Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-22 / 210. szám
«♦ 2004. október 22., péntek A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 49. szám Kalendárium Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Ésszel sízik az ember Miután tudomást szereztem arról, hogy a Kékesen lepotyogott az első hó, Pesten meg szembejött az első kotró (télen nyilván majd nem fog), elhatároztam, hogy mindenkit megelőzve télisport-tanácsokkal rukkolok elő. A „gyere, cipó, megeszlek” módszer a télszaki mozgásformák esetében sem működó'képes. Ha valóban önfeledten szeretnénk élvezni a havas-jeges örömöket, melegítsünk be, készüljünk fel. íme: Egyre többen szerelmesednek bele valamelyik téli mozgásformába, pihenésüket egyre többen töltik a téli természetben. A téli sportok azonban nem csupán felhőtlen örömöket adnak, hanem veszélyeket is hordoznak magukban, s itt ne kizárólag a túlnan tornyosuló méteres sziklafalra gondoljunk meg az alkoholmérgezésre (erről majd másszor és bővebben). A kockázati tényezőknek a jelentős része kis odafigyeléssel nagymértekben redukálható, sőt teljesen megszüntethető. Azt nem mondom, hogy tudom a lavina-megállítás titkát, de azt igen, hogyan lehet megelőzni egy - a havas pályán akár végzetes - bokaficamot. Egyik legkomolyabb kockázati tényező az antimozgásos életmód, magyarul, ha tévé mellől felpattanva ugrunk neki a Csomolungma oldalán való síelésnek és carvingozásnak. A baleseti statisztikákból kiderül, hogy számosán gyakorlatilag minden előkészület nélkül a tespedt állapotból egyenest a korcsolya- vagy sípályára futnak. Ennek viszont rendkívül nagy a veszélye, mivel a nem megfelelően karbantartott izmok, inak és ízületek roppant mód sérülékenyek (mondhatnók: roppant mód roppannak, hehe). Már egy kisebb bukfenc is komoly zúzódással, húzódással jár(hat). Ez a veszély csökkenthető és elkerülhető, ha komolyabb sporttevékenység - ez már a műjégen futott három kört is jelenti! - előtt lelkiekben, pláne testiekben felkészülünk a várt terhelésekre. Általában véve persze szerencsés, ha nem leszünk tohonya, nagy ülepű újságírók meg szerkesztők, hanem teszünk kondíciónkért, gimnasztikázunk, karbantartjuk (és ez most nem képzavar) ízületeink mozgékonyságát, és fejlesztjük is azokat. Az is hiba, hogy sokan túlbecsülik kondicionális képességeiket, és ez lesz a vesztük. A rendszeres sportoló nyilván előnyt élvez kondíció-ügyben, de ha már egy hónapot, főleg, ha annál többet kihagyott, jelentősen veszít erőnléti képességeiből. Mozogjunk tehát rendszeresen, hetente háromszor, és viszonylag hosszabb ideig. Ússzunk, fussunk, biciklizzünk, túrázzunk, példának okáért. A túlsúly erősen veszélyeztető tényező (tehát jaj a kövéreknek, a nagy ülepű újságíróknak és szerkesztőknek pölö)! Sportoláskor - kell-e mondani? - fokozottan érvényesül a pluszsúly minden hátránya, és nagyon komoly terheléseket ró a szívre és a vérkeringési rendszerre, az ízületekre, de tulajdonképpen minden belső szervre, az egész szervezetre (kialakul például a „zsíragy” a nagy ülepű újságíróknál és szerkesztőknél, akik munkaszünetben tejszínhabos-mogyoróscsokis császárszalonnákról ábrándoznak). (Mit jön ez a szerkesztőkkel állandóan? A szerk.) Az adottságokon kívül beszélhetünk az úgynevezett „pillanatnyi állapotból fakadó veszélyekről”. Ilyen a szesz. Alkoholt, bármilyen csábító is (és finom az illata), semmilyen körülmények között ne fogyasszunk. Tilos a lélekmelegítő pálinka (vagy Bechetovka és társai), a forralt bor - az alkohol éppen annyira veszélyes sportolás közben, mint autóvezetés során. Hatására kikapcsolódnak a testet védő reflexek, megnő a reagálás ideje, szűkül az önkontroll, viszont nő az ostobasági és a kötekedési faktor. Bódultán vállalja be ilyenkor a delikvens a feketepályát - hogy aztán (szerencsésebb esetben) a közeli kórház traumatológiáján ébredjen... Amennyiben a legfontosabb és igazán nem nagy számú alapszabályt betartjuk, jó tanácsot megszívleljük, semmi sem gátolhat meg abban, hogy jól érezzük magunkat, és egy remeket télisportoljunk. Úgyhogy hajrá, ki a szobából, és mint tudjuk: sál, sapka, kesztyű! Beköszönt az új világ Esztergomba. Száz évvel ezelőtt október 24- én felvillantak a villamos körték, és nem várt fénnyel árasztották el a város utcáit. Hiába is keresné az olvasó az Esztergom és Vidéke reagálását az üggyel kapcsolatban, a dolgot folyamatosan ellenző újság ez irányú írása még várat magára. „A villamvilágitásról" - olvashatjuk az Esztergom és Vidéke október 23-i számában. Ekkor még nem jött el a várva várt pillanat, így hűen korábbi tradícióihoz a lap továbbra is csak a kifogásainak ad hangot. Jelenleg az oszlopokon végzett munka ellen, ugyanis a cég munkatársai megpróbálták eltüntetni a göcsörtöket róluk. „A gittelés ellen volna némi észrevételünk, t.i. az, hogy nem tartjuk azt tartósnak, mivel a nyers fára kenik, s nem az alapfestés után eszközük azt. Különben, hogy az esőzésektől megdagadt fáról ha a tavasszal összeszárad, nem fog-e a gittelés le és a résekből kiperegni, az majd elválik. ” Az Esztergomi Lapok október 27- én azonban már örömhírként közli az esetet. „ Uj közvilágításunk. A villamos áram szolgáltatás kezdetét vette. A telep, mely az esztergomi pályaudvar mellett a nyáron felépült, termeli már a villanyt, ezt a csodálatos természeti tüneményt és a rengeteg sodrony hálózat szerte viszi azt, hogy világosság legyen. A villamos fény f. hó 24-én gyűlt ki először városunk teröletén. Nem gondolta senki, hogy ezen az estén villamvilágitás mellett fog sétálhatni, tehát meglepetés érte Esztergom közönségét, még pedig - ez eddigi jelekből Ítélve - kellemes meglepetés. ” Kíváncsian várom az Esztergom és Vidéke reagálást. „Csuda”- írja az Esztergomi Lapok. „A párkányi vásár alkalmából emberemlékezet óta nyakig érő sárban volt része a vásárlátogatóknak, de az idén csudák csudájaként nincs sár. Nincs! De igazán nincs! Derült őszi napok mosolyogják meg a vásári bódék rezes-bandáját és a bódék előtt ugrándozó vörös- frakkos majmokat. ” Hát sajnos száz évvel később nem volt ilyen szerencséje a vásározóknak, hiszen az idei első napon elkezdett esni az eső és abba sem hagyta a vásár végéig. Az Esztergom többször idézett Karcolatok című rovatából íme egy újabb érdekes eset. „(A tetszhalott.) Egy cseléd leány kiugrott a II. emeleti ablakból és balálra zúzta magát. A csoportosuló tömeg közé furakodik a rendőr és szól:- Fogják meg ezt a tetszhalottat és vigyék addig a kapu alá, míg telefonyodok a hullázati hivatalho...- (Egy a nézők közül megkockáztatja véleményét) A feje egészen összetört, kérem talán még se tetszhalott...- (A rendőr fölényesen szól vissza) Hát mi véna ha nem tetszhalott, mikor láttam, hogy saját kezűleg ugrott le a zablakbul, ha hogy meg a feje összetörött, hát minek tetszett neki leugomyi... ” Végül egy betörés megítélése a lap hasábjairól. „Halámik József és társa kőhidgyarmati lakosok feltörték Szentes Péter ugyanottani lakos kamráját és két zsák búzát elloptak. A csendőrség a tetteseket elfogta és a muzslai járásbírósághoz kisérte. A vad kinézésű züllött fiatal emberek minden szégyen nélkül vonultak el vasárnap délután a nagyszámban összese- reglett emberek előtt, mintha valami szabadsághősök volnának. Hát már igazán megfordul a világ. Lassan odajutunk, hogy a bűnt emelik az erény méltóságára. ” Száz évvel később sajnos már annyira megfordult a világ, hogy egyes - nem teljesen alaptalan vélekedések szerint - a jogrendszer a bűnösöket támogatja. • GK
