Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)

2004-01-02 / 1. szám

2004. január. 2, péntek REGIO FtfíHap V < MAI TÉMA Milyen lesz az esztendő? Alig akad manapság olyan ember, aki ne hallott volna a globális problémákról, a Földet fenyegető ökológiai ka­tasztrófáról. A 2003-as időjárási változásokat tapasztalva egyre inkább gyökeret vert az a nézet, amely szerint már ennek hatását érezzük. A korán érkezett nyár, a csa­padékhiány és más szokatlan időjárási jelenségekből joggal lehetne következtetni arra, hogy lassan, de biztosan meg­kezdődik a „visszaszámlálás”. Általánossá vált a nézet, hogy ennek oka az ember. De arra vonatkozólag, hogy az emberi tevékenység mennyire befo­lyásolja az időjárási változáso­kat, a tudósok sem tudnak kö­zös nevezőre jutni. Az egyik csoport szerint ugyanis sokkal inkább természetes folyamat­ról van szó, mint az emberi be­avatkozás következményeiről. Az ember nem rendelkezik olyan hatalommal, amellyel uralma alá tudná hajtani a ter­mészetet. Nem képes beleszól­ni az időjárás alakulásába. Tény, hogy az emberi tevé­kenység folytán jelentős mér­tékben megnőtt a szennyező anyagok aránya a természet­ben, de nem ez az oka az idő­járási viszonyok változásának. A másik nézet szerint ennek a véleménynek hátterében gaz­dasági érdekek húzódnak meg. Az mindenesetre bizonyos, hogy már a régmúltban is elő­fordultak szélsőséges időjárási változások, amikor az emberek­nek még fogalmuk sem volt a „globális problémákról”. Példa­ként tekintsünk bele a krónikák és Réthly Antal tanulmányaiba, amelyek felsorolnak néhány szélsőséges esetet a múltból. Amikor 173-ban Marcus Aurelius csapatai a Garam mentén a markomannok ellen harcoltak, a katonákat a pusz­tító hőségtől csak a hirtelen jött eső mentette meg. 547-ben egész Európában szigorú tél volt. A St. Denis-i apátság krónikása szerint a madarak röptűkben megfagy­tak. 608-ban pedig olyan nagy volt a hideg, hogy az enyhe Fekete-tenger is befagyott. Ke­rek hetven évvel később pedig forró nyár lett. Az erdők, szé­naboglyák, háztetők meggyul­ladtak, a tavak és folyók vi­szont kiszáradtak. Ezt követő­en 695-ben olyan hideg volt, hogy a szőlőtőkék mindenhol kifagytak. Ugyanilyen szigorú tél volt 763-ban Európában. Már október 1-jén befagytak a folyók és a tengerek is 30 cm vastagságban. A hótakaró pe­dig 40-50 cm volt. Februárban viszont a hirtelen olvadás nagy áradásokat eredményezett. Az ezt követő nyarat viszont tartós szárazság követte. 821-ben ismét szokatlanul nagy volt a hideg. Már szep­tember 22-én beköszöntött a fagy és a havazás, ami szinte megszakítás nélkül tartott ápri­lis 12-ig. Európa folyóin még a legnehezebb szekerek is közle­kedhettek a vastag jégpáncél­nak köszönhetően. A nagy szárazság miatt 988- ban nem volt termés, a nagy hőség Németországban példá­ul nagy éhínséget okozott. 1019-ben számos ember esett áldozatul a hideg télnek. 1043 telén Magyarországon az istállókban megfagyott a mar­ha. 1090-ben elviselhetetlen hőséget jegyeztek fel, amely­nek következtében szinte sem­mi sem termett. Voltak viszont meglepően meleg telek is. 1117-ben olyan enyhe volt a tél, hogy február elején a nyári zivatarokat is meghazudtoló égzengés volt. Kilenc évre rá januárban Ma­gyarországon virágba borultak a fák, áprilisban érett a cse­resznye, májusban aratták a gabonát és augusztus elején volt a szüret. A morvamezei ütközetben (1260) több katona pusztult el a nagy forróság miatt, mint a fegyverek által. 15 év elteltével a nyár olyan hideg volt, hogy a gabona, szőlő és a gyümöl­csök nem értek be. 1294-ben viszont annyira enyhe volt a tél, hogy fűteni sem kellett. A nyomorúságos éveknek 1328-as év vetett véget, ami­kor bőséges bor-, gyümölcs- és gabonatermés volt. 1363-ban ismét aszály és éhínség sújtotta Magyarorszá­got. Lajos király ekkor meg­hagyta, hogy írják össze a ga­bonakészleteket, egy évre szükséges mennyiséget min­denkinek meghagyott, a többit meghatározott áron el kellett adni. Ennek ellenére sokan éhen pusztultak. 1420-ban a fák kétszer virá­goztak és termettek gyümöl­csöt. A szőlő már májusban kezdett érni. A gabonának áp­rilis elején kifejlett kalásza volt. Hat évvel később, december elején a fák virágba borultak és a tél nem akart beköszönteni. 1473-ban olyan nagy volt a szárazság, hogy a Dunán át le­hetett lábbal gázolni. 1539-ben a nyár annyira forró volt, hogy az emberek­nek éjjel kellett dolgozniuk. 1556 márciusában nagy káni­kula volt, de augusztus 24-én, Bertalan napján havazott. Ezekben a hónapokban egyébként a Naphoz hasonló két fényes üstököst láttak, ami egészen szokatlan volt az em­berek számára. Az 1559-ben leesett hó meg­haladta az embermagasságot. 1606 júniusában Keresztelő Szent János napján a Sárkány­falva melletti erdőkben tenyér­nyi vastagságú hó esett. 1709 telén olyan hideg volt, hogy még a legmélyebb pincékben is összehúzta a talajt a fagy, a borokat részben megfagyasz­totta, és a legtöbb kút felszínén jég képződött. Az erős talajfa­gyok következtében a szőlőtö­vek kipusztultak. 1728 januárjában Szent Pál napján szép idő volt. A méhek csapatostul vonultak ki az er­dőkbe és rétekre. Kerek tíz év múlva viszont nagy mennyiségű hó hullott. A vaddisznók az er­dőkben a hó alatt jártak makkot szedni, mint az egerek a föld alatti járataikban. A szarvasok orraikat feltartva jártak a hó­ban, hogy meg ne fulladjanak. 1781. július 6-án 42,5 °C-t mutattak Magyarország terüle­tén a hőmérők. A hőség akko­ra volt, hogy a mézeskalácso- soknál megolvadt a viasz. 1799 telén befagytak a fűtött szobák ablakai, és még a 42 méter mélységű kutak is. A fákon ak­kora zúzmara keletkezett, hogy az ágak letöredeztek alatta. A varjak a telepeken seregestül fagytak meg. A tengerek 763- tól nem fagytak be úgy, mint ebben az évben. Összesen 220 napig volt fagy alatt a föld. 1889-ben újesztendő napján a meleg miatt sokan csak ing­ujjban mentek templomba. 1903 áprilisában, amikor az alma és körtefák teljes virág­zásban voltak, az egyik reggel­re virradóan méteres hosszú­ságú jégcsapok lógtak a házak ereszeiről. 1966-ban a fagyos­szentek rácáfoltak hírükre, mi­velhogy ritkaságszámba menő meleget hoztak. A ránk maradt feljegyzések bizonyára nem mentesek a túl­zásoktól, de talán nem is alap­talanok, ha figyelembe vesz- szük, hogy a természet törvé­nyéből adódóan bizonyos cik­lusok ismétlik egymást a törté­nelem folyamán. Ha „minden­hatóként” az ember nem is ké­pes belenyúlni a természet rendjébe, mint azt egyesek ál­lítják, azért érdemes elgondol­kodnunk azon, hogy vajon egyenként és közösen mit te­hetünk életkörnyezetünk meg­óvása érdekében. czm Pincék, bortermelés Kisgyarmaton Két körzeti hivatal nyílt A az Ersekújvári járásban Az Alsó-Garam mente borvidékét nem tartjuk szá­mon az ország jelentős bor­vidékei között, néprajzi ku­tatása mégis haszonnal já­rulhat hozzá a magyar szőlő- és borkultúra ismeretéhez. A kisgyarmati szőlő- és borkul­túra többszázados múltra tekint '/issza. A XIV században párhuza­mosan a szőlőművelés fellendülé­sével, a mi vidékünkön is növeke­dett a szőlőterületek nagysága és a termelt bor mennyisége. Jelen­tős szőlőművelésre utal, hogy Kis- gyarmat határában az „Öreghe­gyen” az 1671-ben készített con- scriptio szerint 13 gazdának volt szőlője a tulajdonosok nevének a megjelölésévéT Valamint ötnek az „Eperjes”-dűlőben. A szőlőmunkát részben jobbá­gyokkal, részben napszámosokkal végeztették. Az uradalmi szőlőbir­tokok mellett a jobbágyság is je­lentős szőlőterülettel rendelkezett. A jobbágyfelszabadítás után to­vábbi dűlők kerültek betelepítésre: Felső-Epetjes, Belső-szőlők, Kiskú- a, Cser, Nagy-völgy, Vágottak, Ka- ra-domb. Legelterjedtebb szőlőfaj­ták a következők voltak ebben az időben: Oportó, Mézes fehér, Ezerjó, Kadarka. A dézsma, a sző- iőtized hasznos lehet a magas vá­mok miatt a szőlőművelés jövedel­mezősége alábbszállt s mind na­gyobb szőlőterületek váltak par­laggá. Az általános hanyatlást csak betetőzte az 1880-as évek végén bekövetkezett filoxéra vész. A szá­zadfordulón teljes hanyatlásnak indult a szőlőművelés Kisgyarma­ton és az egész vidéken. Az 1. világ­háború végén megjelentek a vidé­künkön is az ellenállóbb, de gyön­gébb minőségű, új fajták: Othelló, Izabella, Noah, Fehér-Delewári. Az újrakezdés nagyon nehezen in­dult, mivel csak az idős, öreg gaz­dák értettek a szőlőműveléshez, és tőlük lesték el a szőlőművelés titkát az újra indulók. A jó bor egyik elengedhetet­len feltétele a jó pince. Kisgyar­maton három pincetípust talál­tunk a múltban és a jelenben. Ezek: a lyukpince, a présház­pince, a házipince. A lyukpince felszín alatti, folyo­sószerű bortároló hely, mely lehet sziklába vájt, homokfalba mélyí­tett. Ilyennel találkozhatunk Kis­gyarmaton is a templomdomb kö­rül, nagy részük mára tönkre­ment. Az Alsó-Garam mentén új jelenség volt a II. világháború után, mégpedig a borospincéknek az előbbitől eltérő formája alakult ki, a lakóházak alatt vannak a pin­cék. A házipincék a bortárolás mellett a szőlő feldolgozására, prések, kádak és a szüretelő edé­nyek elhelyezésére is szolgálnak. Kisgyarmaton a falu szélén a „Belső-szőlők” határrészben van­nak a pincék. 1848 előtt a pincesor már megvolt. Elhelyezkedését te­kintve az első felében két párhuza­mos sorban, majd a hegyoldalban három sorban építették. Találhatók itt felszín alá ásott, terméskővel vagy téglával bélelt és boltozott építmények. Ezek a présházpincék szőlőfeldolgozáson és bortároláson kívül néha ideiglenes vagy állandó lakhelyül is szolgáltak. A bor minősége falunként vál­tozó az Alsó-Garam mentén. Vannak és voltak híresen jó bo­rok készítői (Kéménden) és az ún. „guggolós” borok is előfordulnak a vidéken. A szőlő egy részét min­dig eladták a gazdák. A jó bor mellett jellegzetes borkészítmény volt a „sutyú” - másképpen fordí­tás. A hozzáértő gazdák bora nagyrészt eltartott az újig. A múlt évről megmaradt bort óbornak nevezik. Télen bandákban kóstol­gatják egymás borát, és hogy ez vidáman, jó hangulatban teljék, arról a gazda gondoskodik. A nó­ta sem hiányzik ilyenkor a pince­soron, nagyon sok hajnal tudna erről mesélni az Alsó-Garam mentén. - Dávid Mihály Január elsején léptek élet­be az államigazgatásban történő változások. Ezek közül az egyik legfonto­sabb, hogy az év végével megszűntek a járási hivata­lok, helyükbe 2004. január elsejétől a körzeti hivatalok léptek. Arról, hogy ez a vál­tozás mennyiben érinti majd a polgárok életét, Bartha Mónikával, az Ér­sekújvári Járási Hivatal elöljárójával beszélgettünk.- Az Ersekújvári járás terüle­tén január elsejétől két körzeti hivatal működik: érsekújvári il­letve párkányi székhellyel. A körzeti hivatalnak tulajdonkép­pen ugyanaz a jogköre, mint a járási hivatalnak, kivéve azokat a főosztályokat, amelyek „levál­tak” a járási hivataltól és külön­álló hivatalokká alakultak. A Belügyminisztérium hatáskö­rében megalakult a körzeti hi­vatal, a Környezetvédelmi Mi­nisztérium hatáskörében jött lét­re a környezetvédelmi hivatal, a Munkaügyi-, Szociális és Csa­ládügyi Minisztérium hatáskö­rében pedig a szociális és mun­kaügyi hivatal. A Mezőgazdasá­gi Minisztérium hatáskörében két hivatal alakult: az erdőgaz­dasági és a földhivatal, a Közle­kedésügyi Minisztérium hatás­körében pedig létrejött a közle­kedési hivatal. A felsorolt hiva­talok Érsekújvár területén mű­ködnek hivatalosan január else­jétől. Járásunkban nincs iskola­ügyi hivatal, ez csak kerületi szinten, esetünkben tehát Nyitrán működik. A körzeti hi­vatalnak nincs jogalanyisága, ebből kifolyólag sok jogkör a Nyitrai Kerületi Hivatalnál ma­rad. A körzeti hivatalnál lesz az általános hatósági főosztály, ezenbelül intéződik majd a ki­hágások elbírálása, az anya­könyvvezetés, az állampolgári ügyek, választások, népszava­zás, népszámlálás. Ezenkívül még három: a vállalkozói, a la­kosságvédelmi, valamint a vál­ságirányítás és gazdasági mobi­litási főosztály is működik. 2006-ban átjön a körzeti hiva­talra a lakossági nyilvántartás és a közigazgatási ügyintézés is. Az érsekújvári körzeti hivatalnak lesz állandó kihelyezett hivatala Nagysurányban.- A párkányi körzeti hivatalban is ugyanazok a főosztályok működ­nek, mint az érsekújváriban?- Igen, amelyeket az imént felsoroltam. A párkányi körzeti hivatalnak is ugyanolyan értéke van és ugyanazokkal a jogkö­rökkel rendelkezik, mint az ér- /sekújvári körzeti hivatal.- Az ön által említett változá­sok milyen hatással lesznek a polgárok életére?- Ezek a változások annyi­ban érintik a polgárok min­dennapjait, hogy az egyes ügyeket már a különálló hiva­talokban kell intézniük. Koráb­ban megszokták, hogy a járási hivatalon belül intézhették dol­gaikat. Január elsejétől a kör­zeti hivatalban, a vállalkozói főosztályon történik a vál- lakozók ügyeinek intézése. Ugyancsak ez a hivatal, ponto­sabban az általános hatósági főosztály foglalkozik a hozzá tartozó ügyekkel, például a ki­hágásokkal, az anyakönyvve­zetéssel, a népszámlálással és a népszavazással. A környezet­védelemmel kapcsolatos prob­lémákat azonban már a kör­nyezetvédelmi hivatalban, míg a közlekedést érintő gondokat a közlekedési hivatalban, a szociális illetve a munkanélküli segéllyel összefüggő ügyeket pedig a szociális és a munka­ügyi hivatalban kell intézni. Kamoncza Márta

Next

/
Thumbnails
Contents