Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-05-05 / 89. szám

4 HÍDLAP • 2004. május 5., szerda RÉGIÓ MAI TÉMA Folytatódik a lekéri templom kálváriája A lekéri templom a műemlékvédelmi hivatal értékelése alapján egyedülálló típusúnak számít a torony és a harmadik boltív elveszítése után is. A ma látható templom csak torz mása az eredeti háromhajós bazi­likának, amelynek alapjai még ma is láthatók a templomkertben. Méltó arculatát csak költséges és időigényes munkálatok után kaphatja vissza, de sajnos azok egyre inkább eltolódnak. A középkorban Lekéren két temp­lom is állt, de a török hódítások kö­vetkeztében teljesen tönkrementek. A jelenlegi templom eredetileg kolos­tortemplom volt, amely az 1220- 1240-es években épült, és a bencés apátság tulajdonát képezte. Villám sújtotta A 16. században az erősen megrongá­lódott templom teljesen elhagyatott volt. 1727-ben felújították, de 1731-ben biztonsági okok miatt ismét be kellett zárni. 1757-1759 között Galgóczy János apát átépíttette és kiegészítette új to­ronnyal. 1777-ben a templom tornyát és a falakat erősen megrongálta egy vil­lámcsapás. 1834-ben a templom teteje teljesen új gerendázatot kapott. A ter­vet az Esterházy-hercegek építésze, Echmann építőmester készítette, és ő vezette a munkálatokat is. A munka be­fejezése után villám csapott a toronyba. A torony leégett, a harangok megol­vadtak, és a templom tetőzete is a lán­gok martaléka lett. A tönkrement tető­zetet és a tornyot adományokból még ugyanabban az évben újjáépítették. 1886 júliusában ismét villámcsapás sújtotta a templomot. Az idősek szerint azon az éjszakán a tűz csak lappangott a tetőzet alatt, másnap azonban a torony teteje teljesen leégett. Az új tetőzet csak a következő év elején készült el. 1923 áp­rilisában a sojj értékes kegytárggyal ren­delkező templomot kifosztották. Ezek eg)' része ugyan előkerült, de hasznave­hetetlen állapotban. A hívek adománya­inak köszönhetően a törmelékekből új kegytárgyakat készítettek. A templom mindkét világháború viszontagságait szerencsésen átvé­szelte, de 1945 márciusában a vissza­vonuló német csapatok a levegőbe rö­pítették. Romjaiból kicsinyített for­mában, torony nélkül, a hívek hely­reállították az Isten házát. A templom-ma Jelentősebb tatarozások csak a rend­szerváltást követően, Durco Zoltán esperes-plébános és Nagy Pál plébá­nos idejében történtek. Mivel a temp­lom folyamatosan beázott az esőzések alkalmával, Nagy Pál teljesen felújít­tatta a tetőzetet. Ám a munkálatokat végző vállalat nem végzett alapos munkát. Pár nappal elkészülése után egy nagyobb erejű szél a földre sodor­ta az egész tetőzetet. Még mindig vá­rat magára a tetőzet felújításra és a templom külső és belső tatarozása. Németh Rezső, jelenlegi plébános sze­rint szükséges lenne a templom stati­káját megvizsgálni. A tervek között szerepelt a feltárt román-kori ablakok restaurálása, valamint új vízelvezető csatorna készítése. 2001 decemberé­ben Németh Rezső azt nyilatkozta a Reménynek, hogy még abban az év­ben el kellett volna kezdeni a munkála­tokat, de az adminisztratív előkészüle­tek elhúzódtak. A műemlékvédelmi hivatal anyagiakkal nem támogatja a munkálatokat, de díjmentesen kidol­gozta a terveket. Azóta viszont semmi­lyen változás nem történt az épületen. Miért várnak a munkálatokkal? A plébános szerint van pénz a püs­pökségen, de sok utánjárást igényel­ne, hogy ezt megkapják. „Amikor rá­kérdeztem az összegre, hogy tudjam, mire számíthatok, azt mondták, ne tervezzek nagy dolgokat. Két évvel ezelőtt azt mondták, hogy lehet kez­deni a javítást. Tavaly kétmillió koro­nát kértem a munkálatokra. Erre nem jött visszajelzés, más forrás vi­szont nincs. Igaz, hogy a földekből bejön 120 ezer korona, de évente csak a villanyáram számlája 70 ezer koro­nát tesz ki”- mondta. A plébánián többször ki volt kap­csolva a villany, sőt a telefon is, javíta­ni kellett a fűtést is. Németh Rezső szerint most nincs pénz a számlán, a villanyszámlát a plébános állítólag saját fizetéséből állja. A polgármester szerint a napokban is megszüntették a templomban az áramszolgáltatást. Előfordult, hogy a villanyt saját zseb­ből kapcsoltatták vissza a plébánián. Nemrégiben tanács alakult az egyházközségben, ők szerették vol­na kezükbe venni a javítással és pénzügyekkel kapcsolatos teendő­ket. Béres Lajos polgármester, a ta­nács tagja elmondta, hogy felkereste a püspökséget, de elutasították, mondván: a tanács csak a pénzügyi kérdésben segíthet a lelkipásztor­nak, de a döntő szó a helyi plébáno­sé. így semmilyen segítséget nem várhatnak a püspökségtől. A lekéri templom kálváriája tehát tovább folytatódik. Pályázatok útján is pénzhez juthatnának, de ehhez együttműködésre lenne szükség. A templom méltó arculatát csakis a hí­vek összefogásával kaphatja vissza, ám kritika akkor is éri a tanácsot, ha nem tesz semmit, és akkor is, ha pró­bál valamit tenni az ügy érdekében. • Czigler Mónika Jó ötletnek tartja-e az „iskolatej akciót”? Emese (ápolónő) Jó az ötlet, de egy kicsit kötekednék. Miért nem adnak hozzá kiflit is? Két deci tejjel nem lakik jól egy gyerek, és az a 10 fo­rint már nem oszt, nem szoroz. Probléma, hogy az egészet az ön- kormányzatoknak kell finanszí­rozniuk. Sok helyen arra sincs pénz, hogy az infrastruktúrát fej­lesszék, a vizet bevezessék, járdát betonozzanak. Edit (munkanélküli pék) A gyerekkoromat idézi vissza ez a kezdeménye­zés. Bár ma már a tej sem olyan, mint régen. Tet­szik az ötlet, mert a gye­rekek fejlődésben lévő szerveze­tének nagy szüksége van a tejre. Magam is tudom, milyen a nél­külözés. Sok a hátrányos helyze­tű gyerek, akiken talán így tud egy kicsit segíteni az iskola. Marika (gyermekjóléti szolgálat igazgatója) Nagyon jónak találom azt az ötletet, hogy ismét kapjanak tejet a gyerme­kek. Mindez persze akkor lenne igazán jó, ha a mi- um a forrásokat is biztosí­taná, teljes mértékben és előre. Verő (fó'iskolai hallgató) ■PE"§H| Hallottam az iskolatej-ak- cióról, a tévében láttam a napokban. 1 la jól emlék- szem, az általános iskolá- * * kát érinti, ott sem mind­egyiket, hiszen pénz híján nem mindenhol sikerült még bevezet­ni. Jónak és fontosnak tartom, hogy a gyerekek tejhez jussanak, mert nagyon egészséges, jót tesz a szervezetüknek, lényeges a csontok fejlődésében. Élményekre alapozott óvodai nevelés Forró helyzetekre készülve Bemutatkozik Esztergom Város Erzsébet királyné úti Óvodája A négy csoporttal működő, 96 fé­rőhelyes intézmény Esztergom déli részén, a közeli dombok, hegyek tövében helyezkedik el. A pedagó­giai munkát csoportonként két szakképzett óvodapedagógus vég­zi, őket segítik a dajkák. A gyermekek fejlesztését külső mun­katársak is segítik: hetente egyszer gyógytestnevelő, 2-2 alkalommal pedig logopédus illetve fejlesztőpedagógus foglalkozik a gyerekekkel. A helyi neve­lési program fő jellegzetessége, hogy tiszteletben tartja a gyermekek szemé­lyiségét, egyéni fejlettségét. A nyu­godt, biztonságot adó, pozitív légkör­ben mindenkit önmagához mérten fej­lesztenek. Az óvoda a gyermekek érde­keit szolgáló családi nevelésre épít, szükség esetén segíti, kiegészíti, korri­gálja azt. A pedagógusok alapvető célja a gyermekek harmonikus fejlődésének elősegítése, amelyhez igyekeznek sze­retetteljes, érzelemgazdag légkört biz­tosítani. Az óvónők élménynyújtással, változatos tevékenységek biztosításával próbálnak olyan óvodai életet teremte­ni, amely által a gyerekek képességei fejlődnek, személyiségük gazdagodik. A nevelési program az élményekre ala­pozott óvodai nevelésre épít, s kiemel­ten kezeli a világ életközeli megismeré­sét. A természetes helyzetekben rejlő lehetőségek tárháza végtelen: a gyer­mekek a szabadban kipróbálhatják ere­jüket, ügyességüket, bátorságukat, vál­tozatos mozgásokat végezhetnek. A szerzett élmények újabb ötletet adnak játékukhoz, színesítik annak tartalmát. A sokszínű, élményszerű óvodai életet kreatív, nyitott szemmel járó, jó szerve­zőképességű óvónők biztosítják. Az ide járó óvodások 4 éves kortól havi rendszerességgel tesznek hosz- szabb-rövidebb gyalogos túrákat a kö­zeli hegyekbe, a nagycsoportosok pedig évszakonként kirándulnak Pilisszentlé- lekre. A szeptemberben felvett gyere­kek egy csoportba kerülnek, noha élet­koruk között 10-12 hónap eltérés is le­het. Mivel az óvodai élet egyik alappil­lére az érzelmi biztonság, a személyhez kötöttség, a későbbiekben sem bontják meg a csoportokat. A nevelés fő szem­pontjai a folyamatosság és a rugalmas­ság. Az egyes tevékenységeknek nem szabnak merev időhatárokat, a nap nagy részét a játék tölti ki. Kötött idő­pontja csak az ebédnek és a délutáni pi­henés megkezdésének van. Az óvoda életében egyre népszerűbbek a szülői délutánok, ahol a szülők kötedenül be­szélgethetnek, jobban megismerhetik egymást. A szülők és a gyermekek kö­zös részvételével rendszeresen szervez­nek gyalogos túrákat, sportdélutáno­kat, farsangi bált, gyermeknapot. Az 1660 négyzetméteres, árnyas ud­var felszereltsége jó, a repertoárt Rotikom csúszda színesíti. A fürdőme­dence és kerámiaégető kemence egyedi hangulatot kölcsönöz az intézménynek. • SEM Sok érdeklődő és még több ver­senyző gyűlt össze Nagyölveden, ahol kilenc csapat részvételével Körzeti Diák Tűzoltóversenyt ren­deztek. A legnagyobb számmal a nagysallóiak képviseltették magu­kat, ők ugyanis öt csapatot állítot­tak ki a megmérettetésre. Kálnát kettő és az ölvedieket is két csapat képviselte. A résztvevők először Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének közbenjá­rását kérték, majd megkoszorúzták szobrát, miközben a Rozmaring éneklőcsoport énekelt. Az erő és ügyességi próbák a futballpályán zaj­lottak. A fiatalok számára szervezett verseny jó alakalom volt arra, hogy felmérjék a csapatok felkészültségét, ki hogyan tud bánni a technikával és az eszközökkel, ki milyen gyorsan tud helyesen dönteni a „forró” helyzetek­ben. A résztvevők között két lánycsa­pat is képviseltette magát, és bátor­ságban, kitartásban, technika haszná­latában semmivel sem maradnak el fiú társaiktól. A verseny végeztével Stefan Báran járási instruktor a látot­tak alapján kifejtette: „Jó volt látni, hogy szent Flórián halálának 1700. év­fordulóján milyen lelkesek ezek a fia­talok. Elégedettséggel tölt el a tudat, hogy van felkészült utánpótlás, lesz aki átvegye a stafétabotot.” Kutla Lajos már negyven éve el­nöke a jól működő, 70 tagot számlá­ló helyi önkéntes tűzoltószervezet­nek. Elmondta, a tűzoltókocsi és az egyéb technika kitűnő állapotban van, mivel minden hónapban nagy gondot fordítanak a karbantartásuk­ra. Szerencsére nem túl gyakori a tűzesetek száma a községben, leg­utóbb négy éve hívták ki őket. Az aratás ideje alatt is ők biztosítják a tűzvédelmet. Vavreczky József pol­gármester, aki maga is tagja a szer­vezetnek elégedett a tűzoltók mun­kájával, hiszen amellett, hogy a ta­gok önkéntes alapon, ingyen végzik ezt a tevékenységet, más társadalmi munkából is kiveszik részüket. Ezért aztán 2-3 évente kirándulást szervez számukra az önkormányzat. A fiúk közül a nagyölvedi tűzoltó­szervezet mellett működő diákcsapat nyerte a versenyt, a lányok közül pe­dig Nag) salló csapata. • -BÖK-

Next

/
Thumbnails
Contents