Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-07-17 / 142. szám
200^. jÚliUS 17., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 35. szám Kalendárium Száz évvel ezelőtt úgy tűnik a legnagyobb esemény Boltizár József gyémántmisés püspök szertartása volt. Ezt kell feltételeznünk, hiszen mindhárom korabeli lap címoldalon hozta az eseményt és több oldalas tudósítást szenteltek neki. Maradnak tehát a kicsi, színes hírek számunkra. Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Zöldeket beszélek Akkora, mint egy kisebb ház, zöld a bőre, tölcsérszeríí hallószervei vannak, jelentős pocakot eresztett, és a modora is hagy némi kívánnivalót maga után. Mégis rajongva lessük kalandjait, imádattal hódolunk neki. Nem csoda: Shrek egy olyan ogre, akinek a szíve aranyból van. És a hónap elejétől újra felbukkant a mozikban. Amióta Shrek feltűnt, átértékeltük a színes mesebirodalmat, nem is vettük észre, hogy nélküle eleddig milyen szürke volt. Sajátos, varázslatos és tetemes egyénisége gyökeresen megváltoztatta szemléletünket. Döngő lépteivel friss csapást vágott fantáziánk mezején, s mi gyermeki kíváncsisággal kérdezzük, hát ki is ez az óriás, honnan jött és merre tart (úgy, toronyiránt). A márványos mocsarat egy réges régi ködös reggelen a Richter-skálán ötös erősségű bömbölés verte fel, őzikék, nyuszikák és vasmancsú medvék egyaránt ijedten futottak szana és szerte, pedig mindössze annyi történt, hogy megszületett Shrek, a lápi ogrecsalád egyetlen fiacskája, és tudtára adta a világnak, hogy éhes. Kicsim” — mondta litereket könnyezve Shrek mamája, Mázsa Masa, akinek Operencián innen és túl híres mosodájába hordta szennyesét Holle anyó és Hamupipőke, és dédelgette a babucit, elhelyezve a tátott ogrebaba-szájba egy komplett tejben pácolt vaddisznócsordát. E szó - kicsim - végigkísérte Shrek gyermekkorát, a kismesehős-óvóban például rendszerint ezt a megjegyzést volt kénytelen fűzni az uzsonnához (szerencse, hogy Pinokkió és fabáb barátai beérték egy kis hagymával, és elemózsiájukat a termetes csoporttársnak felajánlották). Shrek papája egy zöld marslakó volt, aki mániákus emberszeretete (különösen a lapockáért és a bordáért rajongott) mellett bőrszínét hagyta fiára, mielőtt a negyedik dimenzióban eltűnt volna. Az apa kacifántos neve - Xipruwaqqtebrumz - megkeserítette a serdülő óriás életét, osztálytársai sokat csúfolódtak rajta, amikor nekiveselkedett nemzője nevének. Állítólag ekkor született Shrek híres mondása: „hagyjatok békén”. A mesesztár ma már büszke a bőrszínére. Mint mondja: Sárga ogre, görbe ogre”. Dacos zöldemberi-jogi aktivistaként gyakorta láthatjuk a Zöldfülűek rendezvényein, Hulk és Pán Péter oldalán. Hírnevét emellett arra is kamatoztatja, hogy a természet védelmében szót - és nehéz farönköket - emeljen, a Tiszta udvar, tiszta láp mozgalom egyik alapítója. Igazi, ősösztönös tehetség, imádja a filmet, különösen még nyersanyag állapotában, sok hívóoldatban fürösztve. Kevéssé ismert, hogy a Dreamworks Stúdió producerei akkor fedezték fel, amikor a Négyszögletű Kerekerdőben téma után kutatva letértek a sárga útról, és 'Piroska aki később Birtney Spearsként futott be szólókarriert - karjaiba futottak. A kosaras lányka hívta fel a figyelmüket az akciószínészi karizmával rendelkező ogréra, akiről már az első szereplőválogatás után - amit az Éhes Farkas vezetett, amíg a Vadász közbe nem lépett - kiderült, nemcsak erős, hanem érzelmekben gazdag is. (Állítólag különösen Shrek „hagyjatok békén” mondata után zokogták el magukat a producerek.) A filmezés izgalmasabb, mint erdei kirándulócsoportokat kergetni” - vallja Shrek. Úgy érzem, mintha háromdimenzióssá válnék. Ez persze több kalóriát igényel. De vállalom.” Filmbeli partnernőjével, Fiona hercegnővel nemcsak a vásznon, hanem a mocsárban is társak. Szeretem” - összegzi érzelmeit. Fiona olyan lány, aki vállalja önmagát, a gyomorműködését illetően is. Nehéz ma olyan teremtést találni, aki fittyet hány az egzisztenciára, értékelni tudja a hal- szem-pürét és megfelel az ogre szabványoknak. Nekem szerencsém volt”. Amikor azonban arról faggatják, gondolkodtak-e már az utódlásról, a nagy és zöld ogre elpirul. Mosolyogva csak annyit közöl: Hagyjanak békén.” Összegzésül, íme, a Rolling Stone magazin értékelése a Shrek 2-ről: „Betegesnek is mondható, de nehéz nem bolondul szeretni egy olyan mesefilmet, amelyben Hamupipőke banya kinézetű mostohatestvére csapos egy Mérgezett Alma nevű bárban, olyan, mint egy verőlegény, és Larry King (szinkronja: Verebes István - saját megjegyzés) hangján szólal meg. A zöld - és őszinte bélmozgású - óriás története perverz mesei élvezeteket okoz, semmibe veszi a gyermek-rajzfilmek szabályait, amiért az egész annyira jó, eredeti - és zöld.” Illetve mégis csak akad egy érdekesség a gyémántmisés püspökkel kapcsolatban. A Esztergomi Lapok július 17- én meglehetősen hosszú írásban sérelmezi, hogy a bankettre (értsd: ünneplés, étkezés) nem kapott a sajtó meghívást. „A kiszorultak. Ahol többen vannak mint kellene, ott mindenesetre kiszorul valaki. No de olyat nem hallott még a jámbor ujságélvező közönség, hogy újságíró ember szorult volna ki valahonnan, mert hiszen épen ott kell lennie, ahol sokan vannak, hogy aztán elmesélhesse mit is csinált az a sok valaki. És itt történt Esztergomban, a XX. század elején, hogy a felséges Sajtó, - melyet nagyhatalomként szoktak emlegetni - mellőzve lett egy nyilvánosságnak szánt ünneplés egyik jelentőségteljesebb mozzanatánál. A csütörtöki Boltizár ünnepély alkalmából a hg.-prímás Ö Eminenciája asztalától száműzve lettek a nyilvánosság képviselői. Mit tálalhattak fel? Mit ettek? De főképen milyen módon ünnepelték az ősz püspököt? Ezt, - bocsánatot kérünk a kedves olvasóktól - de bizony ezt mi sem tudjuk. Lapunk élelmes riportere ugyan megkísérelte, hogy legalább a konyhába jusson, de Schleifer mintavendéglős athleta termetű főszakács- néját mégsem volt bátorsága meginterjúvolni. Nem fáj a gyomrunk a jó ebédtől de a szivünk az sajog, hogy a kedves közönségnek a fényes ebéd helyett ezen hirt kell feltálalnunk. (...) Summa summárum: káposztát ettünk csütörtökön és egymásra néztünk, s most hogy ez eseményt im megírtuk a közönség néz össze. ” Néz bizony, mert nem érti, hogy miért is lenne neki jó, ha olvashatná mit ettek-ittak össze a főméltóságú urak, amit talán ők sohasem ehetnének. A sajtó is inkább ezt fájlalja, úgy vélem - mármint hogy nem lak- mározhatott eme eseményen. Ezek után jöhetnek a kis színesek. Az Esztergomban írják: „Hat fiúgyermek egyszerre. Egy baranovi suszternek bőven kijutott az Istenáldásból. Felesége a múlt héten egyszerre hat fiúgyermeket szült. Valamennyien egészségesek, az egész vidék csodájára jár az újszülötteknek. Az érdekes esetet bejelentették a német császárnak is, a ki elvállalta a komaságot s megígérte, hogy gondoskodni fog a fiuk neveltetéséről. ” Sajnos jövőbelátó nos- tradamusi mivoltunkból tudhatjuk, hogy a császárnak tíz év múlva volt nagyobb baja is, mint a fiúkról gondoskodni és hát a pénz is kellett másra. Talán bizony a száz évvel ezelőtti nagy szárazságra való tekintettel nem ilyen nyilvános formában kellett volna megjelentetnie következő felhívását az Esztergom és Vidéke szerkesztőjének. „ Üres a víztorony. Egy sikerült és praktikus középitkezése van városunknak, s ez a tűzoltóság víztornya, melynek viszont az a hátránya van meg, hogy nagy szárazságban, midőn a Duna vize leapad, a víztorony kútja is kiapad. így van jelenleg is, s a sok napszámot felemésztő hydrophorral kell huzatni, mely állapot ebben a nagy szárazságban még csak rövid ideig is tarthatatlan. A bajon segíteni lehet, de kell is, mire az illetékes hatóság figyelmét kiválólag felhívjuk. ” Megjegyzendő: a cél nemes, a pánik biztos. • GK
