Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-05-08 / 87. szám

HÍDLAP • 2004. május 8., szombat bídlapmaíyazin Kill Bill vol. 2 Tarantino már az 1994-es Ponyvare­gényben megpendítette a Kill Bill ötle­tét, amikor éppen Urna Thurman (Mia Wallaceként) ejtett el egy félmondatot arról, hogy szerepelt egy távol-keleti filmben, s lön 10 évvel később elkészül a Kill Bill, két etapban. Tarantino csak a szőke szépséggel tudta elképzelni alkotá­sát, de visszanézve a két epizódot, talán nem is találhatott volna megfelelőbb szí­nésznőt a szerepre. Bár a filmet eredeti­leg egyben szerette volna elkészíteni, ál­lítólag nem a Mátrix két folytatásának anyagi sikere ösztönözte arra, hogy kér részre szedje a tulajdonképpen egy fil­met. Eredetileg háromórás alkotásról beszélt, de csak a második rész 136 perc lett, így az általa eredetileg megszabott időkeretet is bőven túllépte. A Kill Bill filmek nem lettek olyan fantasztikus kasszasikerek, mint mondjuk a Mátrix, vagy A gyűrűk ura, de anyagilag már most kifizetődő vállalkozásnak nevez­hetjük. A kultikus filmek rendezője rá­adásul ezúttal sem egyszerű akciófilmet, vagy szamuráj filmet készített, hanem olyan rendezői bravúrokkal megspékelt tisztelgést korábbi filmek és filmesek előtt, melyet tanítani lehetne bármely filmfőiskolán. A történet zsebkendőnyi: egy ex-bérgyilkosnőt megölet korábbi főnöke, illetve szeretője, volt bűntársai­val, csakhogy a nő csodával határos mó­don túléli a mészárlást. Többévnyi kó­ma után elhagyja a kórházat és az ál­tala készített kis halállistája alapján egymás után végez rosszakaróival, hogy végül leszámoljon legnagyobb ellenfelével, a megbízóval, Bill-lel. Az első epizódban két ellenfél esett bosz- szúja áldozatául, a másodikra három marad, a főnököt is beleértve. Tarantino az első részben elsősorban a távol-keleti filmek előtt tisztelgett, Sonny Chiba-t istenítette (aki a japán filmgyártás élő legendája, és a filmben Hattori Hanzo kardkészítő mestert ala­kította), rendkívül brutális jelenetekkel borzolta a kedélyeket, miközben ani­mációs részekkel és fekete fehér bevá­gásokkal tette töredezetté az elbeszé­lést. A másodikban pedig megmutatta, hogy miért is tartják őt kultikus rende­zőnek. A film nélkülözi a túlzott vér­ben tocsogást, ismét rengeteg filmre tesz utalást, melyek nagy része persze teljességgel ismeretlen egy átlagnéző­nek, megengedheti magának, hogy a 4:3-as tévékép méretet és a 16:9-es szé­lesvásznú képarányt önkényesen válto­gassa, Johnny Cash számot Morricone western zenével mixeljen egybe, a film • FOTÓ MOVIEWEB.COM csúcsjelenetében pedig nagyszabású összecsapás helyett frappáns, nézőket cserbenhagyó befejezéssel szolgáljon. A vérengzések elmaradása miatt sokan talán unalmasnak találják az alkotást, de pont a dialógusok és az elbeszélés az, ami több izgalmat nyújt bármilyen kifröccsenő vér látványánál. Az első rész eklektikussága után most minden részlet a helyére kerül, a rende­ző nagyszerűen fogja össze a szálakat, tartja kezében az elbeszélés fonalát. A színészek közül Thurman mellet az első részben szinte fel sem bukkanó David Carradine és Michael Madsen parádés, utóbbi szimbolikus legyőzése, illetve le- győzetése pedig nagyszerű motívum. A nagy összegző Tarantino egyetlen filmbe belesűrített két évtizednyi és tíz nemzetnyi tradíciót, simán kenterbe verve Peter Greeneway katalogizáló módszerét, és elkészítve az elmúlt öt év egyik legnagyszerűbb filmjét. • Simpson Kill Bill: Vol. 2, színes, amerikai film (2004) Szereplők: Urna Thurman, Daryl Hannah, David Carradine, Michael Madsen, írta: Quentin Tarantino Rendezte: Quentin Tarantino Hazai bemutató: 2004. április 29. Forgalmazó: Best Hollywood Gyártó: Miramax Játékidő: 136 perc Cypress Hill: Till Death Do Us Part Egyszerre kaptuk fel a fejünket Drisánnal a tutkó magyar zenecsa­torna friss muzsikákat bemutató mű­sorának egyik klipjénél. A Cypress Hill nyomta vádi új albumának első slágerét, a What's Your Number?-t. Andrisnak pont ez volt a cinkes, hogy a CH ezen új zsengéje megle­hetősen (ahogy ő véleményezte) nyá­las. Szerintem meg dehogy, és akkor ebben maradtunk. A klipben a túl- (másik, a nyugati part)-világ legla­zább csávói buliznak valami igen me­nő klubban. Enyhén torzítósra vett gitár, a reggae frekvenciáján rezeg, mögötte egy teljes zenekar vegyesen jamaikai és puerto rico-i srácokból, plussz a Cypress Hill. Aztán lötyög itt kismillió olyan bomba nő, akik miatt már néhány ajtófélfa kiszakadt a békés családi fészkek legváltozéko­nyabb hőmérsékletű helyiségének, a háló bejáratából. A pultnál a csibé­szek csibésze, a kaliforniai numero egyes aceton-nepper, a hyper bar­tender. A söntést pedig nem más tá­masztja, mint maga Slash, a nagyhí­rű Guns 'n' Roses banda szólógitáro­sa. Körötte a haverok, mindenki vi­gyorog, ez a ma esti, ez nagy balhé lesz A Cypress' meg rendületlenül tekeri a rappet a színpadon. Nagyon nagy nóta ez. Amire Drisan célzott, az az, hogy a mai napig margón fityegő banda, a CH, ugyanazt kell, hogy hozza, amit eddig is, a legkeményebb rappet, a föld alól, a koponyák világából. Most csak annyi a változás, hogy a CH-es arcok feljöttek a felszínre egy kicsit lazítani. A 16 felvételt tartalmazó új albu­mon legalább 10 reggea-t hallhatunk, de az is lehet, hogy csak 9-es, az az egy az ragga. A többi számban vegye­sen salsa, punk, R&B és acid kevere­dik. Es Louis Freese-ék több vendég- művésszel is dolgoztak e lemez elké­szítésekor. Itt van rögtön a rendkívül jó csengő nevű Damien Marley. Most mit mondjak? A srác tán nem véletle­nül (vétlenül) danolja végig a Gunja Bus című opust. Aztán ott van a Last Laugh című dal, melynek kemény (ez itt most nem reggae) alapjaiért maga a Prodigy kompániája a felelős. Tim Armstrong pedig, ha jól tévedek, meg egyenesen a No Doubt-ból ruccant át, hogy egy kis ska-val ízesítse a már említett What's Your Number?-t. És különben is. A Cypress' semmit se változott. Maradtak ugyanazok a sportcuccokban pofázó „hip-hop maffiózó gengszterek”, akik mindig is voltak. A nyitó dal előtt sűrű öngyújtó ser- cintéseket hallunk, majd miután a szikravető nyomán lángot lehel, né­hány mokány szippantás következik. Hát ez sem a hegyi levegő. Miután ez is megvolt, az akcióra készülő gang ta­gok megbeszélik a dolgot. „Yo Ready?” „Yeah!” Autó beindít, géppi- tyu felhúz, ablak leteker, fék csikorog, ellenséges banda kampó. A Cypress Hill tagok kitáraznak. Indul a lemez. „Another Body Drops” „Till Death Comes”. Nem málnadzsem. • Oxi Életeken át (Taking Lives) ISI O s Pszichothriller a javától! Illeana Scott Az FBI kötelékében dolgozó nyo­mozónő. Munkája végtelenül „hálás”, neki kell megtalálnia azokat az embere­ket, akik brutális módon végeznek áldo­zataikkal. Illeana viszont nem a meg­szokott módon dolgozik, a megérzései­re hagyatkozik, misztikus képességei vannak. A soron következő eset szintén egy sorozatgyilkos útjába sodorja, de a montreali kéjenc nem akárhogy dolgo­zik. Annyira szövevényes az eset, hogy az FBI sem tud mit tenni. D J. Caruso igazán remek filmet forgatott, nem az elitkategóriába tarto­zót (a film egyes részei nem illeszked­nek egymásba, sok helyütt vagdalkozik a rendező), de azért akinek erre a film­re esik a választása nem fog unatkozni. A sorozatgyilkosokról szóló filmek mindig nagy közönséget \onzanak a mozikba, ezzel sincs másképp A neves színészgárda „elviszi” a filmet, még an­nak tudatában is, hegy a történet hagy némi kívánnivalót maga után. Nem férek a bőrödbe (Freaky Friday) Dr. Tess Cbleman (Jamie Lee Curtis) és IS éves lánya Anna (Lindsay Lohan) nem a legjobb kap­csolatban élnek egymás mellen. Vi­ták mindennap, kiborulások, vesze­kedések mindenről: hajviselet, öltöz­ködés, férfiak. Az édesanyja nem akarja, hogy lánya rockzenész le­gyen, a lány nem szeretné, ha anyja újra megnősülne. Ám az élet nem várt fordulatot vesz. Egy kínai érter­mes este, egy kínai szerencse süti el­fogyasztása csodát tesz; anya és lá­nya testet cserélnek. A másnap nem várt izgalmakat és sok-sok új tapasz­talatot hoz számukra. Élvezik a hely­zetet, de egyre jobban közeledik Tess menyegzője és Anna hatalmas rockbulija. A házasságig és a koncer­tig nincs sok idő, a legfontosabb fel­adat, hogy’ visszakapják eredeti tes­tüket, lelkűket. A film az 1976-os hasonló című al­kotás remake-je. A DVD kiadást az extrák teszik még érdekesebbé. A texasi láncfűrészes (The Texas Chainsaw Massacre) A horror történet 1973 augusztus 20- án veszi kezdetét, mikor Texasban a rendőrséget kivezénylik egy esethez. Thomas Hewitt egy vágóhídon dolgo­zott, és az fent említett eset egyik fő­szereplője volt. A rendőrök az ő házá­ban razziáztak, de amit ott találtak több volt a sok(k)nál. 33 ember megcsonkí­tott teteme feküdt szanaszét az épület­ben, a sorozatgyilkos az emberek bőré­ből csinált magának maszkot. Történe­te sokkolta Amerikát. A rendőrökre ha­talmas nyomás nehezedett, de az alapos munka meghozta gyümölcsét, így sike­rült becserkészni a szörnyű gyilkost. Egy ötfős társaság Texason keresztül igyekszik egy' rockbanda koncertjére. Az úton találkoznak egy lánnyal, aki nincs magánál majd egy óvatlan pilla­natban végez magával. A fiatalok rög­tön a seriffhez fordulnak segítségért, de nem sejtik, hogy csapdába sétálnak. A bőrmaszkos, láncfűrészes gyilkos már nagyon ki van éhezve. A csaj nem jár egyedül TV2 - hétfő, 19.45 Zack és Taylor a suli álompárja, szerelmük szinte megingathatatlan. Am sors fintora közbeszól, Taylor lelép. Zack osztályelnökként és a focicsapat kapitányaként nehezen emészti meg a vele történteket, de nem búslakodik soká, inkább fogadást köt haverjaival, hogy az általuk választott lánnyal fog ran­dizni, sőt még a záróbuliba is vele megy. Zack haverjai Dean kiválaszt­ja „rút kiskacsát”, akiből valaki meseszép hattyút varázsol majd. Laney Boggs lesz a kísérleti nyúl, aki szürkeségével teljesen közömbös mindenki számára. A szegény' lány semmit nem sejt, ellenáll, de egyre jobban közeledik az érettségi bál. Csók már volt, de a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy azt a felek elképzelik. Zack volt nője bekavar, sőt a haverok is tesznek egy két ballépést. Laney megtudja, hogy fogadás áldozata lett és a dolgok vis­szafordíthatatlan irányt vesznek. Akela: Forr-a-dalom A tizenkét éve pályán lévő csapat a jó, rossz emlékekben élő Dózsa György parasztfelkelő alakját vették új lemezük anyagának alapjaként. Az Akela mindig is szerette a véres törté­neteket, a gigászi tivornyákat. A Forr-a- dalom borítóján kiegyenesített kaszák fenyegető erdejét látjuk - ez kívánná jelképezni kő-metálban utazó zenekar legújabb hitvallását. Az új Akela album, minden eddiginél húzósabb anyag. Te­lis tele van trash-es témákkal, úgy ahogy a banda első 3-4 lemezénél '92 óta hallható volt. Ezzel együtt a farka­sok írtak néhány modernebb hangvéte­lű szerzeményt is. A tempó maradt a szokásos közepes, a jellemzően akelás gitártémákkaL Az új album felvezető nótája, mellyel megkezdték a honi bá­rányok bőrének és szőrének borzolását, az Éhesek vagyunk, a lehető legegysze­rűbb dolgokkal indít, „Éhesek va­gyunk, enni akarunk, Szomjasak va­gyunk, inni akarunk... elég ebből a moslékból, ide a jussom a kondértól!”

Next

/
Thumbnails
Contents