Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-03-06 / 47. szám
Kortárs Köztünk élnek HAGAäN- 6 04. 03. 06. Születniük volt nehéz... Jet: Get Born (kiadó: Warner) A lehető legkommerszebb húzásokkal tör előre egy vadonatúj ausztrál, retro rockot játszó csapat, a Jet. A stílus nagyjából a 70-es évek hippi zenekarainak fénymásolata, egy kis belágyított hard rock (T. Rex), kultusz bandákat idéző művészi slamposság (The Doors), divatos eklektika némi pszichedéliával fűszerezve (Jefferson Airplane) és lányhadakat megmozgató nyáltenger (Gary Glitter. Lenny Kravitz). Mert a „retro rock” kifejezés ez esetben is csak trendi, nem egy logikus folyamat részének címkéje. Mindezeket figyelembe véve, a zene, a lényeg jó, bár a Jet egy a divatvilághoz hasonló, visszatekintő projekt, csupa csinos, vérprofi hippimenedzser rockifjúból összeállítva. Mi magyarok hallgatjuk már ezt a zenekart egy pár hónapja, csak nem tudtuk, hogy a világon van. Az egyik szemrebbenés nélküli mobilmulti reklámkampányának lett veretes része az „Are You Gonna Be My Girl” című dalocska. Aztán, ahogy a mobiltelefon eladási számok egyre feljebb kúsztak, hát ráerősítettek a Jet-re is, mint rock & roll lázadásra és most már orrvérzésig nyomják a klipet meg a lemezt. A kenguru földjén túli földi paradicsom, Amerika után most Európa van soron, a Jet megkezdte tarolását. íme az új hippi- trip, utazás vissza a múlttal teli jövőbe, a 70-es évek san francisco-i világába. Ki nem tudom találni, hogy Te, Kedves Olvasó, most a fikázásomon, vagy az ilyen zenekarokon rágsz-e be. De fölösleges is mindez, mert ismétlem, mindezen allűrök ellenére a Jet hallgatható, jó lemezt készített. Ez részletesebben pedig a következőket teszi. A 10 évvel ezelőtti Black Crowes-os hangzás, a dalok előadásmódja, a zenekar körüli hajcihő részletei, a tinimagazinoknak és szaklapoknak készített kampányfotók ruha-, haj-, és designbeállításai mind a retro rock-ban leledző lényeget hívatottak kiemelni. Nagy elődök szólalnak meg, pimaszul korrekt lenyúlás keretében. A fiatalság erő. Ez is egy baromi nagy lényeg. Ez ellen nincs mit hadakozni. Aki fiatal, az eleve nyerő. Most. És a Jet jelenleg hoz olyanokat, amit régen az egykori gigászok, mint a Led Zeppelin, a Rolling Stones, a Beatles, a Who vagy a Kinks. Nem is gondolnánk mi, elnyűtt, avas fejű öregemberek (mostani 30-asok), hogy mai tinédzsereknek mennyi minden számít a zenén kívül egy zenekar esetében. És persze így volt ez a mi tizenéves időszakunkban is. Nagyon tuti, hogy a négytagú Jet ismét divatba hozta, vagy divatban tartja az alsó részen bő szárú nadrágot, a hozzátartozó retrospektív nylon inget és virágcirádákkal kivarrt farmerjakót. A rendezetlenségbe rendezett hajkölteményeknek pedig már semmi közük nincs sem a zsírhoz, sem a korpához, ugye tudjuk, a mobiltelefon reklámokkal együtt ezt is be szoktuk, szokták már kajálni, csak megmosom és megyek, és kész a trendi kis rebellis. A zaccos részén tehát túl vagyunk. A muzsika tényleg a már sajna elszáradt flower-power-t idézi és elég rendesen szól a banda több húzós számon át. Persze szükségszerű lassúk is vannak, mint például a „Move On” című felvétel. Az említett „Are You Gonna Be My Girl” mellett szintén toplista várományos a „Look What You've Done” és a Rollover D.J. . Ezen néhány nóta erejéig még biztosan hallani fogunk a csapatról. Addig meg teljes erővel bulizhatunk a mögöttünk és előttünk kullogó és csámpázó generációkkal közösen egy kerti party- n, ahol Lenny Kravitz selymes szexualitását propagáló, lágy öntettel felszolgált blöff rock-ját felváltja a Jet műhőbörgése, ami azért mégis jobb, mert Lenny fiúra már ki a túró emlékszik. Oxi Az Underground Foundation kiállítása Egy köbölkúti művészeti csoport alkotásai láthatóak most Komáromban, a kettes számú bástyában lévő Lóra teaházban. Az Underground Foundation huszonéves tagjai kétezertől alkotnak szoros képzőművészeti, filozófiai és baráti közösséget. Műhelyükből, amely egy padlástérben található a Párkányhoz közeli Köbölkúton, ősi jelentéseket hordozó, gondolkodásra késztető fetmények, rajzok, fafaragások kerülnek ki. A köbölkúti Porubsky Krisztián (25), Porubsky Balázs (22) és a lévai Kovács Richárd (24) komolyan veszik Ezékiel próféta szavait. „Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén". Egyik fetményükre ráfestették a folytatást is. Arra, amelyen a Hét Főbűn üldögél egy bekamerázott kávéházban, kissé feljebb ott a megfeszített Jézus, előtte Buddha üldögél, jobbról és balról pedig Ádám és Éva figyeli őket. Fotó: Milan Drozd Jézus és Buddha a teaházban Genezis Part 2 a címe a kiállításuknak, amely a múlt héten nyílt. Talán a Thievery Corporation zenéje tette, a The Richest Man in Babylon című album, hogy misztikus láz uralkodott a résztvevőkön. Áhítattal figyeltük a Charles Baudleaire emlékére festett képet, a Spirálfát, az Alvajárókat, a Lin Chi apátot, a Pihenő szerzetest, a Filozófusok fáját meg a többi nagyszerű alkotást. Szabó Tamás, az alkotócsoport menedzsere és a kiállítás szervezője szűkszavú volt. A nézőkre bízta, hogy kialakítsanak maguknak egy szubjektív világot a látottakról. Páczer Laura, a teaház háziasszonya beavatott: két éve nyitottak, és az elejétől fogva szeretett volna kiállításokat is rendezni. Nagy álma vált hát valóra. Az Underground Foundation képi világa sajátos képi világ. Béke és harmónia honol minden ecsetvonásban. Kissé misztikus, néha ezoterikus témák, máskor egyszerű, hétköznapi jelenségek, koreai és kínai kaligráfiákkal. Egy kis keleti filozófia, egy ki pop-art. Evolúció. Genezis. Ez volt az első tárlatuk címe Léván, egy hasonló teaházban. A milliót pedig egyenesen ennek a képi világnak találták ki. Leül az ember egy csésze tea mellé, végignéz a falakon, és bölcs gondolatok száll- ják meg elméjét. Buddhizmus és taoizmus köszön vissza, a Béke mandalában például egy körforgás, amelyben megmarad minden, ami szép és hasznos, tehát a növények, az állatok, és eltűnik, ami fölösleges, a mobiltelefon, és az aktatáska. Szóval kortárs itt minden, gondolat és kivitelezés egyaránt. Choost®, B és Zupherman, (mert ez a három alkotó művészneve) jelzéseket küld nekünk arról, hogyan kéne tennünk végre a dolgainkat, hogy boldogok legyünk. Legalább olyan boldogok, mint ők. Bárány János GENEZIS PART 2 , A KÖBÖLKÚT! UNDERGROUND FOUNDATION KIÁLLÍTÁSA A KOmÁKOMI LÓRA LÁTOGATHATÓ A DÉLUTÁNI ÓRÁKBAN, HÉTVÉGÉN IS - ÁPRILIS 20-IG. Vöt libatöpörtyu, forralt bor a toroknak Egy falu kultúrájának sorsa, a meglévő hagyományok léte vagy semmibe tűnése múlhat az ott élők egyéni döntésein. Van-: e bennük elég hajlandóság az évtizedek alatt kialakult népszokások tovább vitelére, a gyökerek tiszteletére? Vagy egyszerű-; en maguk mögött hagyva a múltat felveszik a városi élet: semmi felé rohanó ritmusát. A jóságos nagyanyóként emlegetett Gete és Hegyeskő sasbércek karéja között fekvő Tokod falu közösségére szerencsére az említett kérdés nem jellemző, ösztönszerű közös összefogással élik és viszik tovább azokat a hagyományokat, amelyeket őseik hagytak rájuk A hivatalból kirendelt hagyományőrzők mellett önkéntesek is részt vállalnak a falu kultúrájának ápolásában, köztük Soós Rezsőné, Éva néni is, aki nyugdíjazása óta gyűjti és rendezi különböző kiadványokba a falu történetével kapcsolatos anyagokat.- Gondolom tősgyökeres tokodiként munkál Önben ennyire a falu szeretete.- Nem vagyok idevalósi, családom a messzi debreceni vidékről származik, pontosabban Sárrétről. A II. világháború után szüleim foglalkozása révén kerültünk a környékre, majd pár év múlva Tokodra. Mára már annyira tokodi lettem, annyira megszerettem a tájat, az embereket, mintha itt születtem volna. Munkáséveim alatt nem nagyon volt időm foglalkozni a falu eredetével, szokásaival, de már akkor sejtettem, nem fogok ölbe tett kézzel ülni nyugdíjas éveim alatt sem. Valahogy mindig a kezembe került egy-két régi irat, régi fotó, amiket sajnáltam kidobni, hát szépen összegyűjtöttem őket.- írt egy könyvet is Tokodról ......- Mire elkövetkezett a nyugdíj, már elég sok anyag gyűlt össze. Talán nem véletlen, hogy a polgármester akkoriban akart monográfiát készíteni a faluról, amihez pont kapóra jöttem Lelkesen vetettem bele magam a további kutatómunkába. Levéltárba jártam jegyzetelni, kutattam, hol, mit írtak Tokodról. Ahol két mondatot találtam a faluról, az már nekem érdekes volt. A vége viszont az lett, hogy a monográfiából nem lett semmi. Én mégis úgy gondoltam, nem hagyom kárba veszni a munkám, ezért szépen leírtam az ösz- szegyűjtött információkat, a képeket összerendeztem és átadtam az önkormányzatnak. Végül a könyv egy pályázat alapján valósulhatott meg, amit a Változó Világ sorozat adott ki.- A hagyományok ugyanúgy élnek, mint a régi időkben?- Igazából a farsangi szokások mellett nincs élő, ma is működő hagyomány, de azért a többes szám nem indokolatlan. Tavaly is újra visszaköszönt egy régi falubeli szokás, a borszentelés. A tokodi borosgazdák és a Gazdakör tagjainak szervezésében a Márton-napi búcsú nagymiséjén megszenteltették boraikat. Ugyanúgy elvitték a templomba díszes, zöld flaskákban a bort, mint a múlt században. Igaz, hogy ezt régen nem Márton-napon végezték, de a lényege megmaradt. Bízom benne, hogy a búzaszentelést is sikerül visszahoznunk a falu életébe. A régi dolgok mellett örömteli, hogy új szerveződések is létrejönnek. Ilyen például az elmúlt évben megrendezett Márton-napi vigasságok. Tavaly novemberben új hagyományt teremtettek. Búcsú hétfőjén a tokodi Alkotóházban egy kis előadással, közös énekléssel egybekötött vidám estet rendeztek a Gazdakör, az Alkotóház és a Plébánia képviselőtestületének kezdeményezésére. Volt libatöpörtyű, forralt bor a toroknak, az Alkotóház pedig már első alkalommal kicsinek bizonyult a rendezvényhez.- Miről szól az Alkotóház? Már annyiszor szóba került...- Ha jól megnézem, talán azt lehet mondani, hogy Tokod kulturális életének legfőbb mozgatórugója, a népszokások őrzésének helyszíne és szervezője. Maga az épület körülbelül 20 éve került az önkormányzat, akkor még tanács tulajdonába. Robotka László, egy népművelésben dolgozó fiatalember gyűjtötte egybe Tokod asszonyait, és együtt kezdtek bele újra a csuhéfonásba. Visszahozták a tájegység hímzését, majd egyre több kéz-1 műves szakkört indítottak. Nemezeitek, gyertyát I öntöttek, batikoltak és faragtak. Tanfolyamot is I szerveztek, gyerekek és idősek együtt úzték ames- j térségét. Megtanultam én is a gyapjúszövést és a T fafaragást, igazából ezek kötöttek le. Nem szeret-1 tem a kukoricaszárral bajlódni, valahogy nem állt I rá a kezem. A népi iparművészek által irányított I tanfolyamok munkái rengeteg kiállításon vettek részt, híre ment a falunak. Nagy bánatunkra jelenleg nincs vezetője az Alkotóháznak, nincs aki összefogja és ösztökélje az embereket.- Viszont a tokodi téltemető hagyomány ennek ellenére is megmaradt...- Igen, a farsangi szokásunk már a helyén van, az emberek vezető nélkül is tudják, szívvel-lélekkel végzik a dolgukat. Farsang utolsó keddjén a tokodi pincesoron rendeznek amaguk örömére és a nézők derűjére vigadalmat. Hetekkel előtte lázasan készülődnek, tanulják a műsort, varrják a jelmezeket. Idén februárban a hóesés és a hideg ellenére is rengeteg ember volt kíváncsi ránk. Előadták Hófehérke meséjét kicsit borgőzös, vicces átiratban, majd esküvőt tartottak Demizson atya celebrálásával. Meglett férfiak ropták a táncot szalmaszoknyában a tűz körül fuldokló nevetéssel, nem különben a látványtól a nézősereg. Elégették a telet jelképező szalmabábut, utána sem siettek haza. Pincéikben összegyűlve vendégül látták egymást pár pohár borral, egy kis ennivalóval. Nem csináltak különösebbet, csak együtt voltak. És ez a lényeg. Hogy miért is ez a lényeg, azt az Éva néni könyvéből idézett részlet mondja el leghitelesebben: „..gyakran még sötétedéskor sem gyújtottak lámpát, hanem felemelték a tűzhely platinájának egyik karikáját és máris elég világos lett a pihenéshez, kukoricamorzsoláshoz, az üldögéléshez. A szülők, nagyszülők meséltek a gyermekeknek, unokáknak, akik szívesen hallgatták a különböző történeteket. Ilyenkor érződött igazán a családi tűzhely melege.” Lőrinc Zsuzsa 99 Ilyenkor erzpdott iqazán a családi tűzhely melege. ”
