Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-11-13 / 225. szám
V hídlapmagazin 2004. november 13., szombat • HÍDLAP Gratulálunk! Linda a Megában! \ Demeter Linda neve sokunk számára nem ismeretlen. S ezzel nem csak azok vannak így, akik az underground műfajában érzik magukat otthon, de egyéb nívós rockkoncertek látogatói is tudhatnak róla egy s mást. Nem is álmodtunk róla, de Linda Daemon jelentkezett a Megasztárba. És bekerült! És gratulálunk! Ha továbbjutna, együttesére, a Zero-G-re fordítaná a pénz és média-bevételt. Reméljük így. És bővebben Róla: Új felfedezés - Vegyük be az öreget a zsűribe! Teljesen süket... Valakinek így önmagában nem sokat mond a név: Demeter Linda. Demeter Linda? És így - Linda Deamon? így már ugyehogy. Linda ezenkívül egy élő legenda, - legalábbis így aposztrofálják rajongói, akik szép számmal akadnak. Játszott a Junkies-ban, a Bloody Foxes és Sugar Fix nevű bandákban. Es persze a Zero G-ben. És hogy milyen lány ez a Linda? Mondja el ő maga! „Montrealban születtem és ott éltem le a gyermekkoromat. Imádom a vizet és mindent, ami vele kapcsolatos. Szeretek esténként elmenni futni vág)' döngetni az utcákat az egysoros görkorim- mal.” Egy underground rock-legenda hobbija? Nem nagy szám; akár bármelyikünk; különböző zenék és képeslapok gyűjtése, valamint - „bár ezért sokan hülyének néznek, de” — imádja a rajzfilmeket (ezek közé tartozik a Simpsons is). „Ügy látszik megálltam a fejlődésben. Rengeteget járok el szórakozni, hiszen ezért élünk.” Ezért érdemes is. „Imádom a jó társasági t és a barátaimat. Szeretem a szabadságot, azt, ha mindent kipróbálhatok, amit akarok és azt, ha viszont szeretnek.” A Megasztár új esztergom-kertvárosi döntőse nem álszent, nem hazudtolja meg önmagát. A hangjával és arcával reklámozott image-t, a rockerek határozott, mégis érzékeny, bulizós, de nem felületes, és „jófej” személyiségét mutatja; igazából is! „Kicsit bolondos vagyok, néhányan elviselhetetlennek tartanak, de mindig kimagyarázom magam mindenből.” Nem elviselhetetlen; ezt több megbízható forrás is megerősítette. „Általában szeretnek az emberek. Próbálom mindenkivel megtalálni a megfelelő hangot. Majdnem mindig mosolygok. Rettenetesen pozitív és optimista vagyok, de úgy gondolom ez nem rossz tulajdonság. Szerencsés embernek érzem magam...” Sokan kérdezték, s kiderítettük; kedvenc zenekarok: Type O Negative, Marilyn Manson, Limp Bizkit, Korn. Sokatmondó. Bár az elgondolkoztató, hogy nem under, sokkal inkább mainstream zenekarok az előbb említettek. S ez nem áll szöges ellentétben azzal a szándékkal, ami Lindáékban az utóbbi időben fogalmazódott meg, miszerint: - Szeretne előrukkolni egy olyan forradalmian új zenekarral, ami megöli a sok már rég lejárt rock zenekart ebben az országban. Egy úgymond teátrális jellegű produkcióval, ami a külsőségekkel és látványokkal ugyanúgy foglalkozik, mint a zenével. „Olyan jeleneteket találtunk ki a fellépéseinkhez, amelyek úgy lenyűgöznék a nézőket, hogy még pisilni sem mennének ki, nehogy lemaradjanak valamiről.” Egyébként ez lenne a Drugzone. Reméljük (szívből, hogy nem csak ábránd marad). Linda pályafutását a továbbiakban is figyelemmel kísérjük, addig is sok szerencsét és szívből jövő legjobbakat kívánunk neki, elsősorban azért, mert ő A Mi Lindánk. A Megasztár remek lehetőséget biztosítana az együttes és Linda számára ahhoz, hogy mindenki szívéhez eljut- thassák azokat a gondolatokat és hangokat, amik a mi szívünkhöz is eljutottak, - nem is egyszer. És persze Esztergomra is rávilágítanának a fények. Na jó. Ez csak olyan személyes kívánalom. Hogy mi lesz még ezek után? Maradjanak velünk, - és megtudják. • SZARKA Erdélyi kapcsolat A 2004 márciusában tett erdélyi látogatás sikerén felbuzdulva, október 14-17. között ismét Kézdi- vásárhelyre látogatottunk néhányan a Benedek Endre Természetvédő és Barlangkutató Egyesülettől. A Há- romszéki-medencében, Brassó szomszédságában elterülő magyar kisváros különösén szívünkhöz nőtt, hiszen itt az elmúlt fél év alatt számos barátra tettünk szert. Felhívásunkra a Földgömb folyóiratban 2003 szeptemberében megjelent pályázati anyag (a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjainak Szent An- na-tóról és környékéről szóló írása), már az idei év elején megalapozta az iskola Földrajz Körének létrejöttét. A földrajz iránt lelkesedő diákokban sikerült e tudomány iránti szeretetet elmélyíteni a tavaszi látogatás során, melyre így fél év távlatában is szívesen emlékezünk vissza. A Magyar Földrajzi Társaság nevében tartott előadásaink, valamint a Kornétás Kiadó, a National Geographic Channel és a Kartográfia Kft. által felajánlott ismertető kiadványok kedvező fogadtatásban részesültek. Ezek voltak azok az előzmények, amelyek révén lehetővé vált, hogy a BEBTE és a Földrajz Kör között meglévő baráti kapcsolatot intézményi szintre növeljük, amiben óriási segítséget jelentett a dorogi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatójának, Jászberényi Károlynak a felajánlása. Már pusztán a két iskola névazonossága is nagy lendületet adott annak az elképzelésnek, miszerint lehetővé kellene tenni, hogy a magyarországi és székelyföldi diákok minden évben cseretáborozáson vehessenek részt, a tanárok pedig szakmai utakon ismerkedhessenek meg a társiskola oktató-nevelő munkájával, valamint a városok természeti környezetével. Az októberi út során városunkat négyen, a dorogi iskola részéről Jászberényi Károly, a BEBTE részéről pedig Süveges Flórián, Varga László és jómagam képviseltük. A péntekre tervezett program a Földrajz Körösökkel való találkozás, valamint a Balkán-hegységről szóló előadás megtartása volt. Ez utóbbira Varga László tanár-geológus tolmácsolásában a Bőd Péter Tanárképző Főiskola egyik előadójában, telt ház előtt került sor. Szombaton a jövő évre tervezett nyári tábor helyszínére, a Háromszéki-havasok lábánál elterülő, Zabola faluval szomszédos Csipkés-völgybe látogattunk. A tábor környezetének megtekintését a közeli Hargitára tett kirándulás koronázta meg. A Hargita tizenhárom vulkáni kúpjából minden bizonnyal legismertebb a Csornád, annak is az ikerkráterben elhelyezkedő két tava, a Szent Anna-tó és a Mohos-tó. Bár az előbbi a látogatottabb, a Mohos varázsa a különlegességében rejlik. Ez a mára már nagyrészt feltöltődött egykori krátertó a Kárpátok legnagyszerűbb mocsaras élőhelyévé alakult. A Mohos nagyságát tekintve négyszeresen múlja felül a szomszédos Szent Anna-tavat, és számos növényritkasággal büszkélkedhet. A természet- védelmi őrség vezetőjével, Benedek Péterrel tettünk itt rövid látogatást, és azontúl, hogy rengeteg dolgot megtudhattunk a területről, szakmailag rendkívül hiteles és udvarias tájékoztatást kaptunk. Mindannyiunkban az a meggyőződés alakult ki, hogy a természetvédelem e tekintetben jó néhány magyarországi nemzeti parknak is példát nyújthat. • Lieber Tamás Zorán-koncert Zselízen A zenekedvelők piros betűs ünnepe Zorán őszi turnéjának befejező állomása a Garam-menti város volt, ahol - mint a turné befejező szakaszában — csapata kamarafelállásban szerepelt. A Zselízi Művelődési Otthon, és az Érsekújvári Regionális Művelődési Központ közös szervezésében jól sikerült koncertnek lehetett tanúja a kb. 300 fős közönség, ami majdnem teltházat jelentett a magyar tannyelvű gimnázium tornatermében. A városi viszonylatban új koncertszínhelynek számító tornaterem jó választásnak bizonyult a szervezők részéről, befogadóképessége nagyobb, mint a kultúrház nagyterméé, ami ígéretes támpontot jelenthet további nagy rendezvények szervezésében. Zorán tisztességesen „lenyomott” két teljes órát, ezzel - sokaktól eltérően - bizonyítva azt, hogy nincs nagy vagy kis, illetve fontosabb és kevésbé fontos fellépés, csak a közönség és a zene van. Repertoárjában régi ismert dalok mellett néhány újabb szerzemény is szerepelt, ezeket a közönség ugyanolyan lelkesedéssel fogadta. Külön említést érdemel Zorán kísérete, a három vokalista hölgy és Sipeki Zoltán gitáros, akiknek nagy részük volt abban, hogy a koncertet jó időre ne felejtse el a felvidéki város. Az est egyik csúcspontját a Valaki mondja meg és a Kell ott fenn egy ország című dalok jelentették, főleg ez utóbbinál - mellőzve mindenféle rögzített hangszerjátékot - a két gitár csodálatos játéka szinte elvarázsolta a közönséget. S ha a tisztelt olvasó / megengedi az ebben az esetben szinte elkerülhetetlen elfogultságot, elmondható, hogy e sorok szerzője nem emlékszik jobb zselízi koncertre az 1992-es Piramis-fellépés óta, pedig a bő egy évtized alatt viszonylag sok előadó megfordult a városban. Ezek után - persze elfogultan - nyugodtan nevezhetném az eseményt az évtized koncertjének, de nem teszem, inkább - Zorán példáját követve - szerényen és egyszerűen megállapítom, hogy a nézőközönség elégedetten, boldogan távozott a színhelyről, egy olyan ajándék birtokában, amit már soha senki nem vehet el tőle. • (eic)
