Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-30 / 215. szám
Varga Péter rovatbevezetője Quae sursum sunt „A föntlevőket keressétek” - aránylik a megfontolandó intelem a Bazilika homlokzatán, és valóban, Esztergom és az egyház nehezen különválasztható két fogalom. Államalapító Szent István királyunk itt teremtette meg a magyarság fönnmaradásának egyetlen és leglényegesebb feltételét, a kereszténység felvételét. Tűzzél és vassal keresztelt a Vajkból Istvánná lett fejedelem, majd király hogy utódaiban szentek sokaságát adja Rómának és az egyháznak. Esztergom ezeresztendős történetének minden fényét és árnyékát annak a katolikus egyháznak köszönheti, amelynek hitére Szent István térítette. Mostanság úgy tűnik, kiegyensúlyozott esztendeit élheti e város és ráadásul - ha hisszük, ha nem - visszakapta a régióban egykoron betöltött szerepét, némi túlzással ismét beszélhetünk Esztergom vármegyéről. A Mária Valéria híd összeköt bennünket Szlovákiával és milyen csodálatos a történelem! Elmúltak a kisebbségekből adódó ellentétek, beszéljük egymás nyelvét, vásárolni járunk egymás üzleteibe és a sörhabos kiskocsmák játszi hangulatában már senkit nem zavar, hogy magyarok vagyunk-e vagy szlovákok. És vette már észre a Kedves Olvasó, hogy a Bazilika a két országot összekötő hídról a legszebb? Tornyosul fölöttünk, már-már ráül Esztergomra és Párkányra, messzezúgó harangja pedig rendre figyelmeztet az idő múlására. E rovat a jövőben tudósítani szándékozik mindenről, ami velünk és körülöttünk történik, hogy Simor János, Serédy Jusztinián és Mindszenty József városának lakói friss híreket és információkat kapjanak tőlünk, rólunk, mindennapjainkról és történetünkről, hiszen történetiségében ismerszik meg az ember, mi, esztergomiak pedig városunk históriáján át. Elkalandozunk majd a Felvidékre, tudósítunk róla, hogy mi történt „odaát”, hogy lapzárta előtt, amikor megszólal a Bazilika nagyharangja, vagy éppen felcsendülnek fél ötkor a régi nóták a Várhegyről, nos akkorra új hírekkel, új információkkal köszönthessük a Tisztelt Olvasót. 2004. október 30., szombat • HÍDLAP • Esztergom új testvérvárosa: Canterbury Új testvérvárossal gazdagodott október 24-én Esztergom. Az angliai Canterbury és a királyi város, Esztergom között a XII. századig visszamenő kulturális, vallástörténeti kapcsolat áll fenn. Az Esztergomban lévő hegyet a vértanú Becket Szent Tamásról nevezte el barátja, Lukács esztergomi érsek, azután hogy Canterbury főpapját II. Henrik angol király kivégeztette. 2004. október 24-én, vasárnap tartották a 2004-ben, a Magyar Kultúra Evében Angliában „Magyar Magic - Hungary in Focus 2004” cítnmel szervezett rendezvény- sorozat záróünnepségét. A finálénak Canterbury adott otthont, az ünnepségen részt vett Mádl Ferenc köztársasági elnök. Margit hercegnő, Mádl Ferenc köztársasági elnök és Martin Vye canterbury-i főpolgármester jelenlétében ekkor írta alá Meggyes Tamás esztergomi polgármester és Alex Perkins, a Canterbury-i képviselő- testület elnöke a települések testvérvárosi megállapodását. Canterbury története A zarándokok központjaként emlegetett Canterbury Julius Caesar és I. Claudius korában is vonzotta az átutazókat, és a hódításra hajlamos császárokat. A városban található ókori emlékek a rómaiak dicsőséges uralmára, és dicstelen távozására emlékeztetnek pl, a Richborough Castle. A római birodalom összeomlása után a város Aethelbert kenti király székhelye lett, és ebből származtatható a neve is: Cant-warabyring. 567-ben amikor az uralkodó egy keresztény frank hercegnőt vett feleségül, megnyílt a város kapuja Szent Ágoston előtt, aki Benedek rendi kolostort alapított és katedrálist építtetett. így az ország első püspöksége az újdonsült Canterbury lett, amely későbbi gazdagságát a városba érkező zarándokoknak köszönhette. A középkorban az egyház városává váló Canterbury egy nevezetes merénylet központja lett, négy mindenre elszánt lovag ugyanis II. Henrik parancsára végett vetett Becket Tamás érsek dicsőséges pályafutásának. 1170-ben történt, hogy a Franciaországban harcoló II. Henrik, féktelen dühében meggondolatlan parancsot adott: „Ki szabadít meg ettől a féktelen paptól”? Az uralkodó derék lovagjai azonnal tudták, hogy a „féktelen pap” ez esetben Becket Tamás, canterbury érsek, aki Henrik reformjainak útjában állt. A legkézenfekvőbb megoldás tehát az egyházi méltóság meggyilkolása volt, amelyet az uralkodó élete végéig bánt, és többféle módon próbált jóvátenni. Mezítláb zarándokolt Becket sírjához, és elszenvedte, hogy a szerzetesek meg- vesszőzzék persze csupán képletesen, amely ha nem is volt testi fenyítés, de a királyi hatalom megalázását jelentette. Ettől a nemes gesztustól vezérelve Vili. Henrikig bezárólag minden valamirevaló angol király elzarándokolt Canterburybe. A kated- rális fénykorában zarándokok özöne árasztotta el a várost, ahol a kor szellemének megfelelően nemcsak laci- pecsenyét, hanem bűnmegváltó búcsúcédulát is lehetett vásárolni. Az angol nép és a példás magaviseletű elöljárók egy darabig szorgalmasan jártak a katedrálisba, és adakoztak Isten nevében, ám VIII. Henrik úgy találta, hogy a perselybe hulló aranytallérok az ő zsebében jóval nagyobb biztonságban lennének, ezért lerombolta a katedrális nimbuszát. Mindenki számára sokkal előnyösebb volt ugyanis, ha a lelki üdvösség megváltására szánt adományok közvetlen adó formájában folynak be, mivel az utazási költségeket ezzel a módszerrel tökéletesen meg lehet spórolni. A házaséletéről és vallási felfogásáról méltán híressé vált király uralma alatt a búcsúcédula ipar hanyatlani kezdett.Jelentős esemény nem is történt egészen addig, amíg Stevenson ki nem építette Canterbury és Whitstable között az első olyan vasútvonalat, amely hegyekbe vájt alagúton át vezetett. Az „Invicta”-nak nevezett mintapéldányt ma a The Canterbury Heritage Museum őrzi. / Ut a testvérvárosi kapcsolatig Mindkét település évszázadok óta érseki központ, főpapjai révén szoros kapcsolat szövődött a két város között. Az együttműködés megalapozói Becket Tamás és Bánfy Lukács érsek volt. A vértanúságot szenvedett Tamás személyes jóbarátja és egyetemi társa volt Bánfy Lukács esztergomi érsek, aki Tamáshoz hasonló szilárdsággal állt ki az egyház autonómiája mellett III. Béla királlyal szemben. A Bánfy Lukácsot követő Jób érsek, Becket Tamás vértanú halála után pré- postságot alapított a hegyen a tiszteletére. Szentté avatását követően, és a későbbi évszázadokban folyamatosan élt a tisztelet Esztergomban Becket Szent Tamás iránt. A Szent Tamáshegyen emelt templom úgy őrködik Esztergom fölött, mint a vértanú a Szent Király fővárosából Európát védi. Lékai László bíboros kezdeményezésére minden év december 29-én gyertyát gyújtanak Esztergomban a szent ereklyéje előtt. Ezen alkalmakat évek óta megtiszteli jelenlétével Nagy- Britannia nagykövete és az anglikán egyház képviselője. 2002. év végén Kiss-Rigó László püspök kezdeményezésére a két város kapcsolatának elmélyítéséről kezdtek párbeszédet a két egyházmegye vezetői. 2003 márciusában már városunkat képviselve utazott a püspök további egyeztetésekre, amit 2003 októberében Canterbury hivatalos delegációjának látogatása követett. ■ 2004 augusztusában ismét Canterbury vezetése utazott Esztergomba megerősíteni azt a szándékot, hogy a két település kapcsolatát hivatalos szintre emeljék. Mind Kent Megye Püspöksége, mind az Esztergom- Budapesti Főegyházmegye vezetése támogatásáról biztosította a kezdeményezést. A testvérvárosi együttműködés Canterbury és Esztergom között sokoldalú, mindkét közösség fejlődésében eredményeket hozó kapcsolatok kialakítására és építésére nyújt lehetőséget. A kapcsolat kialakításban az európai uniós normákat veszi alapul a két város. így az együttműködés nem csupán Anglia és Magyarország területén élő népek, nemzeti kisebbségek, vallási közösségek kapcsolatainak erősödéséhez járulhat hozzá jelentős mértékben, hanem segíti Európa nemzeteinek közeledését és az Európai Unió által előírt kritériumoknak történő megfelelést is. • Összeállította: Örkényi Anna Bánfy Lukács (1158-1179) Párizsban tanult egyházjogot. Nagy műveltség és életszentség jellemezte. Megőrizte függetlenségét és eivhű- ségét. Két trónbitorlóval szemben még börtönt is elszenvedve védte a törvényes rendet, de a törvényes uralkodóval, III. Istvánnal szemben is megvédte az egyház jogait.
