Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-07-17 / 142. szám
hídlapmagazin 2004. július 17., szombat • HIDLAP 39. Karlovy Vary Filmfesztivál Tucatnyi díj és nyertes, de az igazi győztes a filmgyártás egésze Miután a csehek túltették magukat - de legalábbis elfogadták az elfo- gadhatatlatit - a görögök elleni érthetetlen vereségen, hamarosan felfedezték, hogy a legjelentősebb nemzeti eseményük éppen Karlovy Varyban zajlik egy filmfesztivál formájában, így hamarosan ellepték az utat a stopposok nagy KV feliratú kartonpapírokkal. Prágába kétszer is elmentünk szakmai tárgyalásra autóval a fesztivál ideje alatt, mindkét alkalommal nem éppen szabályos módon az autópályák mellett álldogáltak a főiskolás, egyetemista fiatalok, hogy a fesztiválra jutás legolcsóbb, ám nem feltétlenül leggyorsabb módját válasszák. Az ottani életkörülményeket elnézve/ismerve ugyan nem vágja földhöz a fiatalokat a 900 koronás diákjegy, mellyel egész héten bejuthattak - igaz kisebb sorban állás után, mert azért a csehek szemében az újságíró az igazi úr - a jobbnál jobb filmekre, és azokra a vetítésekre, melyeken az országban bemutatás előtt álló filmeket vetítettek (pl. a Betörő az albérlőm, a Shrek 2, vagy az Egy makulátlan elme vallomásai című moziremekeket); de azért a helyszínen enni-inni, sőt aludni is kell. Utóbbival nekünk is meggyűlt a bajunk, miután a téves akkreditáció miatt szállásfoglalásunk végső soron nem volt, ám a cseheket ismerve folyóparton alvástól nem kellett tartanunk. A város egyszerűen megtelt, a legutolsó lyukat is kibérelték az elkeseredett filmfanatikusok. Azaz egyetlen szállás mindig elérhető volt, méghozzá egy iskola tantermei, ahova 99 cseh koronáért (tehát cirka 850 forintért) egy tetszőleges tanterembe le lehetett feküdni éjszakánként, ám úgy gondoltuk, hogy az efféle asszimilációt már valóban kerülni kellene. A cseh adminisztráció - még ha néha kézzel-lábbal kellett is mutogatni, mert egyesek nem beszéltek angolul, mi meg a csehvel álltunk csehül -, ha néha bukkanók- kal is, de működött, így végül minden este tudtunk rendesen aludni - ágyban, párnák között satöbbi. A fesztivál tehát csütörtökön kezdetét vette, a versenyprogramban pedig - bár nem volt túl ütős - egy magyar is szerepelt. Janisch Attila Másnap című filmje a honi Filmszemlén több díjjal, köztük a fődíjjal távozott, ezért is volt különösen arcpirító, hogy a helyszínen tartózkodó 10 legnevesebb nemzetközi kritikus közül öt nem látta, öt pedig nagyon lehúzta a filmet. Apró gyógyír sebeinkre, hogy a Dealer és a Kontroll majd mindenkinek bejött, s bár nem szerepelhettek a versenyprogramban - előbbi Berlinben, utóbbi Cannes-ban futott és nyert díjat - a vetítéseken teltházzal futottak. További magyar részvevőink - így a rövid dokumentumfilmmel versenyző Nemes Gyula - is helytálltak, így az összkép pozitívnak bizonyult. Majdnem magyar sikernek értelmezem enyhe túlzással a Zelary sikerét, mely ugyan cseh film, de a főszerepet Cserhalmi György játssza, és mellette Boráros Imre is feltűnik az alkotásban. Az Oscar-jelölt alkotás a második világháborúban egy eldugott cseh faluban játszódik (Zelary), ahol a háborútól távol köt érdekházasságot Cserhalmi, majd esik valóban szerelembe, miközben a nácik és oroszok jönnek-mennek a mezőn. A nagyszerű zene mellett nem mehetünk el szó nélkül a megtörtént eseményeket feldolgozó forgatókönyv és Cserhalmi korrekt játéka mellett, mely egyszersmind jelzi, hogy normális szerepekben azért tud ő még emlékezeteset alakítani. A 9 nap alatt általam megtekintett 30 film nagyjából az emberi tűrőképesség határa, átlagosan 3-5 mozi volt a napi penzum. A dokumentumfilmes blokk szinte teljes egészében a bőséges programválaszték áldozata lett, bár a Song Hwan című filmre áldoznék két mondatot. Kim Dong-won rendező 1992-től követte nyomon azt a néhány észak-koreai kémet, akiket 30-35 év rabság után engedtek szabadon Dél-Koreában, és akik mindenféle szociális segítség nélkül képtelenek voltak beilleszkedni a társadalomba. A nagyapó korba lépett férfiak mindent elkövettek azért, hogy hazatérhessenek, ám ez a két ország között feszülő politikai ellentétek miatt közel sem volt olyan egyszerű. Végül többéves előkészület után nyíltak meg a határok, és az önként hazatérők buszokkal hagyták el Dél-Koreát. Többségük meghalni ment haza, és egy évet sem élt később eredeti hazájában. Kim Dong-won filmje azért is döbbenetes, mert az Európában végbement változásokkal (Csehszlovákia kettészakadása és a két Németország egyesülése) szemben itt szinte felfoghatatlanok az egymásnak feszülő és megoldhatatlan ellentétek, a brutalitás, illetve agresszió. A játékfilmek közül érdemes a versenyfilmekkel kezdeni. Itt végül egy olasz film vitte el a pálmát (Certi Bambini), de érdemes volt a végső győzelemre Paprika Steen Aftermath-ja és a cseh Mistri is. Egyik sem klasszikus alkotás, de a felhozatal ismeretében mindenképpen maradandót nyújtónak tekinthetők. Az egyik legnagyobb csalódás a versenyszekcióban a teljességgel elhibázott koncepciójú Kono Yo no Soto e (Out of this world), Junji Sakamoto rendezésében. A többek között a Nevem Joe főszerepével és a Magdolna nővérek rendezésével ismert Peter Mullant felvonultató film egyszerűen Hollywood-utánzó giccs, közhelyekkel tarkítva. A sztori a második világháború utáni Japánban játszódik, ahol néhány japán jazz-zenével akarja megkeresni a kenyerét. Az urak természetesen nehezen boldogulnak a megszállók zenéjével, főleg, hogy a katonai lokálokban való fellépéseken kiderül, hogy. az amcsik sokkal jobbak a jazzben. A zenén keresztül aztán a két fél között barátságok is születnek, majd valószerűtlen és ordas közhelyekben kapjuk meg a barátságról és életről szóló okosságokat egy japántól a jazz nyelvén. Épphogy a csillagos-sávos lobogó nem lebeg (bár a amerikai himnusz szól, úgyhogy a csömör tömör). A zsűri különdíját a versenyszekcióban induló Tu (Here) kapta, mely hat minidrámát mutat be őt főszereplő életén keresztül. Közöttük olyan tipikus karakterek, mint a magányos nyugdíjas, az alkoholista színésznő és a háborúból hazatért lelki nyomorék katona. A legjobb rendezés díját a León y Olvido című spanyol dráma direktora, Xavier Bermúdez kapta. Filmje egy 20 éves Down-kóros fiúról szól, aki anyja halála után nem akar intézetbe menni, helyette inkább nővéréhez akar költözni. A film a legjobb színésznő díját is megkapta Marta Larralde révén, megosztva a díjat az Aftermath főszereplőnőjével Karen-Lise Mynsterrel. A versenyen kívül indult alkotások közül a távol-keleti filmeket emelném ki, abból is kettőt. A délkoreai Kim Ki-duk ezúttal a Samariaval aratott osztatlan sikert, mely két gyerekprostituált álmait és tragédiáit mutatja be. A kislányok európai repülőjegyre gyűjtenek, ám egyikük tragikus módon meghal, és a másik szamaritánus módjára Canossa-járást hajt végre a bűnbocsánatért. A kétségbeesett rendőrapa, miután megtudja a szörnyű titkot, suttyomban végez lánya kuncsaftjaival. Ki-duk filmjei ezúttal is tele vannak szimbólumokkal, ám azok könnyebben értelmezhetők, így a katartikus élményt is köny- nyebb feldolgozni. Mellette a délkoreai Sarinui chueok az 1986 és 1991 között tíz nőt meggyilkoló sorozatgyilkos utáni nyomozást örökítette meg, annak valamennyi tragédiájával és képtelenségével. Az érdekességek között mindenképpen ejtsünk szót az első cseh zombifilmről, a Chowking Hazard- ról (mely olyan, mint a Cruel World Team Hasfalmetszők-je), a cseh film-noir paródiáról, a Mazany Filipről, az első fizetős amerikai tévécsatornát bemutató dokumentumfilmről, a Z Channelről (melyben többek között Tarantino is megszólal Jim Jarmusch és Robert Altman mellett) és egy butáni filmről, a Travellers and Magicians-ről. Az idő haladtával egyre jobban elengedték magukat a részvevők, amelyen szerepet játszott az is, hogy a folyamatos rossz idő és esőzések következtében a nem túl impozáns fesztiválpalota egyszerűen beázott, és a tócsák között törték az utat az emberek. A vödrök és lavórok között szlalomozva egyre jellemzőbb lett a sarokban elfekvő, alvó fiatalok csoportja, akik egyszer például egy félig teli sörös rekesz körül vitatták meg filmes élményeiket. A menetközben felhalmozódó szemét már sejtette, hogy a fesztivál lecseng, ám ezek az intermezzok is csak azt a családi hangulatot és humánumot sugallták, ami arra ösztönzi az embert, hogy egy év múlva ismét eljöjjön. Néhány sör, Becherovka és film társaságában nagy baj már nem érheti. • KArpáti György - Karlovy Vary Kristálygömb (Fődíj): Andrea Frazzi, Antonio Frazzi: Certi bambini Legjobb dokumentumfilm: Pavel Medvedev: Svadba tisiny Dokumentumfilmes különdíj: Jiska Rickeis: Untertage Theodora Remundová: Niéeho nelituji A zsűri különdíja: Zrinko Ogresta: Tu Legjobb rendező díja: Xavier Bermúdez (León y Olvido) Legjobb színésznő díja: Karen-Lise Mynster (Aftermath) Marta Larralde (León and Olvido) Legjobb színész díja: Max Riemelt (Napola)