Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-16 / 206. szám
8 HÍDLAP • 2004. október 16., szombat tvműsof Vásár történelem Ezen a hét végén tartják Párkányban a 458. Simon-Júda vásárt. A többszáz éves múltra visszatekintő vásárnak korához illően színes a története. A tatárjárás előtti időben vásárok főleg, a szomszédos Esztergomban voltak. A heti piacok és vásárok messze földön híressé váltak. A Duna túlpartján élők is már viszonylag korán találkoztak a piacok és vásárok hangulatával, szokásaival. Azt, hogy pontosan mikortól van Párkányban, illetve ezen a területen vásár, nem tudni, de annyi bizonyos, hogy Párkányban a heti és országos vásároknak, és magának a településnek is a jelentősége a tatárjárás után erősödött fel, mert ekkortól már nem Esztergom volt az ország fővárosa, királyi székhelye. A tatárjárás után 200- 250 évvel már messze földön híre volt a párkányi vásárnak. Egyes források azt állítják, hogy még a pest-budai kalmárok is gyakran hozták ide portékáikat. 1426-ban árvíz rombolt, míg 1529-ben a törökök tettek a földdel egyenlővé mindent. III. Károly 1724. augusztus 6-án vásártartási jogot adományozott a városnak és évi négy vásár megtartására adott jogot: György, Bertalan, Simon-Júda és Luca napjára. Az itt élők hivatalosan tulajdonképpen 1546-tól, a török hódoltság kezdetétől datálják a Simon- Júda vásárt . Ezt a dátumot Memy bég 43 évvel később keltezett levele is többé-kevésbé alátámasztja: „Mi azt, hogy az földnek épületére így leszen jobb, hogy itt Rakaton mindőn héten vásár legyen és ismét fősokadalmak is legyenek, kire mindenfelől bízvást jöhessenek és mehessenek és az miből pénzt teröm- thetnek, mindönöket áruljanak és vegyenek. Annakokáért im az több nagos uraknak is írtonk az dolog felöl: és ti Nagtok gondolja el, az soka- dalmak mily alkalmatos napokon legyenek esztendő által és a heti vásárok igy mely napon legyenek. Ezt ti Nagtok elgondolván és minekönk megírván, im mi ezt elfogadjuk a mi hitünkre, tisztességünkre, emberségünkre, hogy az sokadalmakra és az vásárokra ide Rakatra mind hódolt és hódolatlanok bízvást jöhetnek és mehetnek” - áll az 1589. március 20-án az esztergomi Szokolovics Mém, vagy ahogy sokan imerték Memy bég Pálffy Miklós pozsonyi és komáromi főkapitánynak címzett levelében. Az ádománylevél közel 200 évvel későbbi keletű, mint maguk a felújított heti és országos vásárok. A feudális korban egy-egy város vásártartási joga meghatározta a térség életét, ezért nagy jelentősséggel bírt. Esztergomban is létezett ebben a korban, ugyanezen a napon vásár, de a feljegyzések szerint az fel sem vehette a versenyt a párkányival. A párkányi vásárról a Honismereti Kiskönyvtár egyik kiadványa úgy számol be, hogy az 1847-es vásár már szombaton - később vasárnap - kezdődött, és 8-10 napig is eltartott. Régen Simon-Júda napja, azaz október 28. körül tartották a vásárt, melyet megelőzött a bortermő vidékeken szokásos szüreti bál. Mivel a párkányi búcsú november 5-re, Imre herceg napjára esett, a vásár vége beletorkollott a búcsúba. A mézes- kalácsosok, a kegytárgyárusok, a szűcsök, a szabók, a csizmadiamesterek és még számos kézműves a templom körül árulták portékáikat. Ott, ahol most a fürdő áll, a gazdák pecsenyés- és borossátraikból kínálták a finomságokat. A cirkuszosok, komédiások a városháza előtti park helyén szórakoztatták a közönséget. A hídtól a Renner-bányáig a farkas- di és a negyedi káposztásuszályok és-tutajok horgonyoztak. Érdekesség volt akkor az ún. fakanalazás. Vásárkor a fiatalság alig várta, hogy esteledjék, mert ekkor séta közben a vásárban vett fakanállal rápaskolhatott a legény a lányra, a lány a legényre, tekintet nélkül arra, hogy melyik társadalmi réteghez tartozott. Nem volt tanácsos ezért megharagudni, mert akkor nagyon rájárt a rúd az illetőre. Inkább azon mesterkedett mindenki, hogy visszaadja, ha lehet, kamatostul. A két világháború közötti vásárok nem hoztak hasznot a kereskedőknek és kisiparosoknak, és a feljegyzések szerint például 1936-ban annyira alacsony volt az érdeklődés, hogy a harmadik nap után az árusok elmentek. Az 1970-es években megváltoztatták a szentekről elnevezett vásár nevét, így lett Stúrovói, vagy Párkányi Vásár. Érdekes azonban, hogy a vásár elnevezése annyira ismert volt, hogy nem vesztette el a hagyományos elnevezést sem. Simon és Júda, akikről az esemény a nevét kapta, nem azonos Jézus két apostolával. Júda teljes neve Szent Júdás Tádé, aki a kétségbeejtő helyzetbe kerültek védőszentje. Róla és Szent Simonról nagyon keveset árul el a Biblia. A Szentek Kislexikona szerint mielőtt Simon Júdás Tádéhoz csatlakozott, Egyiptomban hirdette az igét, majd társával Perzsiába ment, ahol mindketten vértanúként haltak meg. • ÁRPÁSI Közel félezer év élő tradíciója: a Simon-Júda vásár Az elmúlt negyven évben a vásárok hangulata, jellege nem sokat változott, esetleg a kínálat, az áruk jellege különböző. Az 1970-es években megváltoztatták a szentekről elnevezett vásár nevét, így lett Stúrovói Vásár. Akárcsak Stúrovo magyar neve: Párkány, a Simon-Júda napi vásár elnevezés is oly erősen élt az emberek tudatában, hogy a lakosok még ma is csak így hívják. Idén 458-adszorra. János vállalkozó Siófokról jöttem, a zamárdi piacon árulok egész nyáron, de kiállításokon, a BNV-n és különböző rendezvényeken is meg szoktam jelenni. Esztergomban többször megfordultam, a hídi vásárra mindig eljövök és mivel ez jól szokott sikerülni, gondoltam Párkányban is szerencsét próbálok. A termék, amivel jelen vagyok, transzfernyomással készített póló. Ez pontosan azt jelenti, hogy tetszőleges méretű és színű pólóra a vásárló által kiválasztott mintát vasalom rá eg\' különleges szerkezettel. Sajnos magas a helypénz, kevés a vevő, sok az ellenőrzés, ráadásul az enyémhez hasonló profilú árus több is található itt. Kevesen jönnek, főleg idősek, ők pedig inkább csak esznek-isznak, nem költenek másra. Nézegetik a portékát, de elhúzzák a szájukat, ha az árra pillantanak. Együtt a haverokkal bérelünk amúgy eg)7 szobát a közelben, innen egy kilométerre. Egyelőre nem tudok a vásárról véleményt alkotni. Eddig úgy tűnik számomra, hogy nem találom meg a számításomat, de remélem délutánra többen lesznek. Réka szociálpedagógus hallgató Gyerekkorom óta minden évben kilátogatunk a Simon-Júda vásárra. Ez nem csak a város életében, de a családéban és az én életemben is hagyomány. Bényen lakom, innen 20 kilométerre. Végzős hallgatója vagyok az esztergomi Tanítóképző Főiskolának, de ma nem voltam bent, mert már a szakdolgozatomat készítem. Otthonról jöttem a keresztanyámmal és az unokatestvéremmel. Korán reggel indultunk, és ahogy szoktuk, négy-öt óra alatt körbenéztünk, hogy megtudjuk, miket hoztak idén a vásárra. Mivel itt lehet kapni a legfinomabb sült gesztenyét, ami a kedvencem, ezért az az első mindig, hogy megkeressük az illat alapján, hogy hol az árus. A család férfi tagjai inkább a sült kolbászt és a pecsenyét részesítik előnyben, míg a keresztanyám és az ő lánya az édességeken túl a .ruhákat és a különböző csingilingiket, nyakékeket, karkötőket, kis tarisznyákat, bőr pénztárcát szokták megnézni. Feri nyugdíjas Budapestről érkeztem, egy barátommal, Bélával buszoztunk ide. A valódi célunk a Mária Valéria híd megtekintése volt, de mivel belecsöppentünk ebbe a vásári forgatagba, nem hagyhatjuk ki, hogy körül ne nézzünk. Béla szíve szerint mellőzné, de nekem nagyon tetszik, igazából olyanok vagyunk mi kétten, mint Morgó és Vidor. Neki a zene sem tetszik, ami a háttérben szól, és a tömeg nincs az ínyére. Zsémbeskedik, holott inkább meghatott tiszteletet kellene éreznie, mert mint megtudtam igen szép múltja van ennek a vásárnak. Egy helybeli mondta, hogy majdnem ötszáz éve rendezik, bár az októberi időzítéssel a hideg és az eső miatt gondolom állandóan gondban vannak. Ahogy elnézem, most is hosszú ideig fog tartani a zuhé. Persze egy tradíciót az időjárás esetlegessége miatt nem szabad megváltoztatni, csak remélni tudom, hogy ha jövőre eljövünk, derűs időnk lesz. Réka tanuló-diákmunkás Töltött ostyát árulok egy jóbarátommal, Andrissal. Párkányiak vagyunk mindketten, középiskolába járunk, de a tanulás mellett dolgozni is szoktunk. Ez csak időszaki munka, főleg nyáron van rá alkalom, de egy ismerősöm elintézte, hogy most a Simon-Júda vásáron is lehetőséget kapjunk. Jómagam az esztergomi Vendéglátóipari Szakközépiskolába járok, ezért ezt a munkát egyfajta gyakorlatnak is felfoghatom. Eddig csak mint látogató voltam jelen a vásáron, úgy emlékszem, már pici gyerekkoromban is kihoztak a szüleim. Idén történt meg először, hogy a stand másik oldalán állok és a tapasztalataim szerint a kókuszos, puncsos, mogyorós ostya mellett a legnépszerűbb a csokis. Nagyon szeretek itt lenni, mert a Simos-Júda vásár kellemes pezsgést hoz a város életébe, minden évben nagyon várjuk. Az egyetlen gond, ami miatt bosszúságot érzünk, hogy hosszú évek óta elmossa az eső a vásárt, így nem minden árusnak éri meg idelátogatni és elhozni a portékáikat. Irena papírgyári dolgozó Helybeliként nagyon büszke vagyok a Simon-Júda vásár hírnevére és több száz éves múltjára, amit írásbeli dokumentumok is igazolnak. Jómagam nem hagytam ki még egyetlen évben sem a híres vásári „komédia” eseményeit és hangulatát. .Most kivételesen egyedül jöttem, de holnap már az egész család kilátogat. Szomorú, de megint úgy tűnik, hogy romlik az idő, valószínűleg idén sem kerülhetjük el a kiadós esőt. A vásári hangulat évről évre változik, pár éve úgy gondoltam, hogy meg is fog szűnni, annyira nem éreztük jól magunkat. Tavalyelőtt és tavaly viszont újra élmény volt kijönni. Tetszenek az élő zenei koncertek, a vásári komédiások, bábosok, marionett figurások és a zenebohóc is. Ellenállhatatlan a sok csokoládé, sütemény és cukorka, bár mivel a gyermekeim előtt jó példát szeretnék mutatni, türtőztetem magam és nem tömöm magamba annyira, amennyire jólesne.
