Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-07-30 / 152. szám

10 HÍDLAP • 2004. július 31., szotnbat hídlapmaíiazin Holtak hajnala George A. Romero a hetvenes évek­ben rémítgette az embereket zombi filmjeivel és vált a filmtörténet kultikus horror rendezőjévé. Wes Craven és John Carpenter mellett a horrorguru is cirka harmincöt évvel ezelőtt vétette észre magát első filmjével, a Holtak hajnalával. A filmben zombik tűnnek fel, és a rádió zavaros fejtegetései alap­ján valamiféle sugárfertőzés következ­tében váltak „életileg retardálttá”. A film nem kevés rasszista felhangot is megütött: miután a főszereplő fekete férfi végigverekedi magát a zombikkal zsúfolt éjszakán, a másnap érkező fel­mentősereg anélkül lövi le, hogy meg­bizonyosodna róla, hogy esetleg mégis ember (egyre megy alapon). Romero ezt követően még két filmet készített zombikkal, amelyek ugyan dramatur- giailag nem kapcsolódnak egymáshoz, mégis zombi-trilógiaként tartja számon a filmvilág, „főszereplőiknek” köszön­hetően. A második film A holtak haj­nala volt, amelyben a fogyasztói társa­dalom kritikája fogalmazódott meg. Fő­szereplői a zombik elől menekülve rej­tőznek el egy Maliban (Plázában), ahol a legkülönfélébb eszközökkel tizedelik az élőhalottakat. A magyarázat szerint a zombik emlékképeik alapján mennek a plázához, amelyhez élményeket tud­nak kötni. A zombikban a vásárló emberzombik ismerhetnek magukra, akik egész napjukat vásárolgatással töl­tik el a többemeletes bevásárlóközpont­ban, mint valamiféle élőhalottak. A film aktualitása a hipermarketek és plázák amerikai elterjedése volt. Éppen emiatt vált kérdésessé, hogy mit tudnak ennek a filmnek a remakejében kitalálni az alapkonflik­tus felrázása érdekében. Tudniillik a plázaprobléma ezerszer lerágott csont és már harminc éve készítettek róla egy klasszikus parabolát, ame­lyet felmelegíteni azért durva lett volna. Zack Snyder rendező azonban kiváló érzékkel nyúlt a történethez, napjainkhoz igazítva és leporolva a témát. A zombik immár nem lassú­ak, hanem szélvészgyorsak, monda­nivaló helyett pedig irtózatos erejű, tempójú akciókkal kell megbirkóznia a nézőknek. A néha gyomorforgató látvány, és leleményes, ámde szadisz- tikus gyilkolászást mintegy három­percnyi intro vezeti be, melyet köve­tően megállás nélküli, üresjáratot alig megengedő akcióorgiát rémül­dözhet végig a pihegő áldozat. A fő­szerepeket a gyerekként a váratlan utazásból ismerős Sarah Polley és napjaink akciófilmjeinek ügyeletes karakterszínésze Ving Rhames meg­lepő átéléssel és hitelességgel játssza. Egyikük szerepe sincs túlírva, de né­mi jellemábrázolásra marad idő a gusztustalanságok közepette is. Zack Snyder tökéletesen időzített akciópatronjai mindig megfelelő idő­ben durrannak, nem nélkülözve az ironikus és humoros pillanatokat sem (például a háztetőkön keresztül lejátszott sakkparti, vagy az Alien- bébi születése). A szaggatottságot a kézikamerás jelenetek és a film végé­Dawn of the Dead (2004), színes, amerikai film Szereplők: Jake Weber, Mekhi Phifer, Sarah Polley, Ving Rhames írta: James Gunn re nagyon erőteljes videoklippes vá­gás maximális hatással biztosítja, rá­adásul - a vége lelövése nélkül - a stáb nem szalad be valamiféle erőlte­tett érzelmi giccsbe, vagy szokvá­nyos lezárásba, amitől aztán agyon­ütik a megelőző percek hatását. Rendezte: Zack Snyder Hazai bemutató: 2004. július 15. Forgalmazó: UIP-Dunafilm Gyártó: Universal Pictures Játékidő: 100 perc A Holtak hajnala vérfagyasztó hor­ror és kiváló remake, mely az elmúlt évek egyik leghatásosabb és legré- misztőbb mozis élménye lehet a vál­lalkozó szellemű (és erős idegzetű- gyomrú) nézők számára. • Simpson Ennio Morricone: Movie Masterpieces Ugye emlékszünk még a Ponyvare­gény című Quentin Tarantino alap­filmre? Az egyik átkötő jelenetben a filmbéli gengsztervezér mátkája, Mia Wallace elmeséli a rá vigyázó testőr­nek, Vincent Vega-nak, hogy szerepelt eg)' televíziós akciófilm sorozat beveze­tő epizódjában. A széria főszereplői négy csinos hölgy, valójában furfangos bérgyilkos, különböző fegyvernemek specialistája. Ezt a kis apró, első látszat­ra semmitmondó részletet fejlesztette tovább az ezredforduló után Tarantino mester, és megalkotta a Kill Bill saga-t, mely filmláncolatból állítólag máris újabb és újabb oldalági történetek vár­nak a megfilmesítésre. Nos, e hosszan­ti bevezető után csapjunk le Morricone atya „Mesterdarabjaira” (Master­pieces), mely album igazándiból a Kill Bill első részének egyik karakán aláfes­tő zenéje miatt aktuális. A többi felvé­telt ugyanis már többször is volt sze­rencsénk a boltok polcairól levenni. Ennio Morricone nem mai srác, már a hatvanas években osztotta az észt a filmgyárakban, ha előkerült egy zongora a sutból. A hangszerből ha­marosan egy olyan dalt csalogatott elő, mely a film, melyhez írta, bemu­tatója után világsláger lett, és minden­ki azt fütyülte. Főként a spagetti wes- ternek, a „Volt egyszer egy vadnyu­gat”, a Clint Eastwood-os „A Jó, a Rossz és a CsúP, az „Egy marék dol­lárért” című coltforgató mozik, vala­mint a Kevin Costner és Sean Connery által főszerepeit az „Aki le­győzte A1 Capone-t”, a Jean Paul Belmondo féle „A profi”, az Oscar dí­jas, romantikus és patetikus hangvéte­lű „Cinema Paradiso” és az „A misz- szió”, melyben Robert De Niro a sztár. Csupa-csupa klasszikus film­színházi bombaszt. A „Kill Bill” film ebbe a sorba biggyesztett zenéje nem is illik ezek közé, de Tarantino akkora ász, hogy gondolom a szakma nagy öregjei közül senki, így Ennio bácsi sem mondta volna vissza szívesen ezt a felkérést. Az említett soundtrack igen kellemes, ahogy a címe is sokat elárul: Death Rides A Horse. A lovon vágtató halál. Utalás Urna Thurman citromsárga bőrszerkóban, bukósisak­ban előadott motoros, jatagánkardos száguldozására. A dal telitalálat, akár­csak Joss Bomount vagy Harmónikás bármelyik stukkerlövése. Mert ahová Morricone kiteszi a basszuskulcsot ott már nyerőre áll a helyzet, a filmek újabb értékkel gyarapodtak. Ez egy külön világ, a filmes dalszerzők külö­nös világa. És tudjuk, kik ezek a mágu­sok, akik muzsikájukkal teljes egésszé komponálják a film katarzist hozó lé­nyegét. Nino Rota (Keresztapa), Howard Shore (Cronenberg filmek), Jerry Goldsmith (több tucat holly­woodi film) és Angelo Badalamenti (David Lynch állandó zeneszerzője). Csak, hogy néhány meghatározó arcot említsek. Ennio Morricone is ezek kö­zé számoltatik. A vad és nyugati lélek zenéjének komponistái közé. • Oxi Drogtanya (Wonderworld) Mielőtt bármit is leírnánk, ezt a fil­met ha másért nem, Val Kilmerért már érdemes megnézni. A film valós történetet mesél el, 1981-ben kegyet­len gyilkossági sorozat borzolta a ke­délyeket Los Angelesben. Nem akárhol történtek a gyilkosságok, a legelitebb negyedben, a Wonderland Avenue-n pusztít a halál. Négy em­bert ölnek meg, és miközben a gyil­kosság már önmagáért beszél, az még inkább, hogy John Holmest (Val Kilmer), a híres pornószínészt gya­núsítják az elkövetéssel. A film nem­csak a szörnyűségekre tér ki, hanem bemutatja John Holmes életét is a 70- es évektől. A film egyes szereplőkön keresztül közelít a lényeghez, termé­szetesen mindenki mást és mást állít. James Cox rendező megpróbál min­dent megmutatni abból a korból, lebi- lincselően tárja a néző elő a wondcrlan- di gyilkosságokat, a romlott életet, és a romló amerikai valóságot. Elemi ösztön (Basic Instinct) Q > O A filmtörténelem legmegbotrán- koztatóbb, legfelkavaróbb erotikus thrillere már DVD-n is élvezhető. Arról a filmről van szó, mely törté­nelmet írt, mely Sharon Stone-t fel­kapta, Michael Douglas-t megpró­báltatások elé állította, a film, mely áthágott minden korlátot. A történet mindenki előtt ismert, lássuk mit rejt a dupla DVD kiadás. Az első le­mezen a rendező és az operatőr kommentárja látható, de kritikus vé­lemények is helyet kapnak. A máso­dik „felvonásban” dokumcntumfilm látható a film forgatásáról, összeha­sonlítás kapott helyett, mely a tévé és a mozi változatot állítja egymás mellé. Rákerült a lemezre egy story­board, a szereplők és a stáb életrajza, fotóalbum, mozi előzetesek. A film, amiről már mindenki ha­lott, de nem biztos, hogy volt ereje megnézni. Most itt a lehetőség, nem szabad kihagyni. Amerikában (In America) O LU o > Könnyfakasztó történet a javából. Illegális ír bevándorlókról szóló „mese”, akik azt hiszik, ha Ameriká­ban kezdenek új életet, minden kön­nyebb lesz. Johnny (Paddy Considine) és Sarah (Samantha Morton) két gyermekükkel (lányok) botorkálnak Manhattan utcáin, hogy megkeressék az élet értelmét. Ha azt nem is találják, jó lesz egy ház is, ahol meghúzhatják magukat. Addig azonban nem lehet új életet kezdeni, niíg a múlt nincs lezárva. Egy bér­házba bútoroznak be, ahol New York aljanépe is helyet kapott. Nem ilyen környezetre számítottak, elkez­dődik a harc a jobb létért, ami nem egyszerű. A szomszédok sem túl bi­zalom gerjesztőek, de a család két legfiatalabbja úgy dönt megismerik az idegent. Bekopogtatnak és egy igazi, teljesen új világ tárul eléjük. Az idegen segíthet a régi sérelmek orvoslásában is... Átkozott boszorkák TV 2 - vasárnap, 20.00 Sokadszor tűzi képernyőjére vala­melyik kereskedelmi csatorna ezt a filmet, de most gondoljunk inkább arra, hogy egyszerűen csak azért, mert jó. Sandra Bullock és Nicole Kidman ördögi párosa boszorkányos­ra sikeredett A filmbéli Sally és Gillian testvérpárt játszik, akik kicsit különböznek a többiektől. Családjuk­ban generációról generációra szállt a boszorkány-lét és ez nem könnyíti meg helyzetüket. Nem evilági dolgok felett van hatalmuk, varázsolnak és van egy nagy titkuk is: nem szeret­hetnek bel senkibe, mert akkor a ki­szemelt azonnal meghal. Sally őszin­tén akar szeretni és megpróbál távol maradni a hókusz-pókusztói, míg Gillian élvezi,hogy uralkodhat az em­bereken. Gillian egy véletlen folytán megismeri Jimmy-t, akibe azonnal bele is szeret... Ez sokban változtat eddigi hozzáállásán... Fenyő Miklós: Mr. Rock and Roll No persze-persze. Mármint, >gy az öreg tűlevelű lenne az a bi­zonyos miszter. Volt már Miszter Twist Miniszter (vagy az Novai Szupernóva Gábor lett volna?) és volt már „Volt és lesz, tudod, így van ez...” kezdetű huila-huíiy- gully ampec. A megállapodott 30 elettieknek szól Mr. Rock and Roll legújabb szerzeményfüzére. Idén volt a rock and roll ötvenedik év­fordulója (1954. április), amikor is Bill Haley és a Comets bakelitre átszotta fel a „Rock Around The Clock” című örökérvényűt. Fenyő Miksa édesapánk ennek és önmaga hatására folytatja így', közel a hat­vanhoz. A legszebb az egészben, hogy az öreg tannenbaumnak in­kább a break dance magyarországi onosítását kéne megköszönnünk, o, majd legközelebb.

Next

/
Thumbnails
Contents