Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-11-20 / 230. szám

2004. november 20., szombat • HIDLAP IS hídlapmagazin Szent András-nap és vásár „Isten fia minden ember üdvösségéért jött el” November 30-a Szent András apos­tol ünnepe. Szent János elbeszélése szerint András egyike annak a két ta­nítványnak, akik először követték Jé­zust. András kezdetben Keresztelő Já­nos tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jé­zusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott, sőt, elvitte Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is. Márk evan­géliuma szerint Jézus maga hívta meg Simonnal és Zébedeus fiaival, Jakab­bal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján. András jelen volt, amikor Pé­ternek, Jakabnak és Jánosnak az utol­só időkről beszélt Jézus az Olajfák he­gyén, és Fülöppel ő vitte a pogányo- kat Jézushoz az utolsó napokban. Az apostolok szétválása után And­rás Kisázsia tartományban, a Fekete­tengertől délre, fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hir­dette az evangéliumot. Biztosnak lát­szik a hagyománynak az az adata, mi­szerint 60-ban az achaiai Petra váro­sában keresztre feszítették. Kereszt­jének szárait nem derékszögben, ha­nem átlósan ácsolták, ezért nevezik ezt a formát András-keresztnek. Ereklyéit a 4. századtól Konstanti­nápolyban őrizték, 1208-ban erőszak­kal vitték át Amalfiba. II. Pius pápa­sága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték, majd 1964-ben, a keleti és nyu­gati Egyház kiengesztelődésének jele­ként a pápa átadta az ereklyét a kons­tantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza. Ró­mában a 6. század óta ünnepük. Az András-legenda András életéről az András cseleke­detei című apokrif könyvből tudhat­juk meg a legtöbbet: elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadé- kos hegyein át a Fekete-tenger part­jáig. Feltűnik a szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok sátraiban. Vé­gigjárja Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas pro- konzul elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy az az András, aki lerontod a bál­ványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császá­rok parancsot adtak?" András így vá­laszolt: „A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el", és meg­győző tanúságot tett Jézus mellett. András egy nagy beszédben föltár­ta a kereszt által történt megváltást. A helytartó egyre türelmetlenebbül hallgatta. Végezetül börtönbe küld­te, hogy András rájöjjön: teljesen ér­telmetlen dolog önként vállalni a ke­reszthalált és kitenni magát a leg­szörnyűbb kínoknak. Amikor a leg- válogatottabb kínzások sem törték meg Andrást, a helytartó parancsot adott, hogy feszítsék keresztre. Ami­kor András megpillantotta a számára készített keresztet, hangosan fölkiál­tott: „Udvözlégy, szeretett kereszt! Te szépséget és ragyogást nyertél az Úr tagjaitól. Mert mielőtt az Ür föl­szállt volna reád, a föld rémülete vol­tál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!" Miután meg­feszítették, két napig függött a fán, s a legenda szerint ő maga tartotta vis­sza az embereket attól, hogy leve­gyék. A harmadik napon értek véget a kínjai. Halála pillanatában csodála­tos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicső­ségében jön el érte az Úr. Szent András-napi vásár Az András-napi vásároknak - kü­lönösen a Felvidéken - évszázados hagyománya van. Zselíz, ahol idén november 19-20-án tartják a vásárt, talán más településeknél is komo­lyabban veszi e november végi ün­nepet. Nagy Géza, Zselíz polgár- mestere elmondta: a háború idején megszakadt ugyan a vásársorozat, de a 60-as évektől igyekeztek újjáé­leszteni a hagyományt. Zselíz im­máron kilenc éve minden évben új­ra otthont ad a környék kézművese­inek, kereskedőinek, hogy a telepü­lés apraja-nagyja kedvére vásárol­hasson, szórakozhasson, emléket ál­lítva a vásár névadójának, Szent András apostolnak. • SEM Tudnivalók a nevesítetlen földekről Nem először van szú azokról az úgynevezett nevesítetlen szlovákiai földterületekről, amelyeket akár magyar ál­lampolgárok is igényelhetnek. Mint azonban egy szerdai budapesti lakossági fórumon is kiderült, nagyon sok még a nyitott kérdés. Az biztos, hogy alapvetően azokat a területeket lehet visszakérni, ame­lyeknek a tulajdonosait annak idején nem telepítették át, de itt is lehet kivé­tel. Bárkinek, aki próbálkozik, több­szörös szűrőn kell átesnie, több hiva­tali lépcsővel kell próbálkoznia ahhoz, hogy egyáltalán eljusson a hagyatéki, illetve bírósági eljáráshoz, ami egyéb­ként pénzbe is kerül. Viszont a nem hivatalos, tájékoztató jellegű adatok szerint 170 ezer olyan földterületről van szó, amelynek adatai megtalálha­tók már az interneten is.- Hogyha valaki úgy tudja, Ixigy vala­melyikfelmenőjének van, illetve volt föld­je a Felvidéken, hogyan kell elindulnia, mit kell megnéznie, hova kell elmennie?- Ami a legbiztosabb, az a kataszte­ri hivatal telekkönyvi nyilvántartása, illetve a tulajdonlapokkal foglalkozó szakosztálya - mondta Szabó Olga felvidéki ügyvéd. Természetesen se­gítséget nyújthatnak még az inter­neten fönnlevő különböző honlapok, amelyek közül a www.ujszo.com cím jut eszembe. Hogyha találnak ott olyan nevet, ami esetleg a családdal összefüggésbe hozható, akkor föltét­lenül utána kell menni az ügynek. Sajnos a felújított földnyilvántartás nem valósulhatott meg minden köz­ségben anyagi okoknál fogva, holott már több, mint tíz éve folyik. Ezért csak a katasztereknek megközelítőleg az egynegyede van rajta az inter­neten. Tehát, ha valamelyik községet nem találják, például Gutát, akkor nagy valószínűséggel ott még nem volt meg a fölújított földnyilvántar­tás, és hiába keresnék a nevesítetlen földek vélt tulajdonosait.- Mi a teendő?- Az, hogy ha megtalálják a földet, ez már nagyon nagy eredmény, ugyanis először át kell nézni szerin­tem a telekkönyvi kivonatot, hogy valóban mi vagyunk-e a leszárma­zottjai annak, akié az a földterület. A másik dolog pedig az, hogy ha van lefektetve tulajdonlap, akkor ki kell kérni a tulajdonlapot és a tulajdon­lap alapján el kell indítani a hagyaté­ki eljárást. A hagyatéki eljárást ná­lunk az illetékes járási bíróságra adott beadvánnyal lehet kérvényez­ni, és számos mellékletet kell csatol­ni. Az egyik része a mellékleteknek vonatkozik az illető jogosultságára, tehát, hogy valóban ő-e a leszárma­zottja az örökhagyónak, és a másik része pedig vonatkozik magára a megöröklendő földterületre, tehát telekkönyvi kivonatot tanácsos be­biztosítani és természetesen, ha van lefektetve, akkor tulajdonlapot is.- Milyen buktatói vannak annak a fo­lyamatnak, hogy megtalálják a földdara­bot és beadják a megfelelő papírokat a bí­róságra, hagyatéki eljárásra?- Több buktatója is van egy hagya­téki eljárásnak, illetve a földügyek rendezésének, ugyanis megtörténhet az, hogy nincs az elkobzás rajta a tu­lajdonlapon, és az illető arra gondol, hogy esetleg megörökölheti. A ha­gyatéki eljárás során a közjegyző ki­kéri a levéltárból, illetve a kerületi hi­vatalból az igazolást arról, hogy az il­lető örökhagyó ki volt-e telepítve, rajta van-e a kitelepítettek listáján. Amennyiben rajta van, magát a ha­gyatéki eljárást megállíthatja, és az esetek többségében meg is állítja. Gyakorlatilag nem arról szól jelenleg a szlovák törvényhozás, hogy minél több földet adjanak vissza a jogos vagy vélt tulajdonosának. Hiszen ha ez így lenne, akkor az 503/2003-as törvény, ami a földtulajdon vissza­adásáról szól, és ez év végéig igényel­hetik vissza kizárólag szlovák állam­polgárok a tőlük elkobzott földeket, illetve az egyéb jogcímen az állam, il­letve jogi személyek tulajdonában le­vő földeket, hanem mindenféle ál­lampolgárságra való tekintet nélkül tették volna ezt lehetővé nemcsak a magyaroknak, nemcsak a kitelepített és elüldözött németeknek, hanem időben a sokkal korábban üldözött zsidók számára is.- Meg lehet-e támadni egy konfiskálá- si határozatot bármilyen úton-módon? Állítólag van olyan elkobzási törvény, amely hivatalos levélben való értesítést követel meg, hogy egy konftskálási hatá­rozat megtámadhasson bárki is.- Úgy mondanám, hogy elvileg igen, de csak elvileg. Ugyanis na- gyon-nagyon kicsi az esélye annak, hogy esetleg a szlovák bíróságokon közel 60 év után eredményes lehes­sen egy ilyen eljárás. Viszont min­denképpen lenne erkölcsi hozadéka egy ilyen veszett pernek is, mert va­lószínűleg elkerülhetne, hogyha vé­gig tudná járni az összes instanciát az emberjogi bíróságra, és lehet, hogy ott már más szempontból ítélnék meg, mint a szlovák bíróságok. Talán érdekesebb eset lenne az, amikor nem eljárási hiba miatt, hanem azért támadnak meg egy elkobzási végzést, mert halott embertől koboztak el va­gyont. Ez már sokkal érdekesebb és jogilag jobban megvédhető eset, mint az, amikor csak valami formai hiba miatt, tehát kikézbesítési hiá­nyosság miatt, amit 60 év után már nagyon nehéz bizonyítani.- Mi mennyibe kerül eljárási szinten Szlovákiában? Drága-e egy hagyatéki el­járás? ' - Minden viszonylagos. Én ezt úgy mondanám, hogy a megöröklendő vagyon nagyságától függ. Tehát an­nak a bizonyos százalékát kell befizet­ni bizonyos illetékként. Sehol sem dolgoznak az állami szervek ingyen. A hagyaték értékét nem a jelenlegi pi­aci árból számítják ki, hanem az elha­lálozás időpontjában érvényes úgy­nevezett tarifák szerint. Hogyha ré­gen halálozott el valamelyik hozzá­tartozónk, mondjuk '68-ban, és most jutottunk el odáig, hogy elindítunk utána egy hagyatéki eljárást, akkor egy négyzetméter földet 40 fillérével fognak nekünk felbecsülni nagy való­színűséggel, ha szántóföldről van szó, holott a mostani ára lehet akár 10-12 korona is, ez a föld minőségétől függ. • Mályi-Kovács Kriszta (MR) \

Next

/
Thumbnails
Contents