Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-10-22 / 210. szám

4 HÍDLAP • 2004. október 22., péntek RÉGIÓ INTERJÚ A bányászfiúból lett festő Beszélgetés Sziklai Károly festőművésszel Sziklai Károly Tokod-Altárón szü­letett, 37 évet élt Tát nagyközség­ben, jelenleg Nyergesújfalun alkot és életében kitörölhetetlen az a kö­zel 30 esztendő, amit bányászként élt át. A festőművésznek eddig kö­zel száz kiállítása volt, alkotásait ismerik a megye és az ország szá­mos településén. Sziklai Károlyt a szakmai sikerekről, a kiállításokról, a tervekről kérdeztük.- Hogy indult a pályafutása? — Egykoron, nagybátyám, Mun­kácsi Gábor ösztönzésére kóstoltam bele a művészet rejtelmeibe. Altalá­Sziklai Károly festőművész nos iskolás koromban a tokod-al- tárói rajztanárom volt nagy hatással rám, az ő ösztönzésére kezdtem jár­ni a dorogi és az üveggyári képző­művész szakkörökbe. 1989-ben nyugdíjba mentem, és 1991-ben gyűjtöttem magam köré a tehetséges embereket, akik vonzó­dást éreztek a művészet iránt. Kiállí­tásokat csak a rendszerváltás után kezdtem szervezni, amikor már úgy éreztem, hogy minden feltétel adott. Ebben az időben hoztam létre a Du­na Művészkört Szabó József helytör­téneti kutatóval együtt, és az alapítók között volt Sziklai Károly, Lukács Sándor, Pallagi Tünde, Költő Sebes­tén és Mechler Péter.-Minden kezdet nehéz, de végül is a munka meghozta a várva várt gyümölcsét...- 1990-ben Tatabányán, Mogyo­rósbányán, a következő években Táton, Dorogon, Nyertgesújfalun, Esztergomban, Sárisápon, és Piliscséven voltak kiállításaim. Ezek­ben az években Pesten is festettem, majd 1996-ban egy paraquai hölggyel közösen mutathattam be a képeimet.- Miről szólnak a festmények?- Elsősorban az általam megcsodált tájak ihletnek alkotásra, de sokszor csak a képzelet játékának eredménye­ként születnek meg alkotásaim, ame­lyeket én csak „képzeletbeli” képeknek nevezek. Jó érzés, hogy ahol bemuta­tom a festményeket, mindenhol szere­tettel vesznek körül az emberek.- Külföldön hol volt kiállítása?- 1994-ben Hollandiában, 1996-ban Németországban a Millecentenáriumi kiállításon, 2000-ben pedig Párkány­ban is bemutattam néhányat.- A festészeten kívül életéhez tartozik az oktatás. Több helyre is hívták taníta­ni, többek között Helembára is.- Nagyon jó kapcsolatom van a helembai, a nánai polgármesterekkel és baráti szálak fűznek Halasi Tibor­hoz, a párkányi művelődési ház igaz­gatójához. A Párkányi Művészkör­rel saját alkotótelepünk van, ésVarga Éva festőművésszel közös kiállítá­sunk lesz november 5-én a táti műve­lődési házban. Tagja vagyok a Mura­vidéki Művészkörnek, ahol elsődle­ges feladatomnak tekintem a fiatal tehetségek okítását és segítését.-A jövőben hol láthatják festményeit?-A tokod-altárói és a táti polgár- mesteri hivatalban, valamint a lábat- lani, altárói , nagysápi, sárisápi, piliscsévi és táti iskolákban. Jövőre Nánán lesz egy életmű-kiállításom. Terveim szerint meghívom erre a rendezvényre Kubik Anna színmű­vésznőt, akinek több képet is festet­tem, és reményeim szerint ott lesz­nek a Cserhát Művészkör tagjai is. • Kovács Ági A forradalom _______az emlékekben Ilona (nyugdíjas) A szörnyűségek ellenére, a felnőttek rettegésének dacára mi gyerekként másként éltük meg az egészet. Nekem emlék­képként a külföldi segélyszerve­zetek ruha-, gyümölcs- és édes­ségadományai maradtak meg. So­ha nem ettem annyi csokit és cukrot, mint akkoriban. A banán és narancs is csodaszámba ment, addig nem láthattunk ilyeneket. Katalin (nyugdíjas) a Akkoriban már dolgoztam. A forradalom hírére a ^yár leállt, és mindenki hazament. Nem is hagy­________ tam el az otthonomat az es emények végéig. Nem tudok so­kat elmondani, csak hallomásból értesültem arról, hogy mi történt a Sötét-kapunál. Puskákat, tankokat nem láttam, nem hallottam. Teréz (nyugdíjas) Soha nem fogom elfelej­teni azokat a napokat. Terhes voltam a második gyermekemmel, és jelen voltunk a Sötét-kapunál történt sortűznél. Az első férjem lábát ott lőtték el. Az ablakokat be kellett barikádozni, mert min­denki félt, hogy a tankok belőnek a házainkba. A rémület miatt az­óta is idegi kezelésre járok, a gyermekem szintén idegi problé­mákkal küszködik. Bemutatkoznak Esztergom testvérvárosai: Ehingen A hivatalos partnerkapcsolat Eszter­gom második német testvérvárosával 1992-ben indult A két város együtt­működésének elmélyítésén a hivata­los szerveken túl sokat fáradoztak a civil szervezetek is: az Ehingenben működő baráti egyesület a kezdetek­től fogva aktív tevékenységet folytat a jó kapcsolat fenntartásáért Hazánk­ban hivatalosan 2001-ben jegyezték be az Ehingen-Esztergom Baráti Egye­sületet amely a korábbi kör tagjait valamint az új tagokat is összefogja. Esztergom Ehingen egyetlen testvér- városa, ami indokolja a német részről tapasztalható aktivitást a hivatalos delegációk és a magánszemélyek rendszeres látogatását Az esztergomi karitatív szervezete­ken keresztül Ehingen adományok­kal segíti az esztergomi rászorulókat, s a testvérváros segíteni akarásáról tesznek tanúbizonyságot azok a Vaszary Kolos Kórháznak adomá­nyozott korszerű kórházi ágyak is, amelyeket Ehingen ajánlott fel 400 000 német koro­na értékben. Ehingen művé­szei, zenészei, ze­nekari együttesei kirobbanó sikere­ket aratnak váro­sunkban, de a kre­ativitás részünkről is több ízben meg­mutatkozott már: 2001-ben pl. egy esztergomi delegáció kerékpáron látogatott el a három német testvér város között Ehingenbe is. Mindegy, hogy a látogató keletről, nyugatról vagy délről érkezik az úgy- . nevezett „Sváb Alpokon” keresztül Ehingenbe, az üdülővároska elté- veszthetetlen sziluettje, gyönyörű templomtornyai mindig rejtegetnek 10 millió van az alapban - senki sem pályázott valami újat. Ehingen Németország­ban, Stuttgarttól délre helyezkedik el, ott, ahol a Schmiech, egy tiszta, dús­vizű folyócska a Dunába torkollik. A város fontos forgalmi, kereskedelmi utak kereszteződésénél fekszik, ami a közlekedés és a város fejlődése szem­pontjából megha­tározó. A várost a 13. században alapí­tották. Itt született Jakob Locher hu­manista költő, akit Miksa császár a „Poéta Laurea” (Ba­bérkoszorús) cím­mel tüntetett ki. A 17-18. században Ehingent tűzvészek pusztították, nem sok­kal azután, hogy a város­kát a Württemberg tarto­mányhoz csatolták. A város története épületeiben tük­röződik. A főutcán (Hauptstrasse) álló magas oromzatú, erkélyekkel díszített barokk épület az egykori Lovagház (Ritterhaus-1692). Az egykori Rendek háza (Standehaus-1749) a Markplatzon áll, rendi termeit kecses, rokokó for­mák díszítik. A templomok között a konviktusi a legjelentősebb. A külö­nös, nemes vonalú barokk templom alaprajza görögkereszt, lapos központi kupolával és kitöltött sarkokkal, ami nem jellemző a sváb templomokra. Ehingen ma egy virágzó kis kö­zösség prosperáló gazdasággal, ahol a szorgalom és a tradíciók ápolása azonos helyet foglal el. A város ab­ban a szerencsés helyzetben van, hogy polgárainak jó gazdasági struktúrát és megélhetési lehetősé­geket tud kínálni. A városban biz­tonságos a közlekedés, ami a jól ki­épített úthálózatnak köszönhető. A város szívét terek díszítik, amelyek az elmúlt években épültek meg a hangulatos pihenőhelyekkel, par­kokkal együtt. Ilyen pl. a Goggen- tó és az azt körülvevő park, illetve a Wolfart park a Vilmos császár to­ronnyal, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az Alpokra. A városban 16 je­lentős építmény található, amelyek utat nyithatnak a városnéző számá­ra a történelmi Ehingen világába. • SEM A Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés 2004. március í-jei ha­tállyal hozta létre a kistelepülési pályázati alapot, melynek keretét az idei évre 10 millió forintban ha­tározta meg. Megyénkből eddig egyetlen pályázat sem érkezett - tájékoztatott Salamon Gyöngyi, a Komárom-Esztergom Megyei Ön- kormányzat sajtóreferense. A megyei önkormányzat az alap működtetéséhez 5 millió Ft-ot ha­gyott jóvá költségvetésében, a fenn­maradó 5 millió forinthoz a Megyei Területfejlesztési Tanácshoz be­nyújtott pályázat útján jutottak hoz­zá. Az alapból kamatmentes vissza­térítendő támogatást nyerhetnek az önkormányzatok, a Megyei Közgyű­lés Térség- és Gazdaságfejlesztési Bizottsága, valamint a Kistelepülési tanácsnok együttes döntése alapján a megyei, illetve a regionális terület- fejlesztési tanácshoz, a különböző állami alapokhoz, továbbá az Euró­pai Unió alapjaihoz benyújtásra ke­rülő, fejlesztési célú pályázatok ter­vének elkészítéséhez. Pályázatot azok az önkormányzatok nyújthat­nak be, ahol az állandó lakónépesség száma az ezer főt, vagy az induló költségvetés összege a 200 millió fo­rintot nem haladja meg. Az elnyer­hető összeg projektenként legalább 100 ezer, legfeljebb 2 millió Ft. Az, hogy eddig egyetlen érdeklődő sem jelentkezett valószínűleg annak kö­szönhető, hogy az érintett települé­sek polgármestereinek egy része nem tud az alap nyújtotta lehetőség­ről - nyilatkozta a megyei önkor­mányzat sajtóreferense. • ÁK Gloria Victis 2004 Határontúli fiatalok emlékezése 1956-ra A hagyományosan a Rákóczi Szö­vetség által szervezett Gloria Victis - más néven a Kárpátmedencei Ifjúsá­gi Találkozó - tegnap vette kezdetét Budapesten. Az 1956-os forradalom­ra emlékező három napos esemé­nyen a határon túli területek ifjúsági szervezeteinek tagjai vesznek részt. A Gloria Victis-re több ifjúsági szer­vezet tagjai is érkeztek, így a Felvidék­ről a Magyar Ifjúsági Közösség, a Di­ákhálózat, a Komáromi Hők, valamint a Kassai Kikelet Ifjúsági Szervezet és az Egyetemi Mozgalom Nyitráról. Prágából és Brünnből is részt vesznek a programokon a Diákhálózat tagjai, valamint Vajdaság, Erdély és Kárpátal­ja ifjúsági szervezetei is. A program tegnap este kezdődött a Schönherz klubbán tartott koncert­tel. Ma délelőtt folytatódik a Gloria Victis, a Műegyetem előtt tiszteleg­nek a résztvevő diákok a forradalmi eseményeket elindító ifjúság előtt, majd este a Műegyetem és a Bem tér közötti hagyományos fáklyás menet­tel folytatódik a rendezvény. A Bem téri koszorúzással egy időben a Kos­suth téren is ünnepi műsort rendez­nek. Este kilenctől a Weiner-Szász kamara együttes ad koncertet a Mű­szaki Egyetemen. Ugyanitt tart elő­adást - a Gloria Victis zárásaként - szombaton Bőd Péter Ákos és Je­szenszky Géza arról, hogy miért nem győzhetett az 1956-os forradalom. • GK

Next

/
Thumbnails
Contents