Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-08-13 / 161. szám

4 HÍDLAP • 2004. augusztus 13., péntek RÉGIÓ | MAI TÉMA Hasonló a múlt, a jelen és a jövő 10 éves Esztergom és Gniezno kapcsolata Folytatás az I. oldalról Hasonló a jövőnk is, hiszen az Eu­rópai Unióba tartottunk és tarto­zunk májustól. Úgyhogy ezeknek a szempontoknak a figyelembevételé­vel végül is az esztergomi és a gnieznói képviselő-testület a nagy- követségeken keresztül felvette a kapcsolatot egymással. 1994-ben, az előkészületek után áprilisban aláír­ták - a Szent Adalbert ünnepsége­ken Gnieznóban, Esztergomban pe­dig az október 23-26-i ünnepségeken - a testvérvárosi szerződést. / Élettel megtöltve Az aláírás egy protokolláris ese­mény, ahhoz hogy a kapcsolat való­ban tartalommal töltődjön meg, Esz­tergomban megalakult a magyar-len­gyel baráti társaság. Később Magyar- országon egyedülálló lehetőségként megalakulhattak a kisebbségi önkor­mányzatok, majd ezzel a lehetőség­gel élve az 1995-ös pótválasztásokon indultak lengyel képviselő-jelöltek, és sikerrel szerepeltek, így megala­kulhatott öt fővel a lengyel kissebségi önkormányzat is. E szervezet szintén felvette feladatai közé a testvérvárosi kapcsolatok ápolását a magyar-len­gyel baráti társasággal együttműköd­ve. Gyakorlatilag hármas csomópont alakult ki, az előbbi kettőhöz még a városháza is kapcsolódik. Kulturális kapcsolatokkal indult az együttmű­ködés. Kezdetben egy bemutatkozó kiállítás szerepelt Gnieznóban, ahol Esztergomról készült fotókkal, kép­zőművészeti alkotásokkal mutatko­zott be a város. Utána a gnieznóiak jöttek hozzánk hasonló tematikájú kiállítással. Aztán fotóművészek szá­mára rendeztek kiállítást a Rondellá­ban, majd képzőművészeti táborba invitálták az itt dolgozó és élő művé­szeket. Azért, hogy ez a kapcsolat jobban működjön, Gnieznóban meg­alakult a Magyar Klub, egy ott élő magyar származású hölgy, Julia Graczyk közreműködésével. Ettől kezdve ez a kapcsolat felélénkült. Ek­kor már vállalkoztak kapcsolatbővítő kirándulásra, vagyis egy 15 fős esz­tergomi csoport utazott ki Gnieznóba, ahol megismerték a vá­rost, ezen kívül találkozást szervez­tek számukra az intézményvezetők­kel, járási vezetőkkel, vállalkozókkal. Ettől kezdve fejlődött a kapcsolat az intézmények között is. Leginkább az iskolák részéről volt hasznos ez a kapcsolatfelvétel. A vállalkozó részé­ről is jelentkezett erre igény, de en­nek megvalósítása elég bonyodalmas folyamat. Az esztergomi Dobó Kata­lin Gimnázium és a gnieznói Sobiesky Gimnázium között nagyon jól működő kapcsolat alakult ki. Ta­valy érkezett városunkban egy dele­gáció kifejezetten oktatási kapcsolat- felvétel céljából. Azóta már a Petőfi, a József Attila, a Montágh iskolákkal alakult ki kapcsolat, és formálódik egy hasonló együttműködés a Zene­iskolával is. 1995-ben alakult az Esz­tergomi Városi Tűzoltóság és a Gnieznói Tűzoltóság között is egy virágzó együttműködés. A sport te­rületén lehetne még előrelépni, hi­szen Gnieznóban nagy hagyománya van a futásnak, és a nálunk hagyo­mánnyá vált hídfutással valamilyen módon erősíteni lehetne ezt a szálat. Tízéves jubileum Gnieznóban már megtartották a tíz­éves évfordulós ünnepségeket április végén a Szent Adalbert napok kereté­ben, mivel tíz éve éppen akkor írták alá a szerződést. Ünnepi testületi ülést tartottak, és kitüntetéseket, emlékla­pokat adtak át azon lengyel és magyar személyeknek, akik sokat tettek a kap­csolat ápolása érdekében. Ezen kívül Európa napot és futást rendeztek, va­lamint ünnepi misét is celebráltak. Magyar ételkóstolót is szerveztek, va­gyis gulyást főztek, amit a város főte­rén osztogattak minimális összegért. Esztergom a Szent István napok keretén belül ünnepli meg az évfor­dulót. Ünnepi testületi ülést tartanak kulturális műsorral egybekötve, és is­mét aláírják, megerősítik a testvérvá­rosi szerződést. A lengyel delegáció augusztus 16-17-én érkezik, 18-án vá­rosnézésen és sétahajózáson vesznek részt. A 19-i ünnepi ülésen szintén részt vesznek, hasonlóan a Szent Ist­ván napok megnyitóján és az egész ünnepi hétvége programjával is meg­ismerkednek. Augusztus 20-án Esz­tergomban is lesz lengyel ételbemu­tató. A lengyel nemzeti ételnek szá­mító bygost (savanyú káposzta és hús) a város lakói is megkóstolhatják. A delegáció tagjaként a király városba látogat a gnieznói polgármester, vala­mint a képviselő-testület elnöke, a tűzoltóság parancsnokhelyettese és iskolaigazgatók is. Esztergomban a testvérvárosi kapcsolatok ápolására a képviselő-testület megalapította a Boldog Gizella-díjat, amelyet csak külföldiek kaphatnak meg. Ezt az ün­nepi testületi ülésen négy olyan sze­mélynek fogják átnyújtani, akik sokat tettek a kapcsolatért, de rajtuk kívül még négy fő kap majd emléklapot. • GK Mire jók a testvérvárosok? Eszter (főiskolai hallgató) Elsődleges cél a közös kultu­rális programok szervezése, egymás szokásainak, törté­nelmének megismerése, a népek kultúrkincsének át­adása. Ezt segítik a testvérvárosi kap­csolatok. Esztergomnak például Bamberggel van cserediák program­ja. Ennek köszönhetem, hogy a taní­tóképző főiskola diákjaként egy sze­mesztert Németországban tölthetek. Róni (óvónő) A gazdasági szférán túl a politikai, kulturális, társa­dalmi viszonyokra is oda kell figyelni. Erre jó a testvérvárosi hálózat. Mi­nél több ilyen kapcsolata van egy városnak, annál fontosabb köz­ponttá válik. Fontos a kapcsolat- építés, zenekarok meghívása, ta­lálkozók szervezése, közös tábo­rok, közös koncertek. Géza (mérnök) Általában ezek a progra- mok ingyenesek. A helyi IIPjB önkormányzatnak vagy más állami szervnek kell állnia a költségeket, amely végső soron minden pol­gárt érint, azt is, akit nem érdekel a kultúra és főleg nem a testvér- városi kapcsolatrendszer. Andrea (egészségügyi asszisztens) Az emberek általában nin­csenek tisztában azzal, hogy kik is tartoznak ebbe a körbe. Ezért nem tudják értékelni. A testvérvárosok lényege, hogy a korábban bojtos, de egyre inkább teret kapó városi rendezvényeken előtérbe kerül a messziről jött zenekarok, tánccso­portok, mutatványosok fellépése, és a mieink vendégszereplése. Zakatol a kisvonat Esztergomban, Zsidók Szentgyörgy mezőn Az elmúlt hetekben több helyen megemlékeztek a második világhábo­rús népirtás áldozatairól. Legutóbb a volt Zsinagóga (ma Technika Háza) falán koszorúzták meg az emléktáblát. Szentgyörgymezőn alig egy-két zsi­dó család élt. Kereskedők, kocsmáro- sok voltak. Egy zsidó család a Balassa és a Templom (ma Knézich) utca sar­kán nyitott kereskedést. Megérkezé­sükkor nagy vihar, felhőszakadás volt, ezért a környékbeliek az utcát jó ideig „rosszkor gyütt zsidó” utcájának ne­vezték. A másik zsidó család Fantusz Dávidé volt. Szintén kereskedők vol­tak, de a bolt mellett kocsmájuk is mű­ködött. Fantusz Regina az 1925-ös években, Géza 1930-ban kapott iparen­gedélyt a Szent György utca és a Pardavi köz (ma Knézich utca) sarkán. Szentgyörgymező népének nem volt velük semmi baja. Szokásaikat furcsá­nak találták, de megszokták és megér­tették. Maguknak éltek, nem bántottak senkit. Halottaikat a belvárosi zsidó te­metőbe temették. A Templom (ma 48- as) téren lévő jégvermek közül az egyik a borospincéjük volt. Fantusz bácsi bi­zonyos határig hitelt is nyújtott, amit az adós igyekezett minél előbb ki­egyenlíteni. Nyáron a földműves nép vásárolt hitelbe, és amikor ősszel pénz­hez jutott, kifizette tartozását. Az ipa­ros (kőműves, szobafestő) télen nem tudott dolgozni, ezért a hitelt csak nyá­ron tudta kiegyenlíteni. A Fantusz család áldozata lett a faj­gyűlöletnek. Tibor a Don mellett mun­kaszolgálatosként pusztult el. Amikor elvitték a családot Németországba, a szentgyörgymezőiek így adták tovább a hírt: „szegény Fantuszékat is elvitték”. A háború után Szentgyörgymezőre egyikük sem tért vissza. • Béiay Iván Tavasz végétől őszig, naponta in­dul Esztergomban városnéző útjára a kétkocsis kisvonat. Az óránkénti járat a Bazilika lábától, a Prímás Pince elöl indul, innen veszi célba a városközpontot. A Lőrinc utcán haladva tér át a Prímás-szigetre, melynek során a kí­váncsi turisták szemügyre vehetik kívülről Esztergom főbb művelődési intézményeit, a szabadidőközpontot, a Babits Mihály Városi Könyvtárat, de a vele szemben épülő élményfür­dőt is. Majd lekanyarodik a Hotel Esztergom felé, és végighalad a Du- na-parton. A Mária Valéria híd alól az utazók elé tárul a szomszédos Párkány képe, ahová, a tervek sze­rint, szintén tesz majd kitérőt a kis jármű. A vonaton található stop gomb megnyomásával bárki jelezhe­ti leszállási szándékát az útvonal tel­jes szakaszán, ahonnét saját elképze­lés alapján folytathatja útját törté­nelmi városunk helyi nevezetességei felé. Esetleg, ha enni-inni támad kedve, betérhet a számtalan vendég­lő, gyorsétkezde vagy cukrászda va­lamelyikébe. A Szerelmesek padját elhagyva az Árok utca-Szent János utcán keresztül szűk utcákon kanya­rogva éri el a kerekes jármű a Szé­chenyi teret. Innen egy kört téve a polgármesteri Hivatal és a Posta épülete előtti téren a Kossuth Lajos utcáról érkezik a volt Petőfi Film­színházhoz, ahonnét a Duna Múze­um felé halad tovább. Az utazókö­zönség még megcsodálhatja a Tech­nika Házát, valamint sóvárgó pillan­tásokat vethet a Múzeum Cukrászda sziesztázó vendégeire, majd a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola „A” Kollégiuma előtt vona­tozva érkezhetnek a Bazilika főbejá­ratához, ami városi körutazásuk vég­állomását is jelenti egyben. A Tschu-Tschu kisvonat moz­donyvezetője elmondta, hogy az uta­zás 400 Ft-ba kerül személyenként, amelyért cserébe a főbb és érdekes­ségeket tartogató utcákon keresztül ismerhetik meg a turisták Esztergom városát. Az utolsó járatra még 17 óra­kor jegyet válthat bárki. De egyedi kérések is teljesíthetők, legyen szó akár egy, a frigyüket tartó ifjú pár és a násznép fuvarozásáról Párkány és Esztergom között. Mindez csupán az eseményt megelőzően legalább egy héttel korábbi egyeztetés függvénye. A kellemes tempójú utazást most csak egyetlen nem kívánt látvány za­varhatja meg, ha az élesebb szemű utazó váratlanul egy-egy elpusztult hal tetemét veszi észre a Duna-par­ton. Erre pedig, sajnos, akad példa, bár erről nem a kisvonat tehet. • Szalai Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents