Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-08-14 / 162. szám
• HÍDLAP • 2004. augusztus 14., szombat hídlapmagazin VOLT egyszer egy KOTTA Mit vár a ember a nyártól, főleg, ha egy keménynek mondható vizsgaidőszak van a háta mögött? Rengeteg bulit, féktelen jókedvet, kikapcsolódást, és természetesen fesztiválokat. Abból pedig nincs hiány: Sportsziget, Fesztergom, VOLT, „Diáksziget ”, KOTTA és még sokan mások... Főiskolai hallgatóként, az újságírásba bele-bele kóstolgatva volt alkalmam több fesztiválon is részt venni - pihenéssel egybekötve. Egy-egy koncert-, fesztiválérzés között nemigen lehet különbséget tenni, bár az ember egy idő után rájön, hogy vannak emberbarát és kevésbé emberbarát rendezvények. Lényeg a lényeg: vannak, akik sok pénzből még többet szeretnének csinálni és vannak olyanok, ahol az első számú cél, hogy a belépőért ki legyen szolgálva a sok pénzt fizető, szórakozni vágyó fiatal. Azt hiszem, azt nem kell ecsetelnem, melyek tartoznak az egyik, melyek a másik csoportba (a fesztivál nagysága sokat elárul). Idén a Fesztergommal kezdtem és a KOTTA-val zártam a fesztiválszezont. Jelzőket lehetne keresni, hogy melyik milyen volt, de én egyet ragadnék ki: az emberbarátot. Igaz, a Fesztergom még csak hatodik születésnapját ünnepelte, míg a hajdúböszörményi KOTTA a babonás tizenháromnál jár. A Hídlapban már többször esett szó az esztergomi „ereszd el a hajam” buliról, álljon itt most - akár összehasonlításként is - egy kis szösszenet az Esztergomtól cirka 300 kilométerre lévő KOTTA fesztválról. Rengeteg hasonlóságot lehet felfedezni a két rendezvény között. A királyvárosban is akadályozták a rendezést (főleg a MIÉP tiltakozott), míg a KOTTA-t az egyik kereskedelmi tévé „segítette” több látogatóhoz. „A nulladik nap előtti estén a Fókuszban a következő bejelentést láthatta és hallhatta az ország nagy része - kezdi mondandóját Molnár Zoltán szervező. AKI TEHETI, KERÜLJE EL HAJDÚBÖSZÖRMÉNYT, MERT MÁJGYULLADÁSOS VÍRUST DIAGNOSZTIZÁLTAK AZ ORVOSOK! Amúgy sem könnyű megrendezni egy fesztivált, de ha még jó hírét is keltik, akkor vagyunk igazán bajban.” A kezdeti nehézség után jött a viharos idő, mely ellen már a szervezők is tehetetlenek voltak. Szegény Anima Sound System itta meg a levét, de erről majd később. A KOTTA Fesztiválról tudni kell, hogy a rendszerváltás óta létezik, évről évre hasonló körülmények között kerül megrendezése, se kisebb, se nagyobb nem lesz, ennek ellenére több ezren fordulnak meg a négy nap alatt a helyszínen. Mint a Fesztergom, itt is két színpadon szolgáltatják a zenét a jelenlegi menő zenekarok (Heaven Street Seven, Alvin és a Mókusok, Neo, Hooligans, Anima Sound System, stb.). A nulladik nap után, úgymond kisütött a nap Hajdú-Bihar megyében - délelőtt. Az esti koncertekre azonban sikerült újra rengeteg fekete felhőt az égre csalni az égieknek. Akkor lépett fel az Esztergomban is nagy sikernek örvendő Anima. A gárdának már a bevonulással is kisebb problémája akadt, az átázott talajon, eléggé megsüllyedt a „turnébuszuk”. Nem jártak jobban a kimenetellel sem, a hajnali két órakor végződő koncertet követően csak kora hajnalban sikerült „kiszabadulniuk a sár fogságából - egy jókora traktor segítségével. Átugorva a második napra, na meg az esztergomi kapcsolatkeresésre, újra a Kotta vendége volt az Alvin és Mókusok, mely annak idején a Fesztergomon is ’’zúzott. „Itt Bösziben minden évben nagyon családias a hangulat, jobban tudunk a közönséggel kommunikálni - kezdte mondandóját Viki, az együttes egyetlen lány tagja. Valamikor a Fesztergomon is felléptünk, de évek óta nem hívnak, amit nagyon sajnálunk, .mert imádjuk az ottani légkört is. Nemrég jelent meg az új albumunk, aminek jó volt a fogadtatása. A nyár legnagyobb durranása a Sziget lesz, majd októberben a Pecsában koncertezünk.” Sokadszorra is Esztergom: a főiskolai tanulmányait a királyvárosban elvégző Szűcs Krisztián zenekarával a Heaven Street Sevennel szinte megbolondította a lányokat (lehet, a fiúkat is). Fellépésük nem volt zökkenő- mentes, a frontember gitárja megállás nélkül rakoncátlankodott, többször húrt - majd megunva ezt-, egész hangszert kellett cserélni. „Ez a kedvenc helyük, nem tudnám a feelinget más fesztiváléhoz hasonlítani, mintha hazajárnánk. Hálás a közönség, em- berbarátibb az egész. Mely helyszínek veszik fel a versenyt a KOTTA- val? A Vekeri-tónál is nagy bulik szoktak lenni, és Esztergom is a kedvencek közé sorolandó (ugye, mondtam?). És hogy mikor jönnek újra a Duna-parti városba, még kétséges, a menedzser szava dönt, de a Molothow-buli nem fog elmaradni. A zárónapon már az időjárás is kegyeibe fogadta a kilátogatókat, bár nekik nem sokat számított, hogy esik, vagy sem, ők bulizni akartak egy igazit, olyan nagyot, amilyet sehol máshol. Fellépett még a Sugarloaf, nem hiányozhatott a Kispál és a Borz, de a Black-Out rajongók is örülhettek kedvencüknek. Nem egy, általam megkérdezett fellépő is felállította saját értékrendjét: van ahol nagyon jó színpadra lépni, van ahol kevésbé. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyes helyszínek hiányt szenvednek „művészi átélésből”, vagy esetleg a zenészeknek kevésbé fűlik a foguk ahhoz, hogy szórakoztassanak, mert ugye nagy múltú együttesekről van szó, hanem a kilátogatok összetételétől, lazaságától. Lehet, hogy a Sziget nagyobb, lehet a VOLT sikeresebb, de ha ezeket a kisebb, ember közelibb fesztiválokat veszem, jobb kedvre derülök. Más a cél, legfontosabb maga az ember. Mint a Fesztergomon, mint a Kottán. A szlogent pedig legalább egy évig ne felejtse el senki: Jövőre ugyanekkor, ugyanitt! • Berta Bea XXXII. / Tokaji Irótábor Lehet vitázni, urbánosozni és népiesezni, az írók a politikai vircsaftoktól függetlenül élnek, dolgoznak és kavarnak. Igyekeznek ott lenni, ahol megmutathatják magukat, ismerősöket, ismertséget, szövetségest szerezhetnek. Mint minden szakmában. A literatúra csak kicsit más, de az a kicsi meghatározó jelentőségű más szakmákhoz viszonyítva: itt minden szóból áll. A szó minősége pedig a megítélésből, a megítélés hozza a ,,jelenlétet”, a pénzt, a hatalmat, a kánaánt. Ez az oka, hogy az író élete lehetőség szerint nagy udvartartással és gyakori utazgatással zajlik. Mert ott A héten, augusztus 10. és 12 között rendezték az idei, harmincket- tedik Tokaji írótábort „Magyar irodalom Európában - műfordítás, terjesztés, befogadás” címmel. Vasy Géza elnök és Sáray László titkár nyilatkozata szerint az idei tanácskozás célja, hogy „a magyar irodalom szerepesélyét segítsék, immár az Európai Unió keretében”. Éppen ezért először a magyar irodalom európai helyét, befogadásának történetét, tanulságait és lehetőségeit taglalják, felkért előadókkal. Majd megkísérlik feltárni azokat az utakat és lehetőségeket, felmérve az eddigi tapasztalatokat is, amelyeken keresztül a magyar irodalom, főképpen a kortárs irodalom java eljuthat az európai nemzeti irodalmak olvasóihoz. dl lenni, ahol a virágot ültetik. E témákat kerekasztal-beszélgeté- sek formájában vitatták meg, EU- tagállámokbeli műfordítók részvételével. Az első tanácskozás vezetője Benyhe János irodalomtörténész, műfordító, a másodiké Mezey Katalin költő, műfordító volt. Az idei rendezvényen kitüntetett szerepet szántak a műfordítóknak. Ennek magyarázata a titkár szerint, hogy a magyar nyelvű befogadásban és az idegen nyelven való megjelenésben a műfordítás kölcsönösen meghatározó. „Elsősorban rajtunk múlik, hogy mit sikerül magunkból elfogadtatni. Az Európai Unió nagyon keveset tud rólunk. S bizony nem nagyon érzi a hiányt, csak bennünk növekszik évtizedről évtizedre. Nekünk kell felkelteni az érdeklődést, nekünk kell folyamatosan szellemi és anyagi áldozatot hoznunk azért, hogy irodalmunkról rangjának megfelelő kép alakulhasson ki..." - olvasható Vasy Géza nyilatkozatában. Az írótábor programja több szempontból is meghökkentő. A deklaráltan a népi irodalom számára fenntartott összejövetelen olyan kétség nélküli urbánusok is szerepeltek meghívottként, akikre előzetesen aligha gondolhattunk volna, mint például Farkas Zsolt, Garaczi László, Sz. Molnár Szilvia vagy éppen Kukorelly Endre. A fordítás-terjesztés központi témája mellett Kovács István költő megemlékezett Balassi Bálint négyszázötvenedik születésnapjáról: „Te hozzád kiáltok, ki katonád vagyok”, és Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulójáról. Emléktáblákat avattak, ahogyan ez ilyenkor illik a Millenniumi Irodalmi Emlékparkban, minden napra jutott egy-egy koszorúzás, egy-egy emlékbeszéd. Nappal kerekasztal-viták olyan komoly témákról, mint irodalom és fordítás, terjesztés, kiadók és honorárium, este irodalmi felolvasások, írók olvasnak íróknak. Ez szép lehetett. Jellemző, hogy magyar író élő magyar írót nem olvas. Ha mégis, véletlenül, az csak ezrelékben mutatható ki. De hogy egy népiesch táborba tartozó író urbánust olvasson, azt még ezrelékben sem. Ez okozza a valódi izgalmakat. A programok előtt és után termékbemutató címén borozgattak. Végtére is ez nem más, mint Tokaj, és nem más, mint baráti összejövetel. Egyik délután a kánikulára fittyet hányva összecsapott a Tokaji írótábor és Tokaj város labdarúgócsapata. A barátinak meghirdetett mérkőzés a legkevésbé sem volt baráti. A végig vezető írók is, a városuk becsületét védelmező tokajiak is „odatették magukat”. „Végül kaptunk egy lesgólt, de jó volt” - mondja Kukorelly Endre, a csapatkapitány, író, kuratóriumi tag, a Szépírók Társaságának elnöke. • oz
