Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-04-27 / 83. szám

4 2004, április 27, kedd RÉGIÓ bfdlap MAI TÉMA } Az új munkalehetőségek jelentenének megoldást Az uniós csatlakozásban sokan csak az újabb áremelése- 0 két látják, azt számolgatják, hogy május 1-jétől mennyivel kell többet költeni a napi betevőre. Több család már most kilátástalan helyzetben tengeti életét. Zalabán két olyan család is él, ahol a szociális reformok bevezetése után a lét- fenntartáshoz szükséges összeget sem kapják meg. Ahogy a mondani szokás, nem elég a halat az éhező kezé­be adni. Meg kell tanítani az embert halászni. A szociális re­formok megtanították az állam­polgárokat arra, hogy ne csak a segélyekre támaszkodjanak, de attól Szlovákia még messze van, hogy szociális programok­kal felzárkóztassák őket a meg­felelő szintre. Az újabb sokkha­tást kétségkívül az uniós csatla­kozást követő áremelések jelen­tik majd számukra. Denisa B. négygyermekes csa­ládanya. Az apának semmilyen segély nem jár, mivel magánvál­lalkozóként regisztrálják. „A fér­jemet berángatták egy olyan vál­lalat megvásárlásába, amely tíz­milliós adóságot könyvelt el. Ar­ra nincs mód, hogy visszaadja a vállalkozási engedélyt, mert ez legalább tízezer koronájába ke­rülne” - mondta Denisa. Az anyát hat alkalommal ke­zelték depresszióval a lekéri pszichiátrián. Ilyenkor 2-3 hó­napot töltött az intézetben. Több alkalommal is megpróbált öngyilkosságot elkövetni. Denisa állandó gyógykezelést igényelne, de mivel a gyógysze­rek 300 koronába kerülnének, nem számítva a gyógyszertár­ban és az orvosnál fizetendő összeget és az autóbusz költsé­geit, nem engedheti meg magá­nak azt a „luxust”, hogy a szük- séges gyógyszereket beszerezze. Ráadásul a kórházi kezelés költ­ségei sincsenek kiegyenlítve. A havi 4410 korona, amit kapnak, az élelmiszerre kell. Rózsa Tí­mea, a községi hivatal dolgozó­ja szerint csakis a létfontosságú élelmiszerre futja a segélyből. Pontosabban még arra sem. A községháza könyvel minden ki­adásukat, hiszen hozzájuk érke­zik a segély. A költségek között a húsételek csak ritkán szere­pelnek. Viszont így is tartozáso­kat halmoztak fel az üzletben. Az asszonynak lehetősége lett volna a községházán közhasznú munkásként dolgozni, ami 1500 korona pluszpénzt jelentett vol­na, de a jelentkezés napján esz­méletlenül feküdt odahaza. Fér­je csak este, amikor hazatért, hívta ki a mentőket. A polgár­mester, Michalian Etelka más­nap hiába próbált a munkaügyi hivatalnál közbenjárni az asz- szony ügyében. Verebélyen kí­náltak neki munkalehetőséget, de az utazás költségeit nem tud­ta volna fedezni. Sokan járnak a faluból Dorogra, de hozzájuk sem tudott csatlakozni - mond­ta Denisa elkeseredetten -, mert nem beszéli a nyelvet. Leszerelték a villanyórát A hattagú család eddig 9000 koronából gazdálkodott. Januártól viszont kevesebb, mint a felét kap­ják ennek az összegnek. Ebből kel­lett kifizetniük a villanyáramot, ami havi 1200 koronát tett ki, a gyerekek étkeztetését és az útikölt­ségét az iskolába. Azóta kénytele­nek voltak takarékosabb módszert választani, a gyerekek már nem Zselízre, hanem Oroszkára járnak iskolába. Ide viszont a közlekedés körülményes, ezért Csatáról Oroszkára a mintegy három kilo­méteres útszakaszt gyakran gyalog teszik meg a 14-7 év közötti gyere­kek. így nemcsak az útiköltséget, hanem az ebédpénzt is meg tud­ják takarítani. Azonban ezek a kényszermegoldások sem bizo­nyultak elegendőnek ahhoz, hogy a villanyszámlát ki tudják fizetni, ezért nemrégiben megszüntették az áramszolgáltatást. S mivel tíz napon belül mégsem sikerült a tartozást kiegyenlíteni, így leszerel­ték a villanyórát is. Amennyiben újra be szeretnék kapcsoltatni, elő­ször is ki kell egyenlíteni a tarto­zást, aztán ki kell fizetni az 5000 koronát a bekapcsolásáért, 4500- at pedig az új villanyóráért. S ha ez még nem lenne elegendő, való­színű, hogy az új villanyórát rá sem kötik a régi vezetékekre Felmerült már annak lehetősé­ge is, hogy az állam veszi gondja­iba a gyerekeket, amíg a szülők „talpra állnak”. Mindezt kettejük­nek havi 1450 koronából kellene megtenniük. A négy testvért ter­mészetesen nem tudnák egy ott­honban elhelyezni. Az apa - mint mondta - nem engedné, hogy elvegyék tőlük a gyereke­ket, hiszen maga is jól tudja, mi­lyen intézetben nevelkedni. Fele­sége viszont jómódú családból származik. Oda bármikor vissza­térhetne, de csak egyedül... Hét gyereket nevel Hasonlóan helyzetben van V Márta is. A 38 esztendős egyedül­álló nő maga neveli hét gyerme­két. Párkányban lakott, de mivel a lakást már nem bírta egyedül fenntartani, ráadásul volt élettár­sa is folyamatosan zaklatta, így hát nem volt maradása. Eladta a lakást egy ingatlanközvetítő iro­dán keresztül, akik a közvetítésért 60 ezer koronát kértek. Jobban örült volna annak, ha a városhoz közel eső falvakban kap házat, mert könnyebben talált volna al­kalmi munkát a kicsik mellett, de hallgatott a közvetítő irodára, és mégis inkább Zalabán vásárolt házat. Márta csak azt nehezmé­nyezi, nem figyelmeztették anra, hogy itt nincs munkalehetőség, ráadásul a közlekedés is körül­ményes, a ház pedig jelentős mértékű felújításra szorul. „Pené­szesek a falak, ezért a gyerekek folyton betegeskednek.” Valószí­nűleg a vezetékeket is le kell cse­rélni, mert túl sok áramot fo­gyaszt a ház. A havi segélyből nem tudta legutóbb kifizetni a vil­lanyt, ezért nála is megszüntették az áramszolgáltatást. Eddig 10 700 koronát kapott, most 6290 korona segélyt kap. Ebből neveli öt gyermekét, mivel a két legidő­sebb már nem lakik vele Az isko­lások minden nap gyalog járnak iskolába Csatára, a kicsik pedig odahaza vannak az anyjukkal. Márta, mint mondja, szívesen el­vállalna bármilyen munkát, de kétéves gyermekét nem tudja kire hagyni. így csak délután tud alak­almi munkát vállalni, amikor a nagyobbak már odahaza vannak. Az ilyen családok gondja mindig a községi hivatal gondja is. Michalian Etelka segít, ahogy tud, az igazi segítséget viszont nem a könyöradományok, ha­nem a munkalehetőségek meg­teremtése jelentenék, hiszen a segítség ellenére is csak egyik napról a másikra tengetik életü­ket. A községháza kéri azokat, akik bárilyen módon segíteni tudnak a családon, hogy jelez­zék szándékukat a 00421-905- 389 517-es mobilszámon. Czigler Mónika Környezetvédelmi fórum a Föld napja alkalmából Szombaton a Mmdszenty József Katolikus Általános Iskolában a Föld napja al­kalmából az újból elővett vízlépcsőügy volt a téma, amelynek kapcsán a meghí­vott vendég Székely László, a Fidesz Zöld Tagozatának elnökségi tagja, a polgári kormány dunai kormány- biztosa volt. Két hete ismételten terítéken van a vízlépcsőügy, ami már a hatvanas évek közepétől foglal­koztatja a lakosokat. Magyaror­szágot senki nem kötelezte en­nek megépítésére. Az előadás alatt többen is elmondták a véle­ményüket azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatunk a brüsszeli ítélet után, az újra meg­kezdődött magyar-szlovák tár­gyalásokon. Elhangzott, hogy mivel a Duna szintjét megemel­ték, így a hidat is meg kellet emelni a biztonságos hajózás ér­dekében. Sokak szerint igen ki­csi az esélye annak, hogy meg­épüljön a vízi erőmű. A meder mélyítése befolyásolja Budapest vízellátását és a Dunakanyar szépségét, ami környezetvédel­mi szempontból igen fontos. Horváth István, a Balassa Múzeum igazgatója felszólalásá­ban elmondta, hogy a brüsszeli ítélet után Magyarországnak nem kell felépítenie a vízierő­művet. Esztergomnak több szempontból is rossz lenne. El­sősorban régészeti oldaláról, hi­szen a vízierőmű megvalósulása esetén a talajvízszint megemel­kedne, amely hátrányt jelentene a lakóházaknak, hiszen a pincék falai ezáltal elvizesednének. Az előadás második részében arról volt szó, hogy könnyebb lesz-e megakadályoznunk a ha­tárokon átnyúló környezet- szennyezést az unióban. Kihangsúlyozták, hogy a vizek minősítését minél hamarabb el kell végezni, mivel fontos a jó minőségű folyóvíz. Az unión be­lül ez az egyetlen járható út. Je­lenleg a párkányi papírgyár és a dorogi égetőmű működése je­lentős levegőszennyezéssel jár. A csatlakozáskor - amely Szlo­vákiát is érinti - még szigorúbb előírások vonatkoznak majd mindkét államra, ami által a környezetszennyezés valószínű­leg csökken majd. Kouócs Ági Fontosak az értelmiség érvényesülési lehetőségei Szombaton Párkányban tartottak fórumot a szlová­kiai magyar értelmiség kép­viselői. Á fórumon több je­les közéleti személyiség is képviseltette magát, amely­nek célja az volt, hogy az értelmiség felhívja a politi­kusok figyelmét az együtt­működés fontosságára. Kisebbségi közösségépítés az Európai Unióban címmel tartottak fórumot múlt hétvégén a Párkányi Művelődési Központban, amely­nek fő szervezője a Szlovákiai Ma­gyar Értelmiségi Fórum és a Fó­rum Kisebbségkutató Intézet volt. A rendezvényen a szlovákiai ma­gyar intézményrendszer helyzeté­ről, az értelmiség szerepéről a ki­sebbségi társadalomban, valamint a szlovákiai magyarság helyzeté­nek alakulásáról tárgyaltak az Eu­rópai Uniós csatlakozást követően. A fórumot Bugár Béla, az MKP el­nöke, valamint Ján Oravec, Pár­kány polgármestere nyitotta meg. Az előadók között szerepelt töb­bek közt Fábty István, Hundk Pé­ter, Szarka László, Csáky Pál, Bauer Edit és Gyurovszky László. Huncík Péter, a Máray Sándor Alapítvány elnöke beszédében ja­vasolta, hogy intézményesített for­mát nyerjen a szlovákiai magyar értelmiségi kérdés. Szerinte a poli­tikai gondolkodás nem egyezik meg az értelmiség gondolkodás­módjával Szlovákiában az MKP monopolhelyzetben van, csakis centrális döntések születnek, és hi­ányzik a kétoldalú kommunikáció. Bár a döntési mechanizmus gyors, de hiányoznak a kisebbségi inté­zetetek, mint például pedagógiai kutatóintézet, kisebbségi szocioló­giai intézet, valamint a kulturális intézmények kérdésében is van pótolnivaló. Egyetlen magánkéz­ben levő kisebbségi szociológiai intézet működik Somotján, de az államtól nem kapnak támogatást. „Az értelmiségnek meg kell fogal­maznia a követelményeit és a pri­oritásokat még a 2004-es év végi költségvetési vita előtt, hogy az MKP számoljon azokkal, és sza­vazzon meg rá pénzeket.” Huncík Péter szerint hiányzik a fiatal magyar értelmiségből a nemzetiség-tudat, és inkább a si­kerorientáció dominál. „Fontos megteremteni a feltételeket, hogy az értelmiség érvényesülni tudjon, de egyúttal magyar is maradhas­son.” Huncík szerint az MKP kép­viselői frusztráltan reagáltak a fel­merülő kérdésekre. Leginkább az egyetem létrehozását hozták fel pozitívumként, azonban az eddigi eredmények nem pótolják a hiá­nyosságokat. Nagy hiánynak szá­mít például, hogy nem működik az egyetem mellett kutatóintézet. Az értelmiség épp ezért a jövőben háttérmunkát szeretne biztosítani a politikai erők számára. CzM (folytatás az 1. oldalról) Patric Debut, Franciaország kulturális attaséja a Hídlapnak úgy nyilatkozott: „Néhány na­pon belül Magyarország csatla­kozni fog az Éurópai Unióhoz. Nyilvánvaló, hogy ezzel a lépés­sel nem kell megszűnnie a kétol­dalú kapcsolatoknak. Az egymás mellett élő huszonöt ország nem veszti el kulturális önazonossá­gát. Különösen érvényes ez a francia-magyar kapcsolatra. A francia nagykövetség fontosnak tartja, hogy Budapest közremű­ködésével nyomatékosítsa a két ország közötti együttműködést - annak ellenére, hogy országaink rendszeresen találkoznak majd Brüsszelben. Múlt hónapban a magyar Környezetvédelmi Mi­nisztérium a Francia Intézettel karöltve egy nagyon jelentős programmal járult hozzá a közös problémák megoldásához. Szó­ba kerültek a környezetkultúra problémái; a felmelegedés, a megújuló energiaforrások fel- használása. Mindez akkor nyolc­száz embert mozgatott meg. Fontosnak gondolom megemlí­teni, hogy múlt héten a Francia Intézet száz magyar radiológust fogadott, szintén tudományos konferencia jelleggel. Ez nagy szó, hiszen tizenkét évvel ezelőtt, a kapcsolatok létrejöttének ide­jén volt erre utoljára példa. Dísz­vendégként akkor a nagynevű Lilly Egyetem professzora láto­gatott el. Ezen kívül szeptember­ben ünnepeljünk meg a Magyar Francia küldöttség Esztergomban Frankofón Orvosok Társasága fennállásának tízéves évforduló­ját. Végül, de nem utolsósorban említeném meg a budapesti francia nyelvű egyetem létreho­zását. A magyar egyetemeken körülbelül tíz francia nyelvű ta­gozat alakult meg. Mind a ma­gyar, mind a francia kormány szeretné, ha ezek az eddig egy­mástól függetlenül működő ta­gozatok és intézmények egy bu­dapesti francia egyetem formá­jában egyesülnének. Éppen feb­ruár 24-én, Chirac elnök ma­gyarországi látogatásakor jelen­tették be az egyetem építésének szándékát. Már kialakultak a munkacsoportok, és meglehető­sen intenzíven dolgoznak. 2005- ben az egyetem már működni fog. Ezek a nagy tervek, de ter­mészetesen a kisebb települések­re vonatkozó programjaink is vannak. Ilyen együttműködés eredménye többek között az Esztergom városával létrejött kapcsolat is. Reméljük, hogy nagy jövője lesz.” szá Álom vált valóra - megnyílt az Esélyház (joiyiatas az 1. oiaairoi) Agócs István, a KÉM Közgyű­lés elnöke kiemelten köszöne­tét mondott Láposi Elzának, a Közgyűlés alelnökének elévül­hetetlen érdemeiért, mellyel az Esélyház létrejöttéért küzdött. Nem kell mindennek a megye- székhelyen vagy a régióköz­pontban lennie. Az Esztergom­ban megnyílt Esélyház mások számára is követendő példa - mondta az elnök köszöntőjé­ben. A város és Meggyes Ta­más polgármester nevében dr. Osvai László, az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnöke mondott köszönetét a munká­ért, reményét fejezve ki, hogy sikerül tartalommal megtölteni a kezdeményezést és az esély­egyenlőség nemcsak váro­sunkban, hanem az országban is megvalósul. gk

Next

/
Thumbnails
Contents