Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-12-11 / 244. szám

2004. decetnber 11., szombat • HIDLAP Bemutatkozott Esztergom „Kilátásaink beláthatatlanok ” _____________________________________maiapmagazin Kö zhelyes felütéssel élve: december 3-4-5 fontos napok voltak Komárotn-Esztergom megye életében. Nem csak ide­ig-óráig, de napokig érezhettük, hogy mi vagyunk a világ közepe. A Nemzeti Színház „Megyejárás”programja eddig tizenegy megyén tarolt végig, figyelemre méltó sikerrel, és országos sajtóval kísérve a nagy ívű eseményeket. Jordán Tamás, a Nemzeti Színház igazgató posztjának anno-várományo- sa pályázatában megfogalmazott el­képzelései szerint a Megyejárás - megválasztását követően már műkö­dő programsorozattá vált. „Nagy öröm számomra, hogy 2003 szeptem­berében megkezdődött, s már két év óta zajlik a rendezvénysorozat, mely­nek keretében a színházi évad minden hónapja egy-egy megye bemutatkozá­magunkból. Ennyit a szubjektív vé­leményről. És most lássuk, „mi volt”. December 3-án, pénteken este hat­kor kezdődött a Balkonon a megyét reprezentáló kiállítások megnyitója. Többek között „Az esztergomi Vár­hegy és történelmi környezete”, „A világörökség-cím esélyesei, „Mudrák Attila és Szamódy Zsolt fotóművé­szek képei az esztergomi Várhegyről és a Monostori erődről” megnevezés sát jelenti a Nemzeti Színház falain belül.” Hajdú-Bihar, Baranya, Békés, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács- Kiskun, Somogy, Veszprém, Borsod- Abaúj-Zemplén, Vas és Heves megye után Komárom-Esztergom megye mutathatta be értékeit irodalomban, képzőművészetben, színházban. A Megyejárás sorozat fontos része azon­ban, hogy a megye lakossága is meg­hívást kapott a színházba. Ha Esztergomról kell szólnunk, mondhatnánk, lehetett volna masszí­vabb a bemutatkozás. Nem mintha nem lenne elég bemutatnivalónk, csak éppen többet is adhattunk volna alatt láthatott a publikum ízelítőt me­gyénkből. Es nem is akármilyet! An­nak ellenére, hogy Mudrák képeit már jól ismerhetjük, az esztergomi la­kos úton-útfélen találkozhat vele, mégis csak kevesek láthatták a fotókat eredeti, fénykép formában. Az ízig- vérig esztergomi fotográfus Mudrák szakterülete a műtárgyfotózás, azon­felül a Kárpát-medence szakrális, épí­tett kulturális öröksége, valamint az építészet és a természeti táj kapcsolata jelenik meg színes fotográfiáin. A Corvina Könyvkiadónál eltöltött gya­kornoki évek után a Keresztény Mú­zeum fényképésze lett, azóta olyan nemzetközi hírű társaságoknak a tag­ja, mint a Magyar Fotóművészeti Szö­vetség, vagy az Esztergomi Művészek Céhe. Fotográfiái a hazai és külföldi önálló és csoportos kiállítások mellett fotóalbumok sorában is láthatók A földszinti kiállító térben az Eszter­gomi Művészek Céhe alkotóinak mű­veiből nyílt válogatás-tárlat. Szilágyi László, Kókay Krisztina és Wieszt Jó­zsef munkái, Bállá András festmény- fotográfiái és Kaposi Endre rendkívül nívós tárgykollázsai emelték a bemuta­tó színvonalát. Wehner Tibor művé­szettörténész, a kiállítás egyik szerve- vzője így referált az alkotói közösség munkájáról: „Az 1991. szeptember 13- án tizennyolc taggal megalakult Céh művészei között festők, grafikusok, szobrászok, iparművészek, restauráto­rok és természetesen fotográfusok vise­lik a céhmesteri címet. Bár az esztergo­mi születésű, Esztergomban dolgozó, a király városhoz kötődő művészek köré­ben napjainkban a festők vannak túl­súlyban, azért a fotográfusok jelenléte is erőteljes. „A fiatalok csapatához, a közép- és az idősebb nemzedékhez kapcsolható művésztagok alkotásai ál­talános hagyománytiszteletről tanús­kodnak - folytatja Wehner. A tradicio­nális mű-keretek, a kamara-méretek, a szabályos - természetelvű vagy elvont - táblaképek, pasztellek, kollázsok, egyedi és sokszorosított grafikák, kis­plasztikák, tűzzománcok, fotográfiák, bútorterv- és restaurációs dokumentá­ciók kiegyensúlyozottságot, a klasszi­kus értékrend megbecsülését sugároz­zák. Nincsenek szélsőségek, a XX. szá­zadi avantgárd kezdeményezések ta­Jordán Tamás nulságainak visszafogott, szuverén al­kotói attitűddel átszínezett interpretá­cióval szembesülhetünk a céhtagok műveit szemlélvén.” A második szinten a Stúdiószín­pad várt bennünket, „Amit látni kell” - képek Komárom-Esztergom megye múzeumaiból. Esztergomot a Balassa Bálint Múzeum képviselte, a 2001-ben megnyílt „Esztergom a kö­zépkorban” című millenniumi kiállí­tással. A tárlat az Árpád-kori királyi székhelyet, a várat és a várost, a főleg az ország gazdasági és politikai életé­ben egyaránt fontos szerepet játszó középkori városrészt mutatja be. A mai településnél jóval nagyobb kiter­jedésű régi Esztergomban egykorú források 38 templomról, 11 kolostor­ról és jónéhány polgári épületről tesznek említést, melyek közül eddig huszonegy templom és több lakóház maradványai ismeretesek. A tárlat az elpusztult épületek feltárásaiból származó régészeti leletek, művésze­ti emlékek, dokumentumok Segítsé­gével mutatja be városunkat. A Nézőtéri kávézóban Lévai Ádám és Szamódy Zsolt grafikus- művészek, és az előbbiekben bemu­tatott Wehner Tibor közös kiállítása kapott helyet „A szellem láthatatlan lénnyé válása” címmel. Wehner így fogalmaz a tárlattal kapcsolatban: „A kiállítás természetesen csak futó be­pillantást adhat a valóságosságok és a vágyálmok az ezredforduló korsza­kát oly biztosan átfogó és szétziláló kavalkádjába, de talán így is meggyő­zi a szemlélőt, hogy meg kell moz­dulni lelkiekben és fizikailag is, hogy ki kell menni a vízpartra. És ott aztán nem kell mást csinálni, csak figyelni, figyelni, kitartón befelé figyelni, és akkor ezáltal végérvényesen meg­győződhet a szemlélő arról, hogy ki­látásaink teljesen beláthatatlanok.” Végezetül az utolsó napon a stúdió- színpadon TERVEK és ESÉLYEK címmel kerekasztal beszélgetés zárta a háromnapos kultúr-kirándulást. Té­tényi Éva építész, a beszélgetés mo­derátora elmondta, az esztergomi Várhegy és történelmi környezete 1987 óta szerepel a magyarországi vi­lágörökség jelölő listáján. Az ICO- MOS Magyar Nemzeti Bizottsága 1990-ben a Nemzeti Örökség részévé nyilvánította, s az eltelt évek alatt több jelentős fejlesztés is megvalósul­hatott a területen. A Mária Valéria híd újjáépítésével a dél-szlovákiai régió és a Dunakanyar közötti történelmi kap­csolat éledt újra, s mintegy száz tele­pülés összefogásával megalakult 2003- ban az Ister-Granum Eurórégió. Vál­toztak az UNESCO örökségvédelmi szempontjai is, ezért vált szükségessé a jelölés újragondolása. • Szaiay Álmos Új Eldorádó - a drámai katalizátor Beszélgetés Kocsis Tibor rendezővel Azért kell hozzá bátorság. Egy aranybányát nyitó konszern ellen nemzetközi sikerű dokumentumfilmet készí­teni több mint szemtelenség. És veszélyes. Kocsis Tibor nem fél. Olyannyira biztos a dolgában, hogy Európa ve­zető politikusainak is elküldte munkáját, a nagy port kavart Új Eldorádót. És megnézték! Mi is - hétfőn a Bajor Ágost Kultúrmozgó vetítette. Igen nagy sikerrel.- Éppen munkából jön, majdnem elna­poltuk az interjút. Mi ez a nagy bajsza?- A Magyar Televízió számára for­gatjuk egy jövőben bemutatásra kerü­lő tízrészes sorozat, a „Tíz Park” egy darabját, mely azt a nagyszabású célt tűzte ki maga elé, hogy bemutatja az ország nemzeti parkjait. Engem és a csapatomat a Bükki Nemzeti Parkot bemutató rész operatőri munkájára kértek fel. A „Tíz Park” bemutatója 2005 őszén, november-december tájé­kán lesz, tehát egy év múlva vetítik majd. Ez egy óriási munka, tíz forga­tócsoport járja az országot, két és fél éve, most a munka felénél tartunk.- Az Önről készült fényképeken min­dig egyedül látható. Magányos rendező?- Nem! Professzionális filmkészí­tésnél igazán macerás lenne egyedül dolgozni. Az interneten és egyéb mé­diumokban található képek inkább zsánerfotók, a kollégáim választották ki őket. Véletlen, hogy éppen egyedül vagyok. Egyébként általában hárman megyünk forgatni, egy technikus, egy hangmérnök és egy felvéltelvezető.- Ráadásul színészekkel sem kell baj­lódnia.- Valóban, egy dokumentumfilm ritkán alkalmaz színészeket. Persze rendszeresen előfordul, hogy jó han­gú színészekkel narrációt veszünk fel. Ilyen emlékezetes élmény maradt számomra, mikor a Talpalatnyi Zöld szinkronját vettük fel Für Anikóval.- A hagyományos témák nem vonzzák?- Már a diplomafilmem is egy já­tékfilm volt, és aztán rá néhány évvel forgattam egy áldokumentum fil­met, ahol színészekkel játszattam el irányított szerepeket. Ez volt a WARPA-jelentés.- Hogy talált rá a verespataki témára?- A történet 2000-ben kezdődött, amikor a tiszai ciánkatasztrófa történt. Egy dokumentumfilmmel szerettem volna felhívni a figyelmet arra, milyen szennyező források, és katasztrófák fordulhatnak elő a Kárpát-medencé­ben. Olyan okok miatt, mint a lustaság, figyelmetlenség, gazdasági érdek. Ké­sőbb aztán rájöttem, hogy mennyi le­hetőséget rejt magában a téma, s el­kezdtem utánamenni. Meglep» infor­mációkra bukkantam, s végül eljutva a román bányavidékekre, egy befektetői csoport új aranybánya-projektjére bukkantam. Kezdett érdekelni a dolog, hiszen egy olyan beruházási tervről volt szó, aminek nem láttuk a végét, csak azt, hogy mekkora katasztrófát tudna okozni egy ilyen veszélyes üzem. Szerettem volna nem csak az or­szág vezetőit, de az európai közösséget is felrázni, megszólítani! Ahogy haladt előre a munka, az aranybánya körül fo­lyó események helyét lassan átvette Verespatak történelme és sorsa. Akkor már tudtam, hogy a főszereplő Verespatak, - és polgárai lesznek.- Mondja meg őszintén, nem akarták lelőni? Mégis csak veszélyes egy egész aranybányával szembeszegüln i.- Igazából nem volt különösebb ve­szélyben a stáb. Amikor a forrásvidé­ket jártuk, - ami ez esetben Románia volt - hátránynak számított, hogy nem beszélek románul. Kellemetlen szituációkba kerültünk. Néha letiltot­tak, igazoltattak, máskor kiutasítottak bennünket, - bizonyos területekről, nem egyszer agresszív módon. Persze ez majd akkor válik érdekessé a kér­dése, mikor legközelebb járok Romá­niában. Márciusban terveztem a „visszatérést”, akkor mutatják be Ro­mániában az Új Eldorádót. Még soha nem történt velem ilyen, hogy a fil­mem a saját országom határain kilép. De nem félek tőle, hogy haragudná­nak rám, hiszen a téma izgalmas, a film alaphangja pedig egyértelműen Románia mellett foglal állást. Több filmfesztiválra eljutott, vezető politi­kusok látták, sőt, levetítették az Euró­pai Parlamentben!- Gondolja, hogy változni fog valami a film hatására?- A film hatására nem. Egy film ha­tására nem igen változnak a dolgok. Az Új Eldorádó csak egy eszköz volt, ha úgy tetszik, a média eszköze, hogy vég­re felkeltse az érdeklődést, és a megfe­lelő emberek figyelmét irányítsa rá a Verespatakon lejátszódó drámának. Az Új Eldorádó katalizátor! Azt akartam, hogy ez a film nagyon sok emberhez eljusson, - és gondolkodjanak! Ha minden igaz, így is történt. A sajtó fi­gyelmét felkeltettük, igazán sok újság­cikk, rádióriport, interjú készült, sőt, legutóbb az egyik kereskedelmi csator­na riportot készített Verespatakról. En­nek következtében a politikusok sem tudták kikerülni a témát. • Szalay Álmos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents