Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-11-13 / 225. szám

• HÍDLAP • 2004. november 13., szombat hídlapmagazin Varga Péter jegyzete Görög katolikusok Az egyházakkal gyakorta sok baj van - no nem a szó szoros értel­mében, hanem abban a tekintet­ben, ha el szeretnénk helyezni őket a hitvilág színes palettáján. A görög katolikusok valójában bi­zánci rítusú római katolikusok, akik visszatértek Róma hűségére. Nos, ha lehet, akkor ezzel még jobban összezavartam a Kedves Olvasót, de tessék elhinni, nem szándékosan teszem és azonnal igyekszem kiköszörülni a csorbát! Róma és Bizánc között, vagyis a római pápa és a bizánci patriar- cha között bizony hosszú évszá­zadokon át folyt a vita, hogy ki is tekintendő Krisztus földi hely­tartójának, a pápa-e avagy a pat- riarcha. E vita 1054-ben elvezetett az úgynevezett szkizmához, a ke­leti egyházszakadáshoz, amikor a pápa és a patriarcha kölcsönösen kiátkozta egymást. Annyi bizo­nyos, hogy az említett egyházsza­kadás a görög szertartásit keresz­ténységet majdnem egészében el­szakította Rómától, a bizánci rí- tusúak közül talán csak a Szicíliá­ban élők maradtak meg a római egyház kebelén. Az itáliai görög katolikusok emlékét számos ko­lostor őrzi a térségben. Az elkö­vetkezendő évszázadokban pró­bálkozások sora volt arra vonat­kozóan, hogy kik, hol és mikép­pen tarthatnák meg a rómaitól kissé idegen szertartást úgy, hogy ne kelljen lemondaniuk Róma pártfogásáról. Ilyen volt a ruté­nek 1648-as úgynevezett ungvári uniója, vagy az úgynevezett 1700- as unió. De Mária Terézia és 1. Ferenc is közbenjárt a görög ka­tolikusok kanonizálása érdekében a Szentszéknél. Fontos dátum az 1853. esztendő, amikor az „egye­sült oláhok” elnyerték a szamosújvári és a lugosi püspök­séget, amelyeket a Szentszék ki­vett az esztergomi érsek tartomá­nyi kötelékéből. Mára az egykor volt politikai küzdelmek olyany- nyira elcsitultak, hogy a görög katolikusok éppúgy érvényesen járulhatnak a szentségekhez a ró­mai szertartás szerint bemutatott szentmisék alkalmával, mint a ró­mai katolikusok. Mi maradt Bi­záncból? Az ikonosztáz mögött bemutatott áldozati liturgia fel­emelő titokzatosságát, énekeik ke­leti hangzását, nyelvük csengését, mindazt, amitől mások, mint a rómaiak, mégis részei az európai keresztény kultúrának immár vi­ták és nézeteltérések nélkül, amúgy keresztény módon. A johanniták alapjain Ismét véget ért egy harc. Igaz, hála Istennek nem ez volt a végső, mert mindig vannak és lesznek itt, szűkebh pátriánkban és másutt is ebben az országban, akik nem végső harcot vívnak, hanem újult erővel vágnak neki a következőfeladatnak, fölvállalva a megvalósítással járó küzdelmet. Közéjük tartozik Mújdricza Ferenc építész is, aki nagyobbrészt megnyugvással hajthatja álomra a fejét, hiszen legutóbbi „jó harcát megharcolta’' ám ter­vei, álmai továbbra is bőségesen akadnak. Befejezéséhez közeledik a Kossuth Lajos út 60-ban a görög katolikus templom és parókia rekonstrukciója. De valljon erről maga, az építész! katolikus családnak a tagjai, és bi­zony igen kiemelt helyet foglalnak el a város katolikusainak életében an­nak ellenére, hogy számuk jelenleg még viszonylag csekély. A kisszámú hívő közösség ugyanakkor igen lelkes tagokból áll, mint a már említett Dr. Magyarsóki Ferenc főorvos úr, vagy maga a parókus, Dr. Cselényi István. Ám hadd említsem meg a rekonst­rukciót jószívvel támogató Keresztes Szilárd görög katolikus püspök urat és még sok más hívőt. Nemcsak a maguk egyházainak híveit várják nagy szeretettel, minden vasárnap 10 órakor, hanem a környék minden ér­deklődő polgárát, hiszen íme, a kö­zös összefogás eredményeképpen Esztergomban már egy megújult, csodálatos templom fogadhatja őket. Jellemző, hogy jeles ünnepekkor szá­mos római katolikus hívő is fellelhe­tő a gyakran bizony csordultig telt barokk épületben, hogy az ökume- nizmus jegyében együtt ünnepelje­nek. Nemrégiben például dr. Latorczai Jánosné örvendeztette meg a híveket az új, északi bejárattal szembeni „képfallal”, mely Szent Mihály és Gábor főangyalok emlék­napján lett felszentelve 2004. novem­ber 6-án, Pásztor Bazil kerületi espe­res úr által. Ám a hitbélieken túl a templom - éppen szépsége és adott­ságai okán - nagyszerűen alkalmas arra, hogy bekapcsolódjék a város kulturális életébe is.- Az építész szemével, a rekonstruk­ció nyomán mit tekintett a legnehezebb feladatnak?- A johannita emlékek feltárásán túl adódott még egy komoly problé­ma, aminek megoldását úgy gondo­lom feltétlenül sikerként könyvelhe­tünk el. Történt ugyanis, hogy a hat­van esztendő alatt, amíg a templomot nem használták, bizony keletkeztek a belső tér boltozatain repedések. Erre azonnal összefutottak „szakembe­rek”, statikusok, mondván, hogy dől a templom. A 4 méter mély alapok megvizsgálásakor viszont számunkra egészen megnyugtatóan kiderült, hogy szó sincsen „dőlésveszélyről”. Négy hónapos hosszú küzdelemmel sikerült elhárítanunk végül azt a nagy ballépést, amely a templom- Tervezőtársammal, Mújdricza Péterrel együtt mindvégig az volt a célunk, hogy az erre járókban tuda­tosuljon, hogy itt egy csodálatos ba­rokk templom áll, még akkor is, ha kissé beljebb, nem feltétlenül a mai házak homlokzatának vonalába il­leszkedve. Ezt a gondolatot a Kultu­rális Orökségvédelmi Elivatal kez­detben egyáltalában nem támogatta, sőt fogalmazhatunk úgy, hogy görbe szemmel nézte. Ragaszkodtak a teljes utcafront beépítéséhez. Magyarul azt akarták, hogy az új épülettel takarjuk el a templomot. Ezzel szemben mi ragaszkodni igyekeztünk ahhoz, hogy amilyen távol van a templom főbejárati tengelyétől a kórház ká­polna, olyan távol épüljön meg ellen­kező irányban az új görög katolikus tatná az arra járó városlakót, vagy tu­ristát, - ám mi úgy véltük, sokkal szemléletesebb, ha valóságosan be is járhatóak az egykori terek. Nem be­szélve arról, hogy Lázár Sarolta ré­gész, és Dr. Horváth István múze­umigazgató úr nagyszerű feltáró munkája során előkerült egykori hypocaustum - padlófűtőmű - ke­mencéje kétszeresen boltozott mennyezetével valóban nagy kurió­zumnak számít. Még a meleget egy­koron tartó köveket is felleltük a ke­mence belsejében. A feltárt romok kihúzódnak egészen a járda alá, bár e terület feltárása és főleg bemutatha- tóvá tétele azért még várat magára, hiszen a pénzügyi háttér igen gyér. Még akkor is, ha az építkezést nagy lelkesedéssel végigvivő Dr. Cselényi Az első búcsúra a budai esperesi kerület jónéhány településéről érkeztek vendégek zarándokház, tehát bőséges rálátás maradjon a templom főhomlokza­tára. Végül azután Meggyes Tamás polgármester úr, a város józan köz­akaratát képviselő levele, és dr. Magyarsóki Ferenc főorvos úr ha­tározott fellépése következtében a Hivatal részben visszavonult, de így is 2-3 méterrel hosszabb épület létre­hozására adta csak meg az engedé­lyét, annál, ami a fenti alapelv szerint igazából kívánatos lett volna. A KOH tervtanácsa hivatkozási alapjá­nak lényege az volt, hogy ha az Egy­ház és az építész továbbra is be akar­ják mutatni az időközben feltárt johannita lovagok kolostorát, akkor azt le kell fedje az új épület.- Jól tudom, hogy KOH vissza kíván­ta volna temettetni e jeles romokat?- Ez a szomorú valóság, de szeren­csére az Egyháznak mindenképpen szándékában állt bemutatni a nagy- közönség számára e magyarországi viszonylatban is egyedülálló, nemze­ti büszkeségünk méltó részét képező emlékanyagot. Végtére megszületett a kényszerű kompromisszum, azt a néhány métert „megnyerte” a Kultu­rális Orökségvédelmi Hivatal, mi vi­szont nem kényszerültünk ismét el- hantolni a johannita kolostor romjait. Lehetne persze itt akkor is egy em­léktábla, ami jól-rosszul arról tájékoz­István parókus úr a továbblépésekhez rendre újabb pályázatokat igyekszik megnyerni. A munkálatok folytatását őszintén szólva leginkább az nehezíti, hogy a Gyurcsány kormány minden ilyen jellegű finanszírozást visszafo­gott, mindössze ígéret van arra, hogy az idei régészeti pályázattal elnyert pénzösszeghez esetleg a jövő eszten­dőben hozzá lehet majd jutni.- Vannak-e Önnek információi arra vonatkozóan, hogy meddig működött itt a johannita rend?- Természetesen tudjuk, hogy a lovagrendek megalakulása és műkö­dése a keresztes hadjáratokkal füg­gött össze, ám ez nem azt jelenti, hogy kizárólag hadakozással foglal­koztak volna a Szentföld visszafogla­lásának érdekében. A johanniták pél­dául, másik nevükön ispotályosok” elsősorban betegápolásra, orvoslásra fordították az időt. Ebben az érte­lemben tehát működtek egészen a tö­rök hódoltságig.- Visszakanyarodva egy kissé napjaink­hoz - mit lehet tudni a hazai vagy még inkább esztergomi görög katolikusokról? - hiszen mérnök úr a munka során bizonyá­ra sokukkal találkozott, bőségesen szerez­hetett információt róluk, tőlük.- Nem szabad elfelejtenünk, hogy a magyar katolikusok Rómájában, Esztergomban, ők is ennek a nagy belső terét érintette volna, jelesül, hogy fém vonórudakkal törjük meg ennek a csodálatos barokk térnek a magasba törő lendületét. A csatáro­zás itt ismételten a Kulturális Orök­ségvédelmi Hivatal középvezetősé­gével folyt. Végtére is becsületükre legyen mondva, megértették javasla­tunk lényegét, azaz hogyha e meg­erősítés a boltozatok feletti padlás­térben is elvégezhető, akkor ugyan miért kellene ilyen „moderneskedő” eszközökkel meggyaláznunk e jobb sorsra érdemes templomot?! Szeren­csére többfelől is azonnal érkeztek a segítő hozzászólások, Prokopp Mária professzor asszony, Cséfalvay Pál igazgató úr és dr. Nagy Márta művé­szettörténészek írásos, hivatalos szakvélelményükkel megmentették e belső teret az eredeti szépségében az utókor számára is. Tehát az elszánt­ság, az idő, és a kitartás mindent megoldott, mára a templom nem­hogy nem „dől”, hanem éppenséggel teljes pompájában áll a hívek és a lá­togatók nagy örömére. • Varga Péter Dénes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents