Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-11-13 / 225. szám

HÍDLAP • 2004. november 13., szombat India/magazin Hazataláló irodalom A Tudás Könyvtára sorozatban kiadott kislexikon szerkesztői (Erdélyi Erzsébet, Nobel Iván) tíz éve kivihe­tetlennek látszó feladat megoldására szövetkeztek, miszerint álszent elfogódottságtól mentesen mutassák be az úgynevezett rövid huszadik század, a Trianon utáni nyolc évtized határon túli magyar alkotóit és iro­dalmát. A célkitűzés jegyében és a bekövetkezett történelmi változások adta lehetőséggel élve, az ország ha­tárain kívül született és/vagy ma is ott élő irodalmárokat bemutató könyvsorozat indításába kezdtek. Az ed­dig megjelent kötetekben száz, határon túl élő vagy időközben áttelepült költővel és íróval készítettek beszél­getést, életutat, munkásságot bemutató összeállítást. A sorozat első, Én otthon vagyok költő... című kötetében tizennyolc vers, illetve novella jelent meg. A kö­vetkező két - De azért itthon is ma­radni... és Határokon járok örökké... - gyűjteményben a összeválogatott szépirodalmi alkotásokat a szerkesz­tői koncepción némiképp módosít­va, tizenöt-tizenöt neves költővel és íróval készített, a személyes léthely­zetet, a műhelygondokat és a művek keletkezési körülményeit feltáró in­terjú kíséretében adták közre. A korábban megjelent Induljunk te­hát: otthonról haza című összeállítás­ban tizenkét határon túli, illetve onnan elszármazó esszéírót faggattak a nyelv és az irodalom időszerű kérdéseiről. A sort a Várnak a kapuk, illetve a Haza­jöttünk hát... hazajöttünk? címmel, ti­zenöt, illetve tizenkét határon túli alko­tóval vagy alkotóról folytatott beszél­getés és irodalmi összeállítás követte. Utóbbi érdekessége Bodor Ádám előszava, amelyben megfogalmazza a könyvsorozat mottóját. „Amikor közel nyolc évtizede - szólt az elő­szó tényszerű és sajnos cáfolhatatla- nul pontos helyzetértékelése - egy történelmi döntés az ország határait a nemzet természetes lakóterületén belül vonta meg, szétroppantva szel­lemi infrastruktúráját, elszakítva egymástól egy hagyományos intéz­ményrendszer objektumait, nem­csak az eltávolodó régiók váltak messzi provinciákká, de nyomban vidékiessé vált a maradék ország közgondolkodása is...” A megjelent kötetekhez függelék­ként eddig is minden esetben kislexi­kon társult. Adódott az ötlet egy olyan adattár elkészítésére, amely a határon túli területekről származó és magukat magyarnak valló alkotókról és műveikről átfogó jelleggel nyújt el­igazítást. A szerkesztők fontos felada­tuknak tekintik a legutóbbi években feltűnt nemzedékek bemutatását is. Ennek megfelelően szólnak a nyolcvanas-kilencvenes években a szlovákiai magyar költészet megújí­tására vállalkozó Iródia Mozgalom tagjairól (Hizsnyai Zoltán, Hodossy Gyula és Juhász R. József) tevé­kenységéről. A szépírókhoz hason­lóan pontos és a leghasznosabb in­formációkra szorítkozó eligazítást adnak az elmúlt évtizedek és napja­ink legendás szerkesztőiről, tanul­mány- és esszéíróiról, valamint iro­dalomtörténészeiről és elméleti szakembereiről. így szól a már eltá­vozottak közül Fábry Zoltánról, Gaál Gáborról, Szabó Zoltánról és Szemlér Ferencről, a ma is tevé­kenykedő Püski Sándorról, vagy az elméleti téren is kiemelkedőt alkotó Cs. Gyímesi Éváról. A kislexikon nemcsak személyek­ről vagy művekről tájékoztat. Számba veszi az emigránslét ön- szerveződései fontos terepeit, kü­lönféle művészeti, kulturális és tár­sadalmi csoportosulásait, részlete­sen szól a (poszt)modern irodalom hazai megszületésében, illetve az irányzati sokféleség megőrzésében a monolit szemléletű irodalom­felfogás időszakában elévülhetetlen érdemeket szerzett folyóiratokról. Jelentőségükhöz méltó helyet kap­nak olyan fontos, korszerű szemlé­letet hordozó orgánumok, mint az Arkánum, a Szivárvány, a pozsonyi irodalmi és művészeti folyóirat és könyvkiadó, a Kalligram, a Magyar Műhely és az Űj Symposion. A több mint hatszáz címszóban az életrajzi adatok ismertetése és a művek felsorolása mellett, a legki­emelkedőbb munkákról rövid jel­lemzés is található. A lexikon terje­delme alig kétszáz, kis formátumú oldal, valódi kézikönyv tehát. Erdélyi Erzsébet és Nobel Iván célja a határokon túl élő magyarság szellemi kultúrája iránti érdeklődés felkeltése, a művek befogadásához kötelezően szükséges ismeretanyag csoportosítása és hozzáférhetővé té­tele. Vállalkozásuk hozzájárul ahhoz, hogy a határon túl élő, onnan elszár­mazott alkotók az elhallgatás és kire­kesztés időszaka után végre elfoglal­hassák az őket régóta megillető helyet az egyetemes magyar művészetben. Budapest, FIESTA és SAXUM Kft. A határon túli magyar iroda­lom kislexikona • Bús nAndrás A népszavazás nem lehet pártpolitikai kérdés A Magyar Állandó Értekezlet fogalmazzon meg végrehajtható feladatokat és kérje is számon teljesítésüket - mondta Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke, az értekezlet előtti napok­ban. Szerinte szükséges lenne az is, hogy működjön az a rendszer, amely a szülőföldjükön tartja meg a határon túli magyarokat. Duray Miklóssal - aki úgy véli, hogy helytelen népszavazást tartani, de ha már van; legyen érvényes, és igenlő — Haják Szabó Mária készített interjút a Magyar Rádióban.- A Magyar Állandó Értekezlet egyik életre hívója pártja támogatását is élvez­ve szeretné elérni, hogy a MÁÉRT intéz­ményesüljön, több legyen az anyaországi és határon túli szervezetek, pártok eszme­cseréjénél. — Másfél éve nem ülésezett a MA­ÉRT és majdnem két éven keresztül nem üléseztek a szakmai bizottságok sem, illetve volt egy-egy formális ülésük, de teljesen lényegtelennek tekinthetők. Nagyon sok olyan prob­léma felgyülemlett, amelyről beszél­ni kellene. Van egészen időszerű, a december 5-én sorra kerülő népsza­vazás a magyarországi állampolgár­ság, illetve a magyarországi honosítás kedvezményes körülményeiről, de arról is kellene beszélnünk, hogy a MÁÉRT ne csak politikai nyilatko­zatokra fecsérelje az erejét, idejét, hanem végrehajtható feladatokat fo­galmazzon meg és ezeknek a szá­monkérését is lehetővé tegyük. Na­gyon fontos kérdés a szülőföldön megtartó támogatások, tervezetek kidolgozása, illetve az ezekkel kap­csolatos végrehajtási keretek megha­tározása. Rendkívül fontosak azok a támogatási mechanizmusok, amelyek a státusztörvényből fakadnak, illetve magának a státusztörvénynek a mű­ködtetése, mert akadozik különböző adminisztratív és financiális okok miatt. Rengeteg olyan probléma van, amit meg kellene beszélni, s félek, hogy nem lesz rá idő.- Lát-e arra esélyt, hogy az új magyar kormánnyal egy újfajta együttműködés alakuljon ki?- Erre egyelőre nem lehet választ adni. Hogy a restaurált magyarorszá­gi MSZP-SZDSZ kormány meny­nyiben fog eltérni a nemzetpolitiká­jában a korábbitól, tehát a Medgyessy Péter vezette kormány­tól, az még a jövő titka. Tény az, hogy az MSZP elnöke meghirdette az új nemzetpolitika alappilléreit, de ez szerintem egyelőre értelmezhetet­len, mert nem tudom, mit lehet érte­ni azon, hogy békés nemzetegyesítés.-Milyen erőt képviselnek a határon túli magyar szervezetek, ha esetleg arról lenne szó, hogy ki kell kényszeríteni egy komolyabb együttműködést a MAÉRT keretein belül?- Nézzük végig az elmúlt két év eseményeit, főleg a státusztörvény módosítása körül, most pedig az ál­lampolgársági népszavazás körül. A státusztörvény módosítása esetében mindegyik határon túli szervezet felháborodott azon a módosítási ja­vaslaton, amit a korábbi kormány, il­letve külügyminiszter tett, végül mégis lenyelték a békát. Most is mindenki felháborodott azon, hogy a két magyarországi kormánypárt az állampolgársággal kapcsolatos nép­szavazással szembe menetel és nem szavazásra buzdítja híveit. Hogy mi lesz a következménye ennek az álta­lános felháborodásnak, ma még nem lehet tudni. Nem lehet lemérni, hogy rendelkeznek egyáltalán súly- lyal ezek a szervezetek, vagy csak ar­ról lehet beszélni, hogy egyes sze­mélyek maguk vagy a csoportjaik számára kilobbiznak valamilyen le: hetőségeket. Annyit mindenképpen le kellene szögezni, hogy ezt a kér­dést nem szabad pártpolitikai és belpolitikai vitává tenni, mert ez nemzetpolitikai kérdés. Arról már nem is beszélek - mert végül is efö­lött elmúlt az idő - hogy helytelen maga a népszavazás is, de ha már van, akkor csak egyetlenegy megol­dás marad: a népszavazás legyen si­keres és a szavazók legalább 25 szá­zaléka igennel szavazzon a kedvez­ményes honosításra.- Megítélése szerint milyen következ­ményekkel járna a magyarság szempont­jából egy elutasító válasz?- Nyilván elég sokrétű politikai kö­vetkezménye lenne; gyengíthetné a Magyarország határain túl élő ma­gyarok és szervezeteik a pozícióját az adott országok belpolitikájában, sőt mondhatnám azt is, hogy nevetség tárgyává tenné az elszakított nemzet­részeket az adott államok többségi nemzetei szemében. És lenne még egy következménye - az úgynevezett kettős állampolgárság ügyét egy si­kertelen népszavazás esetén nagyon nehéz lenne a későbbiekben ismét na­pirendre tűzni, pontosabban napi­rendre lehet tűzni, de sokkal nagyobb politikai konfliktusokkal járna.

Next

/
Thumbnails
Contents