Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-11-13 / 225. szám
hkllapmagazm 2004. november 13., szombat • H1DLAP VII HETI HOROSZKÓP hét Vár-e Önre nagy utazás a közeljövőben? Rendben van-e az egészsége? Talán már holnap megváltozhat az élete! Tudja meg diplomás asztrológusunktól, Sápszki Mártától! tel.: 06 20 451 99 55 email: asztrologia@organza.tv, www.organza.tv KOS A szerelemben a héten többfelé is elkötelezheti magát, és nem is tudja eldönteni, kit válasszon magának. Addig, amíg saját kényelmére figyel csak-, és a partnerére nem, ne reméljen tartós és értékes kapcsolatot! Egyszerre több feladatával is végeznie kell a munkájában, ott megmutathatja mindenkinek, mennyire céltudatos is On! «ü, f| Mestere annak, hogyan bújjon ki a felelősség alól. Addig csűri-csavarja a dolgokat, amíg a végén az ön hibája miatt a partnerét kínozza majd lelkiis- meret-furdalás. A héten legyen türelme kivárni, amíg a hivatalos úton rendeződnek a dolgai. A protektorok ezúttal csak bajt hoznának. MÉRLEG A Vénusz és a Jupiter a Mérleg jegyben járva rengeteg önbizalommal tölti fel Ont, így érthető, hogy sikerül felkelteni mindenkinek az érdeklődését. Hivatásában egyre határozottabb elképzelése van a jövőjéről, s már az sem aggasztja, ha a tervei megvalósításához netán állást kell változtatnia. # Ne ragaszkodjon ennyire mereven az elveihez. Adjon hangot az eddig eltitkolt érzéseinek, vágyainak! Hivatásában olyan emberekkel hozza össze a sors a héten, akik vagy akarattal törnek borost az orra alá, vagy tudatlanságukkal bosszantják fel. Kollégái viszont mindenben a segítségére lesznek. BIKA Ne legyen most túl szigorú a szeretteihez! A héten sajnos több kínos helyzete is adódhat a magánéletében, de ezekben a pillanatokban sem hagyják cserben Önt! A munkájában ha lehetősége adódik, függetlenítse eg)’ kicsit magát, mert kollégái feledékenysége és nemtörődömsége árthatnak az Ön munkájában is! oroszlán 'fjf Azért, mert a héten érzékeny, és rossz a hangulata, nem feltétlenül kell elrontani a partnere kedvét is! A munkahelyi gondokat ne vigye haza! A függőben lévő ügyei, illetve az anyagi helyzete megnyugtatóan rendeződik, és egy rö- videbb utazás is kedvező irányba mozdítja szakmai elképzeléseit. SKORPIÓ Ha van elég türelmes, és elég leleményes is, akkor biztos lehet abban, hogy most maga mellé tudja láncolni a kedvesét. Hivatásában az anyagi kérdésekben még mindig nem árt az óvatosság. Ha a héten szerződést köt, vagy új állást vállal, ne keseregjen, ha az első napokban nem azt találja, amit várt. VÍZÖNTŐ Uj kapcsolat van kilátásban lehet, hogy nem lesz több, futó kalandnál, de nagyszerű élmény lesz így is. Munkájában szívét-lelkét kiteszi azért, hogy a környezetében dolgozók semmiben ne szenvedjenek hiányt. így viszont túlságosan követelőzővé válnak és kihasználják jó szándékát. ftJú IKREK pÉp Amennyire eddig Ön volt féltékeny partnerére, most benne ébred fel ez a kínzó érzés - ráadásul nem minden alap nélkül. A Vénusz helyzete most új kalandra csábítja. A munkájában sok bosszúság érheti, amivel elveszti a munkakedvét, úgyhogy most számoljon legalább tízig, mielőtt még visszavág főnökének! szűz J Tudja: Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ön is addig csipkedi-piszkálja a kedvesét, vagy akit meg szeretne hódítani, hogy a végén teljesen fogja elijeszti maga mellől. Hivatásában túl magas a mérce, amit ön elé állítottak a főnökei. Össze kell szednie minden ügyességét, hogy túl tudjon tenni a vetélytársain. NYILAS A Vénusz és a Jupiter helyzete felkorbácsolja kalandvágyó kedvét és nem igazán tud ellenállni a csábításoknak. A hivatásában a karrierje új lendületet kap egy váratlan eseménytől (esetleg önálló vállalkozása lesz sokkal sikeresebb, mint remélte) és hamar legyőzi a konkurenciát. A hét közepétől egyre jobb a kedve. Ilyen feldobott hangulatban azt csavar az ujja köré, akit csak akar. A munkahelyi sikerek is arra ösztönzik, hogy még többet hozzon ki magából. Igencsak elámul, amikor rájön, hogy milyen sokra képes. És még anyagilag is jól profitál belőle. Nálunk is történhetett Rovatunk olyan apró, színes történetek feldolgozásra vállalkozik, amelyek nagy valószínűséggel sokak számára ismerősek lehetnek, vagy legalábbis el tudják képzelni őket környezetükben is. Fontos, hogy a történetek és az alakok valódiak, még ba olykor - személyiségi jogaik miatt — nem is eredeti nevükön említem a szereplőket, vagy itt-ott egy kis színezékkel dúsítottam a históriákat. Mindezek természetesen az adomákban lényegi változást nem okoznak, és hangsúlyozom: a hír igaz. Kisbancó, Nagybancó, a lakatok és a százezer forint Történetünk két főszereplője, a címben is említett Banco fivérek neve a rovatot a kezdetektől fogva figyelemmel kísérők számára ismerős lehet: ők voltak azok, akiknek köszönhetően kis falunkat nagy ívben elkerülik a vándorcirkuszok, mivel utolsó itt jártukkor - egy apró félreértés miatt - a két derék legény tévedésből felpofozta a komplett társulatot. Bancóék így cirkusz nélkül tengették napjaikat, amelyet a segélyre várás, illetve a megfelelő intézményeknél (mint például Marika néni kiskocsmája) hitel kérelmek benyújtása a következő havi állami fröccs-tá- mogatási pályázati pénz megérkezéséig töltötte ki. Fiatalabb Bancó ennek köszönhetően rövid idő múlva ágynak esett, hajlott kora (35 éves!) miatt nem mozdul ki a házból. A nagyobbik Bancó erősebb szervezete révén talpon maradt. Először úgy gondolta, megpróbál eztán öccse helyett is fogyasztani, de csalatkoznia kellett Marika néniben, amikor az nem volt hajlandó kétszer annyit hitelezni neki. Hősi terve így dugába dőlt, ám ekkor - eg)’ duhaj éjszakát követően - isteni szikra pattant ki agyhelyéből: Ezután dolgozni fogok, no nem nagyon, de egy kis pénzt azért keresek. Meglepődve tapasztalta azonban, hogy a környékbeli munkaadók többsége nem tartotta olyan nagyszerűnek az ötletet, vagy ha mégis, munkát nem akart adni neki egyik sem. Hosszú időt követően egy nagylelkű ismerőse beajánlotta egy szinte csak és kizárólag fekete- munkásokat foglalkoztató építőbrigádhoz. Néhány napon belül azonban kiderült, hogy Nagybancónk képtelen nyolc órát egyhuzamban munkával tölteni, de mivel jó ivócimborának bizonyult, megtették éjjeli őrnek: az építési telket, szerszámokat, az elzárt építőanyagokat és félkész épületet kellett vigyáznia éjjelente. Megörült ennek Nagybancó: Hej, micsoda zsíros meló ez, éjjel dolgozni (aludni), és ott az egész nap az ivásra! A dolgok éppen kezdtek tehát szépen alakulni, amikor (alig egy hét múlva) beütött a baj. Nagybancót reggel a munkatársak és a rendőrség ébresztette alkoholos mámorából. Csipás szemeit meresztgette, amikor megtudta, hogy az éjjel a telep összes lakatját leverték, és bár nem vittek el semmit, a kár jelentős. A vizsgálatok során - no és néhány szeszcimbora vallomását követően kiderült: a derék éjjeliőr alkoholos mámorába maga verte le a lakatokat, abbéli meggyőződéséből, miszerint amire ő vigyáz, annak baja nem eshet. így vagy úgy, Nagybancót eltanácsolták munkahelyéről, így a dédelgetett álombuborék szétpattant. Nagybancó azóta a régi kerékvágásban tengeti életét, bár rebesgetik, hogy dolgozik valahol éjjelente, de meglehetősen szűkszavúan beszél róla: Egy éjszaka nyitva tartó benzinkúton vagyok - mondja. Szerinte legális a hely. Szerinte. Mióta vág)’ ott? - kérdezem. Egy féléve. - jön a válasz. Fizetés? - Nincs, egyelőre, de majd év végén adnak vagy ...vagy.... százezret, legalább! - mosolyog fölényesen. Szerződés van róla? Nincs, azt mondták nem lehet. Ennyi. Újabb álom-bubi. Nem egyedi eset, sem nálunk, se másutt. • Bukovics Krisztián „Ott fönn a derűs ég.” könyvbemutató A közelmúltban látott napvilágot egy kiadvány Kaposi Endre szerkesztésében. A címe Emlékkönyv, és akinek az emlékére szerkesztődött Mucsi András művészettörténész, muzeológus, az Esztergomi Képzőművészek Céhének elnöke. Tíz esztendeje, hogy ezt a földi létet az égiekkel cserélte fel, tíz esztendeje annak, hogy „már nem mond megnyitóbeszédet”, nem ír versbe öntött jókívánságokat barátainak, szeretteinek, nem pártolja a kortárs művészeket és nem fedez fel padlásokon, pincékben elfelejtett, porlepte remekműveket, hogy valamely tárlat során bemutathassa azokat a szépre még fogékony közönségnek. Szentesen született 1929-ben és Esztergomban halt meg 1994-ben. Tanult latint és történelmet, azután muzeológus lett és művészettörténész, foglalkozott a középkori egyetemes és magyar festészettel, illetve a kortárs magyar festők alkotásaival, mitöbb, velük magukkal, pártolva őket, egyengetve életüket a művészvilág rögös útjain. Mégis a legfőbb érdeme talán az volt - ha lehet egyáltalán rangsorolni az érdemeit - hogy rajongásig szerette Esztergomot. Amint Kaposi Endre írja a kötet elején: „Igazán itt érezte otthon magát.” A könyv maga a csoda. Olyan „töményen” esztergomi, hogy már-már fájdalmas mindazoknak, akik ebben a városban éltek, dolgoztak, töltötték el életük javát. Hiszen kiknek az írásaiból is állította össze csodálatos érzékkel „Emlékkönyvét” a kortárs és barát Kaposi Endre? Dr. Prokopp Mária, Varga Dezső, dr. Farkas Attila, Olajos István, Prunkl János, Rafael Balázs és így tovább, a teljesség igénye nélkül. És kikről is szól? A feledhetetlen Dévényi Ivánról, Kovách Zoltánról, Prokoppné dr. Stengi Mariannról, Zolnay Lászlóról - Esztergomról, hiszen ők maguk jelentették egykor Esztergomot. Emlékkönyv ez a szó legszorosabb értelmében, visszaemlékezés tőlük és róluk, akik már nem öregbíthetik tovább a város hírnevét. Amint Olajos István írja e nagyszerű emberről: „Magasabb szférákban élt. Innen eredt nyugalma, derűje. Igazi homo ludens, homo resibilis, játszó és nevető ember. A művészetnek nem csak a történetével foglalkozott, hanem a jelenét élte. Ösztönösen vonzódott a széphez, tökéleteshez. irtózott az ízléstelentől, közönségestől, harsánytól. ” Leveleit és jókívánságait gyakorta írta verses formában, de szívesen verselt kedves képzőművészeti alkotásairól és festményeiről is, vagy éppen gyászát öntötte strófába. Kaposi Endre, e nagyszerű kordokumentum szerkesztője az alábbi gondolatokkal méltatta feledhetetlen barátját 1994. márciusában: „Jó, hogy kortársai és társai lehettünk a kultúra, a művészet sorsáért való aggódás nehéz éveiben, és most megpróbálunk tovább hajózni - immár kapitány nélkül - követve azt az irányt, amit ő ajánlott számunkra.” Úgy legyen! - mondhatja egyetértőén az olvasó és mindenki, aki hasonlóan joggal aggódik a magyar kultúráért, életért, jövőért. • Varga Péter Dénes
