Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-05-08 / 87. szám

__________________________________________________________hídlapmagazin ______2004. május 8., szombat * HÍDLAP * | Ko stas Agryris görög fotóművész kiállítása az Athos-hegyróí 11 Közösségben a szerzetesekkel - Képek az Athos-hegyről (1991-1995) címmel nyílt március végén fotókiállítás a Keresztény Múzeum földszinti kiállítótermeiben. A kiállítás ideje meghosszabbított ha­táridővel május végéig tekinthető meg. Cséfalvay Pál atya kalauzolása ré­vén megismerkedhetünk a művész munkásságával, valamint képet ka­punk az Athos-hegyen töltött évek alatt szerzett tapasztalatairól, a szer­zetesek életéről, szokásaikról, regulá­jukról, mindennapjaikról. Kostas Agryris a fiatalabb fotómű­vész nemzedékhez tartozik, számos kiállítása volt már Görögországban, s legutóbb éppen Pozsonyban lát­hatták munkáit. Egy Pozsonyhoz fű­ződő baráti ismeretségnek köszön­hetően került kapcsolatba Eszter­gommal és így született meg az itte­ni kiállítás ötlete is. Kostas Agryrisnek abban a szerencsében volt része, hogy öt évet tölthetett az Athos-hegyen, megismerve és meg­örökítve a kolostoregyüttest és szer­zetesei életét. Ritka, talán példa nél­küli eset, hogy egy civil ennyi időt tölthessen a szerzetesek között. Az Athos-hegyi kolostoregyüttes szinte egy kolostorállam a görög ál­lamban, a kolostorok majdnem teljes önállóságot élveznek, kivéve a fenn­hatóságot, ami természetesen Gö­rögországé. Athos, a Szent Hegy Szűz Mária védelme alatt áll, ezért gyakran nevezik „a Szűzanya kertjé­nek” is. Az első kolostor 963-ban már létezett, amikor egy Szent Athanásziosz nevű szerzetes (aki nem azonos Szent Athanáz keleti egyházatyával) ellátogatott ide és al­kalmasnak találta a hegyet kolostorok létesítésére. így megalapította az első nagy kolostort, amit ma Nagy Lavrá- nak neveznek, ebből sarjadt ki a töb­bi, kisebb kolostor az ezredforduló táján. Először csak remetekolostorok voltak, de az egyre több jelentkező számára szerzetesi közösséget hoztak létre. Mára 24 nagy kolostor létezik, ahol közel kétezren élnek. A keleti szerzetesség regulája, szerzetesi rendszabálya teljesen más, mint a ná­lunk is jól ismert nyugati szerzetesi élet. Az első és talán legfontosabb különbség az, hogy Keleten csak egy szerzetesség létezik, nem úgy mint nyugaton, ahol többféle rend él egy­más mellett - mint például a bencé­sek, ciszterciek, karmeliták, pálosok, stb. Itt az Athos-hegyen csak egy, A SZERZETESSÉG létezik. Civil ember számára meghatározhatatlan és megfoghatatlan, hogy miből is áll a szerzetesi élet. Ahogy az egyik Athos-hegyi szerzetes megfogalmaz­ta: „Betöltjük a helyet, betöltjük az időt, vagyunk.” A szerzetes feladata, hogy kifejezze a dolgok egységét, hogy visszavezesse őket a Szenthá­romsághoz a szertartások, böjtök és litániák segítségével. Csak a legfőbb igúmen-nek - akit a nyugati szerzetesi forma szerint ta­lán perjelnek, priornak vagy apátnak nevezhetnénk - van kapcsolata a kül­világgal, ő az, aki kommunikációt folytat a rádióval, televízióval vagy a hatóságokkal. A kolostorállamban szigorú előírá­sok vonatkoznak a turistákra is, nők például egyáltalán nem léphetnek be a sziget területére, és naponta 200 lá­togatónál többet nem fogadnak. A szigeten idegen két éjszakánál nem tölthet el többet. Tömegközlekedés nem lévén mindenkinek gyalogosan rög ortodox hitélet legfőbb központja. Minden kolostor lényeges része a kolostor közepén álló, egy vagy akár ötkupolás négyzet alapú templom, mindegyik gyönyörű festészeti dí­szítéssel. Néhány kiemelt kolostor­ban ikonfestő műhelyek működnek, innen látják el szentképekkel nem­csak a saját félszigetüket, hanem Gö­rögország összes kolostorát, temp­lomát. Az ikon­festés és a szent tárgyak készítése anyagi szem­pontból is hasznos a közösség számá­ra. A képeket nézve olyan érzése tá­mad az embernek, mintha az Athos- hegyen megállt volna az idő. Talán azért érzékelhető így, mert a szerze­tesek az alapítás kori alapregulához szigorúan tartják magukat, és esze­rint élnek a mai napig. • Szabó Bernadett kell bejárnia a szigetet vagy kis ha­jókkal lehet közlekedni a kolostorok között. A Karyes nevű székhelyen a nagy kolostorok Igúmenjei testületet alkotnak és együtt kormányozzák a kolostorállamot. A hegy mezőgazdasági szempontból nehezen kihasználható vidék, nagyon kevés a termőföld, túlnyomórészt he­gyes-sziklás terü­let. A szerzetesek önellátó gazdál­kodást folytat­nak, maguk ter­melik meg a fenntartásukhoz szükséges élelmet: zöldséget, gyümölcsöt, gabonát. A szerzetesek harmóniában élnek a ter­mészettel, mert érzékelik a Teremtőt a teremtett világban. Egyidejűleg el is idegenednek tőle, hogy fölé emelkedve észleljék annak lényegét. Az Athos-hegyi kolostorállam lelki értelemben szinte centruma lett az egész ortodoxiának, mai napig a gö­Betöltjük a helyet, befőttjük az i$ot, vagyunk Élő csirke fúvósok 2ezerrel Napok óta bántja a szememet egy hivalkodó színű plakát. Bármerre mentem, mindenhol csak ezt láttam, s ha már nem tudtam „nemészrevenni”, akkor legalább jól megnéztem magamnak. Közelebb lépve az egyik plakáthoz hamar kiderül, hogy nem egy új diszkóról van szó, hanem 15-én valami fesztivál féle rendezvény lesz Nyergesújfalun. A plakátot böngészve egy kérdés fogalmazódott meg bennem: vajon mi motivál embereket arra, hogy a tömegigénnyel szembeszegülve „élőzenés” szórakozást kínáljanak a csekély számú, ám lelkes közönség­nek. Hogy ezt megtudjam, felkeres­tem a buli főszervezőjét - a környé­künkön igen népszerű Tequila and the Chicken Brass (tekila enda csik- inbréz) zenekar frontemberét -, Bankó Andrist.- 15-én három zenekar áll színpadra. Amikor belevágtatok a buli szervezésébe, milyen érdeklődéssel számoltatok?- A rendezvény neve Party 2 ezer­rel, ami onnan jön, hogy két évvel ez­előtt már rendeztünk ugyanezen a helyen egy hasonló bulit, Party Ezerrel néven. Erre az eseményre közel félezer fizetővendég volt kíván­csi, noha akkor sztárvendégünk is volt - a Back II Black együttes. Idén inkább helyi illetőségű zenekarok lépnek majd színpadra, de ez szerin­tem nem befolyásolja a közönség lel­kesedését.- Hogyan vetődött fel tavalyelőtt a buli gondolata?- Elég csak körülnézni, milyen le­hetősége van manapság egy fiatal­nak a szórakozásra. Az idősebbek­nek ott vannak a sörfesztiválok, ma­jálisok, lagzilajcsis dáridók, a fiata­loknak meg marad a diszkó. Közben a zenészek is nyűglődnek, mert a kutya sem kíváncsi rájuk, beszorul­nak a füstös kocsmákba, klubokba, ahol jó esetben összeverődik ötven ember. A Parti Ezerrel azért való­sult meg, hogy az élőzenét közelebb hozza a nagyobb tömegekhez, és ez két éve sikerült is.- Kicsit fura, hogy ha két éve ilyen jól sikerült a rendezvény, akkor miért csak most van a második. Miért nem szervez­tetek tavaly is?- Az igazság az, hogy elkezdtük szervezni, már a program is megvolt, csak a sors közbeszólt. Néhány hét­tel a rendezvény előtt zenekarunk basszusgitárosa Mekler Henrik, egy szerencsétlen autóbalesetben eltávo­zott közülünk. Halála mélyen megrá­zott minket, így a buli természetesen elmaradt. Henrikkel nemcsak egy re­mek zenészt veszítettünk el, hanem egy jó barátot is. A mostani buli így egyben az ő emlékének is tiszteleg, a bevételből pedig szeretnénk család­ját is támogatni.- Mit kell tudnunk a fellépőkről?- Este kilenc óra tájban lép szín­padra a Coffee Shop, akik a Red Hot Chilli Pepers stílusában zúznak egy kis rock-funkyt. Utánuk a Soundtrack zenekar következik, megidézve a Tarantino filmek zenéit, és éjfél előtt valamivel kerülünk sor­ra mi, a Tequilával. Fellépésünk egy­fajta premier lesz, hiszen a csapat ré­gi énekese Nagy Ákos végre felha­gyott a popsztárkodással, és újra a ze­nekar élén lesz hallható. A koncertek után pihenésképpen Karaoke Show, azután reggelig Dj Solymi tekeri a sláger-korongokat. — Ákos visszatérésével módosult a ze­nei stílusotok?-Változni nem változott, inkább színesedett. A fő csapásirány maradt a funky, de a repertoárban szerepel néhány jazz és pop szerzemény is. Muszáj picit fogyaszthatóbbá tenni, de csak amennyire a hangszeres mű­faj megengedi.- Hogyan tovább eztán, terveztek-e valamit a nyárra?- Szeretnénk a nagyobb fesztivá­lokon fellépni (Fesztergom, EFOTT, Sziget), és minél több em­berhez eljuttatni a zenénket. Ha összejön, akkor elképzelhető, hogy ősszel stúdióba vonulunk, de ez egyenlőre még nagyon messze van, úgyhogy nem szeretném elkiabálni. Addig is bízom az élőzene erejében, és hogy ha másért nem, Henrik em­léke miatt megtelik 15-én a nyergesi művelődési ház nagyterme. • AGE

Next

/
Thumbnails
Contents