Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-07-10 / 137. szám
12 HIDLAP • 2004. július 10., szombat magazin A mi zabhegyezőnk • Interjú Salinger Richárddal-A kiadóban azt mondták, éppen Balatonon nyaralsz...- Igen. Bár nem nyaralok, dolgozom. Van ott egy vitorláskölcsönzőm, és ott dolgozom.- No meg irodalmi tanácsadó vagy az Ulpius-háznál...- Az utóbbi időben viszonylag kevesebbet dolgozom velük. Annak idején két feladatom volt, kitalálni a könyv marketingjét, és, hogy egyáltalán érdemes-e piacra dobni, ha igen, mikor. Igazi csapatmunka volt, összeültünk, és mindenki a maga fel- készültsége, elképzelése szerint tálalta, mikor és hogyan érdemes megjelentetni a könyvet. Az utolsó szót általában az igazgató mondta ki, ezáltal én, mint tanácsadó, a felelőséget megúsztam.- Reklámember-mivoltoddal mi a helyzet? Pick-szalámi, MOM bevezetőkampány, stb....- A reklámot az utóbbi időben teljesen abbahagytam. Az elmúlt egy évben forgatókönyveket írtam, illetve két barátommal egy filmforgalmazó céget alapítottunk. Annak a reklámját nagy valószínűség szerint én fogom csinálni...- Nézzük a könyvedet! Az elején azt írod - idézem „Ez a könyv megtörtént esetek alapján íródott. Ha valaki magára ismer, attól hiába is kérnék elnézést. "- A könyv kábé kétharmada valóban valakik által megélt eseményekről szól. A kétharmadának felé velem történt meg. A többit olyan ismerőseim történeteiből vettem, kértem vagy loptam el, amiről úgy gondoltam, hogy értem, érzem és tetszik is. Például az a jelenet, amikor Szarka és Gergő, - miután egy évvel ezelőtt megbeszélték, - Barcelonában találkoznak egymással, az akkori barátnőm története.- Nem voltál féltékeny?...- Dehogy! Mikor megismerkedtünk, ő már tíz év távolságra volt ettől a régi kapcsolattól. Neki ez már csak egy nagyon szép emlék maradt. De a sztorit félévenként elmesélte nekem, és mindig más verzióban. Viszont mindegyik verzió nagyon tetszett! Úgy éreztem, ebben a történetben van valami, ami minden ember számára teljesen világos és érthető. Az életünkben állunk egy adott ponton, és kijelölünk egy másik pontot a távoli jövőben, hogyha márnem is leszünk együtt, valamilyen módon mégis találkozzunk. Ez egy érdekes játék. Velem sosem történt ilyesmi. Azóta sok emberrel találkoztam, akik átéltek már hasonlót.- Lássuk a te részed!- Az Izraelben játszódó rész teljesen! Az izraeli események... hogy elmentünk dolgozni egy szállodába vagy vidámparkba, az teljesen az enyém.- Pont, ahogy a könyvben? Odamentéi és felvettek?- Igen, úgy történt nagyjából ahogy leírtam. Igaz, itt-ott trükköztem. Átmentünk például Eilat-ra, ahol rengeteg szálloda van. Bementünk az elsőbe, ahol felvettek minket. Remekül éreztük magunkat! Szerelmek és egyéb bonyodalmak történtek velünk... Ebből az élményből annyit használtam, amennyit szükségesnek éreztem a regényhez.- Beszéltem néhány tizenhat és huszonöt év közötti lánnyal, akik szabályosan helegárgyultak a könyvedbe. Szerinted mi lehet ennek az oka?-Amikor elkezdek írni, téziseim vannak. Az Apám beájulnát írva elhatároztam, úgy írok majd a lányokról, mintha én magam is közéjük tartoznék, mivel ők mindezt nem tudnák szavakba önteni. Nem látnak rá magukra! Ahogy a fiúk sem tudnának egy igazán róluk szóló történetet megfogalmazni. Egyszerűen nem tudtam volna fordítva megírni. Nyilván, ha fiú vagyok és egy lány szemszögéből írok, több irodalmi helyzetet tudok teremteni. Azzal, hogy úgy teszek, mintha lány lennék, máris helyzetben vagyok. Önmagámról igazán őszintén rettenetesen nehéz írni. Szélesebb spektrumban látok valaki mást, mint magamat.- Mind a lélekrajz, mind a nyelvezet profi. Kutatómunkát végeztél előtte?- Persze! Egy dolgot mindenki elfelejt, és nem tudom, miért. Én fiú vagyok! Mint fiú, én is átmentem azokon a dolgokon, amin a lányok. Tehát egyáltalán nem arról volt szó, hogy belecsöppentem egy helyzetbe, mittudomén a vakondok életéről kellett volna írnom, mikor még soha nem voltam a föld alatt, hanem arról, amit láttam. Mindig figyeltem, mi történik körülöttem. Mondjuk ha vesztésre állok egy hármas partiban, mi játszódik le a lányban. Azóta figyelem őket, hogy kábé tizenhat-tizenhét évesen elkezdtem csajozni. A másik, hogy nagyon sokat dolgoztam tinédzserekkel. Életem folyamán még tábort is vezettem! Persze konkrétan egy évvel ezelőtt kezdtem gyűjteni az anyagot, amikor az Ulpius igazgatója, Kepes András felkért, hogy írjak egy könyvet.- Olvastad a Zabhegyezőt?- Persze. Hatással volt rám, nagyon szeretem azt a könyvet. Holdennek, a Zabhegyező főszereplőjének rendkívül pesszimista a hozzáállása a világhoz. Én megpróbálkoztam egy pozitív befejezéssel, - nem hepiendre, vagy totális sikerre gondoltam. És nem a Zabhegyezőre, mégis így alakult. Nem volt célom, hogy a magyar Salinger az amerikai Salingernek megmutassa, hogy kell csinálni...-Mennyire keltett feltűnést a könyved a piacon? Nem volt féltékeny a „meggyötört" írótársadalom az eladási adataidra?- De! A piacon való feltűnés nagyobb volt, mint gondoltam. Annak idején nagyon sokat foglalkoztam reklámmal, és tudtam, hogy erre a könyvre nincs pénz. A reklámra mindössze 80 ezer forintot költöttünk. Még egy normális poszterünk se volt. A könyv teljes reklámját én találtam ki, mi legyen a hátlapján, én balhéztam a reklámstúdióban a grafikussal. Az is meglepett, hogy már az első héten felkerült a bestseller listára. Tudtam, hogy sikeres lesz a könyv, mert olyan téma, ami engem nagyon érdekel, s reméltem, hogy rajtam kívül még ötezer ember így gondolja majd. Az, hogy az ötezerből 25-30 ezer lett, ezzel nem számoltam.- Aztán jött a filmfelkérés. Meglepett?- Nem lepett meg. Nagyon örültem neki, de nem lepett meg. Azért sem, mert ez a műfaj a moziban nagyon megy Mikor a könyvet megírtam, állandóan moziba jártam, és minden tinédzserfilmet megnéztem. Két okból. Egyrészt hogy megtanuljam azokat a közhelyeket, amelyeket ez a műfaj alkalmaz, illetve miután megismerem a fogásokat, fel tudjam őket használni. Egyáltalán nem lepett meg a filmfelkérés, de hogy ennyire hamar és gyorsan leforgattuk, az inkább. Ez Magyarországon nem jellemző.-Sas Tamás nemrég azt nyilatkozta, hogy a pénzért és nézettségért készítette el az Apám beájulnát. Gondolom voltak viták...- Hohó! Persze! Csak viták voltak. Az a helyzet, hogy mint forgatókönyvíró, nem tudok beleszólni a filmbe. Valójában, amit leforgattunk, már vagy a hatodik-hetedik változat volt. Egy éven keresztül folyamatosan újra írtam. Tamás sokszor üvöltött velem, és én is ővele. Most éppen itt vitorlázik nem messze tőlem, de ma még nem vesztünk össze [nevet]. Szóval nem volt túl sok beleszólásom.- Fájt?- A producer azt mondja, erre a szereplőre írjál még három jelenetet. Ebben az esetben két dolgot mondhatok: egy; visszalépek kompletten, kettő; megírom a jelenetet. Én még szerencsésnek mondhatom magam. Amíg a regényt az utolsó szóig abszolút én írtam, még a szerkesztő utolsó javításán is javíthattam, addig a filmnél tizenöt mondatnál többről nem én döntöttem. Egy csomó mindent nem így képzeltem el. Sőt, van olyan rész, ami kifejezetten nem tetszik. Sas Tamás egy fiatalabb korosztályt célzott meg ezzel a filmmel. Fiatalabbat, mint a könyvem. Innentől kezdve egy másik történetet látok a vásznon. Hogy tetszik, vagy nem tetszik, nem tudom megmondani.- Úgy veszem ki a szavaidból, hogy nagyon nem tetszik...- Nekem a könyv tetszik! Ha ugyanazt láttam volna a vásznon, - ami meg is lepett volna, - más a helyzet. Egyébként semmi bajom a filmmel, csak örültem volna, hogy be tudunk még csempészni egy-két jelenetet, ami a könyvben nagyon érdekelt, de a filmből kimaradt. Persze egy film 90 perc, a könyv jelen esetben 226 oldal.- Állítólag a hangulat sem volt éppen rózsás...- Figyelj, ez most olyan téma, amiben szerintem nem az én dolgom nyilatkozni. Mert a forgatás hangulatát a rendező meg a producer határozza meg. Én meg úgyis egy arrogáns pali vagyok, általában nem szoktak nagy tömegek szeretni. Időnként nagyon jó, máskor nagyon rossz volt a hangulat. Az alapvető baj egy forgatáson, hogy nincs elég pénz, nem tudják az embereket kellőképen megfizetni, állandóan kapkodni kell...-A két lányszereplőről mi a véleményed? Az általad elképzelt karaktereket sikerült megtalálni? —A két lány pont úgy viselkedett a kamerák mögött, mint Szarka és Barbi. Rettenetesen nagy viták voltak, iszonyatos veszekedések... Szarka, mármint Gáspár Kata időnként rácsapta Csősz Bogira az ajtót, Bogi megsértődött, fél órával később összeborultak, kibékültek, kiderült, hogy ők a legnagyobb barátnők, és sosem láttak még ennél szebb lányt, mint a másik, satöbbi... Pont ahogy a könyvben meg van írva! Én a Kata haját feketére festettem volna, és máshogy csináltam volna meg, de Bogival nagyon elégedett voltam. Magyarországon hatszáz lányt néztünk meg, mégis úgy érzem, ő volt a legjobb.- Pedig majdnem lekésett!- Majdnem. Katát én találtam meg, mikor Tamás éppen elutazott valahova. Mikor az utolsó héten visz- szajött, elővezette Bogit. Már azon gondolkozott, ki kapja a szerepet azok közül, aki benne volt a legjobb hatban, mikor belépett az ajtón Bogi, - és Tamás beleszeretett.- Mikor várható az új könyved?- Az a tervem, hogy A Stégnek megírom a regényváltozatát! Bár vannak fenntartásaim a színházzal. Valamiért nem akarok belekeveredni. Furcsa viszonyok vannak arrafelé. A színház sem szeret engem, én sem őt, itt kezdődnek a bajok. No és a legnagyobb, hogy a színház nem fizet. Annyira kevés pénzt adnak, hogy nem érdemes. Aki színdarabokkal foglalkozik, biztos, hogy csinál mellette valami mást, mert különben éhen hal, vagy kitartják, ebből nem lehet megélni. A Stég lesz a következő regényem, a sztori nagyon érdekel, — s ahogy az előbb mondtam - remélem, hogy még 5000 embert érdekelni fog rajtam kívül. Miután egy évig folyamatosan dolgoztam, ezt a nyarat pihenéssel töltöm, és szeptemberben kezdem majd el írni. Egyelőre a vázlatok vannak készen ... Ahogy Apám beájulna, A Stég is nyár elején jelenik majd meg. Jövőre! • SLEEPY Salinger Richárd: Apám beájulna Valószínűleg most sokan azt várnák tőlem, hogy bombázzam a sárgaföl- dig az Apám beájulna című klasszikus kommersz könyvet, - és mégsem teszem. (Hazudnék, ha nem vallanám be különös vonzódásomat a main- streamhez, de ezúttal nem erről van szó.) A helyzet az, bármennyire is nem segítette elő a könyv megértését a belőle készült film, Salinger Richárd műve klasszikussá vált. Klasszikussá válni annyit jelent, mint széles körben (szakma-)-közönség) elismert művészeti alkotássá válni az idők során, - méltán. No persze az sem árt, ha az a bizonyos alkotás jó helyen, jó időben jelenik meg. Salinger könyve Amerikában éppen úgy nem ütne, mintha húsz évvel korábban adják ki könyvét. Szükség volt rá. Elsősorban azért, mert - akármilyen közhely - a fiatalok alig olvasnak. Tévét éppenséggel kevesebbet néznek, mint néhány évvel ezelőtt, lemezekre nincs pénzük, koncertekre alig járnak, maradt a diszkó és egyéb élvezetek. Lassan tán rájönnek, hogy nem lesznek hülyébbek tőle, ha elolvasnak néhány könyvet. Salinger a kezükbe adott egy könyvet, amely róluk szól, az ő nyelvükön, - leöntve némi giccsmártással - de éppen ettől mainstream. Tehát azontúl, hogy végre van mit olvasni a Harry Potteren kívül, már önmagában is hálásak lehetünk Salingernek. Másrészt sosem volt baj, ha egy mű kommersz (másképp; divatos, trendi, főáramlatbeli stb.), a probléma ott kezdődik, ha a tárgyalt alkotás rossz szándékú. Vannak bizony rossz szándékú könyvek, lemezek, tévéműsorok stb., amelyek általában az elhülyülést szolgálják, és szinte semmi létjogosultságuk nem lenne egy olyan világban, ahol nem élünk. Salingernek nem ez az első megmozdulása, az Egyetemi Színpad számára írt már két darabot, és valószínűleg prózában sem ez a mostani az első megnyilatkozása. Annak ellenére, hogy a könyv egy hosszúra nyúlt éjszaka alatt kiolvasható (tanúsíthatom, ez valóban így van), a hatása jóval tovább tart. Nem csoda, írónk egyéves kutatómunkát végzett sztorik, klisék, személyiségjegyek után, nem beszélve a fantasztikus nyelvezetről. Szarka és Barbi (a középszerű és a tutibébi) alakja pontosan bemutatja, milyen külső és belső elvárások nehezednek egy, az életben most induló fiatal emberre. Rendkívül optimistán és lazán szól az elszakadásról, és arról, mennyire egyedül vagyunk. De!... ...El se hiszik, a vége egyenesen szomorú. Összegzés: Állj ki mellettem + Úton + Zabhegyező, - mindenféle pesszimista légáramlat nélkül, - a hatás mégis katartikus. Ehhez képest a film szót sem érdemel, - az annál inkább, amit Salinger Richárd a fiatalokért tett - könyvügyben. • SLEEPY
