Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-08-21 / 167. szám
hídlapmagazin 2004. augusztus 21., szombat HÍD LA? • Születésnap Miért kell helyi újság mifelénk? Egyéves a Hídlap Egyszer Amikor egy konvencionálisán hatalomtisztelő, hagyományosan ókonzervatív családba beszületik egy gyerek, akit nem várt senki — legalábbis a konvencionálisán hatalomtisztelő és hagyományosan ókonzervatív család idősebb testvérei, bízva a kerek örökség megváltoztathatatlanságá- ban -, akkor bizony messze hallatszik a hümmögés, az „ejna, ezt talán mégsem kellett volna”, és az „ezt nem gondoltuk volna”. Az egyik idősebb testvér viselkedését könnyű megérteni, hiszen az ő konzervatív mentalitása nemcsak a korából adódik, hanem léte és valósága korszakokon, politikai érákon átmasírozó életfilozófiájából is: csak ne történjen semmi, mert akkor nem történhet semmi. Egy nem várt születés, egy idepottyanó vetélytárs változtat az örökkévalóságot megcélzó alaphelyzeten. A leánynevén Dolgozók Lapjaként elhíresült másik testvér anno a szocializmus mielőbbi felvirágzását szolgálta. A megye vérrel, verítékkel és könnyekkel robotoló, dolgozó elvtársait védelmezte az imperializmus mételye ellen. O - a 24 ÓRA — más tészta. Helyzete ma is egészen pompásan meghatározható. Öt megértjük, világos, miért nem verte örömében a Várhegy oldalához a seggét. De hát tudomásul kell venni, A címbeli kérdés nem logikus és igazándiból nem tőlem ered, hanem azoktól, akiknek nem tetszik, hogy a Hídlap van. A két szélsőség, a megyei pártlap, a főként tatabányai érdekeltségű „24óra”, és a múltba Tévedő, múzeumi sajtóanyagként is vehető „Esztergom és vidéke” igen komoly ívben elkerülte és elkerüli az Esztergomban és a vonzáskörzetében elhelyezkedő településeken jelenleg élők tájékoztatását a jelenről. A sajtónak, az újságnak, mint olyannak ugyanis pont e két orgánummal ellentétes a lényege - hírek közlése, az érintettek felé, a valósághoz, az igazsághoz lehető legközelebb. Az egyre nagyobb szellemi vákuum, mely az „átkosbeli” állapotok miatt alakult ki, jó előre meghatározta a megyei és az esztergomi médiastruktúra milyenségét. Lelkes amatőrök és önjelölt hobbisták hozták létre az első tévéket, rádiókat, ilyen-olyan újságocskákat, az újságírás, mint szakma alapvető szabályainak leghalványabb ismerete néla világot különféle rációk működtetik, és „virágozzék 1000 virág”, üzeni a nagy és moccanatlan Kínából Mao Ce-tung elvtárs. Ennek az ezer-virágzó-virág- szemléletnek köszönheti a Hídlap, hogy a hümmögésen és az ógás- mógáson túl - láthatóan - megérte első születésnapját. A régi Kínában gyakran előfordult, hogy a szegényebb családok a születéskor eleve megszabadultak a nem kívánatos jövevénytől, különösen a leányoktól. Szüléskor odakészítettek egy dézsa vizet, amelybe azonnal belefojtották az újszülöttet. Ezt „gyerekfürdetésnek” nevezték, vagy úgy írták körbe, hogy „elboronálni az ivadékot”. Az un. gyerekfürdetéshez a T. Testület kényszerűségből már odakészítette a vizet az „elboronálás” szándékával. Még szerencse, hogy itt a Duna, víz dolgában alig vannak problémáink. A születéshez kapcsolódó rituálék - a régi Kínában — koronként és vidékenként különböztek. Előkelőbb családoknál a testvérek (és persze a nagyszülők) ajándékot küldtek a szülést követő hetedik, tizennegyedik hónapban. Látható, minthogy nem tudunk ajándékról, Esztergom nem kimondottan előkelő család. Nem számonkérő hangsúllyal íródik le, vagy mert tán olyan nagyon kívánkoznánk előkelő családba, csak megjegyezzük. Tényként. A régi Kínában a társadalom minden rétege rendkívüli fontosságot lükül. Ez akkor természetes, örömteli, újszerű folyamat volt. A baj az, hogy e tekintetben a helyzet, csak az elmúlt pár évben változott meg némileg, de a leglényegesebb értelmes működést garantáló tényező, a szakmai ismeretek és kontroll mind a mai napig hiányzik. (A fent említett „önjelölt hobbista” címszó alá pedig én is vállaltan beleférek, hiszen '95-ben magam is Rádió Esztergom munkatársa voltam, tehát utólagos köszönet és hála a vezetőknek, kollégáknak a türelmükért az akkori balfékségeim miatt, plusz a szakmai okításért!) A „Hídlap” annyiban lépett előrébb esztergomi médiatársainál, hogy komolyan vette a médiaetikának, a médium készítés technikájának, az újságírás alaptéziseinek bölcsességét és használta is azokat. Nem akart, és nem akar más országos lapokra, médiumokra hasonlítani. Egyéni hangvétele igaz még csak egyéves, tehát nem teljesen kiforrott, de karakteres és megbízható. Nem a mai budapesti médiakaty- vasz trendjeit figyeli, hanem az olvasókra, az érintettekre, a régió lakóira koncentrál. Nem az olvasóktól várja az ihletet, de van, hogy tőlük kapja a témákat. A Duna két oldalán folydogáló élet részleteiről ad hírt, és az itt élőket tájékoztatja az itteni eseményekről, fejleményekről. Ezt a korrekt helyzetet már azelőtt láttam a „Hídlap”-nál, mielőtt ott (itt) külsősként dolgozni kezdtem volna.« Ezeket a határozott körvonalakat vázolták fel abban a két újságíró stúdióban is, ahol a 90-es években okulni bírtam, mely stúdiókat egyrészt a nagy publicista, Bajor Nagy Ernő, másrészt az azóta elhunyt költő, újságíró, Vaderna József vezetett. A két mesternél tanult „dogmák” az újság készítéséhez nélkülözhetetlen alapok voltak. Ezeknek az elveknek a gyakorlati megvalósulását látom a Hídlap esetében is. És egy fontos, de apró megjegyzés. Jó, hogy a Hídlap nem az MSZP és nem is a FIDESZ a bal-, vagy a jobboldal pártlapja, szócsöve. Alapvető hangneme, a politikai témákat illetően természetesen híven tükrözi a székhely, Esztergom és a régió olvasóinak többségi állásfoglalását. Mielőtt most balról, vagy jobbról kapnék egyet, felhívom a figyelmet az Onyx-os vízmérgezés esetére. Ez is példa volt arra, hogy az ország „balkezében” tartott hatóságainak ballépései miatt károsulhattak ( ez esetben egészségileg) tízezrek, mely szakmai baltázásra balról politikai ügyet emlegettek. Ennek a környezeti tragédiának a bemutatását is a régiókban érintettek egészségéért vitte napról napra tovább, mint tárgyalandó témát a Hídlap, nem pedig azért, mert a bal-, vagy a jobboldal lapja lenne. Kész csoda, hogy augusztus 17-én, a magyar parlament környezetvédelmi bizottságának ülésén végre kiderült, amit mi itt ugyan jól tudtunk és tapasztaltunk, de a másik oldal, médiaszörnyeivel együtt elhallgatott és letagadott - hogy igen nagy a baj, és karsztvíz kutakra kell kötni az esztergomi vízvezetékrendszert. Hát, ezért és ilyesmikért jó, hogy már egyéves, és hogy van egy ilyen lap mifelénk. • oxi lajdonított a születés időpontjának, még az órát is minden esetben feljegyezték. Úgy tartották, hogy ez a dátum befolyásolja az ember egész sorsát, és ismerete elengedhetetlen minden cselekedeténél és az élet főbb eseményeinél. A 8. holdhónap 20. napját kimondottan sikeres előjelű születési időpontként könyvelték el. Az első születésnap alkalmával nagy ünnepséget rendeztek. Ilyenkor a gyermek köré különféle tárgyakat helyeztek el: könyvet, vékát, mérleget, kést, selyemkelmét, virágokat, tűt, cérnát és játékokat. A gyermek felnőttkori foglalkozását az alapján jósolták meg, hogy melyik tárgy után nyúl először. (Nem az internetes csatlakozás volt, annyi szent.) Kétszer Soha nem gondolkodom születésnapban, mert az életben, ami itt pluszként jelentkezik, amott mínuszként. Tehát ha lehet, hagyom békében. Mire jó az, hogy negyvenöt, vagy negyvennyolc, netán ötvenkettő. Sok az mindenképpen. Hanem szerkesztő barátom, akivel évekig együtt dolgoztam a Polgárnál, időről időre bevágja a kocsiba az időrendbe öszszerakott Híd- lapokat. Részint mert szerkesztőként minden nyomtatott lap érdekli, ötletet, formát kölcsönöz, részint, mert figyelmes ember, kiszúrta az első születésnapot. A következőt írta: „Egy születésnap mindenki számára ünnep. Jó, ha egy lap talpon tud maradni eddig a mai világban. Mivel én szenzuális vagyok, először a lap látványa érdekelt. Úgy gondolom, a Hídlapot jó kézbe venni. Tördelése tradicionális, de mégsem az, kivitele elnyerte tetszésemet. A város és környezete. Oldottság és alaposság jellemzi az írások zömét. (Cenzúra = innen kivettem, amit az anyagaimról írt.) LIanem a lap címe telitalálat. Díjat a kitalálójának. (Remélem, Te voltál.) A lap terjesztéséről azt gondolom, hogy talán azért, mert új kiadványról van szó, a terjesztése még nem eléggé kiforrott. De ha a lap nem kapható harminc kilométerrel a régió központjától, akkor a terjesztést specialistára kell bízni. Az első születésnapra egy szál gyertya. Jó munkát! A. T.” • Onagy Zoltán Drazsé és Zselé Nálunk is történhetett Rovatunk olyan apró, színes történetek feldolgozására vállalkozik, amelyek nagy valószínűséggel sokak számára ismerősek lehetnek, vagy legalábbis el tudják képzelni őket környezetükben is. Fontos, hogy a történetek és az alakok valódiak, még ha olykor - személyiségi jogaik miatt - nem is eredeti nevükön említem a szereplőket, vagy itt-ott egy kis színezékkel dúsítottam is a históriákat. Mindezek természetesen az adomákban lényegi változást nem okoznak, és hangsúlyozom: a hír igaz. Magyar utánpótlás (1.) Labdarúgó berkeinkben (néhány honi futballpálya minőségét tekintve egyáltalán nem túlzás amolyan igazi Fekete Istvános berekről beszélni, Matulával és Csikasszal együtt) továbbra is töretlen népszerűségnek örvend a foci. Ismerkedjünk meg az alacsonyabb szintű bajnokságok kellékeivel és résztvevőivel. Biztosan ismerős a kép: mikor az egyik kapu gólvonalán állva a másik kapunak csupán a felső lécét látjuk, lévén, hogy középen erősen domborodik a játéktér. A stadionrekonstrukciós programba és a magyar foci mesterséges életben tartásába fektetett milliárdok- nak természetesen ezeken a pályákon nyoma sincs, ellenben a tehénlepények aranyos ki buckáival. A lényeg azonban a lényeg, vagyis: van két csapat (lehetőség szerint 2x11 ember, de ebben lehet némi eltérés), egy labda (ha lehet, bőrből), a helybéli kocsmáros kihelyezett „sörsátra” (két rekesz sör, négy kanna bor), edzői szigor (Fiúk, meccs előtt mostantól maximum két-két sör és egy feles jár!), és persze a bírói hármas (ez a szám szintén változhat). Mindezek mellett természetesen elengedhetetlen kellékek a hazai drukkerek (Vendégszurkolók jelenléte ugyan lehetséges, de - főként vendéggyőzelem esetén - nem ajánlott. Amennyiben mégis erre vetemedik valaki, akkor vagy nagyon bátor, vagy betartotta az ilyen helyzetekre vonatkozó szakmai utasítást, miszerint: célszerű komoly terepfutó felkészülést folytatni az ilyen vállalkozás előtt, emellett előny a jó tájékozódási képesség és az erdőjárás/rejtőzkö- dés mesterfokú ismerete). A helyi kemény mag jellegzetességeiről is érdemes bővebben szót ejteni. A hazai falusi ultrák ezeken a mérkőzéseken nem az élvonalból (röhejes az elnevezés) ismert, kopasz fiatalemberek, átlagéletkoruk szigorúan ötven fölött van, vehemenciájuk azonban - az elfogyasztott alkohol mennyiség arányában - legalábbis megközelíti az említett tar fejű drukkerekét. Ismert kellékeik az esernyő vagy görbe bot (mindkettő céleszköz remekül alkalmas az ellenfél szélsőjének nyaknál történő visszahúzására). Ha mindez jelen van, máris kezdődhet a legnépszerűbb magyar játék. (A fenti kellékek és a bírók közötti interakció szépségeiről következő számunkban konkrét esetekkel példázva számolunk be.)
