Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-05-08 / 87. szám

• HÍDLAP • 2004. május 8., szombat hídlapmagazin Az ember-istent akarta ábrázolni- avagy: a Golgota evangéliuma A rendszerváltozást meghozó évek egyik első esztétikai élménye, az egész nemzet hangulatát befolyásoló művészi eseménye volt Munkácsy Golgotájának kiállítása a Nemzeti Múzeum dísztermében. Tulajdonképpen ezzel indult el az a mára már több mint egy évtizede tartó élménysorozat, amely ezekben a napokban csúcsosodik ki Munkácsy Mihály születésének évfordulós ünnepségein Békéscsabán. Munkácsy passióképeinek sorsa leg­alább annyira regényes, mint a szerzőé. A Mester számos vázlat, tanulmány és modellrajz után 1884 húsvétjára készült el méreteiben is monumentális képé­vel, a Consummatum est! (Elvégezte­tett) című festménnyel. Kari Sedelmeyer, a „menedzser” Párizsban, saját palotájában állította ki a korábban európai diadalutat járt másik passió­képpel, a Krisztus Pilátus előtt címet viselő kompozícióval egyetemben. A siker óriási volt. Amikor a mű Pestre érkezett, itthon is csodájára jártak - Munkácsy kapta az egyesített székesfő­város első díszpolgári oklevelét. Nem lényegtelen adalék, hogy az Elvégezte­tett című vászon aztán a bemutatását követő, kalandos útjának köszönhető­en, Golgota néven vált világhíressé. A remekmű témája — Krisztus ke­reszthalála - nem újkeletű. Tintoretto Krisztust ábrázoló képei (a velencei Scuola di San Roccóban), Ivanov bibli­kus képei, Gustav Dóré Biblia-illuszt­rációi, s nem utolsó sorban Ernst Renan Jézus élete című könyve mélyen hatottak Munkácsyra. De a műkereske­dő Sedelmeyer is ajánlotta e téma meg­ragadását a sikerei teljében lévő ma­gyar festőnagyságnak. Művészettörté­nészek mutattak rá, miszerint a szokat­lan térválasztás, a három keresztfa szo­katlan elhelyezése magát a szerzőt ma­gyarázza: Munkácsy nem elsősorban a Megváltót, nem a földi bűnök alól min­ket felmentő Krisztus keresztre feszíté­sét elevenítette meg, hanem az Embert ... annak gyarlóságaival, elesettségével együtt. Amint maga fogalmazott: „az emberi alakban megjelent Istent akar­tam ábrázolni”. Ilyen megközelítés­ben érthető, miért hiányzik Krisztus fejéről a glória, miért állnak hozzá kö­zel a társak, végső soron ez magyaráz­za az Öt megtagadók arcán ábrázolt szenvtelenséget is. A két hatalmas vásznat (a Golgota 460 x 712 cm felületű) európai dia- dalútjuk után Sedelmeyer Ameriká­ba vitte. A Golgotát Munkácsy is el­kísérte, a szerzőt nemzeti hősként ünnepelték, úgy fogadták, mint egykoron Kossuthot. A kiállított ké­peket - állítólag 160-160 ezer dollá­rért - John Wanamaker üzletember vásárolta meg, mindkettőt aukción, aki előbb vidéki rezidenciájában gyönyörködött szerzeményében, majd 1911-től philadelphiai áruházá­nak különtermében tartotta, hogy évente a húsvéti ünnepek alkalmá­A három passióképet maga a Mester sem táthattá soha együtt (balról jobbra: Krisztus Pilátus eló'tt, Ecce homo, Consumatum est - Golgota) • fotó: Molnár Péter ból ünnepi tárlatokat rendezzen a látogatók-vásárlók kedvéért. A fest­mények megjárták mind az 1889-es párizsi, mind pedig az 1983-as chica­gói világkiállítást. A Munkácsy-képek sorsában 1988 hozott változást. A Wanamaker Ala­pítvány úgy döntött, áruba bocsátják az üzletet és a képtár 16 festményét - köztük a passióképeket is. A Golgotát Julian Beck (azaz Bereczki Csaba), a New York-i Pannónia Galéria tulaj­donosa vásárolta meg, a Krisztus Pilá­tus előtt kanadai tulajdonba került. A Golgota új tulajdonosa jóvoltából kezdetben tíz évre - majd hosszas tár­gyalásokat követően meghatározatlan időre - Magyarországra érkezett. A sok viszontagságot átélt képet a Szépművészeti Múzeum restaurátor csoportja hozta rendbe. Szükség volt a gondos restaurálásra, hiszen csak 1884 és 1887 között ötvenszer tekercselték fel a vásznat, egy ízben tűz ütött ki a Wanamaker-birtokon, ki kellett vágni keretéből a vásznat, a hóra dobták, ké­sőbb eléggé szakszerűtlenül helyezték újra vissza. A festményt 1988 után is­mételt szállítások viselték meg. A Golgotát pár hetes pesti tárlat után, tizenegy évvel ezelőtt, 1993 pün­kösdjén Debrecenben állították ki a harmadik Munkácsy-passiókép, a Dé­ri Frigyes hagyatékából a cívis városra hagyományozott Ecce homóval együtt. Munkácsy műremekei azóta (bár, a Golgotát holmi adóügyi meg­gondolásokból egy alkalommal vissza kellett szállítani tulajdonosához) itt­hon várják a látogatókat - hirdetvén az isteni igazság, az őszinte áldozat emberiséget megmentő erejét. Igaz, a nem mindennapos „tárlat” megálmo­dói, szervezői a világkiállításra gon­doltak akkor, amikor nem kis fárad­sággal és költséggel hazahozták és ki­állíthatóvá tették e munkákat. Az ex­pót annak idején, tudjuk, elfújta a po­litika szele.. Szerencsére Munkácsy trilógiája — más műalkotásaival együtt - időtlen, és politikai szélcsapásoktól függetlenül hirdeti-hirdetheti a maga művészi evangéliumát. • Bágyoni Szabó István „A magyar igazolvány útlevélre cserélése lenne igazán minőségi ” A Magyarok Világszövetsége országszerte gyűjti aláírásait a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kiírásának érdekében. Patrubány Miklós, a világszövetség elnöke úgy véli, hogy a mostani lehetőséghez hasonlót a történelem a magyar nemzet számára Trianon óta nem kínált fel, és amennyiben ez megbukik, jó darabig nem adódik hasonló alkalom. Patrubány Miklós nemrég Esztergomban járt, a Széchényi téren felállított standnál maga is megszólította a járókelőket a határon túl élő magyarság kettős állampolgársága érdekében.- Elnök úr! Több fórumon mint „utolsó lehetőséget" emlegette a Világ- szövetség mostani, a kettős magyar ál­lampolgárság megvalósítását célzó kez­deményezését. Valóban ennyire az utolsó órákban járunk?- Meggyőződéssel vallom, hogy hasonló lehetőség egy jó darabig nem adódik majd számunkra, hiszen bekerülve az Unió örvény lésébe Ma­gyarországnak ezer és ezer baja lesz, semhogy ezzel a kérdéssel foglalkoz­ni tudjon.- Kezdeményezésüket a határokon túl érthető örömmel fogadták, az országha­tárokon belül azonban finoman szólva is vegyes fogadtatásban volt részük...- Az aláírásgyűjtés legnagyobb gátló tényezője az, hogy a parla­menti pártok többsége hallgatással, vagy csendes nem tetszéssel illeti ezt a stratégiailag fontos kérdést. Emellett küszködünk azzal az örök­séggel, amelyet a második világhá­ború utáni kultúrpolitika szabadí­tott Magyarországra - elsősorban azzal a tudattal, amelyben a határo­kon átívelő magyar nemzet fogalma a mai magyarországi társadalom fe­le számára idegennek számít. Végül pedig küszködünk mindenféle hie­delemmel, amit elsősorban a politi­kusok hintettek el, lásd a 23 millió román vendégmunkást vagy azt a félelmet, hogy elveszik a munkahe­lyeinket, a nyugdíjalapunkat. Ha most a munkahelyekről beszélünk: nem gondolnak ezek az aggódó ma­gyarok arra, hogy legkevesebb 50 millió ember pályázik a magyaror­szági munkahelyekre? Negyven mil­lió lengyel, tíz millió litván, lett és észt, és még öt millió szlovák is. Ok mindannyian potenciális munkavál­lalók, hiszen az életszínvonal ott sem magasabb, mint nálunk.- A határon túli magyarok szervezetei hogyan fogadták a kezdeményezést? Kon­zultáltak velük az aláírásgyűjtések meg­kezdése előtt?- Tudni kell, hogy nem ma és nem ötletszerűen kezdtük tárgyalni ezt a kérdést: A Magyarok Negyedik Vi­lágkongresszusa óta (1996) követke­zetesen és nyíltan valljuk, hogy a magyar állampolgárságot meg kell adni minden magyarnak alanyi jo­gon, amennyiben erre igényt tart. Visszatérve az eredeti kérdéshez: a világszövetségnek a tényleges kon­zultáció egy mellékes kérdés volt, hi­szen tudjuk, hogy a határon túli ma­gyarok 95%-a szívrepesve várja és ké­ri a kettős állampolgárságot, függet­lenül attól, hogy mit tesznek a politi­kai szervezetek.- Sokan igényelték annak idején a ma­gyar igazolványt is, egy ideje azonban alig esik róla szó. Mennyire váltotta be a hozzáfűzött reményeket?- A státusztörvény sajnos megfe­neklett és zsákutcának bizonyult fő­ként a magyar politika miatt. Bor­bély Imre, a Kárpát Medencei Régió elnöke fogalmazta meg frappánsan, hogy a státusztörvény ma már nem a nemzeti stratégia fogalomkörébe tar­tozó jogszabály, hanem a nemzeti pszichiátria fogalomkörébe tartozó eset. Mi ezt nagy sajnálattal vesszük tudomásul, de mindig is azt vallot- tuk, hogy a státusztörvény nem megoldás, csak átmeneti eszköz. En­nek ellenére a mostani indítvá­nyunkban is szerepet kapott a ma­gyar igazolvány — amennyiben a ket­tős állampolgárságról szóló törvény végre megszületne, a magyar igazol­ványt leadva a határon túli magyarok cserébe megkapnák a magyar útleve­let. Úgy gondolom, ez valóban minő­ségi csere lenne. — Esztergom az Ister-Granum Eurorégió központja. Ön szerint mennyi­re segítik a Világszövetség munkáját, egyáltalán hogyan vélekedik a szövetség a régiós kezdeményezésekről?-Több megközelítésben és vonat­kozásban is érdekes számunkra az eurorégió fogalma. Egyrészt az eurorégió hatáskörét, lehetőségeit vizsgálva rájövünk arra, hogy ez ké­sei utódja is lehet az egykor egyedül­álló szervezettségű magyar várme­gyerendszernek. Másik vonatkozása itt élhető meg a határ közelében, ahol határokon átnyúló együttműkö­dési egységeket lehet létrehozni. Ez nyilván segítheti a szétszakított ma­gyar közösségek együvé tartozás tu­datának erősítését is. Amennyiben sikerül ez ügyben kellő akaratot fel­mutatni, akkor felkínálódna egy te­rületi autonómia lehetősége is, és ak­kor ezek a berendezkedési formák egy derűsebb jövőképet sugallhatná­nak mindannyiunknak... • Bukovics Krisztián

Next

/
Thumbnails
Contents