Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-09-18 / 186. szám
2004. szeptember 18., szombat • HÍDLAP • Barátokra leltem Búbánatvölgyben Interjú Liener György hegedűművésszel Liener György a Liszt Ferenc Zeneakadémián diplomázott Tátrai Vilmos növendékeként. Pályáját az Állatni Hangversenyzenekarban kezdte, utána az Operaház zenekarának lett tagja. 1981-től Németországban él, 1988-tól Müncheni Rádió zenekarához szerződött. Kamarazenészként tagja többek között a Berlini Filmharmónikusok szólistáinak, valamint a New European Strings együttesnek. 1990-ben alakította meg a Müncheni Rádiózenekar tagjaiból a nevét viselő vonósnégyest a Liener Quartett-et. Koncertjeikből számos CD-felvétel is készült már. Az utóbbi években, amikor csak teheti, hazautazik pihenni Esztergomba, Búbánatvölgyben álló házába.-Miért hagyta el az országot annak idejént, hiszen az Operaház zenekara mai napig működik.- Az ok prózai: az Operaházat akkor restaurálás miatt bezárták. A feleségem, Tihanyi Éva, akkor az Állami Operaháznak volt a magánénekese. O mint fiatal tehetséges énekesnő a bezárás miatt, sok szerepet vesztett, nekem zenekari tagként lehetőségként nem maradt más, mint egyik színházból a másikba járni fellépni. Akkor úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk külföldön. Jogilag nem disszidáltunk, akkoriban ugyanis engedélyezett volt, hogyha valaki, aki az Operaház tagja és művészi szinten legalább egy hasonló szintű, vagy jobb szerződést fel tudott mutatni külföldről, azt kiengedte a minisztérium. így nekivágtunk a nagyvilágnak, elmentünk Németországba, énekeltünk, hegedültünk, kaptunk szerződéseket. Ennek immár 23 éve.- Az utóbbi években Esztergomba jár haza. Visszahúzzák az emlékei?-Esztergomba, pontosabban Bú- bánatvölgybe úgy kerültünk, hogy még sráckoromban egy barátom mesélte: vett egy telket Búbánatban, ahol még villany sincs, de csodálatos környéken fekszik. Akkor még csak mosolyogtunk rajta, hogy mit akar egy pesti srác „búbánatban”, azt sem tudtuk, hogy mit takar ez a név. Húsz évvel később, Németországból hazatérve egy nyáron belebotlottunk itt egy eladó telket hirdető táblába, és megvásároltuk. Sokáig üresen állt a terület, amíg meg nem érett a gondolat bennem, hogy itt majd szép öregség várhat ránk. Elhatároztuk, A Budapesti Tavaszi Fesztiválon Prunyi Ilonával ad közös koncertet hogy építünk rajta egy kis hétvégi házat, ahol az ember szabadidejét nyugodt környezetben tudja eltölteni. Azóta évente hat-hét alkalommal, ha csak rövid időre is, de hazalátogatunk. Számomra Búbánatvölgy amolyan nyugvópont. Ha bajom van, vagy sokat kell dolgoznom, akkor itt pihenni tudok, és ami nem mellékes: sehol máshol nem tudok ilyen jól felkészülni a hangversenyekre. Ha valaki egy életen keresztül „zenebonában” tölti napjait, akkor az ilyen nyugalom felbecsülhetetlen értékkel bír számára. Az utóbbi időben szinte önkéntelenül keresem a lehetőséget arra, hogy a koncertjeim előtt eltölt- hessek itt egy kis időt. Innen mentem Rómába, visszajöttem, eltöltöt- tem itthon tíz napot, majd újra elrepültem Dubrovnikba.- Nem zavarta, hogy nem ismer itt senkit?- Igazából ez is vonzóerővel bírt számomra, sem Búbánatban, sem Esztergomban nem volt ismerősöm. Azóta viszont a jó, segítőkész szomszédok barátaimmá váltak, meglátogatnak Németországban, Münchenben, együtt szilveszterezünk. Sose gondoltam volna, hogy az ember ötven év felett még igazi jó barátokra tehet szert. Korábban úgy véltem, hogy azok a jó barátok, akikkel az ember együtt járt iskolába, együtt nőtt föl, az első csínyeket velük követte el, bennük lehet bízni. Most mégis másképp történt. Több mint húsz éve élek Németországban, ahol vannak kollégáim, szomszédaim, ismerőseim, de barátom egy se.- Végeredményben csak a munkája köti Németországhoz...- Nézze, én a Müncheni Rádiózenekarnak vagyok a koncertmestere, ez a fix állásom. Amikor az ember fiatalon elkezdi a pályát, akkor többfelé indulhat el, persze ha van választási lehetősége. Biztos állás, biztos jövedelem, ha beül egy zenekarba, vagy elmegy egy zeneiskolába tanítani. Sok bizonytalansággal jár azonban, ha a szólistaságot választja. Ha hívják az embert játszani, akkor van pénz, ha nem, akkor nincs. Én is a szólistaság felé szerettem volna indulni, azután másképp alakult. A főiskolán megismerkedtem a feleségemmel, összeházasodtunk, se lakás, se fix jövedelmünk nem volt. Ezért akkor félállásban elmentem az Állami Hangversenyzenekarhoz, azután megszületett a lányunk, jött Németország...- Ahol minden szép és jó volt a hazai állapotok után...- Nem, egyáltalán nem volt köny- nyű beilleszkedni. Az itthon maradt pályatársak, csak azt látták, és hangoztatták: hogy persze, mert te Mercedesszel jössz haza, mert ott köny- nyű. Hát nem igaz, mert ott sokkal, de sokkal nehezebb, mint itthon. Őszintén szólva az első három évben az első hívó szóra rohantam volna haza. Itthon maradni szakmai szempontból sokkal kényelmesebb lett volna, mint kimenni és megmérettetni. Nagyon sok kolléga kiment, és nem tudott érvényesülni. Nehéz volt Németországban megkapaszkodni, nyelvtudás nélkül, mindenféle segítség nélkül, egyedül, az akkor Magyarországétól teljesen eltérő rendszerben. Szerencsém volt, mert akkoriban idehaza még nagyon komoly képzést kaptak a zenészek, és ezekkel az alapokkal sikerült végül érvényesülni.- A hegedűművészek is nyugdíjba mennek idővel?- Mindig mondogatom - ha esetleg nem fogok hegedülni, akkor elmegyek taxisofőrnek. Komolyra fordítva a szót elgondolkodtam már azon, hogyan tovább. Furcsa kanyart vett az életem. Eddig főleg zenekari művészként ténykedtem, az utóbbi időben elég sokat fellépek szólistaként, főleg Magyarországon. A zenekart egy idő után az ember rutinszerűen csinálja, ha nem is ugyanaz, de visszatérnek az egyes darabok, szóval elveszti a korábbi érdeklődését az ember. Lehetne később is szólóban játszani, vagy quartettben, zeneiskolában tanítani ... vagy ide Esztergomba kamaraestéket szervezni. Kicsit bánt, hogy itt Esztergomban, ebben a középkori hangulatú városban nincs komolyabb kamarazenei élet. Nem tudom elképzelni, hogy ne lenne itt 150-200 ember, aki szívesen elmenne egy ilyen koncertre. Dubrovnyiktól Firenzéig számtalan helyen koncerteztem már. Elgondolkodtam azon, hogy itt vagyok szívesen, de pont itt nem csinálok semmit. Már egy ideje tervezzük a feleségemmel, hogy lépünk valamit ez ügyben itt Esztergomban. Nem azt mondom, hogy most hirtelen minden esztergomit a komoly zenére akarok nevelni, de ha egy-egy koncertet sikerülne megvalósítani, örülnék neki. Tudom, hogy borzasztóan nehéz egy ilyen esemény megszervezése, nehéz szponzorokat, támogatókat szerezni, de mindenképpen egy színfoltot jelentene Esztergom életében. Feleségemmel együtt, aki operaénekes és képzett muzsikus, vállalnánk a művészi lépések megtételét, de tudjuk hogy a lebonyolítás és a rendezés hálátlan és göröngyös feladat. Nagyon szeretném, hogy jövőre összejöjjön egy-két koncert. — Említette a közönséget, van különbség a magyar és a német közönség között?-Van, a magyar közönség sokkal hozzáértőbb. Ha Magyarországon vagyok, mindig meghallgatom a Ki nyer ma című műsort a rádióban. Nem szégyellem bevallani, a postás, a házmester, orvosi asszisztensnő, stb. jobban tudja a zenei kérdésekre a válaszokat, mint én. Ez csodálatra méltó. Ezt Németországban nem tapasztaltam soha. Valószínűleg ott többet költenek kultúrára az emberek, noha nagyon sok pénzbe kerülnek odakint a koncertek, de a fizetésükből megtehetik. Mégis azt kell mondjam: a magyarországi zenekedvelő, zeneértő közönség sokkal képzettebb, mint bárhol máshol Európában. • Gál Kata Design a XXI. században A Tashcen Kiadó kon sorozata a jelenkori magyar könyvkiadás egyik legnagyobb kincse. Nem csak árban elérhető, de a külső forma belső tartalmi értékekkel is ötvöződik. Eddig megjelent köteteik - a XX. század Fotómüvészete és a Fotóikonok 1-2. A Design a XX. században című könyv megjelenése után két évvel most itt van ugyanaz - plusz száz év. Tudják, hogy pontosan mit takar a design szó? Biztos valami beszemte- lenkedett idegen kifejezés. Eddig stimmel. De mivel nemzetközi szóról van szó, és az elkövetkező évek- évtizedek nagy valószínűséggel egyre gyakrabban látott és hallott (érzékelt) kifejezésével állunk szemben, jó lesz előre tisztázni, mit takar: design = formatervezés. Nem díszítés! A formatervező szorosan az iparral együtt (a reménybeli fogyasztók hasznára) dolgoznak. Hiszen mit érne egy fogkefe, ami bár nagyon szép, vidám színű, de nincsen rajta keferész, így maximum bohókás dísztárgynak megy el, annak meg túl drága. Hála ég, hogy ezeket és még sok más hasonló problémát jelenkorunk kiválóságai, a nemzetközi designerek megoldják. Ne higgyék, hogy léhűtő és bizonytalan nemi identitású divatmajmokról van szó. Komoly, céltudatos, és felkészült csapatokról, és mindemellett komoly munkáról beszélünk. Aki nem hiszi, járjon utána: például olvassa el a Tashcen Kiadó Icon sorozatának legújabb gyöngyszemét, a Design a XXL században című könyvét. De vigyázat, azért kicsit becsapós a dolog! A könyv a jövő század formatervezését kínálja felénk, de valójában nem azt kapjuk. Hogy is kaphatnánk, mikor még igencsak az elején járunk ennek a sokat ígérő századnak! A könyv tehát nem szól másról, mint a jövő század emberének és társadalmának szánt tervek, álmok, formák megvalósításának lehetőségéről. Bár sok-sok terv még csak a computerek világában valósult meg, de vannak már a jelenben is érezhető hatásai. Elég a Jövő Utcájára gondolni, amit New Yorkban és Amszterdamban már kiviteleztek, vagy akár a teszkóban is kapható Oral B fogtechnikai multicég számára készített CrossAction fogkefére, amit a Lunar Design csapata tervezett, s születésének idején, 1999-ben még a világkiállításon lehetett megcsodálni. A könyv fantasztikus minőségben tárgyalja a témát, szépen, abc-rendbe sorolva a tervezőket és tervezőcsapatokat, akik mindannyian értékes gondolatokat fűznek a témához. Kedves gesztus gyanánt (már ha valakinek megfájdulna a foga egyik-másik gyönyörűségre) a tervezők elérhetőségét is közzéteszik telefón-faxszám, (emil)cím formájában. Olyan tervezőktől láthatunk itt mindenki által jól ismert tárgyakat, terveket, mint Werner Aisslinger, Ron Arad, Naoto Fukasawa, vagy a magyar származású Martin Székely. Jó szórakozást! WWW.TASCHEN.COM, WWW.VINCEKIADO.HU
