Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-07-17 / 142. szám

• HÍ DL AP 2004. július 17, szombat hídlapmagazin Zséda... Milyen egy interjú? Mint egy sakkjátszma. Vezesse bármily jó szándék a kérdezőt, s a válaszolót, a helyzet változatlan; két vadidegen ember beszélgetni „kényszerül" egymással, amelyben jól felismerhető a támadó és a támadott szerepe. Ebben a feszült szituációban elfordulhat, hogy a kérdező szétcsúszik. Velem ez utóbbi történt. Zsédenyi Adrienn lemezét hall­gatva, és a prömóciós anyagokat nézve az a benyomásunk támadhat, hogy alakja sebezhető, végtelenül érzékeny, s megkockáztatom, túl van már néhány lelki válságon. Be­szélgetésünk végére azonban biztos voltam benne, hogy Zséda kimon­dottan sebezhetetlen, s noha érzé­keny, mégis kőkemény, - biztos a dolgában. Ezt ő sem tagadja. Rend­kívül határozott és célratörő elkép­zelései vannak, mindemellett meg- kapóan kedves és bájos. Mondom, nehezen indultunk. Úgy terveztem, hogy (a helyzet kényszerűségét oldandó) néhány, un. lazító kérdés után majd minden sínen lesz, életének főbb állomásait ismerve elbeszélgetünk. Igazi fene­gyereknek gondoltam magam; nem írtam le előre vázlatot, koncepciót, kérdéseket, egyszerűen a spontane­itásra hagyatkoztam. És ez lett a vesztem! A lazító kérdések után megtörtént a lehető legrosszabb, amit el tudnak képzelni egy inerjú alatt. Szétestem. Darabokra. Rájött, hogy nincs koncepcióm (egysze­rűbben: mit akar kérdezni a kérde­ző). És ennél a pontnál akár fel is állhatott volna....mégsem tette.- Találjuk ki közösen a koncepciót. - ajánlja. Az újrainduló Szeress most! című sorozatot találtuk megfelelő ap­ropónak, jobb híján. Aztán elkanya­rodtunk. Éppen fáradt; leszámítva, hogy aznap már volt egy interjúja, másnap egy újabb várja, - lemezfelvé­telről jön. Nem is igazán érti, mi ez a nagy felhajtás körülötte. Koncertezik, lemezt készít, - ami ráadásul október­ben jelenik meg, és ennyi. Ellentétben néhány kollégájával, Zséda nem abból a klikkből érkezett közénk, akiket a bulvárlapok főszerkesztői tettek nagy- gyá, így semmi kedve műbalhékat ke­verni maga körül, csak azért, hogy címlapon láthassa magát. És, hogy mi a helyzet a Szeress most!-tál? Egy év­vel ezelőtt hívta fel Kalamár Tamás, aki újonnan induló sorozata főcímda­la megszólaltatására szemelte ki az énekesnőt. Zséda megfontolt, néhány nap gondolkodási időt kért. Aztán Kalamár nevének garanciája, s hogy a producer számára (producerekhez szokatlan módon) az volt a fontos, hogy Adrienn jól érezze magát a dal­ban, - mindez meggyőzően hatott; a válasz: igen lett. Persze mindenben van kockázat. Amint a két évvel ezelőtt váltásnál, ezúttal is ott volt a levegőben, hogy esetleg „nem jön be”. Az albumon el­kezdett komolyabb, intimebb hang­vétel után egy könnyedebb, populá- risabb dal veszélyeket rejt(het) magá­ban. „Mondhatta volna a közönség, vagy éppen a szakma, hogy ez már túlzás. Nem mondta.” Ráadásul a slágereknek van egy nagyon pozitív mellékhatása; a mosoly. „Mikor kon­certeken a Szeress most!-hoz érünk, a közönség arcára kiül a mosoly, együtt énekeljük a dalt, táncra per­dülnek az emberek.” No és nem utol­só szempont, hogy lemeze olyanok­hoz is eljutott, akik amúgy nem vet­ték volna meg. És ha már a lemezek­nél tartunk, Zséda tervez egy kirán­dulást. - S itt most zenei tájegységre gondolok. - Azon szerencsések, akik már jártak valamelyik koncertjén, már ismerik soul és blues iránti oda­adását, így talán nem meglepő szá­mukra, hogy a közeljövőben (marad­junk inkább a jövőnél) kimondottan ilyen albumot is tervbe vett. Érezni rajta valami földöntúli nyu­galmat. Ismert és elismert, s ezért komolyan megdolgozott. A belőle áradó nyugalom nem mindennapi a közismert emberek esetében, akik gyakran izgatottak, félnek, kapkod­nak, próbálnak kedvesnek, kiegyen­súlyozottnak látszani, holott messzi­ről lerí róluk, hogy szét vannak csúszva. Ha valaki kivételt képez, ak­kor Zsédenyi Adrienn igen. Nem csak a művészvilágban, a civil élet­ben is ritkán találkozni olyan valaki­vel, aki ennyire határozottan tudja, hol a helye a világban. S hogy válto­zott-e valamit az elmúlt néhány év során? „Püggetlenül attól, hogy hí­res, vagy nem, változik. De ami leg­inkább szembetűnő volt, néhány mellettem álló ember változása. Volt, aki csalódást okozott.” Tudják; siker. Mikor a sikernek vége, az addig bő­szen támogatók egy része magára hagyja az embert, s mikor ismét kí­gyóinak a fények, a sötétből újra elő­bújnak az árulók. Zsédenyi Adrienn nem szállt el, s ezt komolyan gondolom. Ennek egyszerű oka van: nem „villám­sztár”. Tudják, hogy ki a villám­sztár? (Erről néhány kereskedelmi tévénél és bulvárújságnál dolgozó kedves kolléga talán többet tudna mondani.) A recept egyszerű: fo­gunk akárkit, hét napon keresztül címlapon hozzuk a bulvársajtókban, két heti bulvárban, fellépnek egy rakás show-ban, s az akárkijövő hét hétfőre országos sztár lett. És punk­tum. Nos, Zséda nem ebbe a kate­góriába tartozik. Neki volt ideje fel­dolgozni élete állomásait. „Mikor valamit sikerült elérnem, volt időm rá, hogy megpihenjek, és végig gon­doljam a továbbiakat.” Miután Pá­páról a szentesi gimnázium kollégi­umába került, néhány év múlva Pesten kötött ki, 1994-től pedig a Cotton Club Singers tagja volt. Megtapasztalhatta, milyen sikeres­nek lenni, s azt is, milyen, amikor mindennek vége. Bár ő maga talán nem így fogta fel. Lázas munkába kezdett, s az eredmény sem maradt el; 2002-ben kiadott önálló lemeze hatalmas sikert aratott. Persze, ez sem ment egyszerűen. „Az első for­dulóban visszadobták a demót, mondván, nem elég karakteres.” De nem olyan fából faragták, aki bár­mit is egykönnyen feladna. Zene­szerzők, szövegírók után kutatott, de nem sikerült megtalálni a ko­moly és könnyű közötti szintézist. A helyzetet Rakonczai Viktor men­tette meg. Plusz Létray Ákos, Ke­resztes Zoltán, Kiss Gábor, s a szö­vegírók, akikkel azóta már baráti vi­szony alakult ki, Szabó Ágnes, Ma­jor Eszter és Bolyki Balázs. A lemez megjelenése után elindult útjára a Valahol egy férfi vár, majd a Men­nem kell tovább című sláger. Most pedig a Szeress most! Lemeze, koncertjei, s nem utolsósorban igé­nyes megszólalása előtt meghajolt a szakma, s Zsédenyi Adrienn a top­kategóriába került. „Éélelemtes, hogy a visszajelzésekből ítélve eny- nyire szükség volt erre a lemezre. És nem csak a nőknek, de a férfiak­nak is. Volt, aki azt írta, mindennap meg kell hallgatnia. Ez már kissé ta­lán ijesztő! Egyébként hazudnék, ha azt mondanám, nekem nem tet­szik. Nagyon sokat dolgoztunk vele, úgy a zenével, mint a szövegekkel, és a megjelenéssel.” Valami nagyon különleges sikerült neki. Ugye már hallották azt a lerá­gott csontot, hogy j,önmagam adni”? Zsédenyi Adriennek sikerült. Nem lett mesterkélt, nem szállt el, s nem is érti igazán, egyesek mire föl. Vég­zi a dolgát: énekel, lemezt készít, koncertezik, - mosolyt csal az ember arcára, - s mindezt olyan természe­tességgel teszi, mint... a klassziku­sok. Nagy szükségünk volt már rá. Köszönet érte. • Szalay Álmos Gothika (Gothika) Halle Berry amióta elhódította az aranyszobrot, megpróbál olyan filme­ket választani, amikre a moziba tévedő ember azt mondhatja: ez igen! A Gothika is érdekes alkotás, de nem ér­het a Szörnyek keringője nyomába. Miranda Grey (Halle Berry) pszicholó­gust alakít, aki egy női börtön páciensé­hez érkezik, hogy megoldja egy gyil­kossági ügyét. A nő, Chloe (Penélope Cruz) azt állítja, nem követett el sem­mit, a sátán tette az egészet. Miranda „egy a sok közül” betegnek tartja, a munka után hazatér családjához. Am útközben történik egy, s más... Egy se­besült lányt talál az úton, félrerántja a kormányt, és mikor újra eszméletéhez tér, egy börtönben találja magát. Azt állítják, hogy megölte a férjét. Miranda nem hisz a fülének, nem tudja, mi tör­ténik körülötte. Hamarosan megkeresi Chloe, az egykori páciens, aki bevezeti őt abba a rejtelmes világba, melyről be­szélt. A filmet mind a párkányi, mind az esztergomi mozi a műsorára tűzi Az Amazonas kincse (The rundown) Utoljára a Múmia második részé­ben, majd azt követően a Skorpióki­rályban tetszelgctt a Rock becenévre hallgató sztár és most itt van már DVD-n is legújabb filmje, az Amazo­nas kincse. Beck egy behajtó szerepé­ben lép színre, akinek feladata igazán egyszerű: kap egy megbízás, amit teljesítenie kell. Legújabb, és egyben utolsó megbízása nem tartozik a könnyed kategóriák közé, a dzsun­gelbe kalauzolja főhősünket, ahol Travist kell felkutatnia, aki rossz fát tett a tűzre. Ha nem is fát, de aranyat lopott és nem is keveset. Az akciót gátló tényezők is közrejátszanak, nemcsak Beck, de több bérgyilkos is szeretné mihamarabb megtalálni Travist. Az üldözők közé tartozik a szexis csaposlány, majd csatlakoznak az indián őslakosok is. A hajsza Eldorado egész területére kiterjed. Az Amazonas kincse pörgős film, az amerikai akciófilmekből megszokott humorral és a kellő technikai körítéssel. Horrorra akadva 3 A Horrorra akadva első két része nagy sikernek örvendett az USA­ban (talán Magyarországon is) és most itt a sorozat legújabb része. Az első két „epizódban” híres filmek kerültek kifigurázásra, de a folyta­tásban sem maradnak el a fricskák. A sztori egy riporternőről, Cindy Campbcllről szól, aki a „nagy” szen­záció után kutakodik. Bizonyítéko­kat talál, amik arra engednek követ­keztetni, hogy veszélyben van pla­nétánk. És itt jönnek sorra az elmúlt évek filmes sikerei: A kör, a Jelek, a Mátrix... Cindynek az lesz a külde­tése, hogy megakadályozza, a go­nosz mesterkedéseit a Föld ellen. A film készítői beleadtak apait­anyait, új stábbal, új szereplőkkel vágtak neki a harmadik történetnek. A poénok sokkal ütősebbek, a vic­cek majdnem minden helyzetben ülnek, a színészek hozzák az ehhez a színvonalhoz kellő mennyiséget (és minőséget). Penge A vámpírok világa sajátos... Van­nak a vámpírok, és vannak az embe­rek, és léteznek a vámpír-emberek. Penge (Wesley Snipes) ez utóbbi kategóriába tartozik. Születésekor marták meg édesanyját a vámpírok, így félig ember, félig vámpír életet éL Ő a határvonal a két faj között, s ha már így alakult, inkább az embe­rek oldalára állt. Egy régi barátjával harcol a vérszívók ellen, de nem ám fokhagymával és kereszttel, hanem ezüstlőszerrel töltött fegyverrel. Frost, az ellenség vezére azonban úgy gondolja erősebb mindenkinél és vi­láguralomra tör, bár ő sem tiszta vámpír, csak egy „véletlen” folytán lett az. Pengét nem érdeklik a mellé­kes dolgok, ő csak teszi a dolgát... Remek akciófilm, mátrixos be­ütéssel. Annak idején, mikor a mo­zikba került, nagy sikert aratott, az­óta már trilógia lett belőle, a har­madik rész hamarosan megérkezik a honi mozikba is. Tears for Fears: Everybody Loves A Happy Ending Seeds of Love, Everybody Wants To Rule the World. Ez volt'a két gigasláger, amit a Tears for Fears a ’80-as évek végén úgy helyezett a listák élére, hogy onnan többet le se lehetett vakarni azokat. A Curt Smith és Roland Orzabal alkotta zenei polihisztorduó úgy készített (és készít) popmuzsikát, mintha ki­művelt dzsesszzenészek lennének. A jó hír, hogy a sokáig hallgatás­ban leledző kettős új, 12 számos ko­rongot jelentetett meg. A nagyle­mezzel kapcsolatos maxi megjele­nés a Closest Thing To Heaven cí­mű dal, melyet rögtön és szükség­szerűen összevetettek a legna- gyobb, már említett ’89-es Seeds of Love-val, persze tökföiöslegesen. A Himalaja fölött már nincs semmi, csak az unalmas kék ég.- ■ ■: : :■■ ■ ü Vú||§

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents