Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-07-17 / 142. szám

• HÍDLAP • 2004. július 17., szombat KALEIDOSZKÓP Móra, a szépség és a pedagógia Nem irigylem a magyartanárokat, amikor eljutnak Móra Ferencig. Amikor Mórát az ő valósága szerint kellene átalvezetni a nintendó-ge- nerációhoz tartozó tanulók fejébe. Nem irigylem, mert ez a kor alkal­matlan arra, hogy a szolidaritást, a szolidaritás sokféleségét, derűjét és emberségét a nevetségesség veszélye nélkül eló'adhassa. A kor arról szól, hogy aki gyenge tipord el, amid nincs, szerezd, meg. A kor arról szól, eró't mutass, ha gyenge vagy, véged. A kor arról szól: hata­lom, pénz és mindenkinek kuss. Van-e előre megkomponált kon­cepció? Hogyan képes érzékeltetni egy ennyire eltérő mentalitású vilá­got? Bár talán a világ soha nem volt nagyon „más”, az erő diktált, a gyen­ge sunnyogott, várva, valami csoda folytán megerősödhessen. Elképze­lésem sincs, amikor a legsúlyosabb nyomort és szerencsétlenséget ezer komor színnel bemutató Kincskere­ső kisködmönt tanítja ez a feltétele­zett pedagógus (tetszenek emlékezni a regényre?), miképpen ötvözi Móra humanista derűjével, világlátása szépségeivel. Honnan hoz, hol talál az állításait erősítő, erőlködés nélkül felfogható analógiákat? Talán az írók láttak másként. Töb­bet. Talán a múlt század elején nem lépte át az író a nyomorgót, a haldok­lót, a helyzetében fuldokló kisem­bert. Mondom, talán. Szerencsére nem „láttam” azt a világot. Amit a legsúlyosabb feudalisztikus viszo­nyok közt élő Alföldről tudni lehet, éppen a szegedi csapat: Tömörkény, Mikszáth, Juhász Gyula és Móra tol­lából ismerjük. Ugyan miért, hogy az írók képesek voltak autentikus képet rajzolni egy világról? Ez is a kor. Az író specializáló­dott: kiötöl egyféle mindenséget, mellé bokrétának a csak rá jellemző nyelvezetet (Mészöly Miklós és a morál; Mándy és az állóképek; Es­terházy és a Család; Korniss Mi­hály és a félelem; Krasznahorkai és a körmönfont bóvli; Gyurkovics és a tomboló dilettantizmus), és ha szerencséje van, valamiféle trükk odasegíti, hogy a sznobok, kékha­risnyák, makkoscipős entellektüelek kötelező olvasmányaivá válnak. Eb­ből meg lehet élni. A szociografikus közelítés a hatvanas-hetvenes évek­től megmaradt a film, a nyolcvanas évektől a televízió számára. Ezzel pedig az irodalom mintegy kiherél­te saját magát. Fájdalmas tekintetű köldöknéző költők, lila tájban ke­rengő varázsló kezű írók teremtek a megelőző korok hagyományosnak tekinthető literátorai helyén. Elis­merve, nem kis részben az aczéli kézivezérlés eredményeként, mert, mondja az író, ha a valóság csak a hazug szocialista metodika szerint létezik, csinálunk egy másik valósá­got. Az író ilyen. írni akar. Bármi áron. Akkor is, ha ezzel elveszíti lé­te eredendő jogosultságát. Ámde. És ámde. Mi van a magyartanárral, aki a tananyagban eljut Móra Ferenchez, ismeri az életművet, szereti is? Amikor tanulta, nem a televízióban látott Küsmediket, bice-bócát, ösz- szeforgatott zsíroskenyeret (vagy üres kenyeret), nagyapák is éltek, nem haltak meg ötvenesen, bányák is voltak, öreg bányászok is, a kor­ban előfordultak bárányok és köd- mönök (nem kellett elmagyarázni, hogy a ködmön olyasmi, mint a dzseki, de nem az), és némely köd- mönben tündér lakott, miképpen közelíti meg, hogyan adja elő ezt osztálya felének? Azért mondok fe­lét, mert az embergyerek másik fe­lének kőműveskalapáccsal se lehet beverni az irodalmat, genetikailag hiányzik belőle az irodalomhoz szükséges empátia. Hogyan oldja meg, érteti meg az osztály felével, hogy bizonyos - beismerem, külö­nös - szituációban létezik, él és hat az élet szentsége, nem szorította ki a világ minden pillanatából az erő szentsége. Hogyan érteti meg a gye­rekekkel a pillanatot, amikor az öreg bűbájos és a rongyokon haldokló bice-bóca várják az angyalokat: Nem, báránykám, nem voltak. Itt nagyon régen jártak utoljára az angyalok. Akkor, mikor még anyu­kád olyan kicsi volt, mint te most. Azután elszoktak innen. Kövek közt, látod, kővé változott nagyapókád szí­ve is, s elijedtek tőle az angyalok. Add ide a kezedet, báránykám. Úgy kellett lenni, hogy a bűbájos ember az unokája tenyerébe temette az arcát, mert kisvártatva a gyerek ijedt szavát hallottam:- Nagyapó, te sírsz? Érzem a könnyeket az ujjamon. Hát ki bán­tott, szegény nagyapókám?- Nem sírok, báránykám - mond­ta reszkető hangon az öregember. — Csak kienged a szívem.” Amikor Gergő (teccenek emlékez­ni?) a ködmönnel betakarja a beteg bice-bócát. „Odaállítottam az ágyához az ég­belátót, amit még mindig a nya­kamban szorongattam, s arra ráterí­tettem az én kincskereső kisködmö- nömet. Minek az már nekem? Én addig hurcoltam a ködmönt, míg megtanultam, hogy a kincset a szí­vében hordozza az ember. De mi­csoda öröm lesz, ha az öreg bűbájos visszatér a világossággal, és az első tekintetük az égbelátóra esik meg a ködmönre! Hogy örülnek majd ne­ki, hogy sötétben is idetaláltak az angyalok! Mit szólsz ehhez, köd- möntündér?” Ezeket a pillanatokat nevezik föld­hözragadtabb helyeken irodalomnak (emelkedettebb helyeken szentimen- talizmusnak). De hogyan érteti meg ezt a gyerekekkel a magyartanár, amikor a ma irodalma nem ilyen, az író másféle, az élet megváltozott? És akkor az Aranykoporsó Zétájáról, az ő viszonzatlan szerelméről, Attiláról, az ő hunjairól nem beszéltünk. Arról sem, hogy 125 éve született Móra Ferenc. Arról sem, bizony nyúljanak oda hátra, az új könyvek mögé. Vadássza­nak ki egy Móra-kötetet. • Onagy Zoltán Jó érzés volt segíteni Beléptünk az EU.-ba. Górcső alá vették az elavult állatvédelmi tör­vényt, megújítást, szigorítást ígér­tek. A médiában megszaporodtak a kutyakínzásokról szóló hírek, ki­emelt helyre, sőt főcímre kerültek. Sajnos, a kínzások elkövetőinek bün­tetéséről már nem igazán értesülhet­tünk. Jó hír, hogy Esztergomban megnyitotta kapuit a Bogáncs kutya- és kisállat-otthon. A Hídlap júniusi számában dr. Kovács Éva alapító tag bővebben beszélt a kezdeti nehézsé­gekről, az akkori állapotokról és a to­vábbi működés kilátástalanságáról. Mint nagy állatbarát és többszörös kutyatulajdonos, meglátogattam a Mészáros András gyepmester által gondozott telepet. Az újságcikk óta eltelt egy hónap. Nem sok változást hozott a menhely arculatában. Csu­pán az utcára kidobott, gazdátlan kutyák sokasododtak, ám a várva várt lakossági és céges segítség, úgy tűnik, még várat magára. A minden­napi gondokkal, élelemhiánnyal küszködő alapítvány keményen állja a sarat. Bizakodón várja és fogadja a legcsekélyebb segítséget is. Nem nagy összegekről lenne szó. Itthon mi is felmértük a lehetőségeinket, miképp tudnánk segíteni. A házőrző ebeink mellé ideiglenesen befogad­tunk két végleges altatásra, de legin­kább gazdira váró kutyust. Ok e- gyelőre megúszták a feneketlen dög- kút mélységét. A kinti éhezőknek vettünk tápot. A ház körül fellelhető feleslegessé vált faanyagokból össze- ütött.ünk néhány kutyaólat. Ez az igazán nem nagy segítség nem lékel­te meg a családi kasszát. Örömmel tettük. Jó érzés volt segíteni. Ha segíteni szeretne, az alábbi telefon- számon készségesen informálják: dr. Kovács Éva: (17-23-ig), illetve Botka Valéria (9-21-ig) a 06-30/396-5006 • Cz.N. BOLDOG HEDVIG * j Ú L I U S 1 8 . u D Feltehetően 57 évvel ezelőtt, 1947. július 17-én hunyt el Raoul Wal­lenberg svéd üzletember és diplomata, aki magyar zsidók ezreit men­tette meg a II. világháború alatt. Wallenberg 1912-ben született Svédországban. Építészmérnöki diplomájá­nak megszerzése után külkereskedői pályára lépett, ennek során magyar kapcsolatokra is szert tett, s először 1942 elején járt Magyarországon. A hu­manista gondolkodású Wallenberg az itthoni deportálások megindulása után azonnal igent mondott a svéd kormány és az amerikai War Refugee Board felkérésére, és követségi titkárként Danielsson nagykövet irányításával em­bermentő akciók sorozatában vett részt. Sokszor személyesen védte meg az üldözötteket, nemegyszer életét is kockáztatva. A deportálásokról jelenté­sekben számolt be. 1945 januárjában Debrecenbe indult, de nyoma veszett. További sorsa azóta is ismeretlen, a hivatalos szovjet állítások szerint egy moszkvai börtönben halt meg 1947-ben. Más beszámolókban azt állítják, hogy később még látták a Gulag különböző táboraiban. • sem Hedvig lengyel királynő Nagy Lajos és Erzsébet harmadik gyermeke volt. Egy szerződés értelmében, amelyet atyja Lipót ausztriai herceggel kötött, Lipót fia, Vilmos hitvesének szánták. A házasságkötés szertartását a négyéves Hedvig és a nyolcéves Vilmos között 1378. június 15-én tartották. Hedviget 1384. október 15-én koronázták lengyel királynővé, a nép azon­ban Vilmost nem akarta a trónon látni. Ezért amikor Jagelló László követeket küldött, hogy megkérje Hedvig kezét, szívesen fogadták. Hedvignek teste-lelke tiltakozott az új házasság ellen, mégis beleegyezését adta, mert Isten akaratát látta benne. Tevékenyen részt vett az állam életében, s mindent megtett az ország nagyságának és hatalmának biz­tosítása érdekében. Elérte, hogy a pogány Litvánia a kereszthez járuljon. Szívén viselte a betegek, árvák, szegények és elesettek sorsát. Gyakran láto­gatta a kórházakat, és ápolta betegeiket. Sokat próbálkozott a parasztság nyomorának enyhítésével. • sem GYÓGYSZERTÁRI ÜGYELET Július 17-18-án. szombaton és vasárnap Esztergom: Szent István Patika (Madách tér 1.) Telefon: 311-680 Dorog: Szent Margit Gyógyszertár (Rákóczi út 9.) Telefon: 431-191 I D Ő j Á R Á S Hazánkban szombaton a napsü­tést csak egy-egy délutáni zápor, zivatar zavarja. Mérsékelt lesz a szél, mely zivatarok környezetében erősödhet meg. Hajnalban 11, 16 fok várható. A hőmérséklet csúcs­értéke 27, 31 fok között alakul. Késő este 20, 25 fok lesz. Vasárnap a napsütést csak dél­utáni gomolyfelhők zavarják, északkeleten alakulhat ki zápor, zi­vatar. Kissé megélénkül a déli szél. Hajnalban 13, 18 fok várható. A hőmérséklet csúcsértéke 29, 33 fok között alakul. A Maspoma Zvolen szeptembertől vásárol fel fűszerpaprikát Lekéren. Érdeklődni lehet Sánta Tibornál a 00421 (905) 194-839-es mobilszámon. Léván ELADÓ 2,2 ha földterület a Rybníky lakótelepen. Érdeklődni a Hidlap szerkesztősé­gében, vagy a 00421 (905) 983- 209-es telefonszámon lehet. NÉMET TULAJDONÚ PÉNZINTÉZET TELEPÜLÉSI MEGBÍZOTTI HÁLÓZATÁNAK KIÉPÍTÉSÉHEZ KERES AGILIS MUNKATÁRSAKAT, AKIK VÁLLALJÁK, HOGY TÁRSASÁGUNKAT LAKÓHELYÜKÖN KÉPVISELIK. OKJ-S KÉPZÉS, GARANTÁLT JÖVEDELEM! ÉRDEKLŐDNI A 22/348-787 TELEFONSZÁMON LEHET FELHÍVÁS A Közalapítvány Esztergom Közbiztonságáért a tulajdonában lévő Peugeot 406 típusú 1996-os évjáratú 1998 cm3-es benzinüzemű gépkocsiját értékesíti. A jármű ABS-szel és klímával fölszerelt. A gépkocsi eladási ára 1.200.000,- Ft. A gépkocsi megtekinthető a volt Megyeháza (Okmányiroda) udvarán. Érdeklődni július 31-ig személyesen az Esztergom, Széchenyi tér 1. szám alatt, vagy telefonon a 06 30 984 72 49-es telefonszá­mon Pőcze Zoltánnál lehet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents