184 ha). Védetté nyilvánítása 1966-ig váratott magára, Párizsi-mocsarak (Parízske mociare) néven. Ez a furcsa, tájidegen elnevezés a pára szó elferdítéséből ered. Ugyanis egy meleg vizű forrás langyos vize a mocsár körüli csatornába folyt, s hűvös időben állandóan pára szállt fel, télen sem fagyott be. A köbölkúti Párizsi-mocsár nemzetközi jelentőségű 1990-ben felkerült az ún. ramsari egyezmény listájára. A ramsari listán 1997-ben 94 ország 846 területe szerepelt 54 millió hektár összkiter- jedéssel. Szlovákiában eddig 7 ilyen bejelentett és jegyzett terület van. A listára való felvétel szigorú ökológiai, hidrobiológiái, limnológiai, botanikai, és zoológiái kritériumokon alapszik. Az egyezmény a vízi élőhelyek teljes biológiai sokféleségének megőrzését hivatott biztosítani. A lelőhely főleg ornitológiái és botanikai szempontból rendkívül jelentős. A Párizsi-mocsár fontos élőhelye a vízi madaraknak, mivel néhány faj, pl. a fülemülesitke legészakibb fészkelési helye itt található. Ornitológiái szempontból állandó nemzetközi kutatási terület. A Párizsi-mocsarak növény- és állatvilága igen rejtett, sokszor hozzáférhetetlen (a terepnehézségek és a védettség szigorúsága miatt), ma is a kutatások tárgya és a feltárás állandó folyamat. A köbölkúti mocsár területét főképpen nád borítja. Annak ellenére, hogy védett terület, nem tiltott a nádkitermelés. A fagyok beálltával elkezdett nádaratást február végén fejezik be, hogy a már márciusban érkező vándormadarak zavartalanul elfoglalhassák fészkelő-helyeiket. A mocsár körüli partvidék flórája rendkívül gazdag. A mocsár szélét főleg nádasok, gyékényes, tavi káka és sásfélék alkotják. Partvédő és víztisztító szerepük van. A gyékények gyapjas, bolyhos magjával béleli ki a függőcinege fűzfára rakott, mesterien elkészített fészkét. Zsontbékjai közt jól védve, vízi bolharákok, óriási csibo- rok, szitakötőlárvák, botpoloskák, kétéltűek és halivadékok élnek tömegesen. A Párizsi-mocsarak vidékén az ornitológiái kutatásoknak köszönhetően a madárvilág a legpontosabban feltárt és statisztikailag kimutatott terület. Hosszú évek kutatásai során eddig e védett területen 101 madárfajt jegyeztek fel. (Részletek Balogh István, Párizsi-mocsarak, Köbölkiít című dolgozatából)
