Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-07-03 / 132. szám
hídlapmaizazin 2004. július 3., szombat • HÍDLAP „Van egy pont, amikor vissza kell szólni ” Interjú Kerényi Imrével Az egyik oldal a jobboldal nélkülözhetetlen és igazmondó szócsövének tartja, a másik oldal szerint a rajttitkárok letűntével keletkezett űrt találta meg magának, ezért készít politikai műsort gyerekeknek, emellett Észak-Koreában kiváló népművelő és élőkép-rendező válna belőle. Egy azonban biztos, a Madách Színház egykori igazgatója manapság oly aktívan és élesen foglal állást a politikában, amely keményen megosztja a társadalmat. Ehhez pedig tehetség szükségeltetik.- Mikor az interjú előtt telefonon beszéltünk, azt kérte tegyük későbbre, mert éppen egy összeesküvés közepén van. Milyen összeesküvés?...- Az egyik polgári kör tagjai azt tervezik, hogy a repülőtéren üdvözölni fogják az Egyesült Államokból megérkező magyar miniszterelnököt.- Csak nem tüntetés?- Egyfajta szolid jelzése annak, hogy... a Magyar Népfölség nagy része nincs megelégedve a magyar miniszterelnök amerikai szereplésével...- Mivel nincsenek megelégedve?- Úgy gondolom, hogy az iraki háborúból ki kell lépni! Ez egy ag- resszor nagyhatalom hódító háborúja. Meg akarják szerezni Közel- Kelet kincset, cserébe leigázzák az ott élő népeket, bevezetik a demokráciát, adnak nekik Barbie babát, meg Coca-Colát, de a mohamedán világnak ez nem kell. Ezért Amerika egy rablóhadjárat során háborúba keveredett a mohamedán világgal. Ez nem rendfenntartás, ez nem béketeremtés, és nem az emberi jogokért való fellépés. A valódi motiváció a vérvágy. Ezt a szót Vörösmarty használta először a Csongor és Tündében, és ma annyit jelent, hogy Amerika birtokolni akarja a Közel-Kelet aranyát, olaját. Politikai hegemóniát akarnak. Mindeközben a világ népei szép lassan Bush elnök ellen fordulnak. A fonnyadt értelmiségiek az egész világon ellene vannak ennek a háborúnak. Magyarország mint szövetséges benne van a hadjáratban, és azt vártuk volna végre a magyar miniszterelnöktől, hogy a magyar alakulatok iraki jelenlétét limitálja és visszavonja, mivel a magyar népfölség 80 százaléka ellene van az iraki háborúban való részvételnek.- Érthető! Evezzünk könnyedebb vizekre. Miért kell félmillió forintot leperkálnia egy balliberális médiának, ha Önnel szeretne interjút készíteni?- Azért, mert ez az én egyszemélyes tiltakozásom á balliberális média hegemóniája ellen. Azt gondolom, ha az olyan embereket, mint én információforrásként akarják fölhasználni, akkor fizessék meg. Tulajdonképpen ez egy bojkott! Én nem akarok velük szóba állni.- Hogyan értékeli a választási eredményeket?- Nagyszerű győzelem! És 2006- ban kétharmaddal fogjuk nyerni a parlamentit.- Nézzük a műsorát. Hogy ették meg az emberek?- Azt hallom, hogy a Hír TV legnézettebb műsora. Nagyon sokan szeretnek, nagyon sokan gyűlölnek miatta.- Miért gyűlölik?- Támadom a balliberális világot. Első sorban a balliberális médiát és politikát. Ok megszokták, hogy szentek, sérthetetlenek és támadha- tatlanok. Én ebben a műsorban semmi mást nem akarok bizonyítani, minthogy ők nem szentek, nem sérthetetlenek, és nem támadhatat- lanok. Ez természetesen nem tetszik nekik, és emiatt gyűlölnek. En meg azt mondom, meg kell szokni; ez a demokrácia! A Szerintem című műsor azért jött létre, mert mint szavazópolgárt megbántott a média. Reggeltől estig fröcsögött rám, sértéseket, gyalázkodásokat, leminősí- téseket hallgattam. Meguntam a Heti Hetest! Azt mondtam, vissza kell szólni! Van egy pont, amikor vissza kell szólni! A magam részéről ezt csinálom a Szerintemben. — Pedig, ha jól tudom, jóban volt Hofi Gézával. Ón szerint mit mondana most Hofi?- Hofi Géza egy „balliber” szócső volt, aki szakmailag nagyszerűen csinálta a dolgát. Soha egyetlen gondolatával nem értettem egyet, de igazgatója voltam tizenöt éven át! Szakmailag egy ember filozófiai világnézetét tudni kell tisztelni és elfogadni. O ilyen volt; csinálta ezt a flaszterhumort. És milyen jól! Az, hogy nem értettünk egyet - ő is tudta, hogy ez így van -, ez a szakmai együttműködésnek nem lehet gátja. Normális esetben. Én normálisan voltam igazgatója Hofi Gézának! Ugyanezt ma már nem mondhatom el.- Egyáltalán miért érezte fontosnak, hogy belemásszon a politikába?- Akkor léptem be, amikor a Fidesz elvesztette a parlamenti választások első fordulóját. Akkor úgy döntöttem, hogy ki kell állni magunk mellett. És ezzel nem voltam egyedül. A nyolcvanas évei fölött járó Szokolay Sándor, amikor vesztettünk, belépett a Fideszbe. Megkérdezték tőle, miért tette, s azt válaszolta: „Karriervágyból!” - és persze jót kacagott ezen. Tehát vannak pillanatok, amikor az embernek ki kell állnia a tábora mellett. Én úgy gondoltam, a veszteség pillanatában a legfontosabb erősíteni.- Mit gondol, ha visszatér a teátrum világába, hátrány lesz mostani szerep- vállalása?- Majd kiderül akkor. Egyébként úgy tervezem, amint kormányra kerülünk, visszamegyek a szatócsboltba.- Pontosabban?- Újra színházzal foglalkozok majd, az az én igazi mesterségem.- Arra nem gondolt, hogy politikusként dolgozzon?- Nem. Nem nekem való foglalkozás.- Pedig a Playboy azt írta, hogy remek élőkép-rendező válna Önből Dél- Koreában. Jól bánik a tömegekkel!- Nincs bennem vágy! Nem akarok politikus lenni, én amatőr vagyok. Most besegítek egy bizonyos idő-intervallumon belül. Amint a táborom győz, onnantól kezdve a művész felesleges a politikában. Akkor mehetek vissza a kaptafához!- Egyébként mi a helyzet a színházzal? Nem vágyik vissza?- Tulajdonképpen ott vagyok a Madách Színháznál - a saját színházamnál - mint rendező, csak a figyelmem előterében nem igazán a színházi cselekvés áll.- Utolsó kérdés: hogy érzi magát?- Remekül és jó kedvű vagyok! • szalay Almos Szilágyi Cs. Tibor: Harakiri (tanfolyam kezdőknek) A Cs. annyit tesz, hogy Csünt. így hívta mindenki. A Csünt annyit tesz, az ólban született malackák közül a leggyengébb. Ezt csak azért írom le az elején, hogy később ne kelljen vele tökölni. Nehéz lesz írni Csünt könyvéről. Több okból is. MARA Nagyon nehéz olyan valaki könyvéről értekezni, akit ismersz. Ismertél. Egyébként Csüntöt sokan. Jellegzetesen éjszakai pesti figura volt; olyan mint egy állat. Ezt igenis pejoratív értelemben írom le. De nincsen rá más kifejezés. Szó szerint égett. Ha valami szutyok műsorban látta, hogy bántják a zsidókat, kapásból ő lett a legnagyobb jiddis muksó. Ha a drogosokat molesztálták, hirtelen atomnagy anyagos lett. Tudta a dörgést, és nem a tévéből, meg újságokból. Aki cipelt már a hátán megfagyott hajléktalant december végén, aki fogott már le heroin után üvöltő tizenhat éves lányt, az megismerte a poklok poklát, - és ő jól érezte magát odalent. Ennek ellenére Csünt brutál jó fej volt, és segített, ha tudott - bár pénze nem volt soha. Az a kevés, amit ebből-abból szerzett, a napi három doboz cigarettájára, és nyolc kávéjára ment el. Ha túlspilázta magát, speedezett vagy nagyon ritkán ráivott, általában tequilát. A nők meg imádták, mintha valami lestrapált sztár lett volna. Tudtuk róla, hogy írdogál. Semmi összefüggőt, csak úgy. Mindenfélét. Ami eszébe jutott. Néha angolul, néha franciául, néha magyarul. Mind a három nyelven perfek- tül beszélt. Időnként mindent, amit írt, széttépett, felgyújtott, satöbbi. Tudta, hogy soha a büdös életben nem adják ki. Nem lesz senki, aki elolvassa, amit írt. Ilyenkor nagy ritkán elbőgte magát. Múlt nyáron meghalt... ...irományait mégis kiadták, már amit meghagyott belőlük. Irt novellát, verset, zenélt, filozofált, filmezett -és még mi mindent ezen kívül! Irtó okos volt. Lehetetlen volt nem szeretni, olyan szerencsétlen volt. Folyton azt mondta magáról, hogy halott. Jut eszembe! Még a könyve is így kezdődik. „Huszonhét éves vagyok. Halott.” Sajnálom, Csünt, bejött. És most jöjjön a könyved. Nem tudom, hogy egyáltalán könyv-e, amit írtál, kedves Csünt. Nem is annak szántad. Csak írtál erről-arról, kissé összefüggéstelenül. Hát ebből senkifia nem rendez majd filmet. Bár ki tudja, Magyarországon bármi megeshet. Nehezen lehet olvasni, de érdemes. Beleragad az olvasó a világodba, éppen úgy, mint amikor beszéltél valakihez, és magyaráztad, hogy menynyire el van cseszve ez az egész világ, és mennyire rohadtul elveszett, gennyes katonák vagyunk mi mind (már elnézést). Nem tudok mit írni a könyvedről. Szerintem jó, de sokak szerint nem lesz az. Ennek ellenére a többség lezuhan a könyvedtől. Ez belőled fakad. Üdv:
