Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-01-23 / 16. szám
——3 2004. január. 23., péntek RÉGIÓ Ftfdlap / \ MAI TÉMA Bemutatkozik a MI HAZUNK A katolikus egyházon belül működő Mária Iskolatestvérek küldetése a fiatalok oktatása-nevelése, a szociálisan hátrányos helyzetűek segítése. Ezzel a céllal alakult meg 1999. március 28-án Esztergom Töltés utcai cigánytelepén egy marista közösség, ahol három testvér a romákkal sorsközösséget vállalva él. A Határtalan Szív Alapítvány ennek a missziós tevékenységnek a támogatására jött létre 2001-ben. Ez a kiemelkedően közhasznú szervezet feladatának tartja a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett, valamint roma gyermekek és fiatalok oktatását, nevelését, családsegítését, társadalmi beilleszkedését, szociális felzárkóztatását, valamint munkavállalásuk, képzésük támogatását, kulturális értékek átadását. A Ml HÁZUNK kifejező elnevezés arra utal, hogy aki belép, érezze a házat sajátjának. A MI HÁZUNK nem iskola, hanem olyan ifjúsági és szabadidős központ, közösségi tér, ahol a délutáni programok pedagógusok, testvérek és önkéntesek vezetésével családias hangulatban zajlanak. A MI HÁZUNK egyedi pedagógiai program alapján működik, amelynek célja: személyes képességek fejlesztése, erkölcsi értékek és higiénés szokások megismertetése, a cigány és a magyar kultúrával kapcsolatos ismeretek bővítése, vallásos érzület táplálása ökumenikus formában, informálás és segítségnyújtás a pályaválasztás és munkavállalás terén. A ház pedagógiai programjának minden egyes gyermek főszereplője, ezért az ajtó nyitva áll nemcsak a környék, hanem a város fiataljai előtt is. A foglalkozásokon négy csoportban, 2-28 év közötti gyerekek és fiatalok vesznek részt, hétköznapokon 16-19 óráig, hétvégenként pedig előre kijelölt időtartamban. A foglalkozások célja a nevelés, valamint a minél jobb teljesítmény elérése a közösség érdekében. A MI HÁZUNK Teleházat is működtet, amelynek szolgáltatásai: közhasznú tájékoztatás, szociális és hivatali ügyintézés, segítségnyújtás, számítógépes ismeretek, internethasználat. A Teleház a déli városrész közösségi információs centruma, amely információt hoz-visz a cigánytelepről. A ház további feladatai:- tanfolyamok szervezése, és a távmunkában való részvétel a munkaerőpiaci reintegráció elősegítésére- a kicsik kisbusszal történő óvodába szállítása, kapcsolatteremtés az óvónőkkel a gyerekek fejlődésének nyomon követése céljából- szociális-mentori segítőhálózat kialakítása Az önkéntesek szeretnék, ha a MI HÁZUNK olyan oltalmazó hely lenne, amely úgy fogad be mindenkit, mint egy határtalan szív. A MI HÁZUNK roma közösségi tér A Mária Iskolatestvérek missziójának színhelye a Töltés utca: Esztergom legszegényebb, reménytelenül lepusztult városrésze, a cigánytelep. A Töltés utcai romák mélyen az elfogadott standard alatti életszínvonalon élnek, szegregált telepi élettérben. Stratégiájuk lényege az életben maradás, a túlélés, mégis van család, akit innen is a kilakoltatás veszélye fenyeget. A komfort nélküli putrik világa némelyeket emberhez méltatlan tengődésre, megalázó vegetálásra kényszerít. A családok túlnyomó része remény- vesztett munkanélküli vagy egyéb okból inaktív felnőttekből áll. A felnőttek közül sokan analfabéták, de az olvasni tudók többsége is képtelen -az általa elolvasott szöveg megértésére. A gyermekek és fiatalok környezeti, anyagi és szociális okok miatt halmozottan hátrányos helyzetűek. Sokuk testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődése gátolva, illetve akadályoztatva van személyi, anyagi vagy'egyéb okok miatt. Jelentős a száma azoknak a gyermekeknek, akik szellemi retardáltság vagy rossz magatartás okán speciális kisegítő iskolába kényszerülnek. A cigánytelepen kb. 250 fő lakik, ami harminc családot jelent. A házat a Határtalan Szív kiemelkedően közhasznú Alapítvány működteti, amelynek elsődleges célja a halmozottan hátrányos helyzetű, valamint roma gyerekek és fiatalok esélyegyenlőségének elősegítése, életminőségük javítása, részükre szabadidős szolgáltatások, versenyek szervezése. Fontos a gyermekek napközbeni ellátásában való részvétel, szociális tevékenység, családsegítés. A program egyik fő célja a szülők bevonása a programokba, ezáltal a szülő-gyermek kapcsolat erősítése. Az önkéntesek segítséget kívánnak nyújtani a családokon belül felmerülő problémák, nehézségek megoldására. A programot folyamatosan, a tanév végéig a hét 6 napján, nyári szünidő idején pedig igény szerint, többnyire tábor formájában biztosítják a szervezők. A játszóházi foglalkozásokon - amelyeket 2002 márciusától 5 főállású pedagógus segítségével tartanak napi három órában - 60 fiatal vesz részt, négy korcsoportban: 2-6 év közötti gyermekek, 7- 10 év közöttiek, 11-14 év közöttiek, 15-18 év közötti, az ebben a kultúrában már felnőttnek számító fiatalok. Minden, a házba rendszeresen ellátogató tanítványról esetvezető lapot szerkesztenek, az iskoláskorúak esetében az osztályfőnökökkel is megbeszélést tartanak. A képességfejlesztő játékok, tevékenységek szervezésén túl érdeklődési kör szerinti tevékenységeket is tartanak fiatalok részére a műhelymunkák során: agyagozás, bőrö- zés, papírmasék készítése, csuhé- fonás, festés stb. Ennek célja a kreativitás és a munkaszokás fejlesztése, valamint a művészi önkifejezés. A közös tevékenység során a gyermekek, fiatalok megismerik az alkotás örömét, az örömszerzés élményét. A zenei műhely keretein belül megismerkedhetnek a különböző hangszerekkel és a néptánccal. A gyerekeknek ezáltal van sikerélményük, miközben fejlődik együttműködő készségük, s a szabályok betartásának képességével csökkennek beilleszkedési zavaraik. A foglalkozások során szeretnék garantálni a tisztelet és a csoportos harmónia légkörét, a pozitív élmények szerzését. Nem titkolt cél a cigányság történetének, ezen belül a cigány művészetek (pl. cigányzene) megismertetése. A közelmúltban alakult meg a nők esélyegyenlőségét elősegíteni hivatott Nő Klub, ahol a családos anyukák varrást tanulhatnak, és közösségformáló programokon vehetnek részt. A csoportos programoktól társadalmi viselkedési szokások elsajátítását várják, amely előmozdítja a higiéniát, a szocializációt, a társadalmi életben való részvételhez nélkülözhetetlen normákat, a cigány és nem cigány lakosság közötti kapcsolatteremtést, az előítéletek megszüntetését. A játék során megvalósul az energia és az agresszió levezetése. Távolabbi cél nemcsak a cigánytelepen, hanem a környéken lakók számára is elérhetővé válni, segíteni az egészséges, testileg-lel- kileg harmonikus személyiség kibontakoztatását. sein Nagymaros Nagymaros Budapesttől 50 km-re, a Dunakanyarban, a Duna bal partján helyezkedik el. Keletről a Duna, Nyugatról a Börzsöny hegység határolja. A település helyén a kőkorig visszamenőleg találtak régészeti leleteket (lakóház alapja, tűzhely), ami azt bizonyítja, hogy szinte folyamatosan lakott hely lehetett. A magyarok letelepedése a 11-12. századra tehető, a település első okleveles említése 1257-ből származik (itt még Moms néven szerepel a mai Nagymaros). A 13. század végéig a Rosdnemzetség birtokában volt, 1285-ben IV László király a visegrádi várhoz csatolta. Központja, középkori magja a templom és környéke Károly Róbert király alatt a helység lendületes fejlődésnek indult, virágzó mezőgazdaság - főlég gyümölcstermesztés és halászat - alakult ki. 1324-ben városi szabadalmakat kapott, többek között szabad bíró- és lelkészválasztási jogot, önálló törvényhatóságot és vámmentességet. 1342-ben nyert először városi rangot, amit 1996-ban sikerült visszakapnia. A14. század elején a városban már német származású telepesek, hospesek éltek. Az An- jou-királyok uralkodásának ideje alatt Maros már az ország nevezetesebb városainak sorában szerepelt, kiváltságait a királyok a későbbiekben többször is megerősítették: I. Lajos 1345-ben, Zsig- mond 1388-ban, Mátyás király 1464-ben, II. Ulászló 1492-ben. Buda eleste után a város a budai szandzsákhoz tartozott, s a fennmaradt adóösszeírások azt mutatják, hogy a német lakosság erre az időre már teljesen elmagyaroso- dott. Régi kiváltságaikat a mohácsi vész után 1528-ban I. Ferdinánd, majd 1571-ben Miksa erősítette meg. A török hódoltság minden nehézsége mellett a lakosok és porták számában jelentős változás nem következett be, de a felszabadító harcok során a vidék a hadseregek átvonulási területe lett, s a 17 század végére a pusztulás óriási méreteket öltött. A török idők, a Rákóczi-szabadságharc és az 1709-es pestisjárvány után megfogyatkozott lakosság pótlására nagyarányú lakosságtelepítés indult meg. Nagymarosra 1715 és 1735 között a Rajna vidékéről, Mainz környékéről katolikus vallá- sú németek érkeztek. Ok folytatták és fejlesztették a helység gazdasági kultúráját: a kertészetet és a gyümölcstermesztést. A 18. század végétől a település ismét fejlődésnek indult, virágzott a gyümölcstermelés és a kereskedelem. A terményszállítást Budapest és Bécs felé hajóval bonyolították. A vasútvonal kiépítésével könnyen elérhető lett a főváros, híres és kedvelt nyaralóhellyé vált Nagymaros, ami lakóinak ismét jólétet teremtett. A település gazdálkodásának érdekes színfoltja volt a Károly Róbert idejében parkszerűen telepített szelídgesztenyés, amelynek nyomai a zártkerti terület sétaútjai mentén még fellelhetők. A város csodálatos természeti adottságai a művészeket is vonzották. A Bős-Nagymaros közötti vízierőmű építési munkáinak megkezdéséig híres Nagymarosi Művésztelep működött a városban. 1904-ben alakult meg a híres férfikórus, amely a zenei élet fellendülését jelentette. Az aktív zenei és művészeti élet hátterét a Kittenberger Kálmán Általános Iskola, Művészeti és Szakiskola biztosítja (Nagymaroson élt 38 éven át Kittenberger Kálmán, a nemzetközi hírű Afrika-kutató, vadász és vadászati író). A nagymarosi székhelyű Dunakanyar Fúvós- zenekar hazai és külföldi hírnévre is szert tett. Nagymaros földrajzi elhelyezkedése és természeti adottságai miatt kedvelt kirándulóhely és turisztikai központ. sem Sáró próbálkozásai Kilenc községgel összefogva szeretnének a Phare uniós forrásokból meríteni Sárón. Judita Trníková, Sáró polgármestere lapunknak elmondta, hogy a program lényege az, hogy a községek megtanuljanak együttműködni. A faluban nem jelent problémát az osztályozott hulladékgyűjtés úgy, mint más községek esetében. Itt ugyanis ez már évek óta működik. A polgármester szavai szerint nem jelentett különösebb gondot áttérni a kommunális hulladék- gazdálkodásról az osztályozott szemétgyűjtésre. A gondot inkább az jelenti, hogy sok háztartásnál még mindig nincsenek tisztában vele, mik kerülhetnek az egyes zsákokba. „1990-ben léptem hivatalba. Amikor 1995-ben bevezettük az osztályozott hulladékgazdálkodást, szinte házról házra kellett járni a falut. De megérte, mert azóta jelentős mértékű változásokat tapasztaltam, hiszen négyszer kevesebb hulladékot szállítanak el kommunális szemétként, mint azelőtt. Ha nem folyna az osztályozás, gazdaságilag költségesebb lenne, mert sokkal több kukát kellene elszállítani. Így viszont az osztályozás a házaknál megtörténik, és havonta elszállítjuk a hulladékot”- mondta a polgármester. Judita Trníková továbbá elmondta, hogy a faluban szükség lenne a helyi iskola gazdasági helyzetének racionalizálására. A fűtés az iskolában ugyanis rendkívül költséges. A kétnyelvű iskolába mintegy 76 diák jár, az épület viszont túl nagy ehhez a létszámhoz képest. Ezért a közeljövőben szükséges lesz gazdaságosabb megoldást választani. Fontos lenne gondoskodni a munkanélküliség csökkentéséről a faluban. Az 1620 lakos 40 százaléka ugyanis munkanélküli. Ez sokkal kevesebb, mint az előző években, de még mindig nyomasztó. A legnagyobb mezőgazdasággal foglalkozó magánvállalat, a Kiss- farm mintegy 500 hektáron gazdálkodik. „Kiss Ludovít magán- vállalkozó sok munkást foglalkoztat a nyári szezonban, amiért nagyon hálásak vagyunk neki. A faluban főleg a paradicsomtermesztés számára kedvezőek a feltételek. Ezért évente rendezünk augusztusban paradicsomnapot és kiállítást. A másik jelentős vállalat az Unicom, amely állattenyésztéssel foglalkozik. De a lakosság jelentős része vállal munkát Magyarországon és Csehországban is” - tájékoztatott a polgármester. A falu tehát hasonló gondokkal küzd, mint a többi község. Jövője nagyban függ a környező falvak összefogásától. Judita Trníková szerint a Phare-program falufejlesztési lehetőségeit annyiban lehet majd kihasználni, amennyiben sikerül összefogniuk a környező falvaknak. Lényege az, hogy a kisrégió önellátó legyen. Czm
