Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-04-28 / 84. szám

2004. április 28., szerda RÉGIÓ frfdlap ( M A I T É M A }— Miért szükséges a regionális politika? Sokat beszéltek már politikusok a közigazgatás megvál­tozásáról, arról, hogy nem megyék, megyeszékhelyek, ha­nem régiók, esetleg határon átnyúló régiók váltják fel őket. Most tanuljuk a regionalizmust. Sokan azonban csak az Európai Unió egyik újabb előírását, sok egyéb melletti változtatását látják benne. De hogy mi a lényege és miért szükséges, azt kevesen tudják. Alapelvek Az Európai Unió regionális politikájának fő célja a közössé­gen belüli területi, regionális fej­lettségbeli különbségének mér­séklése, az egyes térségek sajá­tos fejlődési szükségleteinek kö­zösségi megoldása, pénzügyi tá­mogatás nyújtása, szakmai eljá­rások alkalmazásának elősegíté­se. Az EU regionális politikájá­ban a fejlettebb tagállamoktól az elmaradottak részére való pénz­forrás-átcsoportosítás az egyik fontos közösségi alapelv, mely a szolidaritás érvényesítésének is eszköze. A regionális különbsé­gek mérséklésének szükségessé­gét már az alapító Római Szer­ződés is az integráció fejlődése, az egységes belső piac egyik alapfeltételeként értékelt. Jelen­legi kereteit és tartalmát a Maastrichti Szerződés alakította ki. A regionális politika egyik alapelve a szubszidiaritás és de­centralizáció. Ennek értelmében a döntéseknek és a végrehajtás­nak azon a szinten kell történni­ük, ahol azok a leginkább átlát- hatóak, tehát mindig a lehetsé­ges legalacsonyabb szinten. Má­sik fontos alapelv a partnerség, mely megfelelő együttműködés érvényesítését jelenti a helyi, társégi, kormányzati és EU-szin- tek szereplői között. Koncentrá­ció arra szolgál, hogy elkerüljék a túlzottan nagyszámú cél és az eszközök elaprózódását, ezért a támogatásokat elsősorban a leg­inkább elmaradott térségek szá­mára biztosítják. A közösségi tá­mogatás nem szolgálhat a nem­zeti eszközök helyettesítésére, hanem azok kiegészítésére. Az addicionalitás alapelvének meg­felelően a regionális politika ke­retében nyújtott korábbi nemzeti támogatások nem csökkenthe­tők. A regionális politikához kap­csolódó támogatások alapvető­en vissza nem térítendő pénz­ügyi források juttatását jelentik, amelyeket adott területeken az Európai Beruházási Bank hitelei és egyéb eszközök is kiegészít­hetnek. A támogatások a politi­ka fejlődésével párhuzamosan az egymást követő költségvetési időszakokban fokozatosan nőt­tek. Az újonnan csatlakozó tíz or­szág 2004-2006 között összessé­gében 22 milliárd euró támoga­tást kap majd. Magyar régiók A regionális politika szerepe és jelentősége hazánkban a rendszerváltást követően meg­nőtt, az EU-csatlakozás előkészí­tése e politika fontosságát to­vább erősítette. A területfejlesz­tésről szóló 1996. évi XXI. Tör­vény megteremtette a lehetősé­gét a magyarországi régiók létre­hozásának. Az EU-integráció kö­vetelményeire is tekintettel épült ki a területfejlesztési tervezés és programfinanszírozás rendszere, valamint a területfejlesztési in­tézményrendszer, és végbement az EU-szabályozással harmoni­záló magyar támogatáspolitika kialakítása. A Területfejlesztési törvény alapján a régiók a me­gyék önkéntes társulásával, a megyék önállóságának megőr­zésével jöttek létre. 1996-1998 között hét régió alakult. A ma­gyar régiók nem önálló közigaz­gatási egységek, elsődleges fel­adatuk a hozzájuk tartozó terület kiegyensúlyozott, tartós fejlődé­sének biztosítása, az elmaradott térségek felzárkózásának előse­gítse. A régiók legfontosabb fel­adata a területükön működő gazdaság hatékonyságának és versenyképességének erősítése, ez magába foglalja többek kö­zött a gazdasági-intézményi hát­tér kiépítését és fejlesztését ipari parkok, vállalkozási övezetek lét­rehozásával. Ezenkívül a terület infrastrukturális hálózatának fej­lesztése, közlekedési hálózat, re­gionális határátkelők létesítése, hulladékgyűjtés és szennyvízke­zelés, természetvédelem. A tervezési-fejlesztési munkát a Regionális Fejlesztési Taná­csok irányítják. Ezekben a kü­lönböző szintű térségi központi hatóságok, szervezetek vesznek részt, így többek között a megyei területfejlesztési tanácsok, a te­rületfejlesztésben érintett szak­minisztériumok, a térségbeli ön- kormányzatok, képviselők. A ré­giók egyik kiemelt fontosságú feladata az EU-csatlakozásra, a strukturális alapok támogatásai­nak felhasználásra való felkészü­lés. A 2004-2006 közötti idő­szakban a magyar régiók, ha­sonlóan a többi csatlakozó or­szág régióihoz, még nem valósí­tanak meg a strukturális alapok támogatásainak felhasználására önálló programokat. Ennek oka az, hogy a felkészülés előrehala­dása mellett a régiókban még nincs elegendő ismeret, gyakor­lat, a regionális szervezetek még nem elég erősek ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora prog­ramokkal biztonságosan megbir­kózzanak. Ezért az EU-támo- gatások felhasználására kidolgo­zott Nemzeti Fejlesztési Terv nagyrészt országos fejlesztési programokat tartalmaz, és a ré­giók fejlesztését a tervben köz­vetlenül egy regionális program szolgálja, amelynek keretében jut a hét régió forrásokhoz a kü­lönböző célok megvalósítására. Ezekhez pályázat útján lehet majd hozzájutni. Önkormányza­tok, vállalkozások, civil szerveze­tek nyújthatnak be pályázatokat. A régiók előtt álló legnagyobb kihívás a csatlakozásig és az azt követő időszakban az lesz, hogy a helyi szervezetek az EU-támo- gatási keret teljes kihasználása végett megfelelő számban és mi­nőségben dolgozzanak ki pro­jektjavaslatokat, és képesek le­gyenek a projektek határidő be­lüli megvalósítására. 2007-re, amikor az EU következő költség- vetési időszaka kezdődik, és az új fejlesztési programok indul­hatnak, a magyar régiókat jelen­tősen meg kell erősíteni ahhoz, hogy önálló programokat állít­hassanak össze és bonyolíthas­sanak le. Ehhez a régióknak az eddiginél nagyobb hatáskört, több pénzügyi forrást kell biztosí­tani, és számottevő mértékben fejleszteni kell a regionális intéz­ményrendszert. Összeállította: nil A hét régió Közép-Magyarország: Buda­pest és Pest megye Közép-Dunántúl: Fejér, Komá- rom-Esztergom, Veszprém megye Nyugat-Dunántúl: Győr-Moson- Sopron, Vas, Zala megye Dél-Dunántúl: Baranya, So­mogy, Tolna megye Észak-Magyarország: Borsod- Abaúj-Zemplén, Heves, Nóg- rád megye Észak-Alföld: Hajdú-Bihar, Jász- Nagykun-Szolnok, Szabolcs- Szatmár-Bereg megye Dél-Alföld: Bács-Kiskun, Bé­kés, Csongrád megye Eleget tenni a gyermekek egyéni kívánságainak Bemutatkozik Esztergom Város Szentgyörgymezői Óvodája Lelki támasz a rákban szenvedőknek Polgári társulás a gyógyulásért A 146 férőhelyes óvodá­ban hat csoport működik, minden csoport vegyes összetételű. Mivel a gyer­mek fejlődésében az első hét év a meghatározó, az intézmény nevelési prog­ramja tiszteletben tartja a gyermek alapvető tevé­kenységét, a játékot. A gyerekek képességeinek feltárása után a fejlődésbeli kü­lönbségek korrigálása az óvoda fő feladata, a differenciális pe­dagógia alkalmazásával. Az in­tézmény „Nyitott óvodai mo­dell” megvalósításán munkál­kodik, vagyis mindent megtesz azért, hogy bevonja a családo­kat az óvodai életbe. A gyerme­kek egyéni és csoportos tevé­kenységének, magatartásának, viselkedésének spontán és cél­zott megfigyelését minden eset­ben értékelés és a fejlődési nap­lóban történő rögzítés követi. Az óvoda alapelvei közé tar­tozik, hogy az idejáró gyerme­kek „itt és most” elégíthessék ki szükségleteiket, valósíthas­sák meg álmaikat. A dolgozók minden esetben ösztönzik a gyerekeket, hogy fejezzék be a megkezdett tevékenységet, és sajátítsák el a kultúrált vissza­utasítás módját. Az óvodape­dagógusok nem legyőzni, ha­nem meggyőzni szeretnék a kisgyermeket, tehát nem dön­tenek helyette, hanem lehető­ségeket kínálnak fel, amelyek közül választhat. Eleget téve a gyerekek egyéni kívánságai­nak, biztosítják számukra az egyéni felfedezés élményét, hi­szen a saját élményekre épülő tanulás a leghatékonyabb és a legtartósabb - vallják az intéz­mény dolgozói. Az óvoda veze­tése épít a nevelőtestület tagja­inak személyiségére, kiemelke­dő egyéni képességeire, hiszen a csoportok sajátos arculata ebből a többletből fakad. így került előtérbe a szokásos tevé­kenységeken túl a környezet- védelem, a zenei nevelés, a mozgás, a játék, az esztétikai nevelés, a manualitás, a csalá­dokkal való együttműködés. A dolgozók különösen fontosnak tartják, hogy az értékelő eljárá­sok ne vonják el a gyermekek és az óvodapedagógusok ide­jét a játéktól, a pihenéstől. Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését. „A család mással nem pótolható, az óvoda elsősorban a kiegészí­tésre vállalkozik. A szülő partner a nevelésben, igényei, szükségle­tei vannak.” - mondta el Marosi Miklósné, az óvoda vezetője. Az óvodai nevelés fő feladatá­nak tartják a különböző élethely­zetekben történő felismeréseket, a pszichikus funkciók intenzív fejlő­dését; a természet, az élőlények szeretetét és védelmét; az írott nyelv és a jelzések iránti érdeklő­dést. Az óvónők rendszeres, mód­szeres műveltségtartalmat közvetí­tő szerepet töltenek be a gyerekek életében, miközben közvetlen ta­pasztalást biztosítanak. Az óvoda hagyományos rendezvényei, amelyek a családok bevonásá­val valósulnak meg: mikulásvá- rás, karácsony, farsang, húsvét, nemzeti ünnepek, anyák napja, a gyermekek személyes ünne­pei, kirándulások. Ismerve az óvodás korú gyermekek testi-lel­ki szükségleteit, az intézmény so­ha nem szervez kötött programú ünnepségeket, ahol kötelező fel­lépni, szerepelni. Kiss Emese A Szlovákiai Rákellenes Liga adatai szerint az or­szágban folyamatosan emelkedik a daganatos be­tegek száma, évente mint­egy 23 ezer új esetet diag­nosztizálnak. A kór csaknem azonos arány­ban támadja meg mindkét ne­met, bár egyes fajták, például a tüdőrák főleg a férfiak közül szedi áldozatait, míg az emlőrák az ese­tek jelentős többségében a nőket támadja meg. Ami viszont mind­két nem számára egyaránt nehéz­séget okoz az a betegség elfoga­dása, a kórral való együttélés. Az Ersekújvári járásban dr. Istenes Mária patológus éppen hat évvel ezelőtt, 1998 áprilisában létrehoz­ta az Iris Polgári Társulást, amely­nek egyik célkitűzése, hogy lelki támaszt nyújtson a betegségben, elsősorban az emlőrákban szen­vedő hölgyek számára. „Havonta egy alkalommal találkozunk. A nyári időszakban, júliusban és au­gusztusban szüneteltetjük a foglal­kozásokat. Ezekre az összejövete­lekre általában vendégeket is hí­vunk. Onkológus is tartott elő­adást nálunk, legutóbb pedig egy pozsonyi gyógyszertár munkatár­sa volt a vendégünk, aki különbö­ző egészségügyi eszközöket, für­dőruhákat, alsóneműket mutatott be a jelenlévőknek. Ez nagyon fontos, mert ezeknek a hölgyek­nek komoly problémát okoz az ilyen eszközökhöz való hozzáju­tás, általában azt sem tudják, hol lehet ezeket megvásárolnLA tár­sulás további küldetése az, hogy lehetőséget biztosítson a hasonló problémákkal küszködő pácien­seknek a közös beszélgetésekre Nagyon jót tesz azoknak, akik nemrég betegedtek meg, hogy találkozhatnak olyan hölgyekkel, akik már régebben, 5-10 évvel ezelőtt estek át a műtéten. Sta­tisztikai adatok mutatják: sokkal nagyobb a gyógyulás esélye az olyan pácienseknél, akik nem esnek pánikba, depresszióba, amikor tudomást szereznek a be­tegségről. Saját bőrükön tapasz­talták, mit jelent a műtét, a ke­moterápia, a gyógyulás idősza­ka, tudják mi az szomorúnak, el­keseredettnek, reményvesztett­nek lenni és mindezt megosztják azokkal, akik most vívódnak ugyanezekkel az érzésekkel” - állítja Istenes doktornő. Elmondása szerint az Iris Polgá­ri Társulás megalakulása után azonnal bekapcsolódott a Rákelle­nes Liga Nárcisz napjába, a tago­kat a tavaszi és az őszi kirándulá­sok is közelebb hozták egymáshoz. Az Iris Polgári Társulás összejöve­teleit minden hónap harmadik hétfőjén délután két órai kezdettel tarja az érsekújvári Regionális Mű­velődési Központ épületében. „A betegek figyelmét az onko­lógus hívja fel a társulásunkra. Mi minden páciensnek, akiről tudo­mást szerzünk, meghívót kül­dünk. Természetesen nyitottak vagyunk, bárkit szívesen látunk, akinek hasonló gondjai vannak, de mi valamilyen okból - például azért, mert a járáson kívül gyógy­kezelték - nem tudunk róla. A ta­lálkozókra meghívókat küldünk szét és egy-egy összejövetelre ál­talában 15-20-an jönnek el. A résztvevők többsége faluról utazik be Örülnénk annak, ha valaki vállalná, hogy Párkányban is szervezne hasonló összejövetele­ket azok számára, akik a város­ban és környékén élnek. Biztosan igény lenne rá, hiszen a betegek száma járásunkban is folyamato­san nő”- fűzi hozzá a doktornő. A +421/35/6912125-ÖS telefonszá­mon jelezheti a szándékát az, aki csatlakozni kíván a csoporthoz, és az érdeklődők is ugyanezen a szá­mon kaphatnak részletesebb tájé­koztatást az Iris Polgári Társulás tevékenységéről. Kamoncza Márta

Next

/
Thumbnails
Contents