Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-05-15 / 97. szám

• HÍDLAP • 2004. május 15., szombat hídlapmagazin Tat nagyközség büszkesége Szabó Magdolnával, a táti születésű operaénekesnővel találkozott lapunk munkatársa, a kezdetekről, pályafutásáról és fellépéseiről beszélgettek.- Hogyan indult a karriered?- Gyermekkoromban állandóan szerepeltem, szinte minden rendez­vényen felléptem. Rendszeresen szavaltam, énekeltem, zongoráztam. Eredetileg orvos szerettem volna lenni, de elcsábultam a zene irányá­ba. Tizenhat éves koromban egyik tanárom elvitt egy meghallgatásra, ahol Német Lujzi tanárnő keze alá kerültem.- Érettségi után pedig egyből Buda­pestre költöztél...- Tizenhat évesen már több meg­hallgatáson vettem részt. Német Lujza után a Konzervatóriumban Kerényi Miklós tanár úrhoz kerül­tem. A Konzervatórium elvégzése után főiskolára mentem, ahol remek oktatóim voltak. Időközben férjhez mentem, két gyermekem született, ekkor egy rövid időre abbahagytam az éneklést. Az éneklés mellett el­kezdtem az éneket tanítani is.- Milyen volt az újrakezdés?- Kátai Ferencné, aki jelenleg a tá­ti kultúrház igazgatója rengeteget se­gített nekem a karrierem újraéleszté­sében. O néhány évig Bükön lakott, nagyon sok fellépést köszönhetek ne­ki. Kapcsolatai révén be tudott jut­tatni engem azokba a körökbe, ami nélkül lehetetlen lett volna az Opera­ház színpadáig eljutni. Nagy ismert­ségre tettem szert és éreztem, hogy egyre közelebb jutok a magam elé ki­tűzött célokhoz. Hat évvel ezelőtt a budapesti Operaházhoz kerültem, ahol Erkel Ferenc: Bánk bán című operájában megkaptam Melinda sze­repét - ez nagyon sokat jelentett ne­kem. Ezzel párhuzamban különböző operettgálákon és oratóriumi műso­rokon is részt vettem-veszek.- Mi volt a legnagyobb élménye eddigi pályafutása során? ~—-A Táton működő Musik Land Kft. vezetőjének, Rózsavölgyi Károly- nak köszönhetően 2001-ben Máltán volt egy fantasztikus fellépésem. Éle­tem legemlékezetesebb időszaka volt, hiszen az előadás sikerét együtt ünnepelhettük a családommal. Olyan ritka lehetőség volt ez, együtt utazhattunk el - ettől vált igazán ma­radandóvá. Ott megélhettem azt is, hogy mit jelent Nyugat-Európában művésznek lenni.- Nagyon sokoldalú életet élsz, hiszen az éneklésen kívül tanítasz, ott van ugye a család, de vannak ezen kívül is egyéb feladataid is ......- Az éneklés mellett magánéneket tanítok Budapesten, a XIII. kerületi Zeneiskolában, ahol a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetanár­képző szaktagozatának a gyakorlati oktatását is én végzem. Ezen kívül szaktanácsadó vagyok a Fővárosi Pe­dagógiai Intézetnél. Tavaly az egyik tehetséges volt növendékemmel — akit hat éven keresztül tanítottam - léptem fel a kiscelli templomban egy koncert keretén belül.-A gyermekeid örököltek valamit a tehetségedből?- A tizenhat éves lányom zongorá­zik és csellózik. Az énektanítását jö­vőre kezdem el. A 15 éves fiam hege­dülni tanul, és tervei között szerepel a Konzervatórium. Nemrégiben sze­repelt Mozart Varázsfuvolájában.-Milyen meg nem valósított ..terveid lehetnek még a következő évekre?- Szeretnék továbbra is tanítani, gálakoncerteken, egyházi koncerte­ken továbbra is fellépni. Remélem, hogy még sokáig játszhatom Melinda szerepét is a Bánk bánban. Ezen kí­vül van két, eddig be nem teljesült szerepálmom. Ez pedig Tosca, Puc­cini operájának a főszerepe, valamint Verdi: Requiem-je. Remélem, hogy gyermekkori álmaim egyszer még valóra válnak!- Hol láthatunk téged a közeljövőben?- Április 26-án Bükkfürdőre, orgo­naszentelésre hívtak énekelni , ahol egyházi darabot adtam elő. Árpilis 30-án pedig egy gálakoncerten lé­ptem fel. Az énekes társammal, Sár­kány Kázmérral, az Operaház egyik remek szólistájával Németországba készülünk a táti zenekarral a nyár fo­lyamán. Ezen kívül minden nyáron meghívást kapunk a Büki- és a Verőcemarosi Fesztiválra. Remélem, hogy sok felkérésnek eleget tudok majd tenni ebben az évben is! • Kovács Ági A Gróh-ház Esztergomban a Széchenyi téren álló Gróh-házat a műemléki táblá­val ellentétben 1790-92-ben építet­ték. Ez az épület Esztergom egyet­len fennmaradt rokokó stílusú háza. A stukkódíszek, a manzárdtető és a játékosan elhelyezett ovális ablakok mutatják a ház rokokó jellegét. A kapu sem az épület közepén, hanem a jobb szélén található. Az épületen a két lapos félpillér közötti szobor­fülkében egy reneszánsz Madonna féldombormű látható. A ház építé­sének idejét a műemléktábla óvato­san 1778 körűire teszi, jellege azon­ban későbbi időpontra utal. A pon­tos dátum kiderítését nehezíti, hogy 1905-ig a házakat nem utcák szerint számozták, hanem többszöri változtatással az egész városra ki­terjedően. Pifkó Péter Esztergom házszámozása 1777-1905-ig című műve segítségével tudható, hogy ez a ház két barokk házból épült össze 1790-1792 között, érett rokokó stí­lusban. A baloldali kisebb ház tulaj­donosa Schachtner János volt, aki a mellette lévő, ma az épület jobb ol­dalát képező nagyobb házat 1790- ben vette meg Láng Antaltól - ezután építette össze őket. A két ház művészeti összeépítésének ter­vezője az esztergomi kézműves csa­ládból származó Mayer Jakab lehe­tett. Ö építhette a belvárosi plébá­niatemplom rokokó stílusú orgona­építményét, amely a Gróh-ház mel­lett a város másik e korból származó emléke. A ház XIX. századi tulajdo­nosai vaskereskedők voltak, akik az udvar felé építkeztek. Dr. Gróh Jó­zsef ügyvéd képviselőnek köszön­hető a ma látható épület helyreállí­tása. Gróh József 1911-ben vette meg a házat a Szerencsés- Borovicska családtól. A házat báty­ja, Gróh István képzőművész, a kö­zépkori emlékek ismert kutatója, az Iparművészeti Főiskola igazgatójá­nak szakszerű segítségével újította fel. Ekkor készült a neobarokk kapu a hangulatos ckengőhúzóval. Neki köszönhetőek a Széchenyi tér neo- román romantikus oroszlándíszíté- ses műkő padjai is. • Árpási (Forrás: Prokoppné dr. Stengl Ma­rianna: Esztergom-belváros - Műemléki séta) De mi az irodalom? (Néhány erényes mondat a könyvhét elé) Ezzel kellett volna nyitnom. Iro­dalom, mi vagy? Mi volnál te, édes Irodalom? Nem tudni. Pedig a pontosan raj­zolt irodalom-kép paraméterei függ­vényében fogalmazható meg maga az író. Egy öreg írónak fölös és káros helykereső pedantéria magát az irc6 dalmat újrafogalmazni. Ha őszinte, nem maszatolja el a válaszokat, nem hazudik magának az életben maradás érdekében, nem a régen hamis keret­számokat variálja megint, a végén tö­kön szúrja magát. Ezzel szaporítja a magyar irodalom hősi halottait. De a kérdés eleve nem szól negyven fölöt­ti irodalmároknak. Egy kor fölött csupa Patyomkin-csipke, raktárvá­lasz, döglött és hazug múlt. Persze if­jú (kezdő) írónak nem árt, ha tisztán lát olyan meghatározó téziskérdések­ben, hogy mi az irodalom, mire való, miből áll, mettől meddig ér benne az irracionális, meddig a képmutató, meddig a még iható, meddig már „iható” aranyszínű tokaji. És miről van szó egyáltalán. Ahhoz nagyon fi­atal toliforgatónak kell lennie, hogy azt gondolja, az irodalom maga az írás. Hát nem. Az alábbi három kér­dés nem saját kútfő, de a legjobbkor érkeztek. 1. Kérdés: Mi az irodalom? Válasz (bliccelő): Az irodalom olyan négyszögletes test, amely ön­magát képes görgetni (vö.: kugli tö­rött betonpályán, csorba golyókkal, részeg tekézőkkel; ugyanez lengőte­kével: a levegőben, lilában). 2. Kérdés: Mi az irodalom? Válasz (tudományos - óvatosan kezelendő): A irodalom az anti­evolváló rendszerek jellegzetes placca. Az irodalom maga a rendszeregész - társadalom - kör­nyezetében beállt (elsősorban mennyiségi) változások egyes fel­adataira feltett kérdés, amely a mű­veletek és a részrendszerek diffe­renciálódási periódusa során kiala­kult diverzitásból nyeri az állandó „felhajtóerőt” és alkalmazkodási ké­pességet. Valójában az érzékelhető irodalomperiódusok mindig egy- egy rendszerszint-ugrás előhírnö­kei. Stratégiai szempontból nem is a viszonylag jól követhető irodalom­jelenség, hanem a majdani rend­szerszint-ugrás után új logikák mentén újrakezdődő úri. funkcionális re-differenciáció az izgalmas. Törté­netileg. De hogy az ember (író, iro­dalomtörténész) a jelenben kiszúr­ja, megfogalmazza, nagyon szeren­csés esetben még alkalmazza is, arra annyi az esély, mint egy evolúciós időszak alatt hat fület növeszteni (pl. a gyengébb idegzetű karmesterek vevők volnának hasonló trükkre). A le­irat és a valóság közt a különbség ég és föld. Vö.: a legpompásabban konstruált guminő/hús-vér nő. Az élő, látható irodalom egy korábbi rendszerszint-ugrás eredménye, amelynek alanyai irdatlan ülepük- kel (tegyük hozzá: piacosítható böl­csességgel) rátelepszenek az ered­ményre. Azután az ülep elsorvad, a szemléletmód elsorvad, tér meg nyílik. És ez a folyamat ismétli ma­gát, mint a világtörténelemben any- nyi minden. Ismerni lehet a mód­szert, az esetleiratok dokumentáltak és hozzáférhetők, de esély az nincs. A fiatal irodalmár feladata - hogy amennyiben nem kíván csatlakozni a kánon által preferált megbízható és jól fizető vonulatba - szabadon vá­laszthat a lehetséges rendszerszint­ugrás éhenkórászai és a lehetséges rendszerszint-ugrás éhenkórászai közt. A „csatlakozás az irodalomban” azt jelenti: a kánon alkalmanként új hússal frissíti a balzsamozással tartó­sított dögöt. A mauzóleumkapuban - a táblánál - lehet jelentkezni. De jó előre megfigyelendő a stíl, a beszéd­modor, a viselkedési és viszonyulási illemszabályok. 3. Kérdés: Mi az irodalom? Válasz (Onagy-válasz): Irodalom az, amit kedvem van elolvasni. Az összes többi nem irodalom, ha valaki engem kérdez. • Onagy Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents