Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-07-10 / 137. szám
2004. július 10., szombat • HÍDLAP • Az európai kultúra elképzelhetetlen a magyar nélkül. • Interjú Elek Józsejfel Május 1-e előtt és után politikai és más közéleti személyek törtek lándzsát az Európai Unió mellett vagy ellen. Kívülről ismerjük már az EU történetét, intézményeit. Egy, a történelem kontinuitását jól ismerő személytől mást szerettem volna hallani. A tanár úr megmutatta: a történelem szemszögéből a szokásos frázisokon kívül lehet mást is mondani az unióról. Gál Kata Elek Józseffel, a komáromi Selye János Gimnázium történelem tanárával beszélgetett.-A magyar Himnuszban azt énekeljük: „Balsors akit régen tép, hozz rá víg esztendőt... ” Mit gondol, az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkkal most végre ránk köszöntenek ezek az esztendők?- Az integráció kérdését úgy is meg lehetne közelíteni, hogy mi történne, ha kimaradnánk belőle. Ebben az esetben Magyarország csak a Balkán és a kelet felé tudna tájékozódni. Azon pedig nem kell sajnálkozni, ha egy idő után befizető ország leszünk az EU-ban, mert az azt fogja jelenti, hogy jó a gazdaságunk. Szerintem mindenképpen optimistán kell a csatlakozás tényéhez hozzáállni.-Sokan hangoztatták, hogy az integráció volt Magyarország egyetlen reális esélye. Ha végigtekintünk a XX. századon azt láthatjuk, hogy két világháborúban is a vesztes szövetséghez csatlakoztunk. Elképzelhető Ön szerint, hogy ez ismét bekövetkezik?- A XX. században valóban sok elhibázott döntés született. Ezzel a lehetőséggel viszont most élni kell.- Vonható-e történelmi párhuzam az 1867-es Deák-féle kiegyezés és az uniós csatlakozás között?- A kiegyezés egy kompromisz- szum volt és az unió is az. Nemzetiségi szempontból viszont a monarchia létrejötte azért volt fontos Magyarország számára, hogy a nagy német többséggel együtt szembe tudjon szállni a nemzetiségekkel. A monarchia idején is voltak olyan pártok, akik a nemzeti függetlenségért harcoltak, de amikor rájöttek, hogy egyedül kellene velük szembe nézni, akkor gondban voltak. Most itt az Európai Unióban joggal várhatjuk el, hogy a nemzetiségi kérdéssel komolyabban fognak foglalkozni. Bár ha megnézzük az érem másik oldalát, ott vannak a franciák, akik a nyelvi kartát még mindig nem fogadták el. Kibúvók, úgy látszik, még mindig vannak, de ha a kiskapukat szépen becsukogatjuk, akkor nem lesz gond a nemzetiségi kérdésnél.-A trianoni tragédia hatalmas sokk volt a magyarság számára. Ellensúlyozhatja ezt az Európai Unió?- Bonyolult kérdés ez az unióban, mivel Románia és a Vajdaság, tehát Jugoszlávia kívül maradt az integráción. Gond lehet, ha emiatt kettészakad a társadalom. A felvidéki magyarság ügye rendben van, de mi lesz Erdély- lyel és a Vajdasággal? Nem hinném, hogy valaha is folytatni fogják a bővítést Oroszország felé. Ez esetben túl nagy lenne a bürokrácia és óriási átszervezést igényelne a további bővülés. Románia és Bulgária véleményem szerint még bele fog férni a keretbe, de Szerbiában a következő három évben nem várhatók olyan demokratikus változások, hogy kiérdemelje a belépést. Azt jobban elképzelhetőnek tartom, hogy régiók közötti együttműködés jön létre, például kárpát-aljai és felvidéki települések között. Remélem, hogy a határon átnyúló régiók összefogása során józan gazdasági kapcsolatok fognak kialakulni. Gondolok itt akár az Esztergom-Párkány környéki régióra, vagy a Balassagyarmat és a vele szemközti Gömör vidékére. Trianon óta több mint nyolcvan év telt el. Ez nem nagy idő a történelemben. A szovjet birodalom is állt hetven évig és elbukott. A történelem kiszámíthatatlan dolog, akármikor bekövetkezhet valamilyen nem logikus esemény. Ilyenformán lehet valami létjogosultsága azoknak az elképzeléseknek, amelyek feltételezik egy Trianon előtti állapot visszatérését. Erre én személy szerint nem látok reális esélyt. A gondolatmenetet folytatva képzeljünk el egy olyan történelmi Magyarországot, ahol a magyarok kisebbségben lennének...- Rendkívül színes a magyar kultúra. Sok pesszimista jóslat szerint fel fogunk oldódni a népek olvasztókemencéjében. Száz év távlatában is megőrizhetők hagyományaink?- Nem oldódtak fel a kis nemzetek sem. Ez a kérdés leginkább attól függ, hogy mi milyen aktívak vagyunk, kulturális rendezvények, táborok, fesztiválok szervezésében. Deák is azt mondta, hogy amit erőszakkal elvesznek tőlünk, azt idővel visszaadhatja a sors, de amiről magunktól mondunk le, azt soha nem kapjuk vissza. Ezért azt gondolom, azok oldódnak fel, akik feladják magukat.- Hogyan íródik tovább történelmünk: Magyarország vagy az Európai Unió részét képező Magyarország történetéről fogunk olvasni?- Minden európai uniós országnak megvan a maga szuverenitása, és talán furcsán hangzik, de remélem, hogy a XXI. századi Magyarország történelme unalmas lesz. Remélem, hogy a XXII. században nem arról fognak unokáink olvasni, hogy milyen forradalmak zajlottak a XXI. században, hanem arró,l hogy ez az integráció milyen gazdasági prosperitással járt számunkra.- Mennyire kell átvennünk, ha egyáltalán át kell - az európai identitást?- Az európai identitást át kell venni, de nem a nemzeti identitás hátrányára. A kettő egymás mellett igenis jól megfér, hiszen a magyar kultúra Szent István óta Európába tartozik, e nélkül elképzelhetetlen az európai kultúra. Ebből nem lehet kizárni sem a magyar, sem a cseh, sem a lengyel kultúrát. Mindegyiknek megvan a saját nemzeti jellegzetessége, amelyek nélkül az egész elképzelhetetlen. • Gál Kata Zanzibár íme, újabb bőrt húzunk le a Fesztergomról, - ráadásul a lehúzásnak ezzel nem lesz vége, mert egy nagyrakás interjút készítettünk eme rendezvényen. Az elsőre elkapott muzsikusbanda a Zanzibár volt. Ritával, az énekessel, és az akusztikus gitáron nyomuló Sidivel (Sidlovics Gáborral) beszélgettünk. Erről-arról. Alig, hogy megérkeznek, elered az eső. Nem jó ómen. Kissé szottyosak.- Le vagytok törve!- Rita: Most érkeztünk, de már kockásra ültem a fenekemet! Meg álmos is vagyok. Tegnap is koncerteztünk, tegnapelőtt is buli volt...- Sidi: Több napja úton vagyunk, és általában délutánra már le vagyunk eresztve. Estére aztán feltun- ningoljuk lelkileg magunkat!- Őszintén, nem fárasztó ezt évekig csinálni? Két három évnél nem sokan bírják tovább...- R: Kimerítő, az biztos. Két három évig lehet csinálni... (nevet) A tavalyi évünk még keményebb volt, az azt megelőző még annál is jobban! De egyre inkább lanyhulnak ezek a nagyon durva bulihegyek. Egy ideig lehet bírni a tempót, főleg a kezdeti időszakban, amikor az ember még a lelkesebbnél is sokkal lelkesebb és minden alkalmat megragad. Persze nem azt akarom mondani, hogy válogatunk a meghívások között...- Azért mégis válogattok!- R: Persze, nem mondom! Beosztani az időt, ez a lényeg! Meg hogy emberi keretek között csináld, bár akkor is húzós.- Egy évben hányszor van szabadnapotok?- S: Ez jó kérdés! Inkább úgy lehetne megközelíteni, hogy folyamatosan vannak koncertek, áprilistól októberig főszezon, - heti öt, ami azt jelenti, hogy évek óta nem voltunk klasszikus értelemben nyaralni.- Nem unjátok egymást?- S: Már nem!- R: Nem, bár volt egy időszak, éppen tavaly, amikor át kellett esnünk egy bizonyos holtponton. Ment a buszban az ugatás... De ezen átlendültünk.- Hogy vészeltétek át azt a bizonyos holtpontot, amit a Venus-nak nem sikerült?- R: Sajnos. Szerintem náluk az volt a baj, hogy emberileg nem tudták rendezni a közös dolgaikat. Nem volt közöttük kontaktus. Nálunk meg ha valakinek baja van a másikkal, akkor fogja magát, odaáll elé; bocs ezért vagy azért voltál *aszkalap. Nem nyeljük le a problémáinkat, éppen ezért tudunk megmaradni.- S: Mindennek ez a kulcsa. Bármit meg tudunk beszélni. Ha nem is rögtön...- Közhelyes kérdés jön! Az első slágeretek után azonnal népszerűek lettetek. Hogy éltétek meg?- R: Ezt a kérdést még nem tették fel! Inkább a rendőrmúlttal jönnek...- S: Rita, tényleg rendőr voltál? (nevet)- R: Igen!! Ugye nem fogod megkérdezni?!...- Tényleg, rendőr voltál?- R: Igen, rendőr voltam! És milyen érzés volt rendőrnek lenni? És hogy találkoztatok? Szóval visszatérve... mindenképp furcsa érzés volt. De nem úgy éltük meg, hogy mi vagyunk a májerek!- Tíz percre se szálltatok el?- R: Szerintem tíz percre ér elszállni! Viszont ha valaki úgy marad, az gáz. Ha valaki elhiszi magáról, hogy rettenetesen sikeres és borzalmasan nagy művési, meg nem tudom micsoda... nem tudom, én nem érzem magam annak. Csináljuk, amit csinálunk és hálistennek ez tetszik a közönségnek, ennyi.- S: Ez vicces dolog! Épp Andy-vei beszélgettünk a Hooligans-ből hogy mielőtt az embernek megjelenik az első lemeze, és csak egy kisvárosi zenekar, addig nagy arca van, napszemüvegben jár, nagyterpeszben ül a kávézóban, és amikor tényleg elkezdik a dolgot, tényleg sikeres, népszerű lesz a zenekar, onnantól kezdve behúzza fülét-farkát, előre köszön mindenkinek, nehogy az legyen, hogy mennyire el van szállva magától. Persze ez hülyeség, mert aki utálni akar, utál, aki szeretni, az úgyis szeret minket.- Nem beszélve arról, egyre mélyebbre jutva a szakmában szűkül a mozgásteretek...- R: Mindenféle szempontból! Magánélet szempontjából mindenképpen. Gondolok itt arra, hogyha eddig elmentem bulizni, és fekve álltam a kocsma közepén, akkor senkit nem érdekelt. Most mindennek elmondanának, ha megtenném. Ma már oda kell figyelni ilyen apróságokra.- Én meg arra gondolok, hogyha holnaptól métáit akarnátok játszani, nem tehetnétek meg!- R: De megtehetnénk!- S: Ezzel nincs gond! Persze ennek van kockázata.- R: Elgondolkodsz rajta, de megteheted!...- S: Elvi síkon nyilván nem azt csinálsz, amit akarsz, közben meg mégis. Mert ha úgy vesszük, az új lemez is valamilyen szintű váltás volt az előző kettőhöz képest.- R: De azért mégsem akkora...- S: Persze. Nem olyan rohadt nagy...- R: Ha valaki volt már Zanzibár élőkoncerten, hallhatta az első és második lemez dalait, amik a korongon popposabban szóltak, de a koncerten azért rendesen ment a gitárzúzás, dupla-lábdob. A szövegek kellőképpen elbódultak, és bár az első kettő sem volt éppen vidám, de azokon még voltak jobb hangulatú dalok...- S: ...nem tértünk el az eddigi vonaltól. A különbség az, hogy ezúttal bedobtuk a dobszerkót és az erősítőt a stúdióba, bemikrofonoztunk, és felvettük azt, amit eddig koncerten lehetett csak hallani. Az első két lemeznél még fiatal kis zenekar voltunk, akik bementek a stúdióba, és mindent ki akartak próbálni. így került egy-egy szóló rész alá mondjuk egy nem odaillő hegedű aláfestés, satöbbi. Lényegesen nyersebb lett a megszólalás, de minőségibb is. Négy hónapunk volt rá, hogy szépen, odafigyelve készítsük el ezt a lemezt.- Végezetül pedig mondjatok valamit szépet Esztergomról, Fesztergomról...- S: Kiskoromban voltunk erre többször is osztálykiránduláson. Szép hely! Olyan „békeszigete”. Ez elég jó lesz? • SLEEPY
