Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-05-15 / 97. szám

2004. május 15., szombat • HÍDLAP • Salvador Dali „A két legnagyobb szerencse, 0/0/ egy festőt érhet, Äogy spanyolnak születik, & Dalinak hívják. ” azt a társaságot, ahol megértik és nem kritizálják különcségeit. Ké­sőbb nézeteltérésük támadt, így tő­lük is búcsút vett, nem tűrte a kö­töttséget. Csak egyetlen embertől tűrte ezt el, ő volt Gala Diakonova, Dali romlott múzsája és későbbi felesége, aki tékozló és élvhajhász életvitelével tönkretette Dali mű­vészi pályáját és végül az egész éle­tét. Kortársai szerint sikerét a hír­név és a pénz hajhászásának kö­szönhette. André Breton keresztel­te át egy anagrammával „Avida Dollars”-nak, azaz „Dollárra éhes”-nek, amit tékozló felesége mellett nem is lehetett csodálni. „Ha az ember azt játssza, hogy zse­ni, az is lesz belőle” - vallotta Salvador Dali, akinek 2004-ben születésének századik évfordulóját ünnepli a világ. Spanyolország nagyszabású rendez­vényekkel készül az évforduló méltó megünneplésére. Számos helyen, a művész szülőhelyén, Figuerasban és annak környékén a puboli kastélyban, valamint Port Lligatban, Barceloná­ban - a festő életének fontos spanyol- országi helyszínein - várják ünnepi díszben a látogatókat. Félix Fanés, a centenáriumi főkiál­lítás szervezője szerint: „Dali nélkül nem érthetnénk meg igazán a XX. száza­dot, művészete mindig a maga különcsé­gében is különlegességet jelentett. Foly­vást az ellentétekkel játszott, de azt is kétértelmű módon tette. ” Az ünnepségeket már több mint 5 éve szervezik, 2003 októberében in­dította útjára János Károly spanyol király, aki feleségével Sophia király­néval a 2004-es Dalí-év tiszteletbeli elnöke. A közel tucatnyi spanyolor­szági rendezvényen kívül lesznek ki­állítások Franciaországban, Hollan­diában, Olaszországban és Ameriká­ban is. A „Dali: Mass Culture” című tárlat Barcelonában, a Caixa Fórum­ban látható. Ezen a rendezvényen több mint 400 munka kerül bemuta­tásra, ez az első olyan tárlat, ami Dali popkultúrához való vonzódására koncentrál. A kiállítás fő attrakciója az a rövid szürrealista animációs film, a Destino, amelyet Dali Walt Disney-vel együtt készített. Dali minden műfajban kipróbálta magát, több mint 1000 festménye és Kevés olyan ember van a világban, aki ne ismerné Salvador Dali nevét, ne hallott volna művészetéről, exravaganciájáról vagy különc dolgairól. Bármilyen vélemény is alakuljon ki róla, tagadhatatlan, hogy önálló he­lyet és meghatározó szerepet tölt be a XX. századi modern művészet törté­netében. 0 volt az, aki nem egyetlenként, de alighanem elsőként használta fel következetesen Freud és a pszichoanalízis felfedezéseit, és makacsul ra­gaszkodott hozzá, hogy az embernek joga van saját őrültségéhez. A gon­dolkodásmódját minden tekintetben uraló „paranoiakritikus" megközelíté­si mód volt az egyik legforradalmibb hozzájárulása a szürrealizmushoz. mai miatt a rendőrség letartóztatta, de vádat nem tudtak emelni ellene, így pár hét múltán szabadon enged­ték. Büntetésének lejárta után vissza­tért az Akadémiára, de egyre na­gyobb botrányokat kavart, így végleg megváltak tőle. Szabadsága, öntörvényűsége tör­vényszerűen a szürrealista irány­zathoz sodorja, a mozgalom alapí­tója André Breton volt, aki arra bíztatta követőit, hogy ne a való­ságból merítsék ihletüket, hanem kövessék belső hangjaikat. Dali úgy érezte, hogy végre megtalálta grafikája van, szobrászkodott, önélet­rajzot, szövegkönyvet, kiáltványokat, manifesztumokat és regényeket írt, színházi darabok és balettelőadások díszletei születtek meg az ő tervei alapján, emellett bútorokat, dísztár­gyakat és ékszereket is készített, rek­lámokat és ruhákat tervezett Chanel és Schiaparelli számára, persze mindezt a rá jellemző absztrakt, szürrealista stílusban. A Magazin de­sign világában való kitérőire néhány példa a Vogue magazin számára ké­szített címlap tervezete. Megjelente­tett egy saját kiadványt is „Dali hí­rek” címmel. A legnagyobb fesztivált Dali szülő­helyén, Figuerasban május 11-én rendezték meg. Ez a gyűjtemény, ahol Dali szellemi örökségét gondoz­zák a legszélesebb körű és a legfonto­sabb kollekció a világon: közel 800 festménye és rajza, 8 ezer fotó és 10 ezer kötetes könyvtár található itt Daliról, a szürrealizmusról, és az avantgárdról. Itt működik egy, még Dali által 1974-ben alapított Színház­múzeum, ennek ad többek között otthont az a piros falú „dóm”, ami­nek a tetejét a híres tojásdíszek koro­názzák, falait pedig óriási kenyérfala­tok díszítik. Ebben a házban találha­tó a Mae Westnek ajánlott szoba, ahol minden bútordarab a színésznő arcvonásait őrzi, és itt van eltemetve egy szinte jelzés nélküli márványlap alatt Dali is . ­Salvador Felipe Jacinto Dali Doménech száz éve, 1904. május 11- én született Spanyolországban, Katalónia tartomány egyik kisváro­sában, Figuerasban. A középiskolát is itt végezte, korán megmutatkozott tehetsége, hatévesen már hihetetlen precizitással és biztos kézzel rajzolt. Az 1920-as években az olasz futuriz- mus hatása alá került, jelentkezett a madridi Művészeti Akadémiára. En­nek köszönhetően a korábban iskola­kerülő Dali mintadiák lett: egyetlen órát sem mulasztott el, mindig tiszte­letteljes volt tanáraival, nem járt tár­saságba, vasárnaponként pedig a Pradóban fellelhető remekműveket másolta. De sajnos csalódott az isko­la szabad szellemében, szigorú sza­bályokat várt, ehelyett egy bohém közösségben találta magát. A külvi­lág helyett ezért magába fordult: be­lemerült Freud munkásságának ta­nulmányozásába, és aprólékosan ele­mezte minden álmát, hogy választ kapjon egy őt emésztő kérdésre: va­jon őrült-e vagy sem. Mégsem mondható magányosnak, a munkában éli ki magát, egyre na­gyobb elismerést aratnak a képei, egyre többen keresik társaságát. Eb­ben az időben ismerkedett meg Luis Bunuellel, Frederico García Lorcával és Pedro Garfisszal, akik erősen ha­tottak a szárnyait bontogató fiatalem­ber művészetére. Ezek mellett a még kialakulatlan művészi stílusára befo­lyással bír a kubizmus és Juan Gris művészete is. Később magabiztossága addig fa­jult, hogy végül olyan heves összetű­zésbe keveredett az egyik tanárával, hogy egy évre felfüggesztették a fő­iskolán, így kénytelen volt hazaköl­tözni apja házába. Anarchista szóla­• Szabó Bernadett

Next

/
Thumbnails
Contents